Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

(2. február 27., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Zárszámadás nyitott szívekkel [iába a közös akarat, ködös a Jövő nek tűnik, de zik eel azért, mert hisszük, hagy 1992-ben is les _ dálfcadás. — Mi nem részvénytácsa­ságot, nem ki. termelő­szövetkezete- l akarónk — emelkedik szó' .sr.; egy tag — Nem kötelező. Ha haiti úgy érzi, hogs saját földjé­vel, szülei földjével gaz­dálkodni akar, vegye ki, vigye ki, lehet hogy jofo- ban boldogul majd. Aki vi­szont tsz-tag marad, annak az érdekeit a szövetkezet ta­gi alapon képviseli majd Már késő délután tan. már lemenőben a nap és már vannak tömören meg­fogalmazott vélemények is. Berti bácsi viszi a prímet, tisztán és érthetően fogal- maz. Aki akar, anjea — Én úgy beszélek, aho­gyan a szó az embernek -a nyelvére jön Ma már mind egy kit kénysz-emd vertek be. más meg orrként vállalta a sorsát, de vittük v alamire Ez a tagság összefogTt. f2a- hez a tuiajdoahoz, ami van nagy a ragaszkodás. Ahhoz ragaszkodunk hogy ez a tsz megmaradjon Aki ragaszko­dik a jöiőÍBÖz, a gyermekei, az unokái lövőjéhez, az nem dönthet másként A mező gazdaság nélkül nem tudunk megélni. A tervet én elfoga­dom. OSsűgommi kell, egyelőre -enrryíi __ Másnap. február 21-én zárszáznasdó közgyűlésre gyüftaík a záhonyiak, zsurki- ak. trszaszentmártoniak Nagy a MÁV kultúrháza, zsúfolásig megtelt. — Nehéz elsőként szólni — mondja Szűcs Bertalanná ... De hadd mondjam el. Jézus -száll így a tanítványaihoz. Tä ás eü akartok hagyni ? Hát harca mennénk nélküled? — válaszoltak..... Én tudom, sok-sok munka, nehéz zár vannak mögöt- 11 mi «de Istennek hála. hogy i£t Sartnnnk. Köszönet érte. .Azért as. hogy itt van ez a konzervgyár, és milyen jól yártirnik az uborkával... És most az a kérdés, hogy mi a miénk, meg hogv újra kezd­jük. Maréi kezdjük újra. Én alapöm flag vagyok. Mivel kapáljnk meg a földet. ha visszavesszük, mikor az ala­pításkor mindent elvittek. A szwretkezelie szükség van. és köszcmMTc az elnökünk­nek, hogs- adääsg értünk. Ké­rem, hogy Isten áldása le­gyen továbbra is rajtunk. Munka, megélhetés Akik szóltak, többségük1 ben a szövetkezet mellett törtek lándzsát, de hogy mi­lyen lesz a szövetkezet? Mindegy. Munkát, megélhe­tést, biztonságot adjon. A záhonyi tsz prosperál, jó a vagyoni helyzete, tagjai munkára termett emberek. De biztos életet akarnak, és nem azt, amit egy idős nyugdíjas asszony, Sz. Szabó Gézáné így fogalmazott meg: „Bizonytalan az életünk. Az ember agyát, fejét megbom­lasztják a szövetkezetek szét­zilálásával ... Hát hiába van tele a parlament ügyvédek­kel, tanárokkal, okos embe­rekkel. Én már mindent megértem, földosztást, föld­bevitelt, egyszóval mindent, de mindig úgy. hogy rólunk döntöttek, nélkülünk, a rdr megkérdezésünk nélkül Menjünk mi csak tovább így, ahogy vagyunk. Együtt.'’ Szinte általános egyetértés követte ezt a hozzászólást. íula|dinessá válás Nehezen érthető, felfogha- ó és megemészthető jövőt ósolt az elnök. A tulajdo­nossá válás folyamata elkez- iődött. Megjelent a tsz-tör lány, az átalakulási törvény. A megyei kárrendezési hi­vatal megküldte a 11 ezer aranykorona-értékre szóló, tsz-t terhelő kárigényt. Meg­kezdődnek a táblakijelölé­sek. megalakulnak az egyez­tető fórumok, végre kell haj­tani a vagyonnevesítést, ki­mérik a 20—30 aranykoro­nákat, ki-ki viheti, veheti a földjét, vagyonjegyét Ki-ki kiléphet, beléphet, új szövet­kezetei alapíthat. Még senki sem szól. Vá­rakozás közben visszalapo­zok oda. ahová Harsányi András főagronómus szavait feljegyeztem. — Ilyen zűrzavaros világ­ban gazdasági, pénzügyi ter­vekről szólni talán meglepő­res Ernő Zsurk (KM) — A Tisza nyök háromszögében Tu­st, Zsurk és Tiszaszent- irton határában a telepü- wk házaiban hideg és ri- g_ a télutó. Szívet, lelket Ián még az sem melegít, így jó évet zárt a záhonyi rmelőszövetkezet, ahová a izségek tartoznak. A zsurki [kormányzati épület tá­nctermében, ahol a kül- ittközgyűlést tartották, a isszú elnöki beszámolóból ak néhány számot jegyzek eg. A nettó árbevétel 203 ifllió forint, a tiszta ered- lény 6 millió forint. — A környék, a térség gyík legsikeresebben gazdál- odó termelőszövetkezete a üénk — mondotta dr. Sza- ó Ferenc az elnök. — Ez a >bb mint háromnegyed órás ■eszélgetés záró szava volt. Lassan végé­hez közeledik az erő- és mun­kagépek, gép­járművek fel­újítása a tisza- löki Királyéri V ízgazdálkodási Társulás gép­műhelyében. Káraátalja közeledik Nyinvsgyfcáza (KM —N. L.) — A maagyaur—ukrán gazda- sági, kereskedelmi együttmü- ködét új formáiról tanács­koztak kedden Nyíregyházán megyénk vállalkozói ungvári szafcenibenekket A megbe­szélésem reszt vett az Ung­vári ÁnmSőrsde. az Ukrán Agrárkamara és az ungvári menedzserképző intézet kép- -v-iíúójje. A rendezvényt a Pri- í 11 ml y i Alapítvány szervezte. Elhangzott: Kárpátalja ha­marosan szabod kereskedel­mi övezetté válhat, s az it- lenj üDeffiekesek gyorsítan i akarják a piacgazdaságra válő áttérési. Ukrajnának határ menti területe a földraj - zi és taHajadotlsági helyzete miatt élelmiszerekből soha nem lehet önellátó. Ezért a jövőben is szüksége lesz a térségnek magyar, főleg sza- bolcs-szatmár-beregi élelmi­szerekre. A kárpátaljaiak az eddig szokásos faáruk mel­lett (vagy helyett) új termé­keket tudnak felajánlani el­lentételként. Bőséges a kíná­latuk márványból, porcelán­gyártáshoz szükséges alap­anyagból, valamint ásvány­vizekből, palackozható gyógyvizekből. Az ungvári szakemberek azt szeretnék, ha megyénkben hoznának létre egy palackozóüzemet, s a Kárpátokból tartályko­csikba hoznák ide a palac- koznivalót. Tárca 5 zép, fényes vasárnap délelőtt volt. Otthon főtt a húsleves, a töltött káposzta, mi meg áll­tunk fent, a szőlődomb tetején, néz­tük, hogyan teleltek a tökék. A hó már elment, a laposok éger­fái javában barkáztak, s a falu másik Végén a Kraszna úgy eltakarította ma­gáról a jeget, mintha sosem lett vol­na rajta. Készülődött a tavasz. A szőlősgazdát azonban nem lehet becsapni. A metszőollót majd csak egy hónap múlva veszi kézbe, s vár még a kitakarással is. Mert megta­nulta, hogy a Cinkéshegy kutya te­remtés. Igaz, hogy messze földön hí­res a bora, páratlan az itt termő riz- ling. de vonzza magához a fagyot. A munkával tehát még várni kell, de nézelődni szabad. Hízás, északi szél zúgatta a fákat, s a magasban kisebb csapat varjú ke­ringett. örülnek a napnak, nyugtáztuk a látványt, s kémleltük a tájat. A sző­lőtábla melletti már tavaly is parla­gon hagyott jöldejhen gazternger hul­lámzott. azon túl meg sápadt gabona­vetés kapaszkodott a stnmmy homok­ba A varjakról már «J u feledkeztünk., ám hogy kiértünk a sorok házul. s felpillantottunk, még minőig ott kö­röztek. Kezdtük furcsállni, hisz a var­jú nem vércse, hogy akár fél őréig is egy helyben szitáljon. Ezek látnak, valamit J Fiatal, sűrű fasor lakonisá-ban kes­keny földút vezetett a gyúhehezőke- tyük felé, azon indultunk ÖL Jő kilo­méter után a fasor ritküiim kezdett, amikor bent a vetésben megpillan­tottunk egy sereg szarkát. Szabályos félkörben álltak, izgatottan ugrál­tak. s a szemüket le nem vették egy kis mélyedésről. Láttunkra felkaptat­tak az első fára, de nem tágítottak. Aztán megpillantottunk, lent a föl­dön három hatalmas, fekete mada­rat. Valami elhullott vadat cibáltató. s mikor szárnyra keltek, eltátottuk a szánkat. Mert azt kiabálták mély to­rokhangon, hogy krok, krok, krok .. . fáé azt is csak akkor, amikor elta- M M karodtak útjukból a feleannyi varjak, s ők nyugodtan, méltó­ságteljesen vitorláztak a kék ég alatt. Csodát láttunk. Három gyönyörű, ké­kes hátú hollót, egy szép tél végi dél­előtt, az ópályi határban. U. i.: Persze ha már ott voltunk, megnéztük, mit evett a három holló. Egy sovány vadnyúl feküdt a földön, a nyakán, a fején mély sebekkel. Még meleg volt __ Néző^onj) Gaztt az Újvilágiul Tóth Kornélia 5 zorongással várják a privatizálás előtt ál­ló cégek munkásai és alkalmazottai a pénzes ka­pitalistát, aki hamarosan kenyéradó gazdájuk lesz. Nemcsak attól félnek, hogy éppen az ö munkájukra igényt tart-e az új formá­ban működő, átalakult cég, hanem az is nyomasztja az embereket, hogy képesek-e megfelelni a kényelmesség­hez szoktatott, gondolko­dástól „eltiltott’ munkavál­lalók az újonnan támasztott I követelményeknek? Szerencsére, nem kell fe­jeknek hullnia ahhoz, hogy más szemlélettel közelítsünk a hőn óhajtott piacgazda­sághoz. A Tungsram kis- várdai gyárában például a nagy múltú amerikai Gene­ral Motors hozta lázba a privatizáció előtt a dolgo­zókat. Ám amint üzemi szinten értesültek arról, hogy három elv kap prio­ritást a napi munkában — az emberélet, a környezet védelme és a biztonság — megnyugodtak. Hisz úgy követel tőlük új fajta ter­melékenységet, munkamo­rált az Üjvilágból érkezett gazda, hogy közben nem feledkezik meg róluk, a nap mint nap maximálisát nyújtó kisemberekről. Sőt. Mint ahogy Juszku Lajos üzembiztonsági és tűzvédelmi megbízottól hallottuk: teameket alakí­tott a részvénytársaság ve­zetése és időről időre ellen­őrzik a termelés, a raktá­rozás biztonságát, haté­konyságát, a szabálytalan­ságot még csírájában meg­akadályoznák. Ebben az üzemi négyszögben a kör­nyezetvédelmi, a munkavé­delmi, a tűzbiztonsági és az üzemegészségügyi megbí­zott kap helyet, s már a team összetétele jelzi: a gondos gazda milyen érté­kek megóvását tartja szem előtt. msem szépen hangzó szó­ul# lomokkal, hanem Scő­* ® kemény szigorral, mert ahogy Juszku Lajos is fogalmazott: nem kam­pánycélokra költött egy- egy summát a General Mo­tors, hanem átfogó techno­lógiai fejlesztést hajtott végre. Átépítette az éghető folyadékok tárolóit, korsze­rűbb módon szállítják, tá­rolják és használják fel az energiahordozókat, meg­szüntették a zsúfoltságot, s egyből biztonságosabb munkafeltételeket terem­tettek. Nyírbátor új arci. elek emll felvételei KOMMENTÁR Egymásért Cselényi György Á llapokban a megyei rendőr-főkapitánysá­gon a polgárőrségek képviselői tanácskoztak. A jelenlévők dr. Kopácsi Sándor vezérőrnagy, az Or­szágos Polgárőr Szövetség elnökének személyében rangos vendéget üdvözöl­hettek. Kopácsi úr 15 évig Kanadában, s azon belül Torontóban emigrációban élt. Elmondta: a bűncselek­mények száma világvi­szonylatban is nőtt, ami alól nem kivétel a gazdag Nyugat sem. Mindezek megakadályozása érdeké­ben a polgárok a legtöbb országban önvédelmi szer­vezetek alakítanak, amit a „Szomszédok egymásért” címszóval illethetnénk. A tapasztalt, világlátott ember kiemelte: az egyesü­leti törvény alapján, párt­semlegesen és hatósági jo­gosítványok nélkül műkö­dő polgárőrségekre nagy szükség van. Megemlítet­te, hogy Óbudán elfogtak egy betörőkirályt, aki a legkorszerűbb ajtózárakat is ki tudta nyitni. Egy te­herautóval a házhoz álltak, s egy lakásban jóformán csak a falban lévő szege­ket hagyták meg. S a la­kók közül senkinek nem jutott eszébe, hogy megkér­dezze: a IX. emeletről Ko­vácsék tényleg elköltöznek? Kopácsi úr egy kanadai sztorit is elmesélt. Ott egy emigráns társát kereste. Amint a település utca­névtábláit nézegette, hár­man odamentek hozzá, s így szóltak: elnézést uram, látjvtk, ön ezen a vidéken idegen. Keres valakit? Ha igen. szívesen segítünk. Kopácsi úr közölte kihez szeretne eljutni, s az önvé­delmi szervezet tagjai az adott házig kísérték. S amikor meggyőződtek ró­la, a vendég nem hazudott, megnyugodva elköszöntek. V alahogy nálunk is így kellene csinálni. A polgárőrségek kü­lönösen a kistelepüléseken működhetnek eredménye­sen, ahol szinte mindenki mindenkit ismer, s a rossz­ban sántikáló nyomban feltűnik. Dr. Szabó Feróm elnök orszámolnját tartja.

Next

/
Thumbnails
Contents