Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-07 / 32. szám

1992. február 7., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Az „ifiszalagon" dolgoz­nak a nemrég végzett tanulók. balAzs ATTILA FELVÉTELE Ne feledkezzünk meg a szövetkezet másik két pro­filjáról, a kötöttkonfekció­ról és a népművészeti ága­zatról sem. Korábban főleg, a szocialista piacra kerültek a kötöttipari termékék, azonban a kereslet csökkené­se miatt új utakat kellett ke­resni. Egy német céggel si­került felvenni a kapcsolatot, s az együttműködés olyan jól sikerült, hogy a napokban tárgyalnak a továbbfejlesztés lehetőségeiről. Kiállításról kiállításra Meg kell keresni a piacot M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — A pi­acgazdaság révén új fogal­makat kellett megtanulnunk: átszervezés, leépítés, munka- nélküliség. A talpon maradás érdekében a legtöbb üzem végigjárta ezt az utat, s így — ha megfogyatkozott lét­számmal is —, de tovább működhet. Szinte ritkaság számba megy az a vállalat, amely ebben a nehéz időben képes újabb és újabb mun­kahelyet teremteni. Ilyen ter­melő egység Nyíregyházán a Háziipari és Népi Iparművé­szeti Szövetkezet. ment ez má" ról holnapra. A válságot a szövetkezet sem kerülhette el, s mindebben szerepet ját­szott a korábbi vezetési mód­szer,' illetve a rosszul meg- fvátasztoárt; termelési jelleg. Tartás bizalom — Három célt tűztünk ki magunk eíé, hogy kilábal­junk a válságból — magya­rázza Berencsi Gyula, a szö­vetkezet elnöke, a.k: két éve tölti be ezt a tisztséget. — Fontos volt a megfelelő piac felkutatása, s ennek megfe­lelően a termékszerkezet-vál­tás, törekedtünk, illetve tö­rekszünk arra, hogy a dolgo­zói bérszínvonalat a ..köny- nyűipari" szintre emeljük, valamint a tervben szerepelt az üzem teljes felújítása is. Az első célunk a vártnál job­ban sikerült. Korábban sok jó szakember elment, őket sikerült visszahívni, s ezt követte a világpiac megisme­rése. A legújabb divatirány­zatokat követve saját kollek­cióval jelentkeztünk a nyu­gat-európai piacokon, s az ottani partnerek bizalmat szavaztak nekünk. Vállaltuk, hogy ezeknek a divatot kö­vető cégeknek a határidő be­tartásával minőségi munkát végzünk. A bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy a partnerek egyre többet és többet kértek tőlünk, illet­ve új megrendelők is jöttek. Már túlórával sem győztük tavaly májusban az igényeket kielégíteni, ezért a tek- tilikonfekció üzemünk lét­számát harminc százalékkal megemeltük, de még tudnánk növelni most is, annyi a munka. A gond az. hogy nem min­denki felel meg a minőségi varrás elvárásainak. Ezen úgy segít a szövetkezet, hogy egyrészt nagy figyelmet for­dít a saját ipari tanulók kép­zésére. másrészt a felnőttek számára indít szakmunkás- képzést. Előre gondolkodni — A rengeteg munkát jel­zi az is, hogy Nyírtéten külső üzemet építünk, ahová szin­tén a szépen dolgozó asszo­nyok kellenek — folytatja Berencsi Gyula. — A divat­szakma miatt előre kell gon­dolkodnunk, így már 1993-ra tervezzük a munkaerőt és a piacot. A pénzügyi lehetősé­gek adattak ahhoz, hogy újabb dolgozókat vegyünk fel, illetve képezzük ki. Jól tudjuk, hogy a bért az átlag­nál jobban kell fejleszteni, hiszen csak akkor követelhe­tek. ha a dolgozót jól megfi­zetem. A szövetkezet népi ipar­művészeti üzeme Paszabon működik. A közeli községek­ben sok a munkanélküli, így számukra sem mindegy, mi­lyen az igény a termékekre. — Az export miatt tavaly megnöveltük a dolgozók lét­számát, a gyenge belföldi idegenforgalom azonban fe­leslegessé tette több ember munkáját — folytatja Beren­csi Gyula elnök. — Majdnem el kellett bocsátani néhány dolgozót, de szerencsére, a nyugati piac a segítségünkre sietett. Az IKEÁ-val is ter­vezünk szerződést, természe­tes anyagokból készítenénk a számára termékeket. Ha megkötjük a szerződést, ez újabb dolgozók felvételét je­lentené. A beregi minták külföldön zsúfoltnak tűnnek, ezért új mintázatokkal pró­bálkozunk. Termékeinkkel igyekszünk kiállításokon is megjelenni. Máriusban Ham­burgba népművészeti áruin­kat visszük ki, szeptember­ben a dortmundi szakkiállí­táson a teljes kollekciónkkal veszünk részt. Természetesen a hazai bemutatókról sem hiányzunk A tavaszi feszti­vál keretében Budapesten lesz kiállítás, majd jön a BNV és egy dunántúli körút, s ott leszünk a Nyíregyházán megrendezendő Kelet-Nyu­gat Kiállításon is. Vizet a motorba? Dohány tanács Nyíregyházán a Mezőgazdasági Főiskolai Kar autószerelő­diagnosztika műhelyében olyan fogyasztáscsökkentő készü­léket szerelnek be négyütemű Otto-motorokba, amellyel 15 —20"(l-kal csökken az üzemanyag-fogyasztás. Negyven liter benzinhez 2—2,5 liter víz adagolásával érhető el ez az ered­mény. Képünkön a beszerelt vízporlasztó készüléket szabá­lyozza dr. Juhász Tibor főiskolai adjunktus. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Nyíregyháza (KM) — Or­szágos Dohány Terméktanács alakul, várhatóan március­ban. a Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei Agrárkamara ta­valy létrehozott Dohányter­melési Tagozatánakla kezde­ményezésére. Miután a megye — bár itt állítják elő az ország dohány- termésének 70 százalékát és mintegy 10 ezer család érin­tett e növény termesztésében — nem rendelkezik a do­hánytermék-előállító lánco­lat végső láncszemével, or­Tárca szágos méretekben kell a szervezőmunkát végezni. A dohánygyárak, melyek közül az egri és a pécsi már külföl­di érdekeltségű, de a többi is ezen az úton halad, csatla­kozási szándékukat jelezték a megalakuló Dohány Ter­méktanácsba. A kezdemé­nyezés célja pedig, a szabol­csi Agrárkamara szerint az, hogy nagyobb biztonságban érezhessék magukat a jövő­ben ennek az átlagosnál na­gyobb kockázattal járó nö­vénykultúrának a művelői. Hol lakom én ? v\ , Ti-S\ , ------­* Sytes Ernü 'j* —t—--------*»-. * ♦ ■—*-■— -------------­L eveleimet, felszólítása­imat azzal a címzéssel kapom, hogy Kun Béla út. (Immár negatív hős.) A telefonkönyvben az áll, hogy Erdősor. Hallom, hogy már ez sem az igazi, mert újabb határozat (vagy javaslat) sze­rint Ferenc körút lesz a volt Kun Béla út. Erdősor, őszin­tén bevallom, túlzottan nem izgat a dolog, csak szeretném tudni, hogy hol lakom én? Legalább annyira szeret­ném már tudni a pontos ci­nem, mint az a barátom, aki közölte: eleddig a Debreceni út 72/C. szám alatt lakott, de ha legközelebb meglátoga­tom, akkor a Debreceni út 228. szám alatt keressem. Kérdeztem, mi történt, elköl­tözött? Azt felelte, hogy meg sem mozdult. Csak a Debre-. ceni utat hosszabbitották meg és a házakat számozták át annak okán, hogy a Di­mitrov út megszűnt. Ügy kell neki. Mármint Dimitrovnak, de a barátom aggodalmát át- érzem, megértem, mert meg­eshet, hogy a postás a postá­ját a 72. szám alá viszi. Szóval én nem tudom, hol lakom, ő nem tudja, a leve­leit hová kézbesítik, sokan viszont azt nem tudják, mi­kor és hogyan fog az átke­resztelés, az átszámozás, az igazolványok átírása és ami még ehhez tartozik, befeje­ződni. Utóiratként lenne egy javaslatom. A jövőben utcát, teret személyekről ne nevez­zenek el. A virágnevekkel is legyenek óvatosak, mert ugyebár a tulipán, a rózsa, de főként a szegfű, hogy úgy mondjam — gyanús. Néző^or^ Katonadolog Nábrádi Lajos r anácstalan a büntetö- biró, a katonatiszt, a Honvédelmi Minisz­térium képviselője, és per­sze az újságíró is. Azt nem tudjuk eldönteni: hogyan hozzunk nyilvánosságra egy „joghézagot”. Morfondíro- zás közben valamiben egyetértünk: a dolgot el­hallgatni immár bűn, nyil­vánosságra hozni talán még inkább. A katonai szolgála­tot megtagadó fiatalok pe­réről van szó. Arról nevezetesen, hogy a közelmúltban megyénk­ben tucatnyi ítéletet hoztak a szolgálatmegtagadó fiata­lok ügyében. Mindegyik ítélet egyforma. Mindegyik különböző gondolatokat, vagy cselekedeteket válthat ki az emberekből, főleg a sorköteles fiúkból. A perek­ben szereplő valamennyi vádlott megtagadta a sor­katonai szolgálatot — lelki- ismereti okokból. Idáig még érthető is a dolog. Csakhogy a fegyveres szolgálatot meg­tagadóknak mindig, minden esetben felajánlották a fegyver nélküli szolgálatot. S a perben szereplő fiata­lok ezt a civil szolgálatot sem hajlandók teljesíteni. Ezért kerültek bíróság elé. S az ítélet? Mindegyik esetben egy év börtön, de három év próbaidőre fel­függesztve. így az elítéltek sem fegyveres, sem fegyver nélküli szolgálatot nem tel­jesítettek, sem börtönben nem ülnek. Ez a „büntetés” nem elég visszatartó, az ilyen ítélet — noha jogerős — nem tölti be funkcióját. Megtudtuk: a fegyver nél­küli szolgálatra behívott fiúk például valamelyik múzeumban teremörként szolgálnak, a postán, vagy a vasúton teljesítenek köny- nyebb szolgálatot, esetleg a szakmájukat gyakorolják, étkezésre, szállásra, jelentős zsebpénzre nincs gondjuk. A „lelkiismereti okokból” fegyvert nem fogó fiuknak vajon tiszta-e a lelkiisme­retük, hogy még ezeket a könnyű szolgálatokat sem vállalják az új, pontosab­ban a megújult haza javá­ra? Magyarországon a jövő­ben is szükség lesz egy vé­dekezésre képes, megbízha­tó hadseregre. Mi lenne, ha minden fiatal úgy gondol­kodna, mint a perben sze­replők? Az igazsághoz tar­tozik az is, hogy a „felfüg­gesztett” Ítéletek ellen tör­vényességi óvást adhat be — remélhetőleg be is adja — a Honvédelmi Miniszté­rium illetékes osztálya! A perben szereplő fiatalok példáját már most sem ajánlatos tehát követni. A „joghézag” mindenesetre létezik. A témát a jogalko­tók figyelmébe ajánljuk. Mintegy 20 millió forintos saját beruházásból épül az ital­palackozó üzem a demecseri Élelmiszeripari Vállalatnál. ELEK EMIL FELVÉTELE KOMMENTÁR __________ FAIR PLAY Kállai János T öbb csatornán zúg- zeng bennem to­vább az előadás, amikor kifelé jövünk a nyíregyházi színházból. Si­ker! Bizony, nagy siker a ,.Hegedűs a háztetőn!” Tó­dul a közönség, biztatás nélkül, és tudom, sokan ter­vezik, hogy az évad reper­toárjából, ha mást nem. de ezt a produkciót megnézik. De nemcsak erről van szó. Ha van színházvezeté­si fair play-díj, akkor a „Móricz” irányítói remény­nyel pályázhatják meg. Több, kisebb-nagyobb ma­lőr közbejötté ugyanis né­ha-néha félrevitte a szin- házbajárás rutinmozdula­tait az utóbbi időben. Ugye, emlékszünk a „Gyöngyélet” körül kiala­kult (-itott?) iskolabojkótt- ra? Nos! A színház (lehet, hogy rájuk is „átragadt”?) most és továbbra is: kár­pótol. A február 5-i „Hege­dűs” ilyen kárpótló akció keretében ment. De! Igen! Teljes pompában, fegyver­zetben, maradéktalan erő- bedobással. Sikerdarab, ki­engesztelésül, ez az igazán elegáns gesztus! Hát, igen. A jövő közönségének meg­nyerése valahol itt kezdőt dik. Ugyanis a nézőtér nyolcvan százalékát diákok töltötték meg. Csodák csodája: semmi rendzavarás, jópofáskodás, csak őszinte, felszabadult nevetések a szenzációsan megformált tejesember csetlő-botló filozofálgatá- sán, csak kirobbanó tapsok cgy-egy rendkívül dekora­tív és szívfacsaróan at­moszferikus színpadi tö­megjelenet láttán, és szűn­ni nem akaró köszönetnyil­vánítás az előadás végén, a feledhetetlen színházi esté­ért. És még valami, anélkül, hogy a színházkritika, -mi­nősítés területére tévednék: ezt a darabot nagyon sze­rethetik művészeink! Ked­vesség, szomorkás báj, a hétköznapi tragédiákon, lelki-emberi válságokon át- sugárzó, a megmaradás egyetlen lehetőségét hordo­zó egymásra figyelés, a szeretet — érezhető közel­ségben, „tapintható” való­ságában és egyszerűségé­ben. A nyíregyházi „Hege­dűs" elsöprő sikerének azt hiszem, valahol itt kere­sendő a titka.

Next

/
Thumbnails
Contents