Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)

1992-05-23 / 121. szám

A napos oldalon Tóth Kornélia m napsugár lebuk­/I fencezik a metál- /» kék Mercedesen, de téged — látszólag — hi­degen hagy. Még egy ke­gyes fejbótintást is ritkán engedsz meg magadnak, ha ismerősök és ismeretle­nek a lámpánál egy kurta pillantással szemrevétele­zik a járgányodat. Pedig de szívesen vetnéd oda fog­hegyről, hogy érettségire szánták az őseid, de téged nem bírt lekötni a biflázás és kitörölted a sulit a napi programok közül. Gondjaid azért adódnak neked is. Melyik butikban üldögéld végig a napot és szórakoztasd jópofa szö­vegeddel a magad korabeli eladólánykát. Vagy hall­gass az öregjeidre és vágj bele te is egy vállalkozás­ba? Igaz, akkor már a fele­lősségből rád is jut némi teher, bár a könyvelést, adózást, meg a csipri- csupri munkákat a háziak ellátnák helyetted, végül is neked reprezentálni kelle­ne. Lelki szemeid előtt fel­villan: belép hozzád a fizi­katanár, aki annyi borsot tört az orrod alá. Neki juszt se adnál... De mit is? Vég­tére nem mindegy, mivel, üzletelsz? De vajon meddig áll­hatsz ilyen magabiztos lá­bakon a napos oldalon? Átérzed-e valaha, milyen érzés, ha a hivatalok ajtajai bezárulnak, avagy soha ki nem nyílnak előtted? Med­dig élsz törvényes patrónu- said anyagi és erkölcsi tő­kéjéből? Hogy szokná meg a szemed a fény után a sötétséget? Megismered- e, milyen gyötrelmes albér­letben a fillért kuporgatni a hőn áhított garzonra? Csapvizet inni a gyöngyö­ző sör helyett a kánikulá­ban? Kérdések, amelyek lehet költőiek maradnak az idők végezetéig, de az is lehet, egyszer válaszolni kény­szerülsz rájuk. Az értelmiség értelmes létet keres Szarvassá válnak-e a fiúk? Nyíregyháza (KM — F. G.) — A május 9—10-i hétvége Nyíregyházán a liberális ta­lálkozó jegyében telt el. A közismert személyiségek, írók, politikusok, filozófu­sok, történészek között előadást tartott egyik nem kevésbé neves szociológu­sunk, Csepeli György, az ELTE tanára. Fejtegetésé­nek központi témája a posztkommunista átmenet és az értelmiség volt. A vele készült interjúban a kérdé­sek inkább az értelmiség fiatalabb generációjára vo­natkoztak. ♦ Hol jelölhető ki a fiatal értel­miségiek helye a mai magyar társadalomban? — Éppen a fiatalok eseté­ben várható, hogy az első generációs értelmiségi lét még uralkodóbb lesz. Hiszen ahogy modernizálódik az élet, egyre több és több értelmiségi pozíció nyílik meg. Ha valaki megfelelő háttér nélkül bele­kerül egy többgenerációs kö­zegbe, akkor kudarccal fog szembekerülni. Minden első- generációs értelmiséginek fi­gyelnie kell, nehogy szarvas­sá vált fiú legyen, aki vissza sem tud menni, de az erdő­ben sem tud maradni. Egy fia­tal értelmiséginek nagyon vilá­gosan kell látnia, hogy milyen az a piac, melyen belül majd működni fog, nemzetközi vagy hazai. Mindkettőt lehet opti­malizálni. ♦ Alakul, formálódik a felsőok­tatási törvény. Az intézmé­nyek és az értelmiség auto- nomitása között milyen ösz- szefüggést lát? — Van egyfelől összefüg­gés az intézményi autonómia ténylegessége és a financiális alapok között. Fontosnak tar­tom a világpiacra nyitást, mert a fejlett világban hatalmas pénzeszközök vannak a kelet- közép-európai felsőoktatás Csepeli György modernizálására. Ezeket azonban felfalja a bürokrácia. Egy igazán független felsőok­tatási rendszernek közvetlenül kell kapcsolódnia, hozzá kell férkőznie ezekhez a pénzek­hez, majd akkor beindul egy akár forradalminak nevezhető változás. — Jelenleg a magyar szel­lemi potenciál — a középfokú oktatás meglehetősen magas színvonala miatt — messzemenően alkalmas arra, hogy a diákokat felvér­tezze konvertálható tudással, alapismeretekkel. Az egyete­mek — sok-sok ok miatt — ezt a lehetőséget megölik a diákokban. Ha az autonómia és a financiális tényezők nem fognak találkozni, akkor a do­log vesztésre áll. ♦ Létezik egyfajta dilemma, mely akörül forog, mi az értel­miség szerepe a társadalmi reprodukcióban... — Ez még valamilyen mó­Munkában a főnyomozó „A szörnyű eseteket vég nélkül sorolhatnám...” Cselényi György Az oldalt összeállította: SZŐKE JUDIT Számítógép a nyeremény Befejezésé­hez közeledik a RutinSoft Számítás- technikai Kft. és a Kelet- Magyaror- szág Szerkesztősége által hir­detett számítástechnikai ver­seny. Mint közismert, a négy- fordulós verseny során az egyes fordulókban elért pont­számokat összeadják a fela­datok készítői, s a legtöbb pontszámot elért versenyző nyeri a RutinSoft Kft. fődíját, egy IBM PC/AT számítógé­pet. A II. díj: Turbo Pascal programozási nyelv, III. díj: MS DOS 5.0 operációs rend­szer IV.— X. díj: 20—20 db floppylemez. Az eredményhirdetés június 6-án 12 órakor lesz a Kelet— Nyugat Kiállításon (Bujtosi Szabadidő Csarnok), a Rutin­Soft Kft. standjánál. A progra­mozási feladatok megoldását IBM PC-n futtatható formátu­mú file-ban, floppyn kell bekül­deni. A beküldött megoldások tartalmazzák a megoldó ne­vét, címét, életkorát, telefon­számát, a program futtatási tudnivalóit. A beküldött leme­zeket a 4. forduló után vissza­küldik. A IV. forduló beküldési határideje: május 30. Cím: RutinSoft Számítástechnikai Kft., Nyíregyháza Pf. 236. 4401. dón velünk fog marad­ni. Bármennyire is gondoljuk, hogy a pia­ci viszonyok lesznek az uralkodók, a polgá­rosodás előretör, az állam szerepe is meg fog maradni. Az értel­miségnek az lesz a nagy dilemmája, hogy szolgáló, állami értel­miség legyen vagy független értelmiség, aki a polgári társadal­mi autonómia keretei között fog működni. A fiataloknak le kell von­niuk a következtetést, hogy önmagukat a nagy tradíciók jegyé­ben újra kell definiál­niuk. ♦ Hamarosan megjele­nő könyvében a nem­zettudatról is szót ejt. Mondana erről egy kicsit többet? — A fiatal értelmisé­gieket az értékracio­nális viták nem érintik. Szá­mukra olyan a magyarság, mint egy hamutartónak, hogy hamutartó. Nincsenek identi­tásproblémáik, legalábbis a vizsgálatok nem igazolják méghasonlott magyarságtu­datukat. Őket bizonytalanság kínozza, hogy egzisztenciáli­san életben maradnak-e, hogy tudásuk nemzetközileg mérhető-e, érdemes-e itthon maradniuk. Ez pedig nem identitáskérdésként merül fel. Mert ők szenvednek, hogy el kell menniük az országból. Az Egyesült Államokban olyan öt­hatszáz fiatal magyar értelmi­ségi tartózkodik. Boldogan ha­zajönnének, ha látnák, hogy életben tudnak maradni. ♦ Mi lesz akkor, ha netaiántán nem következik be az értelmi­ség autonómmá válása? — Annak súlyos következ­ményei lennének. Akkor értel­metlen volt a 89-90-es