Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-10 / 86. szám
1992. április 10., péntek HÄHER Kelet-Magyarország 3 Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Ritkán fordul elő, hogy ha valaki nyilatkozik lapunknak, nevét nem írjuk meg. Most mégis ez történik, ugyanis a telefonos lelkisegély-szol- gálatok nemzetközi alapszabályok szerint működnek, melyek egyik kitétele az anonimitás. A nyíregyházi szolgálat vezetője ezért maradt az ismeretlenség, a névtelenség homályában. — Mindennapjaink figyelemreméltó gondjai a lakosság körében jelentkező lelki problémák, a krízishelyzetek. A sajnálatosan növekvő társadalmi igény kielégítésére 1988. decemberében Nyíregyházán is megalakult a Lelkisegély Telefonszolgálat. Ebben a szervezetben speciális módszerekkel, a telefon eszközével lélektani segítség- nyújtás folyik, melynek egyik célja, hogy csökkentsük a krízisig eljutok számát. — Kik keresik a lélektani segítségnek ezt a módját a leggyakrabban? — A segélyt kérők majdnem kétharmada nő, szinte valamennyi korosztály jelentkezik. A statisztikák szerint a legtöbb hívás az esti órákban van, amikor elviselhetetlenné válik a magány, amikor semmi sem tereli el a figyelmet a gondokról. A munkatársainkra érvényes a kötelező titoktartás. Számuk van, ami lehetővé teszi az e szerinti újrahívásukat. A hívóktól sem kérjük, hogy fedjék fel kilétüket. — Hányán látják el a szolgálatot és mit lehet róluk tudni? — Jelenleg húszfős a stábunk, egyszerre két ügyeletes teljesít szolgálatot. Foglalkozásunkból eredően valameny- nyien rendelkeznek pszichológiai, szociológiai ismeretekkel. Nálunk tanárok, pszichológusok, orvosok, lelkészek vállalkoztak erre a korántsem könnyű feladatra. Mindemellett ők folyamatosan gyarapítják ismereteiket. A hívások száma az ingyenessé tételt követően és telefonszámunk rendszeres sajtóbéli megjelenésének is köszönhetően emelkedik. Ami persze összefügg a város telefonellátottságával is. A hívások időtartama egyébként húsz perctől akár több óráig is terjed. — Milyen problémáikkal fordulnak Önökhöz az emberek a segítség reményében? — A hívások egyharmadánál külünleges élethelyzet készteti az embereket a segítség kérésére, okként leggyakrabban a magányt, az elszigeteltséget említik. Sokakat késztetnek segélykérő telefonálásra a házasságban, párkapcsolatokban jelentkező konfliktusok. Lelki zavarok, szorongás, félelem, depresszió, önvád- lás, generációs problémák, önbizalomhiány, munkahelyi gondok, munkanélküliség, át- település, szenvedélybetegség egyaránt lehetnek motiváló tényezők. A hívások teljes intimitása és anonimitása kedvez a szexuális jellegű problémákkal küzdőknek. Vannak, akik az öngyilkosság gondolatával foglalkoznak, úgymond, végső megoldásként el akarják dobni az életüket. Számukra a képzett ügyelő az utolsó emberi kapaszkodót jelentheti. — A lelkisegélyt nyújtó beszélgetések elsősorban meghallgatások, hiányoznak belőlük az utasítások, irányelvek. Célunk, hogy a hívó szorongását, feszítő helyzetét oldjuk, helyzetét közösen tiztázzuk, a saját kiútkeresésben megerősítsük. Mert nagyon elkeseredettek az emberek... ® Kötelező titoktartás ® Nyomasztó magány * Oldják a feszültséget Falumúzeumi csendélet Tárca ■■■■■■■ s-A szak—déli irányú az út , és jobbról kíséri az autóbuszt a leszálló Nap. Az ablaknál fiatal mama, ölében szőke kislánya. Nézi a bronzoló alkonyt. — Anyu, meghal a Napocska?— kérdezi. — Nem, csak lenyugszik — felel az asz- szonyka. Emlékszem, gyermekkoromban sokat okoskodtunk azon a kifejezésen, hogy ,,leáldozik a Nap”. Nem hittük, mert hogy lehetne megfogni, amikor tüzes. És miért áldoznák le, csak hogy este legyen? Az estét nem szerettük. Különösen a nyári iskolaszünet nagy játékai idején, mert előbb jött, mint óhajtottuk volna. Mindig meglepett. Féltünk. Nem a ,,rézcsőrű bagoly" vagy a ,,mumus" röpködése miatt, hanem mert véget vet a játszásunknak. Ej, pedig az alkonyati bronzragyogás hűvösében nagyon jó játszani. A játszótársaim egyszer rávettek, és én megkérdeztem ez ügyben a tanító nénitől: — Miért hal meg a Nap minden alkonyaikor? Margit néni elmosolyodott, egy kicsit önmagába nézve gondolkodott. — Hát meghal, gyerekek? — kérdezett vissza. — Azt mondják, leáldozik, akkor meghal. — Mondd csak, hogyan képzeled el a leáldozását? — kérdezte. Elmondtam, hogy a nagymamám képes Bibliájában van egy rajz, azon Ábrahám feláldozni készül a fiát. Izsák már a kőrakáson ül, a keze hátrakötve, és az atyja éppen emeli a kést, hogy leszúrja, vérét vegye. Magyarázatomat kérdéssel toldottam meg: — A Nap nem égeti meg azt, aki hozzáér? — Azért mondjuk, hogy leáldozik a Nap, mert alkonyat idején olyan, mintha vére folyna. Igazában a Nap nem hal meg, a Föld fordul el tőle... — magyarázta Margit néni olyan dolgokba gabalyodva, ami csak később került a tanulni- valóink közé. Azóta megtanultuk, hogy az életben, a világban nagyon sok ,,olyan, mintha” van. Például a vakult tükörre fényt bocsátunk, elsötétítjük a hátterét, felragyog, „olyan, mintha" saját fénye lenne. A közepes kitüntetésének ősi módszere ez már a legrégibb időktől, de ismerik és alkalmazzák minden korban. És a fordítottját is: A megsikált ócskaság felragyogtatásával vésztjóslóbbnak látszik a háttér, mert felerősödnek az árnyékok, és így tovább... A Nap azonban — közömbös lévén az ember játékai iránt —, ha mindennap „leáldozik" is, reggel megint feljő. Igazában le sem áldozik, hiszen az alkonyi bronzragyogás a valahol éppen ébredő hajnal fénycsodája is egyszerre. Árháború a mezőgazdaságban Továbbra is visszaesés — mutat rá a statisztika Nyíregyháza (KM — Dr. foglalkoztatottak számának Hajdú Bertalanne) — Az ev folyamán a gazdasági ágak válsága tovább mélyült; csökkent a termelés, a foglalkoztatottak száma, nőtt az infláció, a munkanélküliség, bővült az elszegénye- dők rétege. Folytatódott a szervezeti struktúra átalakulása. Év végén 1448 jogi személyiségű cég volt a megyében, hattizedük az utóbbi két évben jött létre. Legkedveltebb a korlátolt felelősségű társasági forma. A gazdálkodók háromnegyed része legfeljebb 50 főt, ezen belül több, mint fele legfeljebb 20 főt foglalkoztató kisvállalkozás. Az ipari termelés az előző évinél 12 százalékkal kevesebb. Legnagyobb mértékű a csökkenés a termelés közel egytizedét képviselő gépiparban, az építőiparban és a kohászatban. A textilipar termék-előállítása több mint négytizedével zuhant. A megyei székhelyű ipari gazdálkodók árbevétele (39 milliárd Ft) összehasonlító áron 12 százalékkal marad el az előző évitől. A nem konvertibilis (rubel) elszámolású exportforgalom gyakorlatilag megszűnt. A Gazdaságkutató Intézet felmérése szerint 1992-ben a megyei ipar termelésének 10 százalékos, a 15%-os csökkenése prognosztizálható. Az építőiparban a termelési adatok az ágazat elhúzódó válságát jelzik. Az építési-szerelési munkák bruttó termelési értéke csak hattizede az előző évinek. A gazdálkodók szerint 1992-ben ennél még nagyobb mértékű lesz a visszaesés, a foglalkoztatottak száma pedig akár a felére is csökkenhet. A mezőgazdasági termelés csökkent, ennek ellenére a piacot túlkínálat és stagnáló vagy csökkenő felvásárlási árak jellemezték, miközben a termeléshez felhasznált anyagok, eszközök ára tovább emelkedett. A megyében minden negyedik, ötödik nagyüzem csődközeli helyzetben van, és ennél lényegesen több zárja pénzügyi hiánnyal az évét. A huzamosan nagy összeggel sorban álló 50 megyei cég közül 28 mezőgazdasági és 10 élelmiszeripari üzem. Az 1991-es gazdasági évet végigkísérte a mezőgazdasági termelők és termeltetők (felvásárlók) árháborúja, amely már nemcsak az állat- tenyésztési, hanem a szántóföldi termékekre is kiterjedt. Jó piaci pozíciója és felvásárlási ára csupán a gyümölcsféléknek volt. Nyírmada központjában új ABC-t és sütödét építenek SZEKERES TIBOR FELVÉTELEI Nézőpont) Ez se jó, az se jó Balogh József apkodhatja a fejét, aki arra vállalkozik, hogy -^\,egy-egy döntés fölött eltöprengve valamilyen véleményt próbál kialakítani, mert utóbb kiderül, hogy sokak szemében enyhén szólva tótágast álltak agyte- kervényei, amikor akképp gondolkodott. Mások szerint természetesen tótágast álltak volna akkor is, ha az ellenkezőjét veti papírra. A minap egy személyi kérdés fölött elmélkedve megkockáztattam azt a véleményemet elmondani, hogy minden bizonnyal jó döntés volt, mert a munkatársak közül is arra voksoltak legtöbben, akit végül a fölöttes szerv kinevezett, s épp a munkatársak állás- foglalása miatt mertem azt is leírni: nyilván a szakmai tudás és az emberi értékek alapján tettek olyan javaslatot, amely végül megnyugtató, a többség számára elfogadható döntést eredményezett. Ahogy azt Móricka elképzelte — mondom már most utólag, mert egy olyan levelet kaptam, amelyben leírják, hogy az új vezető milyen hűséges volt a múlt rendszerhez, hogyan bizonyította ezt különböző bizalmi beosztásokban, egy időben még személyzetisként is, bizony elvégezte az MSZMP-pártfőiskolát is, hogyan lehet ezek után ez a döntés jó. Eszembe jutott erről, milyen indulatokat váltott ki például a Pest megyei bíróságból, hogy az igazságügy-miniszter nem azt nevezte ki elnöküknek, akit a bírói testület akart, majd az is: hogyan foglaltak állást többnyire az ellenzéki pártok amiatt, hogy az igazságügyminiszter nyilván a hatalommal szemben minimum lojális magatartást tanúsító vezetőt akart. Felidéztem azokat a véleményeket, amelyek a személyi döntések miatt kisebb- nagyobb viharokat kavartak, s összevetettem a napokban érkezett levéllel, s attól a perctől igazából nem tudom, ki mit akar. Mert ha nem jó vezetőnek ma, aki régen csak beosztott volt, most elfogadja vagy támogatja a rendszerváltáskor győztesen kikerült pártok által képviselt politikát, s nem jó az sem, aki az elmúlt rendszerben ilyen-olyan vezető volt, akkor úgy látszik nekünk földi lény nem jó, nekünk az űrből kellene kinevezni vezetőket. Bár ezzel a mentalitással akkor meg azon kezdődne el a ci- vakodás, hogy lentről vagy fentről, jobbról vagy balról, alacsonyról vagy magasról érkezett. A személyzeti, a kádermunka soha nem volt köny- nyű, még akkor sem, ha leegyszerűsítették azokat, akkor is a döntések különböző érzelmeket váltottak ki. Talán most abban is különbözhetnénk az előző évektől, hogy legalább egy rövid időre bizalmat szavaznánk az új kinevezetteknek, s legalább addig hinnénk, hogy nem rosszat akarnak, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják. Ha már erre korábban nem mindenkinek adatott lehetőség, legalább most ne záruljon le kapu senki előtt. Kommentár Holnapi győztesek? Páll Géza í emrég az egyik nyír- y\j egyházi magánvál- Vj lalkozó mesélte, hogy jó két hónapja egy osztrák üzletember járt nála. Maga is meglepődött, hogyan kötött ki nála a vendég, akivel egy komolynak ígérkező üzletről tárgyaltak. Igaz még feltételes módban, de megállapodtak egy közeli határidőben, amíg a magyar szakember elkészíti a szóban forgó építmény hiteles makettjét és a kivitelezés tervrajzát is. Azóta hetek teltek el, a magát nemrég önállósító kisiparos azóta keményen dolgozik a kecsegtető üzleten, bizonyos költségeket is fordított az előmunkálatokra, de az osztrák megrendelőt, mintha a szél elfújta volna. Se híre, se hamva. A napokban aztán mégis hírt adott magáról, egészen váratlanul megérkezett Nyíregyházára a szakértőivel, hogy megnézzék a mintadarabot, illetve a terveket. De egyenes választ a magyar fél nem kapott. Később jött egy távirat, majd egy udvarias levél, amely arról szólt, sajnálja, de a többi cégtől jobb ajánlatokat kapott, így a beruházás megvalósítását másra bízta. Erre mondják, hogy koppant valami. De nem ez az egyetlen koppanás mostanában. Állami vállalatok, kft.-k, részvénytársaságok vezetői is gyakorta panaszkodnak az általuk csa- podárnak nevezett külföldi üzletemberekre. De igazuk van-e? Sokáig hozzászoktak nálunk a kényelmesen megszerezhető piacokhoz, ahol majdnem mindig „befutók” voltak. Ma már nem így áll a helyzet. Aki kimerészkedik a nemzetközi vizekre — de akár az igényesebb hazaira is —, számolnia kell a megméretéssel. Tudomásul kell vennie, hogy mások is vannak a piacon eladó cikkekkel, s nem biztos, hogy az ő árujuk lesz a legkelendőbb. Ez anyagi és erkölcsi hátrányokkal járhat az első nekifutásnál. Az üzlet reményében befektetett pénz, ha erről nem készül megállapodás, akár el is veszhet. De más út nincs. A piacon — a versenyen — bárki lehet győztes és vesztes. De a megméretésnek, a másokkal való megmérkőzésnek aligha van más módja. S a tegnapi vesztesek, ha nem adják fel, szembe tudnak nézni tegnapi teljesítményükkel, könnyen válhatnak a holnap győzteseivé. Köny- nyen? Ma már aligha érhető el bármi is könnyen. De a könnyű sikernek nem is tud igazában örülni az ember. Tóth M. Ildikó A nap leáldozása :
