Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

Husztiné Hajdú Erika „Hátha sikerül” jeligét vá­lasztó olvasónk írja: „13 éves lány vagyok, és minden vágyam, hogy éne­kesnő legyek. Ötéves korom­ban kaptam egy mikrofont, aminek a segítségével sza­lagra énekeltem. Sokan mondták, hogy erős hangom van, jó a mozgásom, tehát tehetséges vagyok. Mit tegyek?” — A jó mozgás és erős (?) hang még nem feltétlenül je­lent tehetséget, ahogy te is írod: erről szakember kelle­ne, hogy véleményt mondjon. Ha a környezeted valóban te­hetségesnek tart (beleértve elsősorban szüléidét, a fel­nőtteket is), mi lenne, ha se­gítségükkel megpróbálnál bejutni a TV2 Tátika című műsorába, ahol igazán hoz­záértő emberekkel is talál­kozhatnál? Leveledben felveted azt is, hogy ha a 8. osztály után nem leszel énekes, milyen pályákhoz lenne kedved: öszszesen nyolcat neveztél meg. Én mindenképpen azt javaslom, tanulj tovább! Fi­gyeld meg, hogy az éneke­sek sem szakmaszerzés he­lyett (hanem mellett és után) énekelnek! Az elkövetkező években pedig tudatosan próbáld meg szűkíteni az ál­talad jelzett foglalkozások körét — reálisan felmérve tényleges adottságaidat és képességeidet, s majd ennek megfelelően válassz pályát! (Várjuk továbbra is a lelki, a biológiai, a szexuális élettel kapcsolatos problémáitokat. A borítékra írjátok rá: Tini­tüskék!) Kemény vonal Miskolcról Széttépik a láncot Vén Dénes Ahogy az olvadó hóra lépett, cuppanó hangot hallott. Nem sie­tett, de nem is ment túl lassán. Csak haladt a felsózott utcákon a külváros felé. Mellette autók húztak el, de mivel az út is csú­szós volt, mint a járda, a sofőrök lassan, óvatosan haladtak. A fiút sokan megnézték, volt aki ijedten fordult el tőle, de volt, aki csak nevetett rajta. De ő nem figyelt rájuk. Már megszokta, hogy megfordulnak utána az ut­cán, összesúgnak a háta mögött, vagy trágárságokat kiabálnak neki. Egyre hidegebb lett, ahogy a város széléhez közeledett. Cél­talanul bolyongott. Csak egyva­lamit akart elérni: nyugalmat, csendet. Ilyenkor néha a temető­be ment, és nézte az eltemetett emberek.tiszteletére állított fehér köveket, a vésett feliratokat. De most nem akart oda menni. Lel­ke kopár volt, akár egy kőszikla és hideg, mint a jégcsap. Nem voltak érzelmei. Már rég kihaltak belőle. Sokszor felvetődött benne: Miért ilyen? Miért közösítették ki? Miért utálják azok is, akik nem ismerik? A válasz pedig egyszerű volt: mert feketében járt, tupírozta a haját és várta a halált. Pedig eleinte így próbált segítséget kérni, hogy észreve­gyék: valami nincs rendben vele. Összeomlott benne a remény, a hite elhagyta. Minden, amiben bízott eddigi életében, az hazug­ságnak bizonyult. Kellett volna valaki, aki hitet ad neki, de csak megalázták. A szülei is elfordul­tak tőle. Nemcsak nem tudták, de nem is akarták megérteni fiu­kat. Mindig ugyanazt hajtogatták: „Csak külsőleg vagy ilyen, belül minden rendben van.” Nem vet­ték komolyan, azt hitték, ez csak divat. Elvesztette bizalmát az emberekkel szemben és az egyetlen öröme a gyógyszerezé- sen, iváson kívül az volt, hogy alkarjára sebeket vágott zsilett­pengével. Tudta, hogy ezek ká­rosak a szervezetére, de ez már nem érdekelte. Mindenki megve­tette, de senki nem segített neki, hogy leszokjon a káros életmód­ról. Ezért várta a halált is, mert az éjét csak gyötrődés, ha az ember feleslegesnek érzi a létét, ha nem kell senkinek. A hó már nem volt felsózva, ropogott a lába alatt. Elmentek mellette az emberek, de ő nem figyelt rájuk. Mintha egy búréba lenne bezárva és kívülállóként figyelné az embereket. Mintha ő nem is közéjük tartozna. Bármit látott, hidegen hagyta. Lelke már megfagyott. Kiért a város szélé­re, és tovább folytatta céltalan útját egy üres hómezőn a semmi felé... Zúzmaratúra Egy verőfényes, téli reggelen természetkutató szakkörünk lelkes csapata elindult a Ricsi- kai erdő felé. A 17 km-es gya­logtúra során sok érdekes meg­figyeléssel gazdagodtunk. Ta­lálkoztunk rókával, őzzel, sok­sok hollóval, s ez Agárdy Sán­dor tanár úr szerint is igen nagy szenzáció. A László-tanyánál rendeztük meg a hagyományos madárkarácsonyt. Roskadoztak a fák a sokféle madárcsemegé­től. Alaposan elfáradva tértünk délután haza. Varga Andrea és Furda Enikő Tornyospálca A két héttel ezelőtti rejtvény megfejtéséért 1 könyvjutalmat nyert Ur- k bin János, Bököny és A Fedor Anett, Gávaven- csellő. Mai feladványunk: Va- I ^k jón mit jelentenek a be- I 1 tűk a léggömbökön? In- dúljatok el a bal szélen álló, lófarkas kislánytól, m majd jobbra haladva W mindig a hozzá legköze- f lebb álló gyermek lég­gömbjének a betűjét olvassátok össze! A feladat megoldásakor megtudjátok, hogy ezek a gye­rekek..! A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőség­be! Vendégségben a tévénél Gyöngyi és Ernő az eredményhirdetésen Gyüre (KM) Még az ősszel a Magyar Televízió Képújságjá­nak Szerkesztősége hirdetett egy Mikulás-pályázatot, amely­re rajzokat és verseket lehetett beküldeni. Két gyürei kisdiák, Marczi Gyöngyi és Ernő is kedvet kapott a rajzolásra, a rímfaragásra, s az elkészült műveket beküldték a képújság­nak. Amire csak álmaikban mer­tek gondolni, valóság lett: be­kerültek a nyertesek közé, s meghívást kaptak az ered­ményhirdetésre, amelyről a te­levízió felvételt is készített. — Izgatottan készülődtünk az utazásra. Budapesten a felvétel kezdetéig megnéztük az Ország­házat, a Kossuth szobrot, sétál­tunk a Duna-parton — meséli Gyöngyi, aki 4. oszátlyos tanuló. Hatalmas, piros zsákkal megér­kezett a Mikulás, s aki szavalt vagy énekelt, az ajándékot ka­pott. A testvérem jutalma játék­autó, az enyém egy Donald ka­csa lett. Ezt követően a pályázat nyerteseit jutalmazták. Név sze­rint szólítottak ki bennünket, a ju­talmam egy hawai Barbie volt. Nagyon örültünk annak is, hogy láthattuk egy televíziós felvétel elkészítését. Ó Réthiy Ákos Nyíregyháza (KM) — Ritka alkalom, hogy az egyre nehe­zebb gazdasági körülmények között egy rockzenekar maga vállalkoz­zon debütáló albumának megjelenteté­sére. Külön nehézséget okoz, ha ez az együttes távol a tüztől, azaz vidéken tevé­kenykedik. A jelek szerint a miskolci Rotor zenekar tagjai nem ijedősek. November elején került a boltok­ba az a lemez és kazetta, amely néhány új dal mellett a Rotor ed­digi legnagyobb sikereit is tartal­mazza. A Rotor nem új zenekar. Több átalakulás után állt össze az a csapat, amely ma a „ vidék egyik legkeményebb zenekara" címet büszkén viseli. A Rotor már évekkel ezelőtt a kemény vona­lat képviselte, és ezt a műfajt játssza ma is. Most úgy tűnik, az idő őket igazolta: egyre népsze­rűbbek, s a stílus, amit játsza­nak, megtalálta saját közönsé­gét. A Rotor a hagyományos heavy metal műfajában jeleskedik. So­kan eltemették már ezt az irány­zatot, de többek között az együt­tes sikerei is ennek az áramlat­nak a létjogosultságát igazolják. A csapat fennállása során többször próbálkozott megjelen­tetni anyagát különböző kiadók­nál, de zenéjük a cégeket mind­eddig hidegen hagyta. Volt két lemez, amely Robbanásveszély címmel gyűjtötte egybe néhány heavy zenekar dalait. Ezeken két-két számmal a Rotor is je­lentkezett. Egy klipjük és több rádiófelvételük időnként látható és hallható, de ezeken túl az együttes minden reklámját, fellé­pését maga intézi. Maguk gyár­tatták azt a klipet is, amely az új lemez címadó daláról készült. A Rotor azon kevés zenekar közé tartozik, amelyik bátran elindulhat koncertkörútra is. Ez nemcsak a közönség lelkesedé­sének köszönhető, hanem annak is, hogy az együttes rendelkezik azokkal a felszerelésekkel, ame­lyek segítségével megoldható egy ilyen fellépés hangosítása és minden egyéb technikai igé­nye. A zenekar tagjai örömmel vesznek részt fellépéseken, kon­certturnékon. Műsorukkal sze­retnének az országban minél több helyen bemutatkozni. Ez az igen látványos és profimódon begyakorolt show a lemezzel megegyező címet viseli: Tépj szét minden láncot! A Rotor saját láncai közül már többet széttépett. Sajat finanszí­rozással megjelentette albumát, és a nehezedő körülmények kö­zött magára vállalva a kockáza­tot, továbbra is koncertezik. Lel­kesedésük és kitartásuk, zenei tudásuk és munkabírásuk meg­felelő alapja a sikernek. Ehhez már csak a közönség szereteté- re van szükség, amiben sze­rencsére eddig sem volt hiány. A Rotor autogramcímén fo­gadja a koncertmeghívásokat, és ugyanide várja a kazettára szóló megrendeléseket: Rotor, Miskolc, Pf. 456. 3546. Telefon: 06/46/81-070. Kedvencem a korallom valamint a Floyd, Hobo, jazz, sok minden Losonczi Katalin Mátészalka (KM) — Szaval, szerepel, követ gyűjt: belőle csak egy van. Lengyel Ágota IV/D — ezt írná rá nem létező vagy létező füzetborítójára. Beszélgettünk. Címszavakban. Címszavakban is. Próbáltam kérdezni. Válaszolt... ♦ Sza valóverseny... — Egészen véletlenül mentem el egy megmérettetésre, még ötödikes koromban. Megnyer­tem, nagy meglepetésre. Folytat­tam, és jött a gimi. Másodikban az Ady-szavalóversenyen ne­gyedik lettem, holtversenyben a harmadikkal. Jó, mi? Viszont ta­valy mint első helyezett távoz­tam. A Bessenyei-versenyt szin­tén megnyertem, ez volt a legna­gyobb „küzdelem”. +Szín játszás... — Már régebben is jártam színjátszókörbe, de csak idén jött össze, hogy egy színpadon bemutatott darabban játsszak. Főszerepet kaptam a Csudakari­kásban. ♦ Milyen ember vagy? — Rossz. ♦ Miért? — Nem tudom. Jó kérdés! Gondolkozom rajta, majd vála­szolok! (Nem válaszolt később sem. Csak pillanatnyi hangulat volt ez nála! — a szerző) +Zene? — Pink Floyd, Hobo, jazz...sok minden. ♦ Világ- és magyar irodalom? — Imádom a verseket, illetve a háborús regényeket. Kedvenc költőm Ratkó József és Tóth Ár­pád, az írók közül Merle, Whar­ton. +Suli? — Most mit mondjak? Jót? ♦ Megbántad, hogy idejöttél? — Meg. Ha újra kezdeném, akkor például Sárospatakon. A környezet miatt is. ♦ Magánélet? — Van. ♦ A jövő? — Megpróbálom a jogot Szegeden...Talán. ♦A kövek, elnézést, ásványok? — Szabó Gábor tanár úr meg- őrített. Először ő vitt el ásvány­börzére. Ott minden csillogott- villogott. Később Rudabányán, a kőfejtőben már az egész osztály nekem ásott. Kedvencem a ko­rallom, mely legértékesebb a gyűjteményemben, és a kis kvar­com pirittel. Olyan aranyos. Sze­rettem volna geológus vagy föld­rajz szakos lenni. De földrajz magyarral nincs. ♦ Táncolni szeretsz? — Nem. ♦Az emberek? — Megpróbálom megérteni őket. Viszont kerülöm a tömeget. ♦Ars poeticád van? — Aki tanul, az hülye, aki nem, az az is marad! A SZERZŐ FELVÉTELE ♦ Voltak korszakaid... — igen, az igazi nagy korszak az Edda volt. De vége lett, és jöttek az újak: Riese, Floyd stb. ♦ Miért? — Megkomolyodtam. Amikor a lézerszínházban láttam a Pink Floydot, eldöntöttem, hogy hall­gatni fogom. ♦ Komoly vagy? — Nem szeretnék komoly len­ni, de tudnék, ha muszáj lenne. Órákon lehet, hogy fapofáva! kel­lene ülni, de órán kívül, ha olyan valaki, az unalmas. ♦ Irodalom... — Szeretem, de mégis nyelv- tanversenyen voltam. Nem sike­rült, nem tudtam beszélni. Mindig akkor szövegelek, amikor nem kellene! Ä %de t -‘Maggarország hétvégi meliere te 1992. február 1 Az oldalt összeállította: M. Magyar László '' 9 w - •• iv'ríi-, i-rUttétVarfrr'r v í tv' Vív Ji:ií#ii»tw i íbi-iti $Mi ÓZ? Akik élövilágun- ^ J kát jól ismerik, könnyen J \ megválaszolhatják, hogy J ! mi látható a képen. A he- \ \ lyes * megfejtők között > könyvutalványt sorsolunk j ki. Beküldési határidő: ^ > február 8. A levelezőlapra ^ \ írjátok rá: Mi ez? V HARASZTOSI PÁL \ FELVÉTELE J SBJjy úf* *jéh srjfM ^ A fagy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents