Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)

1992-05-23 / 121. szám

1. Leino Savén: Téli patak 2. Urpo Haapalainen: A természet őszi szín­pompája 3. Urpo Haapalainen:Trin- ga Glareola 4. Rauno Reponen: Au­gusztusi este Cservenyák Katalin A public relations nap­jaink divatos Eiifejezése, sokszor még olyanok is használják, akiknek fogal­muk sincs jelentéséről. Az angolszász kifejezés szó szerinti fordítása: közön­ségkapcsolat, bár ez így egyáltalán nem fedi az ere­deti kifejezés tartalmát. Valahol azt olvastam, a rek­lám és a PR közti különbség legegyszerűbben a követke­zőképpen magyarázható: míg a reklámért fizet az adott cég, a PR eszközeivel „megdolgo­zott” újságíró magától megírja a cikket — ingyen. Magyar- országon 1990-ben alakult meg a Public Relations Szö­vetség (MPRSZ) a fővárosban ötven taggal. Ma már a tag­létszám eléri a 130-at, vannak köztük újságírók, rádiósok, ismert tévés személyiségek, reklámügynökségek képvise­lői, kereskedelmi és iparválla­latok tulajdonosai, alkalmazot­tai. Csak néhány név az is­mertebbek közül: Aczél End­re, Bánó András, Berecz Anna, Kondor Katalin, Király Zoltán. Hogy mi a PR, arról Bartos Tibornéval, a gabonaforgalmi vállalat marketing vezetőjével beszélgettünk. Alábbiakban megismerkedünk az IPRÁ-val is, amelybe nemrégiben pá­lyázat alapján két tagot dele­gáltak hazánkból, közülük az egyik épp beszélgetőpartne­rem. — A PR gyűjtőfogalom. Az egyének, szerveztek és kör­nyezetük közötti kapcsolat kialakításának eszköze. Célja: kétirányú kommunikáció szer­vezésével kedvező képet ki­alakítani és fenntartani. A PR több, mint reklám, mert a rek­lám egyirányú szolgáltatás, ki­felé közvetít információkat a szervezetről, vállalatról, a PR viszont kétirányú: megbízója számára megszervezi a nyil­vánossághoz vezető utat, ta­nácsokat ad, miként „adja el” önmagát egy cég, egy vállal­kozás, egy termek, egy szol­gáltatás. Az információ to­vábbadásában van a lényeg. Reklámosán beszélni arról, amit el akarok adni. Kialakíta­Bartos Tiborné A SZERZŐ FELVÉTELE ni az adott cég goodwill-jét, megteremti az imázsát. Kezd­ve attól, hogy a titkárnő a ne­gyedik csörgésre vegye fel a telefonkagylót, köszönjön, mutatkozzon be. PR-rel el le­het érni azt, amit az IKEÁ-nak sikerült. Egy másik példa: a McDonald’s-é. Különböző ajándékokat osztogat a gyere­keknek, versenyeket hirdet, s ezzel már meg is célozta a jö­vőbeni, potenciális vevőit. Aki viszont csak hirdet, elpuffog- tatja a pénzét, bár a jó rek­lámosnak tudnia kell, melyik újságban adja fel a hirdetést, hogy megtalálja a célcsopor­tot. A PR megtervezéséhez rengeteg információval kell rendelkeznie az adott cégről, vállalatról: mit árul, mit akar eladni, milyen a múltja, mit tervez a jövőben. □ Elég buta a példa, de te­gyük fel, hogy X vett egy zacskó szöget a cégtől. Később már személy szerint keresik az újabb termékkel? — így van. Ha lesz jancsi- szeg, akkor értesítjük, mert tudjuk róla, hogy szeret bar­kácsolni. S ez a lé­nyeg: kialakítani a kö­zönséggel való kap­csolatot oda—vissza. Fontos része még a PR-nek a nyíltház-po- litika: beengedem, mert nincs takargatni- valója a vállalatnak. Ha egy cégtől megbí­zást kapok, kialakítom a stratégiát időre, pénzre lebontva, s tisztában kell lennem azzal is, mit várok el a médiáktól. A baj az, hogy nincs PR-es szakember az ország­ban, s nincs ilyen kép­zés sem. Éppen ezért a szövetség arra tö­rekszik, hogy külföldi előadók felkérésével a tagok képzéséről, to­vábbképzéséről gon­doskodjék. □ Mennyire fogéko­nyak maguk a válla­latok a PR iránt? — Nem érzik a szükségességét. Pe­dig a piacgazdaság­ban megtervezett PR nélkül csak ideig-óráig lehet piaci sikereket elemi. □ Önt nemrégiben pályá­zat útján delegálták a Nemzetközi Public Rela­tions Szövetségbe, az IPRÁ-ba. Milyen elő­nyökkel jár majd ez a tagság? — A szövetség tagjain ke­resztül a világ bármely pontjá­val rövid időn belül kapcsola­tot tudok teremteni. Az 1955- ben alakult szervezetnek ma már 60 országból mintegy ezer egyéni tagja van, megfi­gyelői státussal rendelkezik az ÉNSZ-ben, központja Svájc. Évente kétszer tartja szakmai konferenciáit, idén Hongkong­ban és Tel Avivban szervezik, ezeken már?