fordu­lat, csöbörből vödörbe esünk. Nyíregyháza (KM) — A munkám során a súlyos bűncselekmények helyszí­nén egy középmagas, telt, őszülő, göndör hajú férfit gyakran látok. Noha gyor­san dolgozik, cselekedetei mégis nyugodtak, átgondol­tak, határozottak. Ki ö? — fogalmazódott meg bennem a kérdés. Dorogi Istvánhoz, a Sza- bolcs-Szatmár-Berep Megyei Rendőr-főkapitánysag bűnül­dözési osztályának munkatár­sához van szerencsém, aki többnyire a forrónyomos cso­port helyszíni szemléjét végzi, illetve irányítja. Negyvennégy éves, egy 19 éves lány és egy 17 esztendős fiú édesapja. Csaknem két évtizede rendőr. ■ Hogyan kezdődött? — Az állományba 1972-ben jelentkeztem — válaszolta. — Az eredeti szakmám cserép­kályhás. Tizedesként kezd­tem, s ötévi járőrözés után a nyíregyházi Guszev-lakótelep körzeti megbízottjává nevez­tek ki. A munkám mellett le­érettségiztem. 1983-ban a nyomozói állományba kerül­tem. Később főnyomozó, majd pedig kiemelt főnyomo­zó lettem, s az vagyok jelen­leg is. Elvégeztem a rendőr- tiszti főiskolát. ■ Az egyenruhás rendőrként szolgált éveket hasznos­nak, vagy időveszteségnek érzi? — Egyértelműen hasznos­nak, mert annak révén több szakterülettel, például a közle­kedési és a közrendvédelmi teendőkkel is megismerked­hettem, miközben, természe­tesen, nagy emberismeretre tettem szert, sőt mondhatni, az évek során megtanultam a bűnözők fejével is gondolkoz­ni. Ez a sikeres nyomozói munkához nélkülözhetetlen, csakúgy, mint az emberekkel kialakított jó kapcsolat. ■ Ön tulajdonképpen az úgy­nevezett nagy generációhoz tartozik. A sorsával elége­dett? — A pályám alakulásával igen, de úgy érzem, a leter­heltségünkhöz viszonyítva nem vagyunk megfizetve. A rendőrség nem olyan hely, ahol mondjuk, fél ötkor lejár a munkaidő. Van úgy — mint például a taxisgyilkosság, vagy a postarablás után —, hogy a családomat napokig nem látom, hiszen éjjel-nappal menni, dolgozni kell. ■ Feltűnt, hogy ön igen türel­mes. — Ez a munka csak nyu­godtan végezhető. A kihallga­tandó személlyel kontaktust kell tudnunk teremteni. Ilyes­mit a rendőrtiszti főiskolán is tanítottak, de azt hiszem, a napi gyakorlatban sajátítható el igazán. ■ Megtörtént-e, hogy valaki­vel sehogyan sem boldo­gult? — Meg, de ritkán. Bármelyi­künkkel előfordulhat. Ekkor mi a teendő? Az ügyet átadtam egy másik kollégámnak. ■ Vannak-e nagy tervei? — Világrengetőek már nin­csenek. Van egy tanácsi laká­som, kocsim — mondja —, majd mosolyogva hozzáteszi; egy 11 éves Zsiguli. Amikor reggel elindulok, mindig arra gondolok, vajon este hazame- hetek-e? ■ Volt-e komoly életveszély­ben? — Annak ellenére, hogy 19 éve vagyok rendőr, s már sók száz bűnözővel akadt dolgom, nemegyszer több személlyel szemben egyedül intézked­tem, közvetlen életveszélybe még nem kerültem. Ezt jó­részt annak tudom be, hogy elővigyázatos vagyok, s meg­tartom a szolgálati szabályzat előírásait. ■ Melyik volt a legemlékezete­sebb ügye? — Körülbelül hat évvel ez­előtt Tisztaberekén egy kocs­mai verekedés következtében két ember meghalt. A helyszín közelében az elrejtett gyilkos eszközöket (karókat) sikerült megtalálni, majd a forrónyo­mos csoport az elkövetőket is gyorsan kézre kerítette. Sose felejtem el azt az ügyet sem, amikor Nyíregyházán egy férfi a feleségét megölte, a holt­testet az, ágyra fektette, s a szeretete jeléül a mellére virá­gokat helyezett. Ezután a férj a lakásban felakasztotta ma­gát. De a szörnyű eseteket szinte vég nélkül sorolhat­nám... A IV. forduló feladata Adott 100-nál nem nagyobb pozitív egész számok halma­za. Keressünk ezen számhal­mazban olyan 5—5 számot, amelyből képzett összes egy­tagú, kéttagú, háromtagú, négytagú és öttagú összegek eredményei között nincs két egyenlő. (Például az 1, 2, 3, 4, 5 számok nem jók, mert 1+2=3, de az 5, 10, 22, 23, 30 számötös sem jó, mert 22+23=5+10+30. EGY JÓ PROGRAM (nem estére) IBMPC-re elkészíti a legújabb jogszabály szerint útnyilvántartását üzemanyagelszámolásához, adóelszámolásához. f KUv Kérje díjmentes bemutató programunkat! SS/ ------- 'Q' Az értékesítéshez ügynökök jelentkezését várjuk. ÁRA: PtSTiá^iFi BFt 9900 Forint+ÁFA Nyíregyháza, Váci M. út 41. Tel.: (42)14-314, 14-277 — i| utintalanul (vagy D ahogy egy menő- őöz illik?) cigaret­tára gyújt. A sötét —kapualjban. Ide­ges? Ó nem, most épp ez esik a legjobban. A parazsat a marka felé fordítva ki-ki- les. Az utca kihalt. Egyetlen embert vár a flaszter s ő. Alig harmincas, jó és arány­lag sok karban lévő hölgyet, a nonstop büfé második vál­tását. Szokott időpont, szo­kott útvonal. Ahogy a Nagy Könyvben meg van írva, egy hete figyeli. Az első hall­ható cipőkoppanástól tudja minden mozdulatát. De a magáét is. Elképzeli: kifordul, egy határozott mozdulattal a kapu beszö- gelésébe taszítja, mielőtt kiálthatna, egy vízszintes suhintással elmetszi a nya­kát, s ahogy élettelenül le- csusszan... Az újságok címoldalon hozzák majd: a Hasfelmet- sző újra szedi áldozatait! Vetetten maradt egy ágy a Kiskőris utcában! Asszony­társak! Rettegésre ítéltet­tünk?! Mondjon le a belügy­miniszter! Az ismerős kopogásra riad. De... valami furcsa. — ...hah! Az utca túloldalán Tapolcai Zoltán Gyilkosság jön! Nem, ez nem lehet! Nem arra visz az útja! A ka­pualj előtt el kell mennie, hisz itt a sarkon túl fordul rá a Körútra! Minden lépés egy örökké­valóság. Nem törődve a biz­tos rejtekkel, fél szemmel ki­les. A bokáját figyeli. Mikor billen egy kicsit felé, mikor jut el hozzá a letérés akara­ta? Most! Határozott fordu­lat, könnyed szökellés a padkáról. Vakító fényességgel két reflektor tűnik fel, nappali vi­lágossággal betöltve a há­zak közé szorult utat. A mo­tor zúgását elnyomja a fé­kek éktelen sivítása, egy kétségbeesett sikoly. A lök­hárító térdben kegyetlenül elkaszálja a büféslányt. Mel­lével a hűtőre csapódik, te­hetetlen rongybabaként mé­tereket sodródik rajta, s mikor a gépszörnyeteg nyugalomba szusszan, élette­lenül lecsusszan. A reflektorok hosszú, lapos ár­nyékkal glóriázzák. Arca vérben úszik. A férfi kábán lép ki a ka­pualjból. Eszelősen botorkál oda, csak nézi, nézi a ki csa­varodott testet, a szétömlő hajkoronát, a felismerhetet- lenné zúzott arcot... Másnap. A vezető hírlap címoldala. „Vetetten maradt egy ágy a Kiskőris utcában!” ,,A szemtanú is eszméle­tét vesztette!" „Már gyermekkoromban sem bírtam a vér látványát kezdte — elbeszélését a tegnapi cserbenhagyásos közúti tragédia egyetlen hi­teles tanúja..." 6 Ä LKdet-(Maauarorszáa hétvéai mettékCete 1992. május 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents