Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám

Misi (érdesek Start Európa közepéből >jté Gizella Talán most jött el az idő, likőr mi használhatjuk ki öször önmagunk, a térség egénységét, elmaradottsá­it. A változtatásra, az elmoz- ilásra nagyon sokan szövet­ének — lehet, el is aprózzuk ónkét —, de konkrét eredmé- rek alig születnek. Többször •Nőttünk már a Kárpátok— sza Alapítványról. Hogyan üködnek ök, mit szeretnének unkájukkal elérni? — erről •rdeztem Szegedi Andreát, az apítvány menedzserét, szer- szötitkárát. — Még 1989. őszén fogalma­zott meg két. budapesti szak- nberben az a gondolat, hogy : ország északkeleti részén in- >kolt létrehozni egy olyan nem- •tközi szervezetet, amely lehe- vé teszi e területeknek és a •le határos külföldi országok- ik a sokoldalú együttműködé­st. így jött létre 1990 szeptem- írében a Kárpátok—Tisza Ala- tvány. Ez egy politikamentes rsadalmi, közösségi kezdemé- rezés, amelynek működése /ilvános. Az alapítói a korábbi zabolcs-Szatmár-Bereg megyei nács, a Magyar Hitelbank, dr. atvani Szabó János, az Állami agyonügynökség munkatársa, ilamint Spiegel Gábor ügyve- itő. Az alapítvány célja, hogy ősegítse a Kárpátok—Tisza unkaközösség megalakítását ; megfelelő színvonalú működ- tését. Azért hozták létre tehát az alapítványt, hogy az — ugyanazzal az elnevezéssel Kárpátok—Tisza — egy mun­kaközösséget gyakorlatilag életre keltsen, másrészt a ké­sőbbiekben összefogjon és természetesen finanszíroz­zon? — Pontosan. A helyzet az, agy ma egyáltalán nincs olyan zervezet, intézmény, amely ko- rdinálná ennek a régiónak mind gazdasági, mind a kulturális és •rsadalmi érdekeit. A KGST fel- omlásával aztán végleg minden űrzavarossá vált, bár az sem •lentett nagy szervezettséget, gyébként Európa nyugati ré­zén már működik egy hasonló íunkaközösség. Az Alpok­Adria tizenhárom éve létezik: Ausztriából és Magyarországról öt-öt, Olaszországból négy, az egykori Jugoszláviából kettő, míg Németroszágból és Svájcból egy-egy tartomány fogott össze. Terveink kidolgozásánál felhasz­náljuk az ő tapasztalataikat, strukturális megoldásaikat, ter­mészetesen figyelembe véve e térség helyi sajátosságait. > Hogyan nézne ez ki nálunk, milyen területek tartoznának a Kárpátok—Tisza Munkakö­zösséghez? — Öt országot érint. Lengyel- országot, Ukrajnát, Romániát, Szlovákiát és Magyarországot. Hazánkon belül Borsod-Abaúj- Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár-Bereg megye érdekelt az ügyben, s valószínű, Szolnok megye is. Az alapítvány eddig je­lentős tájékoztató tevékenységet végzett a munkaközösség céljait illetően a határon túli szomszéd megyék vezetőit és szakembe­reit bevonva. Több szánédknyi- latkozat született, amely megala­pozza a munkaközösség létrejöt­tének sikerét. A szervezés egyáltalán nem egyszerű, mert a környező országokban még sok szempontból politikai és gazda­sági bizonytalanság van. Az előbb említett Alpok—Adria Mun­kaközösség is a sok-sok egyez­tetés crtán most hozza az első konkrét, látványos döntéseit. Nekünk figyelemmel kell lennünk az öt ország sajátos normáira, s közülük sok még csak most ala­kul, és természetesen a nem­zetközi jognak is meg kell felel­nünk. >- A szán­déknyilatkoza­tok dekla­rálásán kívül azért föl tud­nak-e már mu­tatni konkrét eredményt? — Jelentős sikernek érté­kelhető talán, hogy 1991 júliu­sában Nyíregy­házán megala­kult a Magyar- országi Kárpá­tok—Tisza Vál­lalkozói Klub azon vállalko­zók és mene­dzserek részé­re, akik korrekt üzleti tevékeny­séget szeretné­nek folytatni a határ menti régiókban. Tavaly decemberben pedig Ungváron hoztunk létre hasonló klubot. Ezzel beindult a vállalkozói infor­mációs rendszer, azaz egy szá­mítógépes összeköttetés a klu­bok között. Szándékunk szerint a következő állomás Beregszász lenne, illetve a további csatlako­zó régiók vállalkozói központjai. A munkánkhoz jelentős segítsé­get nyújt a PRIMOM Vállal­kozásélénkítő Alapítvány. Sze­retném még megemlíteni azt is, hogy januárban Kupa Mihály a kuratóriumi tevékenységben el­vállalta a társelnöki tisztséget, a pénzügyminiszter támogatása pedig nagyon fontos a munkakö­zösségnek. >- A jövőbeni tervek? — Április 24-én — földrajzi szempontból — Európa közepén — Ukrajnában szeretnénk a munkaközösség alapdokumen­tumát aláírni. S természetesen az ünnepélyes eseményre több tiszteletbeli személyt is meg akarunk hívni. Ezután jön a mun­ka sűrűje. Először is szakbizott­ságokat hozunk létre a különbö­ző területekre, melyek a következők: gazdaság, kultúra­oktatás, tudomány, környezetvé­delem, idegenforgalom, informá­ció. A célunk az, hogy elemzése­ket, tanulmányokat készítsünk a régió adottságairól és lehetősé­geiről, s ezek alapján közösen fogalmazzuk meg a térség jövő­jét meghatározó feladatokat. A munkaközösség természetesen részt akar venni a nemzetközi együttműködésekben, így nyitni A TARTALOMBÓL: Vajúdó demokráciánk Szívsebész — maszk nélkül Tavasznéző Szabolcsban János vitéz a boldogságért kívánunk az Európai Unió, az Európa Parlament és a hasonló közösségek felé. — Több nemzetközi szerve­zettel felvettük már a kapcsola­tot, így az Alpok-Adria Munka- közösséggel is. New Yorkból például a Kelet—Nyugati Bizton­sági Tanulmányok Intézményé­nek munkatársai májusban láto­gatnak el hozzánk, ők hasonló jellegű szervezetet akartak itt lét­rehozni, mint a Kárpátok—Tisza Munkaközösség, reméljük köl­csönösen segíteni fogjuk majd egymást. Április végére terve­zünk még egy kétnapos konfe­renciát, a gazdasági, pénzügyi jogszabályokról Nyíregyházán, ahol vendégünk lesz Nikodé- musz Antal a pénzügyminiszté­riumból. Szeretnénk egy kiad­ványt is — az elképzelések sze­rint negyedévenként — megje­lentetni, amely rendszeresen tá­jékoztatná az olvasókat, érdeklő­dőket a munkaközösség tevé­kenységéről. Ebben statisztiká­kat, felméréseket, interjúkat, tu­dományos elemzéseket, jogi ta­nácsokat közölnénk, mely az egész régióról szólna. Ez akár több nyelven is megjelenhetne, és igény is volna rá szerintem. > A Kárpátok—Tisza Munkakö­zösség tervezi-e azt, hogy va­lamilyen módon bekapcso­lódjék a világkiállítás megren­dezésébe? — Természetesen, hiszen a világkiállítás egy óriási lehető­ség, hogy ez a régió — beleértve tehát Lengyelországot, Romá­niát, Ukrajnát, Szlovákiát és min­ket — bemutassa igazi arcát, adottságait és értékeit. így hát van dolgunk elég. Nagyon bátraknak és találékonyaknak kell lennünk ahhoz, hogy ne csússzon ki ez az óriási lehető­ség a kezünkből. Az EXPO bu­dapesti székhelye mellett így működhetne egy olyan Kelet-Eu­rópai Decentrum, ahol a tágabb nemzetközi régió népei megfele­lő öszszefogással és támogatás­sal eredményesen szerepelhet­ne, Már eddig is több elképzelés született a kivitelezést, a megva­lósítást illetően, de most hogy néhány hete véglegesen eldőlt, Magyarország lesz a legközeleb­bi világkiállítás színhelye, a konkrét megoldásokon dolgo­zunk. Mi azért is bízunk terveink eredményességében, mert ez a térség az utóbbi időkben a világ homlokterébe, érdeklődési köré­be került, ez még Inkább növeli esélyünket. Szárnyaszegett csukaűzés ialogh Géza i i Itünk a parton s hor­LJ gásztunk. Pontosab­ban csak a társam ült, ; figyelte a botokat. Én már rég etettem arról, hogy ma valamit is oghatunk, hanyatt dűltem hát a izáraz avaron, mikor hátunk mögött megzörrent a bokor. Bo­rostás, füstös képű ember vi­gyorgott ránk, s megveregette a váltam: „Szerusz Gézám! Csak kicsaltak téged is a halak... ?’’ Mikó volt az, az én régi cimbo­rám. Jó ideje nem láttam már, még valamikor az őszön ücsö­rögtünk együtt a nagy égerfa alatt, s meglehetősen kesernyés hangulatban volt. Akkor is elke­rülték a csukák a horgainkat, de nem emiatt fájt az ő feje. Munka­helyéről, valami káeftévé átved- lett útépítő vállalattól kényszer- szabadságra küldték. Megvették neki a vonatjegyet, s útjára bo­csátották: ,,Majd értesítjük, ha szükség lesz magára..." A nyár derekán történt ez, s még no­vember végén is hiába várta a levelet. „Kapod a segélyt?" — kérdez­tem, mire ő bólintott. „Hát akkor minek vagy úgy elkenődve?” — néztem rá rosszallóan, majd ek­képp próbáltam vigasztalni fan­csali ábrázatát látva: „Bár én lennék a helyedben... kapod a fo­rintokat, s kedvedre horgász­hatsz. " Valamit hümmögött még az orra alatt, majd új helyre költö­zött a parton. Közben elmúlt az ősz, a tél, eltakarodtak a havak, a jegek, s a tavaszt csalogató fényben roppant mód megörültem az én Mikó barátomnak. Nyomban ne­kiestem, hogy no, most aztán meséljen a hóról, a halakról, ám a kezdeti, örvendő mosoly nyomban lehervadt az arcán. „Baj van testvér, mondta, nem tudunk megélni a járadékból." Hátát egy vén juharfának ve­tette, nézte a sáros gumicsizmá­ját, s csendesen pergette az el­múlt hónapok eseményeit. Ne gondoljam, hogy ölbe tett kézzel ülte végig a hosszú, téli napokat, mindent megpróbált, hogy tőkét kovácsoljon az ínséges időkből. Ám hiába. Még a télelőn meg­szedte a Tisza árterében a ren­geteg ficfavesszőt, hogy kosarat, seprűt fonjon a magyaroknak, de talán tízet sem tudott eladni be­lőlük. Ám ő ezen csak kezdetben csodálkozott. Amikor alaposan szétnézett a saját falujában, rá kellett jönnie, hogy a magyarok közül is sokan hasonló cipőben járnak, bolon­dok lennének hát olyanért pénzt adni, amit ők is el tudnak készí­teni. A magyarok... Mikó elbeszélé­sében kétszer is így emlegette a falubelijeit, az olvasó talán már ebből is rájöhetett, hogy az én barátom cigány. Cigány, bár fél­ve írom ezt le, hiszen vezetőik, meg néhány emberjogi társaság szószólói szerint ez mélysége­sen pejoratív meghatározás, de ha én azt állítanám róla, hogy ő pedig roma, teli tüdőből kiröhög­ne, mondván, nem mindegy az, hogy minek nevezik őt, ha min­denből ki akarják semmizni...!? Mert ne higgyem, nemcsak a ficfavesszőkben gondolkodott, volt neki egy sokkal komolyabb terve is. Harmincadmagával — mind cigányok — szerettek vol­na kibérelni vagy harminc hold földet a falu határában. Hallottak már a szatmárcsekeiek, a nyír- madaiak próbálkozásairól, s azok kísérletein felbuzdulva ken­dermagot, vagy valami effélét szerettek volna termelni. Ő ugyan nem — Pesten volt valami papírokat intézni akkor —, de a cimborái elmentek a messzi Szentesre, Orosházára is ta­pasztalatokat gyűjteni, s hazatér­vén, első buzgalmukban nyom­ban felkeresték a helyi téeszt, önkormányzatot. Egy darabig biztatgatták őket, aztán mára szép csendben el­hamvadt a kezdeti lelkesedés. Ma mindenki arra vár, mit hoz a szövetkezeti törvény, mi lesz a föld sorsa. Dönteni senki sem mer, százszámra maradnak par­lagon a táblák, miközben jó né­hány településen sok cigány a sivó homokdombokat, a vízjárta laposokat, a kopár hegyoldalakat is képes lenne megművelni, hogy legalább az ebédhez szük­séges krumpliért, paszulyért ne kelljen pénzt adni. Am ők senkitől sem örökölhet­nek — hiszen a cigányságot a vi­lágháborút követő földosztáskor is kihagyták a sorból —, rájuk ma sem gondol senki, se a parla­ment, se a Wallenberg egyesü­let. r gy aztán gondűzés­/ képpen, s a holnapi húsos ebéd reményé­ben az én Mikó bará­tom is kénytelen csukaűzésre adni a fejét. Annak dacára, hogy március­ban védett a csuka... * Székhelyi 'Edith művei I 17 — ..— I I Árnyékok I f y ír egy házi születésű festőművész, tanári dtp- ^ | tornáját is idehaza szerezte, a ‘Bessenyei tanár- | || V-í képző fötdrajz-rajz szalmán. “Ezt követően ^ l| foCytatta, majd fejezte he tanulmányait a ‘Képzőmű- || 1 veszeti ‘.Főiskolán. Mestereinek, vadja Bráda ‘Tihor és | | Batay László festőművészeket. ^ ‘Tíz évig a nyíregyházi főiskola rajz tanszékén tani­I tott, öt éve pedig a művészeti szakközépiskola képző- ^ || és iparművészeti tagozatának, művésztanára. Külön- || || höző díjak, jelzik, szakmai elismertségét; tagja a Ma- || | gyár Köztársaság Művészeti Alapjának^ a Képző- és | Iparművészek, Szövetségének. Életművének, csaknem | | teljes keresztmetszetét a Nyíregyházi Városi (jalériá- | | San az április 4-ig látogatható, gyűjteményes tárlata |j | mutatja he. |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents