Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-06 / 56. szám
1992. március 6.. péntek HÁTTÉR Keiet-Magyarország 3 Kincsek az új városnak Tiszalök (KM — S. E.) — Ismert mondás, hogy aki a virágot" szereti... na és a tárgyakat, a füveket, fákat, az embereket és a gyermekeket .. . az rossz ember nem lehet. Kaptunk egy levelet. Jenei Zsigmondné, a tiszalö- fci 1-es számú óvoda óvónője írta. Néhány fényképet is küldött. Annak okán. hogy Tiszalököt március 6-án várossá avatják, az óvónő egy idős emberre, Arany ász Sámuelre hívja fel a figyelmet. Az idős férfi amellett, hogy kertjében, házában egzotikus növényeket termeszt és gondoz, szenvedélyes kutatója a település múltjának, gyűjtője a régi háztartási eszközöknek, háziszerszámoknak. Gyűjteményében letűnt mesterségek eszközei is megtalálhatók. Hogy miért írt erről levelében az óvónő? Mert elvitte egyszer (talán többször is) a rábízott gyermekeket oso- dalátásra. Érett a citrom a kertben, színpompás bokrok és virágok díszlettek. És ott volt a házban a múlt. a keserves, kedves élet, az apák, nagyapák bánata, öröme eszközökben, használati tárgyakban. Jeneiné szerint Samu bácsi mint lokálpatrióta, mint gyűjtő és kutató megérdemli, hogy a városavatás okán róla is szó essék, annál is inkább, mert az Aranyász-ház mai gyűjteménye egykor a városi múzeum alapító relikviái lesz^ nek. Lehetnek. Szeretik a falut «Jövőt vallató zsarolyániak Zsarolyán (KM — Kovács Éva) — Ragyogóan süt a nap, itt a tavasz, örülnek is a melengető sugaraknak az emberek, mivelhogy igencsak unják már a hosszúra nyúlt telet. Elegük van a bezárt ablakokból, a sáros utcákból, a ködből és a fagyból, dolgozni, menni, tenni szeretnének. Mint ahogyan Bónis László, Zsarolyán, Fő utca 5. szám alatti lakos, aki szívesen áll szóba az arra járó idegennel. Két házzal odébb- ról jön, ahol a fia házát építik. Már a belső munkálatok folynak, kívülről teljes rendben a hófehér falú épület. — A nagyszekeresi téesz- ben dolgozik a fiam, állat- gondozó. Szálkán végzett a szakközépben, most huszonhárom éves. Neki épül a ház, igaz, az utóbbi időben egy kicsit nehezen. Mindig mindennek feljebb megy az ára, ha leadunk egy-egy jószágot, minden fillérig belefektetjük az épületbe. Nincsenek hát könnyű helyzetben az építkezők, mert amíg az anyagok ára egyenletesen felfelé, addig a jószágoké ugyanilyen ütemben lefelé mozog. Igencsak kell hát kapaszkodnia annak, áki manapság fészket rakni akar... — Nem adjuk fel, nem hagyjuk magunkat — mondja Bónis László, mintha csak olvasná a ki nem mondott gondolatokat. — Egyszer úgyis vége lesz tán ennek az áldatlan helyzetnek, nem Diószegi Dóra sétára indul igaz, hogy nem fog jóra fordulni a dolog! Amíg bírunk, dolgozunk, amíg dolgozni tud, addig a magyar parasztnak nem lehet baja. Bónisék tehát bíznak a jövőben, amit bizonyít, hogy az udvar végén iévő istállóban ma is négy kisborjú várja reggelente a tápot meg a tejet. — Eddig is mindig tartottunk jószágokat, nem lesz ez másképp ezután sem — mondja a gazda, s már sorolja is: — Malacot, tehenet veszünk, s egy ötödik borjút, mert az ólban van még egy üres karika. Bízom én, hogyne bíznék a kormányban, meg az MDF-ben is. Nem lehet, hogy rosszat akarjanak. .. Bónis László nem főállású gazda, ma még a Gabonaforgalmi Vállalat gyarmati szárítótelepe jelenti számára a biztos megélhetést. Hogy meddig, azt maga sem tudja pontosan, e tárgyban már nem olyan optimista, mint pár perce a kormány ügyében volt. Főleg, amióta szinte naponta kerülnek a zsarolyániak is munkanélkülisegélyre. Bizonyítékért beszélgetőtársamnak nem kell messzire mennie, egy traktor képében, szinte elébünk jön az. — Ez is most lett munka- nélküli — mutat a nyeregben ülő fiatalemberre Laci bácsi: — Az Állatforgalminál dolgozott Szálkán. Elbocsátották, most gazdálkodó lett. A családjával összefogott, vették ezt a traktort. Most éppen fuvarban van — mutat az előttünk elhaladó jármű platójára. — Látja, ő sem adta fel — folytatja Bónis gazda, miközben még hozzáteszi: — minket megtanítottak „dógozni”, ezzel a korosztállyal nem lesz az államnak baja. Csak azt nem tudom, a mostani fiatalok mit fognak kezdeni... Mintha csak végszóra jönne, a szomszéd ház takaros portájáról kifordul egy babakocsi. Közel húszezret kell a boltban hagyni érte. A tizenegy hónapos Diószegi Dóra „méltó” járművéhez: jól öltözött, elegáns, nagyon szép baba. — A keresztanyja Pestről sok ruhát hoz neki — mondja boldog mosollyal az arcán Diószegi Zsoltné, a fiatal mama. Igaz, közel sem ennyire vidám, amikor a megélhetés szóba kerül. — Most még gyesen vagyok, így az én helyzetem egyszerűbb. A férjem a ro- zsályi téeszben dolgozik, az ő helyzete már bizonytalan, mert nem tudjuk, mi lesz, ha, mint hírlik, felbomlik a té- esz, hiszen ezen a környéken a falun élők számára ez volt az egyetlen munkahely. Zsarolyánban alig ötszázan élnek. Á termelőszövetkezet mellett a közeli Fehérgyarmaton akadt eddig az itteniek számára munka. Most a termelőszövetkezetek átalakulnak, az iparban meg leépítenek. Mi lesz az emberekkel? E kérdésre most igen sokan keresik a feleletet. A zsarolyániak persze minden gond ellenére bizakodnak. Nem adják könnyen. Ahogy Bónis László mondja, nem hagyják magukat. Nem lesz baj, amíg dolgozni tudnak. Csak dolgozhassanak... Tárca Balogh Géza g^eggel nyolc óra, mindent elbofw rít a köd. Ráül a fákra, a bokrokra, s valami sejtelmes, szellemidéző lepelként borul az óriásházakra. Nyúlós, ragacsos vízcsepp csöpög az ágakról, kihalt a jósavárosi rengeteg. A telep környékén hatalmas, mesterséges domb, a fák alatt nedves, hideg padok. Az egyiken két ember ül. Két riadt, fészekből kipottyant fió- ka, egy fiú, meg egy lány. A pad betonkarján gubbasztanak, fázósan, szipognak. Mint valami kibombázott, menekülő társaság, körülöttük tengernyi, degeszre tömött szatyor, táska, batyu. Hát ezek...? — bökkenek meg a láttukon. Csak nem kiköltöztették őket. .. vagy valami idegen országból jöttek ...? Nem. Csak innen a szomszédból, Ibrányból. Hajnali háromkor keltek, s már túl vannak a nagy műszakon. Végigjárták a szemétgyűjtő kamrákat, összeszedtek minden értékes limlomot. Találtak néhány sörösüveget is, most váltja vissza azokat három társuk, őket várja most a fiú, meg a lány. Olyan tizenöt, tizenhat éveseknek nézem őket. A fiú szőke, zöld szemű, a lány... a lány leszegi a fejét, csak a vastag, széles kendőjét látni. A fiú hátán kis vékony félkabát, lábán gumicsizma. — Egy cigarettát nem tudna adni az úr? — néz rám félénken. Kivesz a dobozból egyet, majd tétován egy másikat is. Nyújtja a lánynak, s szégyenlősen mosolyog: — Egy kis tüzet is tetszik adni...? Megköszöni a tüzet, a cigarettát, s tán, hogy ne maradjon adós, mesélni kezd az életéről. Ne gondoljam én azt, hogy valami tekergő, ingyenélő fiú ő. Volt neki rendes, becsületes munkája, a tehenészetben dolgozott, kint a nagyerdei telepen. De most az őszön felmondtak neki, s a társak jó részének is. Amíg vitte a pénzt, addig jó volt az apjának, a mostohájának. De mióta elapadt a forrás, nem mehet haza. Elzavarta az apja, s a mostohája. — Kik fogadtak magukhoz? — ők ni... — mutat a lányra, aki le nem veszi szemét az apró, fényes parázsról. Ám nagy ott is a család. Kilencen vannak testvérek, a legkisebb Mónika ... Négyéves, s nem tudja még, hogy milyen örömben lesz neki nemsokára része. Egy igazi, színes gyermekesernyőt találtak a hajnalon a testvérei. Igaz, a bordái töröttek, maga az ernyő is átszúrva..., de nem baj az, meg lehet még azt javítani. Nézem az órát, mindjárt fél kilenc, már rég a szerkesztőségben lenne a helyem. Ám valami furcsa, különös béklyót érzek a lábamon. 4 ztán persze indulok, mert indulni kell. Később megiszom a kávét, kinyitom az újságot. Olvasom a hirdetést: Akar francia úszómedencét az otthona kertjében? Most olcsó, egy nyugati gépkocsi áránál alig kerül többe ... Olcsóbb a gyufa? Seres Ernő O lcsóbb a gyufa mint a tárcsázás, szántás — mondják. Ezen az elven szaporodnak a mező- gazdaságban a gyújtogatók, növekednek a felperzselt földek és egyre több dolguk akad a tűzoltóknak. A tűzzel játszani veszélyes és káros dolog. Aki a szántóföldön azért, hogy néhány hektárnyi kukoricaszárat, elszáradt gyomot elégessen, gyufát gyújt, s nem gondol arra, hogy az emberi akaratnál és szándéknál erősebbek és makacsabbak az elemi erők. Elég egy kis szél, szellöcske és az immáron megfékezhetetlen tűz erdőket, gazdasági épületeket, sőt települések házait veszélyeztethetik. Riasztják a tűzoltókat. Legutóbb egy nagy kiterjedésű avar- és nádastűz megfékezésén 24 órán át küzdöttek a tűzoltók, hogy a fékevesztett lángok miatt ne keletkezzen sokmilliós kár. A tűzoltók küzdelme csak kemény munka volt és csak százezrekbe került. Csak?! Ez a csak annak a káros szemléletnek a gyümölcse, hogy ha már nincs pénz energiára, az erő és munkagépek üzemeltetésére, gyomtalanít majd a gyufa. Szárzúzás, tárcsázás és szántás helyett az égetés, a gyújtogatás valóban egyszerűnek és praktikusnak tűnik. Csak egy valamiről feledkezünk meg, a felperzselt föld sem biológiailag, sem biztonságtechnológia szerint nem megfelelő. A szakemberek tudják — amikor még tilos volt és büntetendő cselekedet a tarlóégetés — a tilos nemcsak a veszélyhelyzet megelőzését szolgálta, de azt is, hogy az égetéssel senki se pusztítsa el azokat a hasznos organizmusokat, amelyek a talajba forgatva éltető hatásúak, termésfoko- zók. Igaz, nehéz a laikusnak eldönteni, hogy mi a jobb, elégetni a kukoricaszárat és elpusztítani a kukoricamolyt, vagy szárzúzással, tárcsázással, szántással a hasznos baktériumokkal együtt elejét venni a fertőzésnek, megszüntetni a kórokozókat, megelőzni a kártételeket. Nehéz ebben a pénztelen, energiaszegény világban állást foglalni, de az biztos, a gyufa helyett hasznothajtóbb az eke. A tavalyi gaz, csutka sajnos a földeken hever. Az lenne jó, ha a gyufa a zsebben maradna és traktorok, munkagépek mennének ki a földekre. Különben megeshet, hogy mert hiányzik néhány tízmillió, százmilliós károkat okozunk. Vállalkozik értekében Nyíregyháza (KM — Bojté) — A nyugati gazdasági és pénzügyi menedzsmenttel ismerkedhetnek meg az érdeklődők azon az egyhetes tanfolyamon, melyet március 9—13. között tartanak Nyíregyházán a Vállalkozói Inkubátorház és Innovációs Központban, Nyíregyházán a Váci mihály u. 41. szám alatt. A tanfolyamot egy segélyprogram keretében az amerikai kormány támogatja, valamint a lehetőséghez mérten a Prirnom Alapítvány és a Magyar Gazdasági Kamara megyei szervezete. Érdeklődni a P.rimom Vállalkozói Központban lehet, Nyíregyháza, Egyház u. 15. KOMMENTÁR Húsért víz Nábrádi Lajos f iképzelhető, hogy a közeli években (sőt talán hónapokban) a szabolcsi húsért, konzervért, gyümölcsért az ukránok ásványvízzel fizetnek. Pontosabban ásványvízzel is. Ez a bejelentés a minap hangzott el egy nyíregyházi tanácskozáson, amelyen megyénk vállalkozói vettek részt ungvári gazdasági szakemberek társaságában. Márványt és porcelángyártáshoz szükséges alapanyagot is ajánlottak az ungváriak a magyar élelmiszerekért. Porcelángyár aligha épülhet egyhamar megyénkben, de a márvány- és ásványvízajánlattal talán érdemes foglalkozni. Sőt kell is. A jó minőségű márvány építkezéseken és műköves kisiparosoknál nagyszerűen használható. Az ásványvíz ajánlatban is lehet „biznisz.” Ennek az üzletnek több haszna is lehet. Az ukránok azt szeretnék, ha megyénkben létrehoznának egy palackozó üzemet csomagolóval együtt. Ez munkahelyeket is teremtene. A Kárpátokban bőségesen csörgedező ásvány- és gyógyvíz tartálykocsikban érkezne megyénk töltőüzemébe. Palackápás és csomagolás után magyar, vagy magyar—ukrán közös vállalat exportálhatná a palackos gyógyvizet Nyugatra. (Nyugaton állítólag nagy a kereslet e termék iránt.) Kárpátalján csaknem másfél millió ember él. E térség földrajzi, talajadott- sági szempontok miatt soha nem lesz önellátó élelmiszerekből. A szabolcsi élelmiszerekre e térségben azért is szükség lesz, mert Ukrajna exportálni akarja mezőgazdasági termékeit, magyarán a mezőgazdasági termékeiből tud dollárt csinálni. A szabolcsi-kárpátaljai üzletnek tehát távlatai is lehetnek. Külön öröm és biztató a jövőre nézve, hogy Ungvá- ron megnyílt és egyre inkább jól funkcionál az árutőzsde. E tőzsdének közvetlen kapcsolata van a volt Szovjetunió területén működő 59 árutőzsdével. Ha valamelyik szabolcsi cég tagja lesz az ungvári tőzsdének (tagja lehet ha befizeti a közvetítői dijat), közvetve kapcsolatba kerülhet az 59 tőzsdével. Egy előzetes megállapodás szerint március végén megyénkből egy autóbusznyi vállalkozó és vállalati szakember utazik az Ungvári Árutőzsde tanulmányozására. Lesz mit tanulmányozniuk... Nézőpont)