én is ott leszek, borzasztó izgalommal várom, hisz rengeteg lehetőséget nyújt majd kapcsolatok meg­teremtésére. Egyedül az úti­költséget nem fizetik, de ka­pok támogatást ehhez a válla­latomtól, ami nagyon jól esik, s remélem, talá­lok majd szponzorokat. Okét nagy család köszönti Minden hetedik kereszt lik a gyerekeket, hanem szak­mát adnak a kezükbe. Büsz­Csak az ünnepet nem tartják Szepesi Attila: Tóth Kornélia Nyíregyháza, Kállósemjén (KM) — Minden hetedik ke­resztet vihette haza az ara­tásból az édesapa, akinek a nyolctagú család létfenntar­tása jutott kéretlen osz­tályrészül. Kalakai József lem is a mezőgazdaságból, lanem mozdonyvezetői fi­zetéséből próbálta eltartani lépes családját. Több-keve­sebb sikerrel. A felesége hol gyermeket rárt, hol pelenkázta a kiseb- >eket, takarítást már csak ak- ;or vállalt, amikor odáig cse- )eredtek, hogy a nagyobbak ^láthatták a kisebbeket. Talán igaz sem volt az a temérdek küzdelem, a sok át­virrasztott éjszaka, amikor a vasutas apának az elemó- zsiástáskát készítette az asz- szony, hogy utána még pirka­dat előtt kapáljon, locsoljon, majd mire a siserehad felé­bred, reggelit tálaljon nekik. A mosógép duruzsolása kellemes otthoni hangulatot varázsol körénk. Férj és fele­ség a ragyogóan tiszta lakás­ban idézi az elmúlt esztendők minden gondját-baját. Mert az bizonyára nyilvánvaló, hogy régebben sem lehetett könnyű ennyi éhes szájat betömni. S a szülőpár úgy vélte, ha már nagycsaláddal áldotta meg őket az ég, nemcsak felneve­kén sorolják, hogy József művezető, Mária számítógép­pel dolgozik, ketten a vas­úthoz kötötték a sorsukat. Já­nos villanyszerelő, László elektrolakatos, Károly hivatal- segéd, György portás. A gyermeknap közeledtével mi másra is gondolhatnának az idős szülők, mint arra, hogy megérte a fáradozásuk, mert családszerető, becsüle­tes embereket neveltek. Ti­zenegy unoka és egy déduno­ka ülné körül az asztalt, ha egyszerre érkeznének haza a gyerekek a csöppnyi lakótele­pi lakásba. Tizenhárom éve laknak az Őz közben, mert a Tiszavasvári úti lakásuk élet- veszélyessé vált. Oda a kert, amit alig tudnak nélkülözni. Legfeljebb a piacon érezhetik ismét a friss gyümölcs, a nemrég felhúzott zöldségen a föld illatát. — Mi tízen voltunk testvé­rek, az uramék hárman, de nem is tudom, gondoltunk-e nagy családra, amikor egybe­keltünk — Mária néni elkapja a pillantását. — Akkor még nem irányíthattuk a születést, de jól van ez így, mert most mintegy tükörbe nézhetünk a gyermekeink szemébe. Amit vállaltunk, becsülettel elvé­geztük. Ilonka néninek talán több dolga van most, hogy az uno­kák körül akad számos tenni­valója, mint amikor a saját tíz gyermekét nevelte. Ma már ritkán tartózkodik a kedvesen töppedt kállósemjéni házban. Gyakran jön a.hívás, hol Szol­nokon, hol az Örökösföldön — három gyermeke is a megye legnagyobb lakótelepén mondhat magának otthont — hol Nagykálloban vigyáz a ki­sebbekre, amíg a szülők dol­goznak. Özvegy Fodor Ferencné ki­lenc éve maradt magára. Ak­kor szólította el urát az ég, amikor már élvezhették volna sok-sok munkájuk gyümöl­csét. Most, amikor gyönyör­ködhetnének az unokákban, nincs kivel felidézni a régmúlt dolgokat. — Pedig nagyon jó, ragasz­kodó gyermekeim vannak — mondja a még ma is szépar­cú, 64 esztendős Ilonka néni. — Beosztóak, hisz azt látták otthon is. Hogy is tanulhatott volna akkor mind? — kalando­zik el a gondolata. — De ezek a mai ifjak már nem tartják meg az ünnepet. Hajtják ma­gukat vasárnap is, pedig az Isten arra adta a pihenőnapot, hogy legalább akkor tartsunk szünetet. Mi mindig mentünk a templomba vasarnap dél­előtt, manapság vagy dolgoz­nak, vagy esetleg kirándulnak . Kalakai házaspár Özvegy Fodor Ferencné A SZERZŐ FELVÉTELEI a családok. Meg aranyosak az unokáim, de ok már szila- jabbak, pajkosabbak, mint a mieink voltak. Vagy én lettem idősebb, vagy az én szigorom csak kedves zsörtölődés szá­mukra? A múltkor is hallom, beszélgetnek a játszótéren a gyerekek. Egyikük mondja, fel kell menni, vacsora. Apa szólt vagy anya szólt? — kérdi az egyik, — mert ha anya, akkor meg maradhatunk egy kicsit... Mint alkimista Mint alkimista, aki hí- ; gannyal a ként elegyíti, kirakja tenger tégelyét, N mentafüvet szór a hányó parázsra, és dudorászik egy könnyű ír dalt, lesi hogy arannyá legyen a súlyos fém s az illandó jr virágszirom — válogatok nevedhez sza- vakat, zöldalma-illatú és ten- N ger-tükrű szavakat, tükör-csillám-dadogás- -ji hói alakká-lélekült igét ige után: hogy egymásra találjon a név és névvel-jelölt, s az lehess, aki vagy, aki ] voltál: szárny és zene. PR nélkül nincs piac Nyíregyházi tag a reklám világszövetségben Képek az ezer tó országából Finn fotósok tárlata a megyeszékhelyen

Next

/
Thumbnails
Contents