Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-03 / 80. szám
1992. április 3., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 Aki vet, bízik a jövőben Sovány földön, töke nélkül Aszparáguszt gyomlálnak a gemzsei asszonyok A SZERZŐ FELVÉTELE Balogh Géza Gemzse (KM) — Nem akar vége lenni ennek az idei télnek. Legalábbis a megye keleti felében. Néhány napja jó kétujjnyi hó hullott, s bár erőlködik a nap, még tizenegy órakor is, mikor Gemzse és llk határába érünk, fehér volt a határ. Ennek megfelelően üresek a földek, csak az öreg fasorok hajladoznak a szélben. De nemcsak a határ, félig- meddig üres a gemzsei szövetkezet irodája is. Csupán néhány adminisztrátor hajol a papírok fölé, amúgy tán el is lehetne lopni az egész épületet. Szokatlanul nagy „karcsúsításba” kezdtek két évvel ezelőtt az ilkiek, a gemzseiek, amikor leváltak a nagyvarsányi központú termelőszövetkezetről, s fél évtizednyi kényszerű házasság után sikerült újból önálló útra lépniük. Telitalálat Az elsők között voltak ezzel, akik megpróbáltak élni a szabadabb, gazdaságpolitika lehetőségeivel, igaz, nem sok jövőt jósoltak nekik. Ennek ellenére ők tavalyelőtt két és fél millió, tavaly pedig félmillió forint körüli nyereséggel zártak. Ezen kéne hasra esni? — mondhatják erre persze a kétkedők. Ám a józan, a mező- gazdaság berkeiben kicsit is jártas ember még csak véletlenül sem húzza el e szerény eredmény hallatán a száját. Több tucatnyi szabolcsi mező- gazdasági szövetkezet csejéj- ne a házigazdáinkkal. Akiknek egyébként van egy meglehetősen szokatlan jelmondatuk, mely szerint élni próbálnak: dolgozz úgy, mintha örökké élnél, s imádkozz úgy, mintha holnap meghalnál. Tudjuk persze, hogy ez manapság eléggé patetikusan hangzik, mindenesetre a jelenlegi állapotokat tekintve telitalálat. Talán ők maguk sem gondolták annak idején, hogy a megalakulásukat követő harmadik esztendőben milyen időszerű lesz ez az idézet. A társadalmi változások hullámai természetesen ide is elértek, de — ez lehet, hogy szokatlan lesz egyeseknek — it nemhogy gátolnák, hanem segítik az újnak a térhódítását. A szövetkezet elnöke, Király Sándor, aki az egyesülést megelőzően is ugyanezen posztot töltötte be, egy halom kimutatást, besatírozott térképet terít ki előttünk. Meg is egyeznek — Mi tulajdonképpen már szét-is-osztottuk a földet -r- mondja. — Az érdekegyeztető fórum liken már döntött mindenről, s Gemzsén is csupán néhány, jelentéktelen gond van még. Nyugodt szívvel mondhatom hát, ahol meg akarnak egyezni az emberek, ott meg is egyeznek. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ezeken a sovány földeken gazdálkodó falvak lakói már korábban is, jó tíz esztendeje, annyi földet bérelhettek a termelőszövetkezettől, amennyit csak meg bírtak művelni. Éltek is vele sokan, különösen azok, akik juhászkodásra, vagy dohány- termesztésre adták a fejüket. Itt egyébként egy nagyon érdekes formációnak lehetett tanúja a kíváncsi szem, mely egy új szövetkezési forma csírájának is nyugodtan tekinthető. A gazdaság adta a palántát, vegyszerezett, szervezte az értékesítést, míg az aprómunkát ki-ki maga végezte. No, de térjünk vissza a mezőkre, ahol is végeredményben a dolgok eldőlnek. Másutt hatalmas, parlagon hagyott földeket látni, de itt, menjünk akár Nyírmadának, vagy forduljunk llknek, szépen zöldell a vetés, a távoli dombhajlatokban műtrágyaszóró gépeket is látni, másutt meg felszántott, elboronált táblákat. Ide tengeri jön majd, amoda dohány, de ami biztos, ami szemnek is tetszetős, több mint félezer hektáron bokrosodik a rozs, vagy ahogy erre nevezik, a gabona. Az öreg akácfasorokkal — melynek irtását, az engedély ellenére leállította a szövetkezet vezetése, míg végleg nem tisztázódnak a tulajdonviszonyok — szabdalt táblák egy részét a közös, másik részét a magángazdálkodók művelik, az ellentétek legcsekélyebb jele nélkül. A szövetkezet ilki telepén azonban már érezhető a jövőt illető bizonytalanság. A portásfülke szélárnyékos oldalában négy férfi beszélget, s talán éppen az elkövetkező hónapok várható eseményeit taglalják. Baráth Sándor a legidősebb közöttük, aki annak idején negyvenkét holddal lépett be — hogy milyen körülmények között, azt most hagyjuk! — a téeszbe. Megférünk egymással Most nyitva előtte Is a kapu, de nem lép be rajta. — Ha lenne lovam, szekerem, ekém, boronám, akkor még megpróbálnám. De így...? Cseréljem fel a biztost a bizonytalannal...!? Igaz, Baráth Sándor már nyugdíjas, de Gonda Barnabás, vagy az Olcsváról ide nősült Mándi Miklós még fiatal, ők még nyugodtan próbálkozhatnának az újrakezdés örömeivel, gyötrelmeivel. Ám ők a földvisszaadást követő új szövetkezési forma esélyeit latolgatják inkább. >— Tőke nélkül ezen a futóhomokon rendkívül kockázatos az egyéni gazdálkodás — vélekednek. — Mi a biztosabbnak tűnőt, az újbóli szövetkezést választottuk, de egyben persze sikert kívánunk az új utakon indulóknak is. Kísérje őket szerencse, megférünk egymás mellett. Aranyért kocsikáztak Európa vándorai Nyíregyháza (KM) — A Nemzetközi Közúti Fuvarozók Szervezete (IRU) Nagy Jánost és Pelles Jánost, a Szabolcs Volán Vállalat kamion gépkocsivezetőit díszoklevéllel és aranyjel- vénnyel tüntette ki. Igencsak rászolgáltak erre, hiszen az IRU az elismerést egymillió kilométer baleset- mentes vezetéshez és minimum 10 évi nemzetközi fuvarozáshoz köti, és persze az illetőnek a vámnál sem szabad, hogy problémája legyen. Mindketten több évtizede dolgoznak a Volánnál. Először kisebb kocsikkal végeztek áruszállítást. A kamionra való „átnyergelésük” sok lemondással jár. Otthon a bőröndjük és a turistagázpalackjuk állandóan készenlétben áll, s ha szólnak nekik, rögtön búcsú a családtól és hetekre a végeláthatatlan utak felé veszik az irányt. Naponta átlagosan 600 kilométert tesznek meg. Magukról kell gondoskodniuk, a kamion a munkahelyük, a lakásuk, a konyhájuk. Anglia és Portugália kivételével már szinte valamennyi európai országban jártak. Olaszországra, Franciaországra és Norvégiára igencsak szívesen emlékeznek. Azt mondják, a főutakon és az autópályákon nem kunszt vezetni, de egy nagy városban az adott címet megtalálni, az már valami. Ha végképp nem boldogulnak, akkor egy taxis segítségét kérik, melyet Nagy János Pelles János a célállomásig követnek. Ennek persze komoly ára van. A volt szovjetunióbeli gid- res-gödrös utak a „pilótákat” és a járműveket is próbára teszik. Arrafelé az utakat csak a természet takarítja. Nagy János és Pelles János, valamint a kollégáik általában nappal vezetnek. Éjszaka csak akkor, ha valami miatt (rakodás, javítás) kiesett időt be kell hozniuk. Az Iveco típusú kocsijaik melegek, kényelmesek. Mindegyikre 23,2 tonna áru fér. Ha a szabályok és a körülmények engednék, 140 km/óra sebességgel is lehetne közlekedni. A fuvarokból érzik hazánk exportorientációjának változását. A volt KGST-országok helyett immár Nyugat- Európába szállítanak több árut. A kamionosok kemény fiúk, de bevallják őszintén, külföldön olykor félnek, hiszen a járművön többnyire egyedül vannak. Kietlen helyen nem mernek megállni, általában addig mennek, ameddig több pihenő kamionosra nem találnak. Ilyenkor rengeteg ismerős arc bukkan elő, Európa vándoraié. Még csak 10 perce beszélgetünk, de már feszengenék. Azt mondják, nem szeretnek ülni. A jövés-menés életformájukká, sőt vérükké vált. A jellegzetes sofőrbetegségek, például a derék- és a lábfájás egyre gyakrabban kapja el őket. Természetesen olykor érdekes sztoriknak is részesei. Például, amikor egy kollégát félreértésből mintegy másfél órára a kamion hűtőterébe zártak, ahol ezúttal a szokásossal ellentétben nagyon meleg, plusz két fok volt. (De lehetett volna mínusz 18 fok is.) Valamelyik alvó munkatársukat Olaszországban azzal költötték fel, hogy a kocsijával álljon odébb, Az illető miután a kérésnek eleget tett, nyugodtan durmolt tovább. Reggel kiderült, azért kellett a hely, hogy a pótkocsiját ellophassák. Veszélyes döntések M. Magyar László rendszerváltás hajnalán alig várták már az önkormányzatok, hogy a tanácsi szervezet átalakítása után megkezdhessék az önálló munkát az önkormányzati törvény iránymutatásai alapján. Amint a puding próbája az evés, az önkormányzati törvény próbája maga az élet, s bizony nem mindig aratnak osztatlan sikert a jogszabályok a mindennapos ügyintézésben. A napokban egy kis település önkormányzata olyan ügyben döntött, amelyben anyagilag két képviselő is érdekelve volt. A döntés végül a két képviselőnek kedvezett, az ügyben vesztett állampolgárok szerint azonban helytelen az, hogy az önkormányzati szavazásban a két érintett képviselő is részt vett. Ezzel kapcsolatban a törvény a következőket mondja: akit valamely ügy személyesen érint, azt a képviselőt a testület a döntéshozatalból kizárhatja. A kizárást az érintett képviselő kezdeményezheti, vagy más képviselő javasolhatja, s erről a képviselő-testület dönt. A törvény tehát nem zárja ki a képviselőt, csak megadja ennek lehetőségét, így azonban már nemigen beszélhetünk esélyegyenlőségről. A törvény arról sem beszél, mi a teendő, ha nem születik valamely szavazáskor döntés. Ugyanis a határozathozatalhoz a jelenlevő települési képviselők több mint a felének az egybehangzó szavazata szükséges, s ha ez nincs meg, nincs döntés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy már el is kell vetni a felvetődött gondolatot, hiszen dönteni csak kell valamilyen irányban. Az önkormányzatok szervezeti-működési szabályzatában kellene rögzíteni, hogy ilyen esetben ismételt szavazást tartanak, vagy elnapolják a következő ülésre a döntést. Csakhogy ám némelyik önkormányzatnál erről elfelejtkeztek, ezzel is nehezítve a lakossági ügyin-, tézést. Az elmúlt két és fél év tapasztalatai alapján nemigen mondhatjuk azt, hogy minden településen felhőtlen a lakosság és az önkormányzat kapcsolata. Épp ezért a képviselőknek úgy kellene élni a törvény adta lehetőségekkel, illetve úgy kellene pótolniuk a működési szabályzat hiányosságait, hogy az önkormányzati döntések nyomán ne kapjon lábra a faluban a szóbeszéd, miszerint: ,, Minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Kazánház-korszerüsítés a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A KEMÉV dolgozói kicseréltek egy kazánt 7 tonna teljesítményű gázkazánra. Képünk a gázkazánról készült ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár Vendégpénz Cselényí György ^ esszimizmus jelle* fs mezte a hangulatot a minap Szabolcs, Hajdú, Békés, Szolnok és Csongrád megye szállodavezetőinek nyíregyházi úgynevezett régióülésén. Ennek részben az az oka, hogy a privatizációt illetően is meglehetősen sok a bizonytalanság. Például dr. Ru- bovszki András, a Magyar Szállodaszövetség elnöke kifejtette: a privatizációs cél a szállodák nyereséges működőképességének biztosítása, valamint megtalálni azokat a valódi tulajdonosokat, akik azt tisztességes úton képesek megvalósítani. Gond, hogy a privatizációra nincsenek modellek, és abban senkinek sincs gyakorlata. Olykor a sajátos magyar viszonyok miatt a külföldi tanácsadók sem boldogulnak.. Többen nehézményezték az idegenforgalmi adók kivetését, ami a megítélésük szerint senkinek, még az önkormányzatoknak sem előnyös. A jelenlegi helyzet jó néhány tekintetben aggodalomra ad okot, s bizonyos fellendülés két-három éven belül várható. Például Gaál Ferenc, a megyénkben vendéglátó vállalat igazgatója megemlítette, hogy noha Szabolcs megye földrajzi fekvése kedvező — hiszen három ország van a közelében —, de onnan a szállodákba kevés fizetőképes vendég érkezik. Az ország más tájain is hasonlót tapasztalnak. A szállodaszövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy az idegenforgalom az országos adminisztrációban elfoglalja az őt megillető helyet, melyet az évi több száz millió dolláros aktívuma is indokol. Azon munkálkodnak, hogy a parlamentben jöjjön létre egy, az idegenforgalommal foglalkozó bizottság, vagy albizottság, melynek tevékenysége a szállodaipar infrastrukturális és egyéb lehetőségeinek javulását hozná. Nézőpont) I T ÄxT oltak. akiket vi - ^ xxfcXx rággal köszön- x ^ tettek, légin- \ : kább mimózával, mert- x [\x hogy Dél-Európában x : ez a kedvelt nőnapi Ti ; csokor. Akadt azon- § i ban, aki borotvahabot x T: kapott, ami korántsemTS [x tartozik a célszerű női x T ajándékok közé. Amit x ■ bizonyít az is, hogy a Ti : mostani, március 8-i x x ,,köszöntés" a nápolyi x i bíróságon folytatódott, ki : A felperes, egy 37 esz- x : tendős orvosnő, a kö- x jv vetkezőképpen tájé- x : ' koztatta az igazság- x : osztókat: ,,A volt fér- x | jem berontott hozzám, X : amikor a mostani bará-. T ! ■ tóm nálam volt. Pucérra vetkőztetett, x x aztán az egész teste- x x met befújta borotva- Ti x habbal. Őrjöngött a Ti xjx dühtől. Aztán az egész x x cirkuszt egy magával X x hozott videokamerával X x felvette, hogy később x x is szégyenítsen. Egy x x, teljes délután fogva x K tartott. Mi több, úgy x [ ahogy voltam, meztele- x nül, a borotvahabbal a x jxx testemen, mennem x ! kellett vele a tenger- x fx partra, a kocsi javai, x ■ ahová odacsődítette a x [ > barátait is. Végezetül X | így, ahogy voltam, el- T : ' vonszolt az ügyvédjé- T T hez, hogy ő is megtud- x X ja, ami történt. Neveze- \< % tesen, hogy szeretőt x X tartok." Őx\\\\\\\\\\xX\\\\\XXnXX\TxX
