Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

1992. február 4., kedd HÄHER Kelet-Magyarország 3 N yíregyháza (KM D. M., M. M. L., R. J., SZ. J., T. K.) — A béralku új fogalom köz­életi szóhaszná­latunkban. A dolgozók fi­zetésük emelését remélik tő­le, mivel ez év január else­jétől megszűnt a központi keresetszabályozás és a munkavállalók—munkaadók megállapodásától függ a megélhetés alapját képező jövedelem. Ám a béralku nem lehet „számháború", mondta a minap Nagy Sándor, a Ma­gyar Szakszervezetek Orszá­gos Szövetségének elnöke egy nyíregyházi munkásgyű- lésen. Mit várhatunk 'akkor a béralkutól? — erre keres­tük a választ körképünkben. I munkaerő ára Valamikor úgy tanultuk, hogy a munkabér a munka­erő ára. Ennek a meghatá­rozásnak a tartalma napja­ink piaci-félpiaci viszonyai között — főként ha a fizeté­si jegyzék rubrikáit must­rálja az ember — enyhén szólva bizonytalan. Van olyan szándék, hogy a kor­mány közvetlen bérpolitikai •szerepvállalása csökkenjen, ehhez ki. kell épülnie a há­romszintű kollektív bértár­gyalási és megállapodási rendszernek a vállalkozási szférában, az Érdekegyezte­tő Tanács, az ágazati, szak­mai regionális kollektív szerződések és a helyi kol­lektív szerződések szintjén. Az ÉT javasolja a bértár­gyalások lebonyolítását már­cius 31-ig. Alkudozni, egyez­kedni, tehát engedmények árán is megegyezésre töre­kedni — különösen ilyen nagy jelentőségű témában — felkészülést igényel. Sok dolgozó még nemigen hallott a béralku lehetősé­géről, így Tóth Istvánná a Háziipari és Népi Iparmű­vészeti Szövetkezet szabásza sem. — Tulajdonképpen mi ed­dig is mindig alkudoztunk, szervezkedtünk, de nem sok mindent értünk el. Közel 17 éve dolgozom a szövetkezet­nél, 7800 forintot keresek. Az árak állandóan növe­kednek, két gyermeket neve­lek, sokat kellene kiharcol­nunk, hogy bérben lépést tarthassunk a más munka­helyen dolgozókkal. A szö­vetkezet annyit úgy sem tud majd adni, amennyi szüksé­ges lenne a normális emberi élethez. A szövetkezet elnöke két éve Berencsi Gyula :­— Kezdhetném azzal is, hogy nekem nem újság a Vállalkozó művelődési ház Nyíregyháza (KM — Cs. Gy.) — Nyíregyházán az Al- végesi Művelődési Ház (Hon­véd utca 41. sz.) a munkanél­küli nők problémáján enyhí­tendő érdekes vállalkozásba kezd. Jámbor István igazga­tó úgy véli, a nők zöme a jövőben is az adminisztráció­ban, ügyintézésben alkal­mazható. Igaz, hogy a nagy- vállalatok az adminisztrációs létszámukat csökkenteni igyekeznek, azonban a kft.-k, részvénytársaságok és betéti társaságok gomba módra sza­porodnak, s tulajdonképpen a gépírás, vagy a számítógép klaviatúrájának használata nélkül jóformán egyikük sem tud meglenni. A művelődési ház ennek elősegítéséért a közeljövőben hathónapos gépírótanfolyamot indít. béralku, hiszen jószerivel két éve ezt alkalmazzuk. A ve­zetőség azt vallja, amennyi bért ki lehet fizetni, azt mind fizessük ki, hiszen at­tól megnyugtatóbb nincs, mint hogy a dolgozó marad, és határidőre elvégzi a mi­nőségi munkát. Hogy mégis kevésnek tűnik a fizetés, an­nak az az oka, hogy nagyon mélyről kell felhozni a dol­gozók bérét. Mivel a piac- gazdaság felé halad az or­szág, szerintem nem kelle­nek megkötések, vagyis a minimális bérfejlesztést törvényileg elő kellene írni, de a maximum határát neríi kellene rögzíteni. A minimum maximuma Garasos Lászióné, a vál­lalati szakszervezeti tanács titkára, Nyírség Konzerv­ipari Rt. — Korábban a szakmai bértáblázat szigorúan rögzí­tette, mennyit kell kapnia a különböző szakmát műve­lőknek. A 80-as évek elejé­re ezt a bértáblázatot túlha­ladta az idő. A minimálbére­ket az érdekegyeztetés fóru­main 8 ezer forintra emel­ték, így ez egyfajta kereseti biztonságot adott a legala­csonyabb jövedelműeknek. Azóta viszont a piacgazda­ság mind több területet hó­dít meg. így a béreknek is követniük kell ezt. Készül az országban egy bértarifa- rendszer, amely húsz-egyné- hány kategóriát sorol fel. Ezen belül középszintű egyeztetés eredményeként alakítják ki az élelmiszer- iparban lévő tarifákat, majd a szakágazatok, így a kon­zervipar is beilleszti ebbe a saját szakmájában rögzített minimális fizetéseket. Az még nem dőlt el, hogy a vállalatnál mikortól alkal­mazhatjuk ezt. A bértarifa a Kollektív Szerződés mellék­leteként szerepel majd. Köz­tudott, hogy vegyes vállalat­tá alakulunk, de a béralku során, illetve a bértarifa­rendszerben meghatározott fizetések, úgy gondoljuk, nem függenek a tulajdonos­tól. Vitára az adhat nálunk okot, hogy mennyi legyen a minimumbér egy-egy tarifá­nál. Ugyanis a minimum­ként szereplő majdani össze­gek egy sor dolgozónál je­lenthetnek fizetésemelést. Kóródi Sándor, a Függet­len Szakszervezetek Szat- már-Beregi Szövetségének el­nöke: — Béralku alatt ma azt értjük, amit az alapszerve­zetek a saját vállalatuknál képesek elérni. Ennél széle­sebb körű, ugyanakkor egy­ségesebb csak akkor lesz, ha az MSZOSZ felépítéséhez hasonlóan a többi szakszer­vezetben is kialakulnak, il­letve megerősödnek az ága­zati szintek. Akkor már le­het jó béralkut kötni, ami lényegében szakmai keret- szerződés és fizetési „tól-ig” határokat garantál Persze, elsősorban a bérezés alsó határai a fontosak, ame­lyek nem egyenlőek-és; nem tévesztendők össze a mini­málbérrel. Ha országosan ki­alakulnak ezek a határok, nagyobb jelentősége lesz a helyi kollektív szerződések­nek is. Mindez — ismerve az érdekvédelem pillanatnyi ál­lapotát — két, három hónap alatt nemigen valósítható meg. Nem tartom elképzel­hetőnek ugyanis, hogy ennyi idő alatt a különböző poli­tikai indíttatású érdekvédel­mi szervezetek a legfonto­sabb kérdésekben közös ne­vezőre jussanak, bár az ál­láspontok közelítenek egy­máshoz. Fel kell végre is­mernünk, hogy szakmánként az érdekek döntő része azo­nos, amiket közösen kellene érvényre juttatnunk. Húzd meg, ereszd meg Szántó Imre, a Munkásta­nácsok megbízott megyei ügyvivője: — A szakszervezetek által beharangozott béralku szá­munkra nem mond semmit, véleményem szerint a 13 százalék feletti összegre a pénzügyi feltételek nincse­nek rfleg a vállalatóknál. Mi arra törekszünk, hogy első­sorban biztos munkahelye és megélhetése legyen a dolgo­zóknak. — Az üzemünkben a dol­gozók hatvan százaléka tag­ja a Munkástanácsnak, a vezetőink mégsem veszik fi­gyelembe véleményünket a bérek elosztásánál. (A meg­beszéléseken csak a szak- szervezet képviselője van je­len.) Sőt azt tapasztaljuk, ilyen szervezettség mellett sem tart legitimnek a veze­tés bennünket. A Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat igazgató- helyettese, Czomba Lajos: — A helyi érdekvédelmi szervezetekkel, a két Mun­kástanáccsal és az MSZOSZ- szel már folytattunk előké­szítő megbeszélést. Február­ban térünk vissza a témára, addig is várjuk a részlete­sebb jogi és bérszakmai iránymutatásokat, melye­ket a párbeszéd során figye­lembe kell venni. Gyarapodó városunk Üj .üzletházsor épül Kisvárdán, a Krucsai Mártón utcában. hakasztosi pAl, tel vétele Az a biztos, ami a zsebben van Nézőpont) A polgármester széke Balogh József £ rös vagy gyenge ma­napság egy polgár- mester széke? Sok­szor és sok helyen hangzik el ez a kérdés olyan helyze­tekben is, amikor érvénye­síteni tudja akaratát a tes­tülettel szemben, s olyankor is, amikor a legjobb ötleteit is kudarcra ítéli a képvise­lő-testület csak azért, hogy megmutassa: itt övé a döntő szó. Valószínű, el kell telni még néhány év­nek, esetleg még egy hely- hatósági választásnak is ahhoz, hogy tisztázódjék, mit is célszerű a polgár- mesterre bízni, s mi az, amiben jobb, ha egy testü­let dönt. Valamikor a tanácselnök­nek volt olyan szerepköre, hogy amikor nem ülésezett a testület, akkor ö gyako­rolta a hatásköröket, ez azonban az önkormányzati törvénnyel .alaposan meg­változott. Néhány önkor­mányzat figyelmen kívül hagyta ezt a szerepválto­zást, s a polgármestert olyan hatáskörrel is fel akarta ruházni, hogy a két testületi ülés között ha­laszthatatlan esetben eljár­jon helyette. Ez szabályta­lan, ám az önkormányzati törvény lehetővé teszi, hogy konkrét hatáskört kapjon a polgármester. Tulajdonképpen ez a le­hetőség tette lehetővé, hogy a törvény adta lehetőségek határain belül kialakultak erősebb és gyengébb pozí­ciójú polgármesterek. Nem igazolódott tehát, hogy ahol az állampolgárok közvetle­nül választottak polgármes­tert, ott erősebb lett a pozí­ciójuk, a települési képvise­lők által választottak eseté­ben pedig gyengébb. A szék stabilitása sokkal inkább attól:függ, hogy az önkor­mányzat milyen hatáskö­rökkel ruházta fel. Nagyjából ez érvényes a bizottságok tevékenységére, jelképesen székére is. Azok a képviselő-testületek, amelyek hatáskörük átru­házásáról döntöttek, túlnyo­mórészt bizottságaikra ru­házták hatásköreiket, s ez­zel mgteremtették annak a lehetőségét, hogy a bizott­sági döntés ellen a képvi­selő-testülethez fordulhas­sanak jogorvoslatért az ál­lampolgárok. A választás után kiala­kult, s az azóta formálódó viszonyok, úgy tűnik, most már egy ideig, így folyta­tódnak. Bár lehet, lesznek olyan testületek, ahol a tör­vényeket tiszteletben tartó és etikusan cselekvő pol­gármesterre sok konkrét hatáskört ráruháznak, s előfordulhat, hogy ahol elé­gedetlenek vele, vissza is vonják azokat. Ez a lehető­ség utalhat rossz emberis­meretre, elhamarkodott döntésre, de arra ■ is, hogy nem kell félni a testületek­nek az erős polgármesteri pozícióktól, hiszen azok csökkenthetők, és vissza­vonhatok. „Az eszünkre hallgattunk” Györfi Tamásné írja Jármiból „A jármiak az eszükre hallgattak; »mikor aláír­ták az óvoda fennmaradása érdekében született petíciót, mert nálunk ötven, három—öt éves ko­rú gyermek elhelyezése >és tanítása nem ablakon ikidobott pénz. Én ugyanis a gyermekem kulturált elhelyezését és tanítását nem pénzben mérem. |A havi ,3—4 ezer forint — (amit az óvoda megszüntetése esetén a szülőknek adtak volna. A szerk.) •— a december 18-i szülői értekezleten még csak évi 30 ezer volt, havonta ez 2500. Mutasson nekem a polgármester úr olyan helyet, ahol annyiért el tudom helyezni a gyermekemet, mint az óvodában. Itt ugyanis nem gyermekmegőrzés van, hanem játékos for­mában tanitanak.” KOMMENTÁR Hangzavar Réti János f mber legyen a tal­pán, aki bizton el tud igazodni a rádió újszerűsített műsorrendjé­ben. Szó szerint négyfelé állhat a fülünk attól a ka­varodástól, amit e klasszi­kus média körül sámánko- dók előidéztek: az URH­sávra és középhullámra osztódó, majd újra egyesü­lő Kossuth adót, megszo­kott időben és helyen su­gárzott műsorok ide-oda rakosgatását, rövidítését, beolvasztását más progra­mokba, vagy nemes egysze­rűségű törlését a kínálat­ból. Mindezt szerkezetát­alakítás jelszóval. Magam változtatáspárti vagyok, hiszem és vallom, hogy csak abban az esetben érhetjük el a célul tűzött életminőséget, ha lépést tartunk a változó időben a változó világgal. Fő- és részletkérdésben egyaránt. Nem tudok azonban teljes vállszélességgel odaállni olyan variációk mellé, ame­lyek mögött öncélúságot, hatáskörfitogtató fontosko­dást vélek felfedezni. A csakazértis változtatást, holott azért vannak minden vonatkozásban ártalmatlan, ennélfogva kockázat nél­kül tiszteletben tartható beidegződéseink is. Ami­lyen például a szombati kí­vánságműsor hallgatása volt a Bartókon. (Mellesleg érthetetlen a TV2 Esti egyenlegének száműzése is!) Ha ez a felfordulás va­lami felmérés, vagy más nyomós ok következménye, rendben van, de akkor hoz­zák nyilvánosságra. Ha nem, akkor (még mindig vagy már megint?) önké­nyeskedéssel állunk szem­ben, látszólag nem sorsdön­tő, ám mégis az állampol­gárok nagy tömegét érintő — és tegyük hozzá bosszan­tó — kérdésekben. Szóval bimbózó demokráciánk fel­hatalmazásával élve szeret­ném megtudakolni a dön­téshozóktól: Ki kérdezte meg a hallgatót, vagy ahogy Karinthy fogalmaz­ná: „Ki kérdezte az em­bert?” A Nyírség Konzervipari Rt. egyik üzemrésze. HARASZTOSI PAL FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents