Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

1992. április 8., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 Sínen van az együttműködés Magyar—orosz vegyes vállalat Záhonyban Nábrádi Lajos Budapest (KM) — A hosz- szas tárgyalások eredmény­nyel jártak: a minap megtar­totta alakuló közgyűlését az Agrohimtrans Pack ma­gyar—orosz vegyes vállalat, amelynek fő tevékenysége Záhony térségében zajlik. Az új szervezetről és idő­szerű kérdésekről beszélget­tünk Sipos Istvánnal, a MÁV vezérigazgató-helyettesével, aki korábban Záhonyban volt vasúti vezető és jó ismerője a magyar—orosz vasúti és ke­reskedelmi kapcsolatoknak. Beállt a pangás • Kérem ismertesse az új vegyes vállalat többes hasznát. — Eperjeskén 1986-ban a MÁV az Agrotekkel közösen létrehozott egy szervezetet, amely 1990-ig eredményesen működött. A Szovjetunióból folyamatosan jött a műtrágya, Eperjeskén csomagolták. A tavalyelőtt beállt pangás után kerestük annak lehetőségét, hogy ez a kétoldalú kapcsolat ne szűnjön meg, inkább bő­vüljön. Abból indultunk ki, hogy Oroszországban (és részben Ukrajnában) bőven van műtrágya és más vegyi­áru. Nekünk kiépített bázi­NÁBRÁDI LAJOS FELVÉTELE sunk, szabad kapacitásunk van. A felsőbb szintű tárgyalá­sok után március végén aláír­tuk az alapító okiratot. Ennek értelmében 446 millió forint értékű törzstőkével alakultunk meg. Tulajdonos 30—30 szá­zalékban a MÁV és az Agro- tek, 40 százalék külföldi tulaj­don. Jó, hogy a külföldi tulaj­don működésére garanciát kaptunk. — Ami a közös hasznot illeti. Az eperjeskei üzemnek ismét ki lesz töltve a kapacitá­sa, a vegyes vállalatnak lét­számmegtartó ereje is van. A magyar mezőgazdaság en­nek köszönhetően elfogadha­tó áron juthat műtrágyához. Tavaly 680 ezer tonna szilárd műtrágya jött be Záhonyon keresztül, idén várhatóan másfél millió tonna fog bejön­ni. Talán csak a szakemberek tudják, hogy az utóbbi hóna­pokban a Független Államok­ba több kukoricát szállítot­tunk, mint búzát. A FÁK-ban megnőtt az igény a kukorica iránt az állattenyésztés bein­dítása miatt. Hódít a barter ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A terv szerint a vegyes vál­lalat érdekes bariért is lebo­nyolít majd. Az oroszok üzem­anyagot, vetőmagot és műtrá­gyát adnak előlegbe a magyar kis- és nagyüzemeknek. A magyar üzemek ősszel ter­mékkel, kukoricával fizetnek. A kukorica mellett almát és más élelmet is elfogadnak el­lentételként az oroszok. A le­hetőséggel élhetnek a pénz­szűkében lévő szabolcsi té­eszek is. • A vegyes vállalat közre­működésével Nyugat-Euró- pába is eljutnak az orosz áruk. Jó ez a MÁ V-nak? — Feltétlenül. A műtrágyára igényt tart többek közt Fran­ciaország, Jugoszlávia, Svájc. A tranzitforgalom bevételt je­lent a MÁV-nak. A vasutat il­letően a vegyes vállalatnak a záhonyi átrakókörzet veszi legnagyobb hasznát. • A vasút országos vezetői gondoltak-e Záhony fejlesz­tésére? — Ismét megnövekszik a „Keleti kapu” jelentősége. A FÁK-at és a Távol-Keletet Záhony beiktatásával akarják összekötni Nyugat-Európával. Próbaként már lefutotta első útját egy több ezer km-es konténervonat, sikerrel. Az új vegyes vállalat tartályfarmot és kocsimosót épít Eperjeske térségében, és más beruhá­zásokra is lehet számítani. A nemzetközi hűtőkocsi szerve­zet, az Intertrigo nemrég Zá­honyban tartott konferenciát. Azóta az átrakón keresztül a franciák tejport, az osztrákok vajat, a jugoszlávok furcsa módon húst szállítanak a FÁK-ba. Jön az Intercity • Nemrég döntöttek a váro­sok közötti gyorsvonatok üzembe állításáról. A dön­tés hogy érinti megyénket? — Szeptember 27-től Buda­pest és Nyíregyháza között hétköznap 4, vasárnap 5 In­tercity vonatot kívánunk köz­lekedtetni. A vonatok tervezett menettartama 2 óra 55 perc. Miskolc és Debrecen között nem lesz lényeges változás. Szeptember végén Mátészal­ka és Budapest közt egy újabb gyorsvonatpárt állítunk menetrendbe-. Pótfütés — csak rendelésre Saját hőközponttal egyszerűbb a helyzet Nyíregyháza (KM — Cs. K.) — Közeledik a fűtési szezon vége, ami egy kis megkönnyebbülést is okoz: csökken valamivel a lakás­rezsi. Igen ám, de mi van akkor, ha — szokás szerint — megtréfál bennünket az április, és 15-e után sem ké­nyeztet el melegebb idővel? Korábban az volt a gyakor­lat, hogy a távfűtéses laká­sokban a Távhő nem állt le a fűtéssel, ha az átlaghő­mérséklet három napig nem haladta meg a 12 fokot, vagy egyszer is 10 fok alá süllyedt. Mostantól azonban egészen másként szolgáltatják a pótfű­tést, mint azt Tóth Illéstől, a Egy ritka kuncsaft SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Szabolcshő üzemviteli osz­tályvezetőjétől megtudtuk. Egy tavalyi kormányrende­let alapján (129/91.) a hivata­los fűtési szezon október 15- től április 15-ig tart, magyarul: 15-éh éjfélkor le kell állni a fű­téssel. Pótfűtésre azonban továbbra is van lehetőség, április 16. és május 15. között. Dé csak azokban az épületek­ben, amelyekben ezt a közös képviselők megrendelik, s egészen addig fűtenek, míg le nem mondják. (Egyébként a bejelentéstől számítva 12 órán belül indul a meleg.) A legjobb persze az volna, ha már minden lakásban ott lennének a műszerek, s ki-ki saját belátása szerint dönthet­Mit akarsz már te is ezektől a gólyáktól...!? Fotólaborán­sunk fakadt ki emígy a minap, mikor több napos barangolás után kezébe nyomtam a fény­képezőgépet, s előhívta a fil­met. Egy gólyapár volt azon, de mint kiderült, mások már megelőztek. A fotó azért elkészült... A Felső-Tisza mentén teke­regtem az előző napon, már kezdett alkonyodni, mikor Gu- lácsra értem. S mi fogadott? Az utolsó háznál már majd­nem kint a határban, nagy oszlop tetején hatalmas fé­szek, s a fakuló ég vörösében két szürke sziluett. Mintha a kínai árnyszínházak valame­lyikének díszletét láttam vol­na, annyira sejtelmes, keleti hangulata volt a képnek, hogy meg kellett állnom. Valami ősi, misztikus színek ragyogtak a legelő fölött, már- már a fakó ázsiai sztyeppék közepébe képzeltem magam, csak egy valami zavart, a há­tam mögötti neonfény, meg a ne. Ehhez azonban még idő­nek kell eltelnie, ezért marad az egymáshoz való alkalmaz­kodás: vagyis az egyes kö­zösségeknek lakógyűlésen meg kell állapodniuk a pótfű­tésről. Nyilván egyszerűbb lesz azokban az épületekben, amelyeknek van saját hő­központjuk, sajnos sok eset­ben azonban több épület tar­tozik a hőközponthoz, ilyenkor valamennyi lakóközösség egybehangzó véleménye szükséges. Arról egyébként, hogy kiknek kell majd egy­mással megegyezniük, a lép­csőházakban a távhősök tájé­koztatót függesztenek ki. A pótfűtés díja légköbméte­renként 35 fillér lesz, egy átla­szokványos húsz éve készült sátortetős házak sora. Vettem persze nyomban a gépet, igazi „botszeműként”. gos, 140 légköbméteres la­kásban ez napi 49 forintot je­lent. A megrendelőket a nyír­egyházi közös képviselőknek a Tüzér utcára kell eljuttat­niuk, ahonnan nem érkezik megrendelő, értelemszerűen úgy veszik: nem igényelnek pótfűtést. Részletes tájékoz­tatást Nyíregyházán a 15- 244-es számon adnak (ha ki­cseng a telefon, de nem ve­szik fel, nem azt jelenti, hogy nincsenek ott, hanem azt, hogy mindhárom vonalon be­szélnek, de régi típusú a köz­pont, s nem foglaltat jelez), Mátészalkán a 12-042-es, Kisvárdán a 269, Nyírbátor­ban a 81-671-es, Záhonyban pedig a 60-352-es számon. Belestem a lyukján, s láttam, nincs már elég fény a fotózás­hoz. Kikattintottam a vakut, s megnyomtam a gombot... Én magam rémültem meg a leg­jobban. Mert olyan fényáradat zúdult a fészekre, hogy majd kiejtettem kezemből a masi­nát. Megijedtek persze az én gólyáim is. Rémülten rúgták el magukat a fészekről, s szem- pillantás alatt eltűntek a feke- tedő égen. De a nagy villa­násra kijött a házból a gazda is, és rosszallóan csóválta a fejét: — Hallja... hát miért hábor­gatja ezeket a fáradt jószágo­kat? Nem elég, hogy majd’ egy hónappal később jöttek, még maga is itt zavargatja szegényeket? Szégyenkezve másztam vissza az autóba, s vittem másnap reggel laboránsunk­hoz a filmet... Talán megbo­csátják a gólyák, hogy olyan hosszú út után sem hagytuk nyugodni őket. Mogyoróval fizet, majmot kap Bojté Gizella ngol szakemberek, j/3 vállalkozók részére L nemrég egy nagyon érdekes üzleti szemináriu­mot tartottak Nyíregyházán. A kurzusra Kárpátaljáról is érkeztek. Az angol nyelvű, sziporkázó előadás a tol­mácsolás ellenére is magá­val ragadta a hallgatóságot. Volt benne valami olyan vir­tuozitás, könnyed elegan­ciával előadott egyszerűség, természetesség, amit a mi környezetünkben nem na­gyon tapasztalhatunk. Az angol hölgy az egyik előadásában a propagandá­ról beszélt, arról, hogyan mutassuk be cégünket és önmagunkat. Azt tapasztal­ja, hogy a magyar vállalko­zók, gazdálkodó egységek a reklámanyagukban leg­többször nem arról beszél­nek, hogy konkrétan mihez is értenek, mivel foglalkoz­nak ők, hanem, hogy mit szeretnének. Ez nagy hiba. Mert kit érdekel? Az üzleti partner arra kíváncsi, most mit tud nyújtani, teljesíteni. Soha nem szabad hazudni! S ebbe bele tartozik a fél­igazság is. Az amerikai ügy­felek például rendkívül gya- nakvóak. S ha csak egyszer is hazugságon fogják part­nerüket, soha vissza nem térnek. S ki hinné, például egy olyan egyszerű dolgon is megbukhat egy vállalkozás, hogy a bemutatkozó leve­lünket nem olyan méretű írólapon küldjük meg, mint amilyen az illető országban használatos. Mert mit tesz a másik fél? — Mi ez a papír­féleség, ami így kilóg az irattartóból, ki vele! Na és a másik dolog, amivel szintén ámulatba ejthetjük partne­rünket. A levélcímen a név: László József. Akkor most hogy szólítsa meg: László úr vagy József úr. O hát annyit nem ér az egész és már dobják is a papírkosárba. Az önéletrajzunkat sem ajánla­tos az úttörőmozgalommal kezdeni, hanem a jelenlegi helyzettel. Tudniillik nem szabad a fölösleges gondo­latokkal fárasztani a mási­kat, mert nem biztos, hogy a végéig eljut. Az angol urak a gazdasági életünket illetően többek kö­zött abban is kifogásolni va­lót találtak, hogy nem alkal­mazunk szaktanácsadókat. Vagy ha igen, nem aknáz­zuk ki kellőképpen a lehető­ségeket. S nem a kevés el­lenszolgáltatást kérő sza­kembert kell igénybe venni, mert annak, valószínű, a tudása sem ér sokat, ké­sőbb a cégünk vallja kárát. Ahogy az angol közmondás is tartja: aki mogyoróval fi­zet, majmot kap. A fehérgyarmati oktatási intézmények igyekeznek léte­sítményeik bérbeadásával is bevételhez jutni. A Bajcsy- Zsilinszky úti új iskola aulájában az elmúlt hét végén közel 250 lakodalmasvendég fogyasztott minden földi jót MOLNÁR KAROLY FELVETELE Kommentár Már megint a busz Tóth Kornélia smét tragédiával ért vé­/ get honfitársaink egy csoportjának bevásárló- kőrútja. Mint ismeretes, Ausztriában felborult egy Ikarus autóbusz és a mis­kolci és a környékbeli uta­sok közül egy meghalt, egy súlyosan megsérült, fél busznyl népet gyors egész­ségügyi ellátás után elen­gedtek. A szerencsétlenül járt utasok járművét valószí­nűleg pillanatnyi rosszul lét miatt nem tudta megfele­lően vezetni a sofőr. Ennyi a hír, de az idegen- forgalmi szezon kezdete előtt jóval nagyobb figyelmet is megérdemel. Sajnos, sokszor kényszerültünk ar­ról tudósítani, hogy műsza­kilag kifogásolható állapot­ban vágnak neki a buszok a turistacsoportokkal. Több­ször lerobbannak, itt-ott vesztegelnek, és kölcsönö­sen acsarkodnak egymásra a szervezők és az utasok. Most viszont az emberi tényezőt nem lehetett kike­rülni. Lehet, hogy a sofőr rosszul lett, de sajnos, a 3— 4 napos turistautakat — amelyek szinte kizárólag a bevásárlásra szorítkoznak — eleve úgy szervezik, hogy éjszaka vezessen a sofőr, hisz a szállás a mi pénztárcánknak külföldön - megfizethetetlen. így aztán fáradt az utas, fáradt a gép­kocsivezető. Nem hiszem, hogy anya­giakban mérhető hasznunk származik abból, hogy vé­gigrohanjuk Európa piacait, elmondhatjuk, hogy jártunk San Marinóban, Monte Car- lóban, de a pihenés, a ki- kapcsolódás, az idegen or­szágokkal történő ismerke­dés hiánycikk a tömegutak palettáján. Néhány tragédia figyelmeztet erre. De hány kellene még, hogy átértékel­jük euroturizmusunkat? Nézőpont) Tárca mm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents