Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-23 / 121. szám
Aktuális I a kérdések Balogh József Nyíregyháza (KM) — A legizgalmasabb kérdés manapság a gazdaság. További romlása félelmetes következményekkel, javulása százezrek sorsának jobbra- fordulásával járhat. Milyen a gazdaság, egyáltalán ilyen gazdaságot akartunk? Erről beszélgettünk a napokban Soós Károly Attila közgazdásszal, a Szabad Demokraták Szövetségének gazdasági szakértőjével. >- Ön szerint mit tett, illetve mit nem tett a kormány azért, hogy a gazdaságban bekövetkezett kedvezőtlen folyamatokat korlátozza, megállítsa? '■ — Mi úgy látjuk, hogy a kormánynak elég jelentős lehetőségei voltak arra, hogy az életszínvonalcsökkenést korlátozza, hogy a gazdasági szerkezetváltást és az új gazdasági rendszer kialakítását meggyorsítsa. Itt van például a lakásépítés ügye, ami ma a hatvanas évek szintjére esett vissza. Vannak olyan hitelezési módszerek, amelyek inflációs körülmények között is hitelképessé teszik a potenciális lakásépítőket, s ez hozzájárul-? hatott volna, hogy ne csökkenjen ilyen mértékben az építőiparban foglalkoztatott munkaerő. — Az infrastruktúra területéről is hozható példa. Azt mindenki tudja, hogy az autópálya-építések Magyarországon leálltak, és most alakul ki az autópályák építésének koncessziós lehetősége. Miért kellett megvárni, míg valóban bekövetkezik a leállás és újraindításra van szükség? Nagyon fontos dolog az új vállalkozások megindítása körüli segítség, hogy a fölszabaduló munkaerőt az induló új magánvállalkozások foglalkoztassák. A jogrendszer, a jog- biztonság kialakításában is nagyon kevés történt. Gondolhatok itt a földtulajdonviszonyokra. A mezőgazdaságnak számos komoly gondja van Magyarországon és ezek közt nem jelentéktelen a piacvesztés. Néhány évig el fog tartani a kárpótlási folyamat, gazdaság SZDSZ-szemmel és amíg vannak olyan földek, amit a tulajdonostól elvehetnek, komoly befektetésekre nem számíthatunk, addig a föld kirablása folyik. > Milyennek látszik ellenzéki székből a privatizáció? — Az MDF a kisebb tulajdonok gyors privatizálását és egy új középosztály kialakulását, az alkalmazottak tulajdonossá válását ígérte. Sajnos ez nem valósult meg. Lassú az előprivatizációs folyamat, amelyik kiváltképp ebbe a kategóriába tartozik. A nagyobb vállalatok gyors privatizációja nem szerepelt a kormány programjában, mi ezt is szerettük volna. Igaz, a privatizáció gyorsítása egy-két évig nem a termelés gyorsabb növekedését segíti elő, inkább valamelyest fekezi a termelést, . ám ez olyan folyamat, amit vállalni kell a mi felfogásunk szerint, hogy később meggyorsulhasson a termelés, mert csak a magángazdálkodás lendíti fel ezt az országot. Az is látszik, hogy a nagyobb vállalatok kizárólag külföldi kezekbe kerülnek. Az SZDSZ soha nem kifogásolta, sőt támogatta, hogy külföldiek részt vegyenek a privatizációban, de meg kell találni annak hitelrendszerbeli, vagy csehszlovák módszerrel ingyenes elosztásbeli módját, hogy magyar állampolgárok is nagyobb mértékben részesedhessenek a privatizációból. >- Szólt előadásában arról, hogy nem változott a költségvetés újraelosztó szerepe. Milyen hátrányokkal jár ez? — Nyilvánvaló volt, hogy a Magyar Demokrata . Fórum erős államot akart. ígérete, hogy bizonyos területeken, főként az oktatás területén, növelni fogják a kiadásokat, de nem törekedtek igazán arra, hogy a költségvetési újraelosztást csökkentsék. Ez rendkívül magas adóztatást jelent, aminek az a következménye, hogy fékezi a tevékenységek növekedését, miután nem érdemes túlzottan adóra — és itt beleértem a társadalombiztosítási járulékot is — dolgozni, másrészt erősíti az amúgy is meglévő tendenciát arra, hogy kerüljék el az adófizetést. ► Milyennek értékeli a kormány kétéves működését? — Nem hízelgő a véleményem. A meghozott törvények nem kis részben ideológiailag motiváltak voltak, azokat a törvényeket, amelyek kifejezetten gazdasági célokból kiindulva születtek, jórészt a korábbi kormánytól örökölték. Az Antall-kormány másfél évvel hivatalba lépése után is nyújtott még be olyan törvény- javaslatot a parlamentnek, ami néhány szobán vagy néhány mondatban tért el a Né- mef/7-kormánytól örökölt tervezettől. Még ma is tart az a folyamat, hiszen az államháztartási törvény koncepcióját, amelyik éppen az állami újraelosztásról szól, a Németh- kormánytól örökölte az Antall- kormány. Amit végül is tett, legfőképpen a restriktiv pénz- politika fenntartása volt. Ez a pénzpolitika járt bizonyos kedvező hatásokkal, az ország nemzetközi fizetési helyzete jelentősen megszilárdult, és az infláció jelentősen elkezdett lassulni. Ez viszont a gazdasági tevékenység terjedelmének csökkentését eredményezte, ami együtt jár az adóbázis csökkentésével. Ilyen körülmények között különös jelentőséget nyer az, hogy a kormány nem csökkentette a költségvetési kiadások terjedelmét. Ma egy nagyon súlyos költségvetési hiánnyal nézünk szembe. >- Ezt nem mindenki tartja nagy tragédiának... — Valóban, sokan a költségvetési hiányt egy számnak tartják, amit fel kell írni a kéménybe, az pedig mindegy, hogy milyen szamot írunk oda. Egyáltalán nem ez a helyzet, mert a költségvetési kiadásokat valamiből finanszírozni kell. Nagyon rosszul álló országokban pénzt nyomnak, Magyarországon azonban a lakosság tekintélyes megtakarításai többféle módon föl- használhatók a hiány finanszírozására. Hol a baj? Ott, hogy ha ilyen magas az állami költségvetés hianya és a hiteligénye, akkor ez magasan tartja a kamatot. Tehát a magas kamatokat fizetni hajlandó költségvetés kiszorítja a hitelek felvételéből a vállalkozásokat. Ma már egy vállalkozásnak ésszerűbb a pénzt betenni a bankba és megkeresni rajta a magas kamatot, mintsem anyagok vásárlásába, bérfizetésbe fektetni azért, hogy termeljen. >- Ön szerint mivel és hogyan lehetne élénkíteni a gazdaságot? — Mi régen követeljük, hogy a költségvetési hiányt csökkentsék, és akkor csökkennek a kamatok, beindulnak a vállalkozások. Rögtön növekedne a termelés, és ha egyszer elindul a termelésnövekedés, akkor az többletkeresetet indukál és másutt is növekedhet a termelés. Sajnos, ez a kormány a legfontosabb dolgokat nem tette meg azért, hogy mindez megvalósulhasson. >- Mi akkor annak az oka, hogy a nemzetközi pénzintézetek jó véleménnyel vannak rólunk, és Kupa úr szerint korlátlanok a hitelfelvételi lehetőségeink? * 1 — A.magyar kormány mindig nagyon ügyesen adta el külföldre a gazdasági reformjait, bármennyire korlátozottak is voltak azok. Közgazdász körökben viccelődés témája is volt, hogy a legjobb magyar exporttermék a reform, az hoz a legtöbbet. Ezt átörökölte az Antall-kormány és azok a reformok, amelyek azért mégiscsak megvalósultak az elmúlt 20 évben, kedvező átmeneti körülményeket szereztek Magyarország számára. Tulajdonképpen a kormány azzal a politikával, amit folytat, ezt a tőkét éli föl. A nagy elosztási rendszerek reformja tovább már nem halasztható. Ilyen költségvetési deficit mellett az idén a kamatok nemigen fognak csökkenni, tovább nő a munkanélküliség. Ez nagyon nagy baj. De ha jövőre még tovább növekedne, az már valóban súlyos gazdasági-politikai következményekkel járna. A TARTALOMBÓL: _________________ • Jó esélyei vannak a liberalizmusnak • Sós cseppek • Kié a megyeháza? Csányi János: Zaramustra /- /■* rdeftes képzőművészeti kiállítás [átható * §— május végéig a Sóstói Múzeumfaluban. “ “ ' JA tárhatón néhány ^Magyarországon éíő cigány festő mutatkozik he eredeti módon. ‘Tóth mint egy évtizede már, hogy a cigány képzőművészet herobbant a magyar képzőművészet életébe. JA képelj meglepő eredetiségről tanúskodnak: Megragadó fantáziájuderedetisége, a belső tűzbőíátfűtött színvdág. JAz alkotásod súlyos üzenetet hordoznád életről, haláról, a cigányság önkereséséről, az életformaváltás reményeiről. Szeretjük-e a bálványokat?-1] alán megsértődT nénk, ha egy idegen országbeli, de ‘. i bennünket jól ismerő vendégünk úgy vélekedne rólunk,-magyarokról, hogy bálványimádó nép vagyunk. Valószínű, kikérnénk magunknak az elmarasztaló általánosítást, s talán olyasmit válaszolnánk: semmivel sem vagyunk bálványimádóbbak, mint bármelyik nép. Köztudott, hogy a vezetők iránti érzéseit másmás módon fejezik ki a különböző országok népei. Nem mellékes az sem, hol foglalnak helyet a társadalmi létrán, gazdagok vagy szegények, s milyen az illető országban a politikai szokásrend, a politikai kultúra. Nem meglepő, ahol magas az életszínvonal, kiegyensúlyozottak a belső társadalmi viszonyok, ott a kevésbé vonzó vezetők is meg- sz ülnek, netán imádat is övezheti őket. Még ezek tudatában sem kellene azonban túlságosan m-. 'értődnünk, ha mi kerüli szóba, friert az előbbi • r, gyzésen. azért érdemes e icsit eltöprengeni. Ha ugyanis mélyebben belenézünk a tükörbe, nem tagadhatjuk, kevés volt még az eltelt két év ahhoz, hogy a belső reflexeink is átálljanak egy új, egyenes pályára. S teljes mértékben szakítani tudjunk a különböző méretű és minőségű bálványok kísértő szellemével. Nem vonzalom ez a mindenkori bálványok iránt, hanem olyasmi, amit másként nevezünk, mert vagy szégyelljük nevén nevezni a gyermeket, vagy úgy hisszük, így mondunk igazat. Ezért aztan illendő tiszteletet, a vezetőnek kijáró megkülönböztető gesztust, jogos járandóságot említünk, ha éppen tetten érjük, vagy érik bálványimádásunkat. Közismert tapasztalatokat hozunk szóba, amikor az alaphelyzetet idézzük, niint a bálvánnyá válás alapját; amikor túlságosan nagy hatalom van egy-egy ember kezében, szinte élet és halál ura, óhatatlanul, a többi ember kiszolgáltatottsága, függése, mindennapos félelme megteremti a bálványt. Ezt az arcot lehet szeretni, netán utálni, egyet aligha lehet, függetleníteni magunkat tőle. Jó két éve kezdtek ledőlni a régi bálványok, maga alá temette őket az új rendszer. De a régi bálványok helyébe, ha alaposabban szemügyre vesszük a körülöttünk zajló folyamatokat, nem nehéz felismerni a megjelenő újakat. Lehet a számuk még kevesebb, nem is magasodnak annyira fel, mint a régi rend bálványai, de az ismerős vonások az arcukon már ki-kiraj- zolódnak: elhivatottságtudat, felsőbbrendűség, hihetetlen magabiztosság sugárzik róluk, a politikai küzdőtér mindkét oldalán. Mintha csak azt mondanák szavak nélkül, legyetek nyugodtak kisemberek, mi majd gondolkodunk, döntünk, politizálunk helyet- tetek.Ti csak bízzátok ránk magatokat, ti úgy sem láttok bele a sok-sok háttérproblémakörbe, higgyetek nekünk, mi csak jót akarunk. Ezt mondja a jó és a rossz politikus, s tegyen különbséget az ember, ha tud. És mi van, ha különbséget tud tenni a han- dabandázó, demagóg, törtető, és a nép, a nemzet felemelkedésén, a szőkébb pátria érdekében őszinte szándékkal, tiszta eszközökkel munkálkodó, helyi, vagy országos vezetők között. Attól még a handa- bandázó is megél, nem söpri el a népharag, sőt neki is megvan a maga tábora, nem hull ki a közéletből. Mi kedvez napjainkban az új bálványok születésének? A szegénység, a munkanélküliség, az ezektől való félelem. Maga az emberi kiszolgáltatottság szüli és neveli föl újra és újra a félelmet. így azzal is lezárhatnánk eszmefuttatásunkat, hogy a magasabb polcokon lévő emberek bálványozása nem magyar és nem új jelenség, mélyen az emberből táplálkozik. I _ I egszűnni akkor fog, Iwl akkor tud, ha az IVI ember kiszolgálta- —=—I tottsága is megszűnik. De létezhet ilyen állapot? Szinte mindenütt, mindenkor függünk egymástól, ilyen az emberi élet rendje. Szeret- jük-e a bálványokat? Hiszem, hogy nem szeretjük őket, legalábbis azokat nem, akik imádatot várnak környezetüktől. Abban bízom, hátha az eleven bálványok egyszer majd megelégelik szerepüket, lelépnek az emelvényről és elvegyülnék a tömegben. Béke nyomaikra... goíéria Cigány festőfjSóstón Páll Géza
