Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-21 / 69. szám
6 1992. március 2 Ä %e(ct-Magyarország hétvégi melléibe te Árnyék a havon Minél több jó filmet csinálni Kállai János Nyíregyháza (KM) — Nyomasztóan nagy a csöndessóg a nyíregyházi városi művelődési központ hangversenytermében Janisch Attila Árnyék a havon c. filmjének a megtekintését követően. A nagyobbrészt tizen-hu- szonévesekből összetevődő közönség első reagálása a hallgatás, a befelé forduló meditáció. Nehezen interpretálható, sokféléi közelíthető, szokatlan dramaturgiáié filmet láttunk, sok a bizonytalanságokat, értési-befogadási zavarokat jelző kérdés. — Kiknek szánta az első nagy játékfilmjét? — kérdezem a fiatal rendezőt. — Mennyiben tekinthető ez a sokkoló effektusaival, thrillermozzanataival együtt is poétikusan szép alkotás egy új, filmes generáció produktumának? —- Az előttünk járók — rendezők, operatőrök, forgatókönyvírók — nemcsak életkori szempontból voltak egy nemzedékként kezelhetők, gondolkodás- módjukban, idegológiai-művé- szeti felfogásukban is — így vagy úgy — determináltabbak voltak. Ezzel nem vitatom a'leg- nagyobbak jól érzékelhető különbözőségeit. Ez volt ,,a magyar film”, a legendás, a nemzetközi sikereket hozó. — A legutóbbi magyar filmszemlén tizenöt első filmes mutatkozott be, közöttük Ön is. — Első játékfilmem, az Árnyék a havon a szemle nyitó darabja volt. Valóban sok debütáló vett részt, de ezt a tizenöt rendezőt az életkori azonosságokkal együtt sem tekintem egy generációnak. A különbözőség, a stílusok sokarcúsága szembeöt- lőbb volt, az útkeresés változatai. És egyébként sem a pillanatnyi megítélés dönti el, hogy kiből lesz közülünk „ nemzedékhez tartozó". A mai filmnek nem központi problémája a generációra való ,,visszacsengetés". — Első játékfilmje egyes momentumaiban dokumentalista jegyeket mutat, ugyanakkor a látomásosság, az általánosítható, irodalmi-filozófiai vonulat is nagyon markánsan jellemzi. Menynyire időhöz kötött, mennyire ,,mai" az Árnyék a havon? — Az időjáték a filmben, az összecsúsztatások plusz-mínusz tíz-tizenöt év elmozdulást jelenthet, nem köthető a látott eseménysor — ha ez egyáltalán az — egy behatárolt, pontosan meghatározható időszakhoz. Annyiban viszont mai, hogy az új helyzetbe került társadalmak — mint a miénk és a volt szocialista országoké — problémája fogalmazódik meg benne az absztrakció és a konkrétság egy bizonyos szintjén. A bűn mint lehetőség a film központi kérdése, a bűnnel találkozás, annak az álbiztonságérzetnek a kimozdulását, a kizökkent időt akartam bemutatni, ami sokakban évtizedeken át kialakult. Azt, hogy minden rendszer összeomlása rengeteg embert maga alá temet, és ez elkerülhetetlen. Egyes társadalmi rétegek pusztulása, mások felemelkedése beindul. A néző szempontjából — és részben ezért és így készült a film — az a nagy kérdés: tudja-e együttérzéssel figyelni a folyamatokat, és esetleg alakítani őket, vagy cinikusan, esetleg teljes közönynyel szemléli. — Nemzetközi szereplőgárdával dolgozott. Miért? — Lengyel, szlovák és magyar színészek... Legszívesebben azt írtam volna a produkcióra: ez egy kelet-európai film, a szó nem lejáratott értelemben! És abban is biztos vagyok: nekem itt kell dolgoznom, és ha lesz rá lehetőségem, minél több jó filmet csinálni! Hatkezes Az oldalt összeállította: Szőke Judit Hazaiak 1. Zorán: A szerelemnek múlnia kell (1.) 2. Bíborszéi: Nem hiszem el (2.) 3. Moho Sapiens: Veronika (5.) 4. Szandi: Szerelmes szivek (3.) 5. Szandi: Alomból valóság (9.) 6. Bonanza Banzai: Valami véget ér (8.) 7. R-Go: Csak nézem a szeretőm (4.) 8. Republic: Jó reggelt kívánok (7.) 9. MHV: Gazdátlan gitár (6.) lO.Ladánybene 27: Rastafari Külföldiek 1. Scorpions: Send me an Angel (1.) 2. Guns N1 Roses: Don't cry (2.) 3. Michael Jackson: Black or White (4.) 4. Chris Rea: Looking for Summer (3.) 5. Prince: Diamonds and Pearls (7.) 6.Salt’n' Pepa: Let's talk about Sex (6.) 7. George Michael—Elton John: Don’t let the Sun go down on me (—) 8. Mariah Carey: Can't let go (-) 9.Simply Red: Stars (8.) 10.Michael Jackson: Remember the Time (—) Kétszáz forintps könyvutalványt nyert Pótor Eva, Györtelek: Tóth Bettina, Tiszavasvári; Fekete Tímea, Gyulaháza. Turcsán András, a Pepe hanglemezbolt (Európa üzletház. Nyíregyháza) vezetője által felajánlott Mohó Sapiens: Pali vagyok című kazettát Nagy Tünde nyíregyházi olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: március 28. A levelezőlapra feltétlen írjátok rá: KM-Slágerlista. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. Uram, ismeri a hajítási görbét? Tapolcai Zoltán — Ja, csak te vagy az? — kanyarítja oda foghegyről, s már sarkon is fordul. — Gyere be, Béluska! Béluska fejében a vészszelepek túlnyomást jelezve veszettül sípolni kezdenek. Az előtte szemérmetlenül magát riszáló csitri után besomfordál. Átkozza magát, hogy még nem kevert le ennek a felhős fejű csirkének egy jókora maflást, hisz fittyet hányva a huszonöt évnyi korkülönbségre, úgy béluskázza, mint más a szomszéd macskáját. Csak azért, mert az apja beosztottja. No, igen. Azt a bizonyos maflást is ugyanebből az okból nem cserdítette még le. Egy jól menő kereskedő üzletkötője. Havi hetven nettót bezsebel, nem is beszélve a természetbeni juttatásokról, a rengeteg utazásról, s a bizalomról. Hát igen, ennyire hülye. Még az ágyon épp elnyúló kis liba béluskázását is elviseli, csak ez a bizalom megmaradjon. Mindent tud gazdájáról. A legelső félrelépésétől, a legutolsó mocskos üzletéig. Mindent. Ő is része, csendes végrehajtó, időben megjelenő, el nem érhető információkat megszerző. S ezért ott ül a vasárnapi ebédnél, szemlesütve tartja tányérját az ötezres lotyókkal pótolt csodaszép házasszonya felé, aki névnapjára csak Béluskától kap virágot, hisz ura elintézi annyival, hogy „tudod, drágám, annyi dolgom volt ma”. Ez a kívülről tartózkodónak tűnő hódolat egy magára maradt férfi bensőt égető szerelme. — Na, Béluska, vesd le magad! Bökd ki, mi a hézag! „Hézag a te agyadban van!” — mondaná legszívesebben. Meglepődve veszi észre, hogy már maga is felvette ezt a pökhendi stílust. De mire megszólal, újra gyenge, kezes. — Csak egy perc, s már nem is zavarok! Néhány apróság, ez, az. Biztos a dolgozószobában... izé... megnézem. — Várj! Várj! Csak így egyszerűen, Béluska nélkül. Meglepve fordul meg. A lány az ágyon térdel. Őt nézi. Tetőtől talpig. Lángba borult arcát, a hirtelen megiramodó izzadságcseppeket. A negyvenes, jó kiállású férfit, aki nincs tisztában külső erejével. A káosz csak fokozódik. A lány vészterhesen feláll. Nevetségesen, esetlenül lassú a mozgása, mégis fenyegető. S a karjai emelkedni kezdenek, óvatosan lábujjhegyre emelkedik, szinte felkúszik a férfi szájához. Egyszerre csukják le a szemüket. Béluská- ban tombol a NEM, a NEM, a NEM... „De! Nekem ez jár! Nekem ez jár!” O — Legalább neked lehetett volna eszed! Egyszerűen nem tudok napirendre térni felette! Egy meglett, komoly ember, s holmi röpke örömökért tönkre teszi egy tizenhat éves lány életét! Hát, nem! Ezt még tőled sem nyelem le! Bármennyire fáj, de vége! A kocsit neked adom, mert bőven megszolgáltad. De nem tudnék veled ezekután egy levegőt szívni nap mint nap! Megértheted. Meg. Mindent ért. Most. Már. A törzscukrászdájuk félreeső boxában nyugalommal kavargat- ja a kávéját. A lány kifejezéstelen arccal kanalazgat a tányérjaikban. Az övében is. Észre sem veszi. Minden második szó jut el hozzá. S egy köszönés, valahonnan távolról: — Pá, pá, Béluska! Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — 57-es, kossuthos volt Nyíregyházán. Dolgozni a MÁV-nál kezdett villamos mozdonyvezetőként, fővonalon járt. Technikusi oklevelet szerzett. Gondolta, megpróbálja a SZET-et (így hívták a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamát), elvégezvén 120 ponttal bejutott a Műegyetemre. Öt évig élte az egyetemisták (majdnem azt írtam gondtalan) mindenféle élményekkel teli életét, hétközben tanult szívósan, s hétvégén nem bulizni járt, hanem haza — háromszáz kilométer oda, ugyanannyi vissza —, ugyanis korán nősült, gyermekei születésénél nem lehetett jelen — a nappalisoknak sok a kötelezettsége. De nem bánta, élvezte a janulást, hajtotta a többet tudás, kergette a célt, hogy okleveles mérnök legyen és az illúziót... Azt mondja: kemény volt, de szép ez az időszak. Még akkor is, ha az öt év alatt egyszer sem kérdezték meg a munkahelyén, ha be-be- ment: mi van, Józsikám? Skarbit József mozdonyvezető járműgépész szakon szerzett gépészmérnök diplomát. A 4— 4,6-os tanulmányi átlagok elérése mellett volt energiája a tudományos munkához, mely hozta egymás után a szakmai sikereket, aktív volt az egyetem közéletében, tanárai szép jövőt jósoltak neki. Marasztalták tanársegédnek, kaphatott volna perspektivikus állásokat a fővárosban, de itt volt a családja és a munkahelye. A munkahelye, a MÁV, ahol aztán jöttek a szürke hétköznapok. Sajnálkoztak, mérnöki munkát nem tudnak neki adni, de épp szükség volt felvigyázóra, s a műszaki kocsiszolgálat a Nagy Lehetőség. S hiába a jeles diploma, a vasúti szakvizsgákat le kellett tennie. így a kocsivizsgálóit (a köznyelv csak krampácso- lónak hívja őket), a forgalmi szolgálattevőit (ők emelgetik a ,,palacsintasütőt”), a felsőfokú vontatási vizsga befejezésével lett volna teljes értékű a MÁV-nál, de közben eltelt másfél év... És bizony Jóskának elfogyott a türelme. Pedig ezt az egyet kérték tőle. Elege lett a művezetői beosztásokból, hogy majdnem fegyelmit kapott, ha koszos volt a WC... idegileg kikészült, fásult lett, már elő sem merte venni a szakmai önéletrajzát, melyben oldalakon át részletezte alaposan átgondolt újítási, korszerűsítési javaslatait. Amire ezek szerint nem volt kíváncsi senki. Egyszer lent járt a dékánhelyettes, megnézni, nem kallódott - e el. Azt nem, mert idejében felmondott. Nem marasztalták. Tizenhat évig volt MÁV-dolgozó, kitaníttatta az állam, a diplomája olyan két- és fél, hárommillió forintba került. És ami a borzasztó, esete nem egyedi. Folytatja a mérnök-tanári szakot, még van egy éve. Gépjárműkár-szakértő a Hungária Biztosítónál. Most nyugodt, jól érzi ott magát. Azt mondja, ha még a vasútnál marad egy fél évig, nem tudott volna megoldani egy másodfokú egyenletet. Új munkájának látja az értelmét és más értékrend veszi körül. Amúgy itt jól jön a gyakorlati tapasztalat, hiszen eredetileg autószerelő. Gyanakodva kérdeztem: ehhez a munkához kell a te diplomád? Válasza meggyőző: persze, kell ide a mérnöki szemlélet, jött a múltkor egy ügyfél, hogy egy kavics betörte a szélvédőjét. Azt hitte, palira vehet. Mondom neki, uram, ismeri maga a hajítási görbét...!? Kezes, i Dankó Mihály — Fizetsz vagy sem? — A svájcisapkás rákönyököl a kertkapura. Mintha kavics lenne a nyelve alatt, olyan szaggatottan ejti ki a szavakat. A házigazda némán néz előre, fülében még ott visszhangzik a szó. A társa szemében lévő tükörképét bámulja. — Fizetsz vagy sem? Azért jöttem... — de nehezen jut túl a kérdésén. — Gyere be! — oldódik amaz egykedvűsége. Arcát a szégyen és félelem fakítja. Mit kezdjen