Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-29 / 51. szám
1992. február 29. A ‘KeCet-Mafiyarorszáfl hétvégi irietíéífeú ] 7 Ir—y—i a _ & n O I Szellemi nagykorúság Páll Géza A gyelszívás — eléggé közismert a kifejezés. Jelentésén és következményein érdemes eltöprengeni. Nemcsak az országhatárok, hanem a szellemi világ határai is jócskán kitágultak, átjárhatókká váltak. Közeledésünk a fejlettebb országokhoz azzal a jó — és olykor kevésbé jó — eredménnyel is jár, hogy az alkotó elme majdhogynem ott fejtheti ki áldásos tevékenységét, ahol erre a legnagyobb lehetősége kínálkozik. Magyarán: a fejlett, vagy igen fejlett országok tudományos, művészeti és egyéb műhelyei már- már törvényszerűen elszívják, magukhoz vonzzák a kevésbé fejlett országok legtehetségesebb embereit. Nincs ebben semmi rossz, gondolhatnánk első hallásra, a végeredményt tekintve az egész emberiség hasznát szolgálják az általuk elért sikerek, legyen a helyszín bárói a világon, és legyen az alkotó elme bármely ország fia vagy lánya. Még mindig jobb, ha így történik, mintha a nagyra hivatott szellemiség elkallódna saját környezetében, ahol az anyagi, technikai feltételek nem engedik kibontakozni tudását. Ez tehát a dolgok egyik oldala, de van egy másik is... Valószínű, a legtöbb hazánkfia büszkén kapja fel a fejét, ha a képernyőn egy eddig ismeretlen magyar név bukkan fel, aki talán már nem, vagy alig beszéli a nyelvünket, de érzelmileg kötődik ehhez a néphez, a szülőföldhöz, és valahol a nagyvilágban vált elismert, híres emberré. Mondjuk, mint atomtudós, zeneszerző, előadóművész, üzletember és így tovább. Ezek az emberek a magyar név, a magyar nép tehetségét, jó hírét keltik, még akkor is, ha nem hivatkoznakj lépten-nyomon arra, hogy ők milyen nagy magyarok. A világ szellemi kincstárát nem kis mértékben gazdagították a magyar földön született, majd innen elment, olykor elűzött tehetségek, s most végre elértünk vagy inkább elérhetünk; oda, hogy tehetségük visszása gározzék az óhazába, a más égtájakon elért tudományos, művészeti, üzleti eredmények egy kicsit lendítsenek az országon. Természetesen senki nem gondol arra még álmában sem, hogy a magyar származást! atomtudósok, akik az amerikai atombomba. megszületésénél és továbt^jlesztésenél^bábás- Kodtak, tegyenek lépeseket a magyar atombomba megalkotásáért. Ugye' még: leírni, olvasni is milyen moífeld és tulajdonképpen komikus is. De az már nem annyira megmosolyogni való, hogy a több száz vagy ezer külföldön élő és igazában külföldivé vált magyar származású tudós, művész, üzletember, politikus a lehetőségei szerint jobban bekapcsolja hazánkat az egyetemes világkultúra áramkörébe, amelyet eddig sok minden gátolt. Megszűntek az ideológiai; politikai és adminisztratív határok, emléletileg korlátlanok a lehetőségek a teljes értékű szellemi nagykorúság elérésére. De azért az itthon maradt és itt alkotó elméket is ér7 demes és szükséges pártfogolni; menjenek el a nagyvilágba tanulni, érvényesülni, aztán — mint az egykori japán példa mutatta —[ jöjjenek vissza és váljanak a szülőhaza hasznára. Melyik énünk? M eddig leszünk még hajbókoló nép? — kérdezte ingerülten egyik ismerősöm, amikor az került szóba, hogy elárasztják az üzletek homlokzatát az idegen nyelvű feliratok, a mozikban, a tévében az erőszakot, az álromantikát, a szirupot ránk zúdító filmek, könyvek. Miért van az, hogy ennyire hasra tudunk esni minden silányság előtt, ami külföldi. Csak azért, mert az nem magyar. Átok ez a magyar emberen — érvelt ismerősöm, és mélyebbre ásva a magyar lélekben azt fejtegette, az az egyik nagy bajunk — ami a gödörből való kilábalással is összefügg —, hogy nincs tartásunk, nincs önbizalmunk. Kevesebbre tartjuk magunkat, mint amennyit az egészséges önbecsülés megkívánna. Még azzal is kiegészítette mondandóját: egy új gyarmatosítás zajlik az országban, ezúttal nem az ideológia, a birodalmi szorítás jegyében, hanem a pénz világhódítása nevében, s ez nagy szegénységünkben annyira elvakít bennünket, hogy nem látjuk a csalóka trükköket. Még mindig ott tartunk: bennünket a két szép szemünkért, s azért, mert magyarok vagyunk, szeret a világ, szeretnek a gazdag beruházók, holott nem egészen erről van szó. Hanem jól felfogott érdekekről, új piacokról, amelyeknek eredeti gazdái még járatlanok, botladozók az új terepen, s nekik a kicsi is soknak tűnik. Levetett ipari eljárások átplántalásáról, a már nyugaton nem alkalmazható, környreetkárosító technológiák' eladásáról beszélgettünk még^aáiáyéií írovid távon foglalkoztatást, pénzt hoznak az országunknak, de hosszú távon nagyobb a kár, mint a haszon. Nem sikerült zöldágra vergődni: mi az igaz, mi a szélsőség ezekből a meditációkból. Azt sem szavaztuk meg a beszélgetőpartnerekkel, hogy a magyar ember hajbókoló jellem lenne, s gyönyörűsége telik abban, ha alattvaló lehet. Ez igaztalan önmarcangolás, vall- juk be, bennünk sincs több haj: bókolási, utánzási hajlam, mint más népek fiaiban, lányaiban. De azon mégis érdemes eltöprengeni, hogy alig kiegyenesedő gerincünket ne görbítsük meg mi magunk, saját jószán! tünkből, önfeledten, mert megt lobogtatják előttünk a külföldi bankókat, amiből nem is jut mindnyájunknak. Hosszú az út, úgy tűnik, önl magunk megtalálásáig, amel^ megóvhat bennünket attól, hogy a meghunyászkodó, kisebbségi érzésekkel küszködő vagy éppen fennhéjázó, melldöngető magyarságunkkal kérkedő énünk kerekedjék felül, Bízzunk a jobbik énünkben... [ SIKER 0 SIKER SIKER 4- SIKER 4- SIKER ❖ SIKER A zene szolgálatában M. Magyar László Amikor kiáll elénk vezényelni, szinte elfelejti, hol is van, számára olyankor már csak a zene létezik. Az intenzív munka, a belőle sugárzó feszültség ellenállhatatlanul bennünket is magával ragad — vallja egy kórustag Szabó Dénes karnagyról, aki a Nyíregyházi 4. Sz. Általános Iskola énekkarával már sok szép sikert elért a hazai és nemzetközi versenyeken. ❖ Hogyan kezdődött kapcsolata a zenével? — Alapvetően a véletlen műve. Középosztálybeli értelmiségi családból származom, s a szülők zenére is nevelték mind az öt gyermeküket. Makón laktunk, ahol édesapám református lelkész, édesanyám tanítónő volt. A zenei géneket apai ágról örökölhettem, édesapám jó hallással és gyönyörű tenor hanggal rendelkezett. A másik indíttatás politikai jellegű volt. Az ötvenes évek végén a továbbtanulásba nagymértékben beleszólt az állam, ez késztethette apát arra, hogy Szegedre, a zenei gimnáziumba iratkozzam be. Makón klarinétoztam, majd a középiskolában fuvolázni kezdtem. Akkor még semmi elhivatottság nem élt bennem, de látva osztálytársaim, Matuz István, Onczay Csaba zene iránti elkötelezettségét, távlatokban való gondolkodását, megváltoztam. Természetessé vált számomra, hogy a zeneművészeti főiskolán folytassam tanulmányaimat. így kerültem Miskolcra, ahol Ágnessel, a feleségemmel is megismerkedtem. Onnan aztán már együtt jöttünk Nyíregyházára. ❖ 1969 óta tanít a 4. sz. általános iskolában, az itt tanuló diákokkal érte el sikereit. Melyik sikert tartja a legértékesebbnek? — Számomra többfajta siker létezik. Ami izgalmasabb, s ritkábban megfogható: az iskolában sikerült jó zenei légkört kialakítani, s a Kodály-módszert jól alkalmazni. Vagyis az elmúlt 20 év alatt énekelni és zenélni egyre kevésbé volt szégyen, a zene természetes életemmé vált. Persze, ehhez rengeteg kitartó munka és jó ének-zene munka- közösség kellett. A kartársak nem egymás ellen, hanem egymásért, egymást elfogadva dolgoztak zökkenőmentesen hosz- szú éveken keresztül. A zene révén a gyermekekben olyan erős érzelmi kötődés alakult ki az iskola iránt, amilyen kevés helyen található. Mindez a siker nem mérhető része. Mérhetővé akkor vált, amikor az énekkari gyakorlat elért egy bizonyos színvonalat. 1975-ben eljutottunk egy országos csúcsra, megnyertük az Éneklő Ifjúság versenyt. Lemez- felvétel, egyenes adás a rádióból, mindez nagy lökést adott, ugyanakkor már kötelezte is a folytatást... ❖ ...ami nem maradt el, hiszen majd minden évben szerzett valamilyen „trófeát” az énekkar. Mi a siker nyitja? A zene szolgálatában a karvezetö BALAZS ATTILA FELVETELE — Szerencsénk volt. ❖ Ennyi első helynél nem lehet a szerencsére hivatkozni, valami másnak is kell lennie. — Létezik a zenei intézmény, amely egyedülálló műhely, segítségével jelentősebb színvonalra eljuthatnak a gyerekek. Kodály elveit jól értjük, nem dogmatikusan, hanem a diákok örömére alkalmazzuk. Az iskolán belül törekszünk a zenei gondolkodás magas szintű tartására. Természetesen az is fontos, hogy sokat dolgozunk. ❖ A nemzetközi mezőnyben miben jobb az iskola kórusa? — Én úgy látom, hogy a tiszta intonáció, az egységes kórushangzás területén járunk előrébb. Sokan azt hiszik, hogy különleges hangképzést adunk a fiataloknak, persze, nem ez a magyarázat. ❖ A közvélemény számára szinte már természetes a győzelem. Egy-egy verseny előtt ez mennyire gátló, bénító tényező? — Kezdetben valóban nagyon Könnyű volt versenyezni, azonban ahogy múlik az idő, nehezebb és nyomasztóbb. Probléma az is, hogy az új tagok nem érzik, milyen nehézséggel, odaadással, szeretettel harcolta ki elődje az elért eredményt. Nem könnyű mindig felépíteni bennük ezt a fajta gondolkodásmódot. Szerencsére, sok esetben ezt a tradíció pótolja, s a gyermekek már „fertőzötten” kerülnek be a kórusba. Negatív hatása az is, hogy az új tagokban nem lehet meg a jó érzés, a büszkeség, hogy részük van a korábbi eredményekben. A legnagyobb motiváló erő a verseny, azonban nehéz felkészíteni őket arra, hogy mi lesz akkor, ha nem nyerik meg. ❖ Az évek repülnek, azonban mindez egy cseppet sem látszik meg a karvezetőn. A zene ennyire fiatalít? — Az erő, az energia, már régen elmúlt. Több évvel ezelőtt hallottam a csengőt, ami ennek a végét jelezte. Az igazság az, hogy az első tíz évben tőlem ment több energia a gyermekek felé, most talán fele-fele arányban hatunk egymásra. Nagyon igyekszem, hogy az ő elvárásaiknak megfeleljek. Tulajdonképpen ezeket én építettem ki, s most az a kérdés, hogy az általam felépített rendszerből fakadó elvárásoknak mennyire tudok megfelelni. Mindig arra törekedtem, hogy új ötleteket találjak ki. Ez most már egyfajta rabsággá vált, mert a gyermekek továbbra is várják tőlem az újabb ötleteket. Ezeket nehéz kiizzadni, van olyan év, amelyik jó sikerül, van, amelyik nem annyira. Időközben egyre több tett a feladat, kevesebb idő jut a feltöltődésre. ❖ Az egész család — Ágnes asszony, s a két gyermek, Barbara és Soma is — a zehe szolgálatában él. Nem jelent ez bizonyos korlátot? — Jó, hogy senki nem érezte kényszernek ezt a munkafolyamatot. A gyermekek ebben nőttek fel, mindennek a boldogságát megérezték. Az kétségtelen, hogy ilyen munkatempó mellett nem marad idő komolyabb ki- kapcsolódásra, ennek ellenére a család nem zárkózott be. Nem kívántuk á gyerekek gondolkodásmódját meghatározni. Somát is például széles érdeklődés jellemezte a rovargyűjtéstől a számítógépig, végül a családi légkör és az iskola révén egyre fontosabb lett a zene az életében. A zene nem szűkíti be az embert, hanem inkább érzékenyebben vezet más művészeti értékekhez. ❖ Tavaly még három kórust vezényelt. A Cantemus, a Pro Musica, a fiúkórus. Közülük melyik áll Önhöz a legközelebb? — Nem tudok erre a kérdésre válaszolni. Nem azért, mert taktikus vagyok, s nem akarom kijátszani őket egymás ellen. Három különböző terület ez számomra. A „karrierem" a gyermekkórushoz, a Cantemushoz kötődik. Akik az iskolából kikerültek, szétszóródtak, kikövetelték a Pro Musica létrehozását. Sokan szinte már felnőttek, de áldozatot hoznak érte, gondolkodásukban elöl áll a zene. Ettől nagyobb elégtételt kevésszer kaphat az ember. Mivel a fiúkórus később alakult, azon a téren kevesebb a tapasztalat. A fiúk éneklése nemigen hasonlítható a többiekéhez. Nem véletlen, hogy olyan régóta szeretik Európában ezt a fajta zenét. A fiúkat nemrég átadtam Durányik László kartársamnak, mjvel leterheltségem miatt nem Tudnának abban az ütemben féjlődni, amire képesek. ❖ A zenészek véleménye szerint a kórushangzás csúcsa a vegyes kar. Nem vágyott sohasem vegyes kar irányításáse-u-Étetem q «magátóln ■ alakult nemáedatosatBÍferveztenT .világ- híröyérffikkad^s nem is'terveztem1 tudatosan vegyes kart sem. Azt gondolom, szerencsések voltunk Nyíregyházán, mert spontán kialakult egy munka- megosztás. A legnagyobb tudású, legfelkészültebb karvezető, Fehér Ottó foglalkozott, .illetve foglalkozik íi Jegyes karral: tSetJ- ri József középiskolás vegyes kart szervezett, Ferenczy Erzsébet közWpiskiícfe^HbL'kaTt jfeje; tett egykoron. Enyém volt áz alsó régió, az előkészítő munka, s bizony, ez nem volt rossz munkamegosztás. Békében éltünk, így fel sem vetődött bennem egy vegyes kar létrehozása. ❖ Ha egy „üzlet” beindul, nincs megállás. Milyen meghiváso- kat kaptak erre az évre? . Szinté'á vitá'g mindén tájáról kaptunk meghívást: Írországtól Amerikáig, Olaszországtól Dél-Koreáig. Fájdalom, hogy a legtöbb út csak vágy marad. Valószínűleg. a Pro Musica kórus indul versenyen a. francia Tours városban, a Cantemus Brüsszelbe JtaZÍK, á tálán Szöul Is szóba jöhet, ahová a két kórusból állí! tok össze egy énekkart. Sevillába, a világkiállításra is kaptunk meghívást, 10 napig minden este 1 órás műsort kellene adni a Makovecz-féle magyar pavilonban. Mivel. a.kQltségeinket itt fedezik^ a-kiutazásnak fiincs anyagi akadálya,. pzonb'an odá, Sajnos, csak 20 lányt vihetek. Reménykedem abban, hogy támogatók segítségével '.több külföldi út még valóság lehet, s Ígyjóval több fiatal számára szerezhet a zene örökre szóló élményeket. T
