Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-07 / 32. szám
4 Kelet-Magyarország 1992. február 7., péntek Külpolitikai jegyzet __________ A visszaszámlálás Máriás József mjforábbi írásomban az jL előttünk álló lehetőségről szóltam, az alkalomról, amely felkínálkozik: a magyar többségű településeknek legyen magyar polgármestere, legyenek tanácstagjaink minden önkormányzatban, melynek területén magyar lakosság él. Azóta közzétették a polgármesterjelöltek névsorát, amely immár világossá teszi a képletet. Megtudjuk belőle, hogy Szatmárnémetiben 8, Nagykárolyban 5, Tasnádon 3 jelölt indul — közülük egy-egy az RMDSZ és a Német Demokrata Fórrum közös jelöltjeként. A magyarlakta vagy magyarok által is lakott községekben — ahol erre reális esély mutatkozik — ugyancsak indul RMDSZ- vagy NDF-jelölt. Néhol — Pusz- tadarócon. Bélieken, Mezőfényen, Mezöpetriben, Csa- náloson — egymagában, tehát biztos eséllyel, tizenhat községben több jelölttel szemben és olyan eset is adódik, ahol a két nemzetiségi jelölt is szembekerül egymással. A paletta — jeleztem a múltkor is — elég színes: amíg a hatalmi helyzetben levő Nemzeti Megmentési Front mellett koalíciós partnerei is — Demokratikus Agrár Párt, Román Nemzeti Egységpárt — szinte mindenik önkormányzatban állítottak jelölteket, az ellenzéki tömörülések — Nemzeti Liberális Párt, Kereszténydemokrata Nemzeti Paraszpárt, Polgári Szövetség Pártja, Demokratikus Konvenció — elsősorban a városokban és a községek közel felében szeretné megszerezni a polgármesteri tisztséget. Ugyanakkor majdnem minden önkormányzatban indul független jelölt is A választási hadjárat nem mondható túl mozgalmasnak. Néhány falragasz, itt-ott egy-egy gyűlés. A sajtó az, amely ébren tartja a kedélyeket — pro és kontra. Sajnos, még a magukat függetlennek és demokratikusnak nevező román kiadványok is felszínen tartják a Romániai Magyar Demokrata Szövetség létjogosultságát megkérdőjelezni kívánó szándékot, holott az alkotmányvitában ez eldőlt. Az ellenzék sérelmes intézkedésként tartja számon a katonai helyőrségek szerepeltetését állomáshelyük önkormányzata eldöntésében, ami irreálissá teheti nem egy helység választási eredményeit, torzítva az ott lakók közakaraténak érvényesülését. A visszaszámlálás izgalma vasárnap tetőzik. A siker egyik kulcsa a szavazáson való részvétel. A másik az egyöntetű akarat, annak felismerése, hogy itt nem elsősorban X vagy Y győzelme, hanem a közös ügy, a méltányosság forog kockán. Szatmárnémeti, ’92. február 5. Kohl 6S Antall aláírták Korkedvezményes az alapszerződést nyugdíjba vonulás Egy kapcsolatot zár le Helmut Kohl és Antall József a Parlamentben Tegnap délután érkezett hazánkba a német kormányfő. Este az Országház kupolatermében Antall József miniszterelnök, Helmut Kohl kancellár, Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter és Hans Dietrich Genscher külügyminiszter aláírták a magyar— német alapszerződést. Antall József méltatta a dokumentumot, amely — mint mondta: — lezár egy korszakot és újat nyit országaink kapcsolatában. Kiemelte, hogy a szerződés nemcsak kétoldalú, hanem európai dokumentum is, hiszen az együttműködésnek európai kereteket ad. A miniszterelnök megköszönte mindazt, amit Németország Magyarországért eddig is tett és várhatóan a jövőben is tenni fog. Helmut Kohl a következőket mondta: „Európa torzó lenne, ha Magyarország nem lenne része a kontinensnek. Magyarországuk szüksége van Európára, de Európának is szüksége van Magyarországra”. A kancellár úgy értékelte, hogy Magyarország jól halad az Európa felé vezető úton. — A németek ehhez segítséget kívánnak nyújtani — mondta —, mivel nem felejtik el 1989 szeptemberét, amikor a magyarok a bátorságuknak, barátságuknak, és emberségüknek adták tanú- bizonyságát. Helmut Kohl végezetül sok szerencsét és áldást kívánt az országunk előtt álló feladatok megoldásához. Budapest (ISB — R. S.) — A munkások elmúlt évtizedekben megbecsülésére jellemző, hogy az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság illetékese sem tudja megmondani, hogy hazánkban hány korkedvezményes nyugdíjas él. Az mindenesetre bizonyos, hogy ma igen sokan kénytelenek elvállalni olyan munkákat, amelyek az átlagosnál jóval nagyobb mértékben károsítják az egészségüket. Például a bányászoknak, a föld alatt dolgozóknak, a szövőknek és a kohászoknak sokkal inkább számolniuk kell a betegséggel, mint másoknak. Ennél azonban valószínűleg jóval több egészségkárosító foglalkozás van, s ezt bizonyítja az a dokumentum is, amelyet az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) által kijelölt ad hoc bizottság készített. A nemrégiben megtartott tanácskozáson összesen huszonegy foglalkozásról esett szó, többek között a kézi pa- laválogatók, a brikettprés- kezelők, a külszíni fejtők, a menetrendszerűen közlekedő járművek vezetői, a férfi szövő/k, a traktor és vontató vezetők, a motorfűrész-kezelők, a nyíltvízi halászok, a központifűtés- és csőhálózat- kezelők, a záhonyi kézi átrakó munkásak, a hűtőipari dolgozóik, a mentőápolók, az újságárusok és a gumigyári melegüzemi dolgozók helyzetét vizsgálták. A háromoldalú tanácskozás kissé meglepő fordulata volt, hogy a kormánynak semmilyen elképzelése sem volt az említett foglalkozásokat illetően, jóllehet a decemberi ülésen megegyeztek abban, hogy a tárcák kialakítják a véleményüket, így aztán nem csoda, ha a munkavállalók és a munkaadók többnyire együtt védték egy- egy foglalkozás esetében a közös álláspontjukat. Már csak azért is, mert a korkedvezményiben részesülők nyugdíját — szemben a korengedményes nyugdíjazottakkal — nem a munkáltató, hanem a társadalombiztosítás fizeti. E probléma azonban bizonyára tovagyűrűzik majd, s a kormány engedményeinek fejében javaslatot tesz a már ma is 44 százalékos tb-hozzáj árulás emeléséhez. Ez kínos helyzetet teremthet, hiszen a munkaadók már most is gyakran hangoztatják, hogy többek között a járulékfizetés emelése akadályozza őket a munkakörülmények fejlesztésében. Az ÉT szociális bizottságának ülésén elhangzott az is, hogy a döntéskor vegyék figyelembe a nemzetközi gyakorlatot. Ez azonban nem járható út, hiszen a fejlett országokban ismeretlen ez a nyugdíjba vonulási lehetőség. A piacgazdaságokban ugyanis jóval fejlettebb technológiákkal, más rehabilitációs rendszerben, rövidebb munkaidőben és egészséget kímélő berendezésekkel dolgoznak. Ezért ezekben az országokban csupán a „nyugdíjkorhatár előrehozatala társadalmi okokból” meghatározás érvényesül. Mindenesetre a hazai orvosszakmai pro és kontra érvekkel eddig nem sokra ment a szociális bizottság, hiszen a tárcák között még igen nagy viták vannak a korkedvezményes nyugdíjazást illetően. A kormány nem kultúrabarát Szőke Judit Nyíregyháza -(KM) — Vadász János egy független szakszervezet, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének országos titkára. Nyíregyházi előadásában — miközben az ágazati munkavállalókat érintő érdekvédelmi kérdésekről is beszélt — elemezte a mai magyar hatalmi struktúrát, ezért faggattuk tóvább. ' — Véleménye szerint jól járt-e az Antall-kormánnyal a kulturális ágazat? í — Ez ma még nem derült ki. A kormány pénzügyi felső vezetése semmiképp nem kultúrabarát, ahogy ez látszik az adótörvényből és látszott a költségvetési törvényjavaslatból. Az örökölt szerkezetet, arányrendet hurcolja tovább a kormányzat. Az előző rendszer kultúraelle- nességét pedig azt hiszem, nem ts kell említeni. A kérdést akkor lehet majd megválaszolni, ha szaktörvények és a tényleg új szerkezetű költségvetési törvény napvilágot lát. Ha módunk lesz arra — mint reprezentatív, kétharmados szakszervezetnek —, hogy ezeknél a fontos törvényeknél, már a gondolkodás szakaszában érdek- érvényesítőként részt vegyünk, akkor majd kiderül, komolyan gondolta-e az MDF, amit a Fehér Könyvben leírt. — ön országos képpel rendelkezik, milyen a viszonya a kultúrához az önkormányzatoknak? — Szinte napf kapcsolatban vagyunk mind a 3179 önkormányzattal. Döntő többségükben megvan a hajlandóság arra, hogy érdek- érvényesítő kezdeményezéseink hatására eredeti elképzeléseiket megváltoztassák. — Előadásában említette, hogy „lobbizásuk” során a parlamenti pártok soraiban találtak partnerekre is. Tapasztalata szerint a kultúraérzékenység pártokhoz vagy inkább személyiségekhez kötődik? — Valamennyi párttal, amelyik hajlandó meghallani a mi érdekérvényesítő törekvéseinket, együttműködünk a pártok képviselőivel igen, de szervezett párterőkkel nincs erre mód. AHAFE és a munkásérdek Budapest (KM — K. É.) — A HAFE ügye már korábban is téma volt lapunkban. A csődbe ment vállalatót, s vele a nyíregyházi gyárat — az Állami Fejlesztési Intézet vette kézbe. A privatizálás előtt álló üzemben azonban furcsa dolgokat tapasztalt, s ezek ellen emelt szót dr. Szi- lassy Géza MDF-es képviselő. — Gondom azzal van, hogv a csődbe ment, és átszervezés alatt álló vállalatnál az új igazgató osztályvezetőket nevezett ki, akiknél jelentős béremelésre is gondolt. Az egyik újonnan kinevezett vezető ráadásul a Vasasszakszervezet képviselője is. Kérdezem én, hogyan lehet ösz- szeegyeztetni ezt a két dolgot. Kinek az érdekeit tartja szem előtt ez az ember? Jó lenne tudni azt is, mi az oka valójában annak, hogy a munkástanács helyi szervezetének vezetőjét, aki a többség érdekében gyakran emelt szót, s tett fel kényes kérdéseket — miért bocsátották el? Engem nagyon érdekelne, hogyan látja az igazgató a gyár sorsát, tud-e az embereknek munkát adni. Indo- kolt-e, s ha igen, miért, egy csődbe jutott vállalatnál bért fejleszteni, miközben munkások kerülnek az utcára? Mint a parlament képviselője tiltakozom az ellen, hogy ilyen diszkriminatív intézkedésekkel félemlítik meg ma is az embereket, a közösséget, képviselőket, miközben egyeseknek béremelést adnak. Az ilyen szituációk fokozzák a félelmet a munkások körében, akik egyébként is kiszolgáltatottak a vállalat vezetőivel szemben. Számomra a dolog azért, te érdekes, mert korábban is nyomon követtem a gyár sorsát, s úgy érzem, tettem valamit annak érdekében, hogy a nyíregyházi gyár talpon maradhasson. Hallgattassak meg a másik fél is — ezért megkérdeztük Csurka Miklóst, a HAFE igazgatóját, aki elmondta: nemcsak az igazgató feladata, hogy a gyárat munkával lássa el. Az ő dolga az, hogy az osztályokon keresztül irányítsa az üzemet. Az igazgató beszámolt arról is, hogy jelenleg 420 milliós megrendelésre van kilátásuk, a tárgyalások folynak. A munkás- tanács vezetőjének elbocsátásáról szólva kijelentette: — Nem a munkástanács vezetőjét, hanem Fesztóri András technológust bocsátották cl, mégpedig közvetlen vezetőjének javaslata alapján, amely javaslatot a főmérnök is jóváhagyott. Az érdekek összeegyeztetéséről az igazgatónak az a véleménye, hogy az említett szb-titkár eddig is vezetői állást töltött be, s a pluszmunkáért mindössze ezer forintot kap. Ezúton értesítjük tisztelt partnereinket,hogy 1992. január 1-jén részvénytársasággá alakultunk. Nevünk ezentúl: TISZAI VEGYI KOMBINAT Részvénytársaság Célunk, hogy az u| társasági forma révén tőkét vonjunk be a minőség és hatékonyság javítása érdekében. Filozófiánk változatlan: olyan korszerű és minőségi vegyipari termékekre van szükség, amelyek békében élnek a természettel. Címünk is változatlan: 3581 Tiszaújváros Pf. 20. j Tel: 06/49 22-222 < > 11 Reméljük, közös céljaink | a jövőben is találkoznak, o V TÚL A MEGYÉN .v.v.-.-.Y T V K AZ ÁTALAKULÁS ÚTJÁN TVK A VÁLTOZÁS VONALÁBAN