ezzel az emberrel, töri a fejét. — Igazad van..., de... — Az asszony agyon akart csapni, meg kellett mondani... — makacskodik amaz mérgesen. — Nem az utcára való téma ez — csitítgatja a gazda, s lassan kinyitja a kertkaput és elindulnak a terasz felé. — Vége mindennek — sóhajt fel csak úgy magának. — Csődbe mentem! — Add el a házad! Nekem kell a pénz, az asszony... — repliká- zik a svájcisapkás. Keze ráfonódik a kilincsre, hátra sem néz. — Hogy lehettem ilyen ökör, hogy elmentem neked kezesnek! Az ajtó nyikorgó hangja, az utcáról beszűrődő autózúgás rövid ideig eltereli a figyelmüket. Itt már nincsenek érvek. A gazda két üveg sört tesz le az asztalra. A vendég bele hajába. A kortyonként lényé lassan oldja a haragját, de körhinta, újra felidézödik bf az otthoni veszekedés. — A házat? — kérdez a vissza. S maga is megijed, végiggondolja. — A gyerek Az egész életem... Csak a mert nem jött össze az ü Értsd meg, most még munkr küli is lettem. — Nem jött össze, minek tál bele? Most az én csalá elől vegyem el a kenyeret. S ezer forint! — csapja az as hoz mérgesen az üveget. Hogy lehettem ilyen ökör? asszony megöl! Már vonják zetésemből. — Nehezen pr lödnek ki a szavak, ö maga tudja, hogy mit mondjon a barátnak. — Pedig szépen induit. - bák, a toll, aztán beléjük est nyavalya. Kifizettem egy esi pénzt az állatorvosnak. É meg, nem tudok... A kamat duplájára emelkedett. — ké keservesen. — A te károd, a te bajod erősíti meg magát a vendég Zsuzsi azt mondta, ha nem fi tek ki a tartozásotokat, adj. kezembe a házkulcsot, rm mert, rátok gyújtja azt. — Mondd meg, mi az aty istenből?! — nyögi ki kese sen. — Ebbe bele lehet bolon ni. Pénzt kell szerezni min áron... De újabb kölcsönből? A lerágott csokornyakkendő Fellépés megpróbáltatásokkal Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Hű, de szenvedtek abban a kirakatbabákra szabott ünneplőben! A csokornyakkendő félrecsúszott, az új cipő tépőzárja sem paten- tos még. Az a fránya fehér ing nyaka tör, vág, pedig a felső gombot egy titkos körbepillantás után kigomboltad. Felnőttnek is becsületére válna, ha elfogulatlanul viselné a fekete nadrágot, a divatos zakót, az összes sallangot belértve. Hát még nektek, akik mindössze hat vagy hét nyarat értetek meg! Akiknek a póló és a bermudanadrág, esetleg a farmer a legkedvesebb ruhadarabja! Mit összeszenvedtetek azért, mert egyszer meghallgatták a felnőttek, milyen szépen mondjátok a mesét, az ő gyönyörűségükre, elandalították őket, és képesek voltak benevezni benneteket egy mesemondó versenyre. Felléptetek, zúgott a taps. Továbbjutottatok, újabb megpróbáltatás következett. Hányszor el- mondtátok otthon a mama előtt a mese. de ott nem kellett ünnepi díszoen parádézni! A tartózkodó percek ut olyan önfeledten játszódat együtt a verseny kezdetéig nyíregyházi 17-es iskolába mintha nem is vetélytársak let tek volna. Kaptatok egy szám nehogy időnap előtt kiderülje kicsoda és honnan jött a v< senyző, és a zsűri esetleg rés rehajló legyen. Amint rátok kér a sor, kinyíltatok, s elvarázsolt tok a hallgatóságot. Mi, mes már rég nem hallott felnőtte egy percre elfelejtettük, hogy r lyen hajszát hagytunk a kap kívül, hogy rohanni kell bev sárolni, vacsorát főzni. A mes ben mindig diadalmaskodó olyan szívmelengető volt tőlet hallani... Igaz, a második órában m képtelenek voltatok „rendese ülni a széken. Ágoston Norbe akit rögtön a szívébe zárt mi denki, előbb a félrecsúszott cs komyakkendőjét rángatta I majd az inggombja is megvált; összegyűrögetett anyagtól. A szünetben is „mesélt”. An járói, aki most a harmadik gy rekkel gyesen van, és apján aki a börtönbe ment. Nem i hanem ott dolgozik — tette ho zá ravasz mosollyal.
