Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-22 / 45. szám

1992. február 22., szombat HÄHER Kelet-Magyarország 3 Környezet­védelmi labor Üj épületben működik Nyíregyházán a Móricz Zsigmond utcában a Felső-Tisza-vidéki Kör­nyezetvédelmi Laborató­rium. ELEK EMIL FELVÉTELE Döntsön az egész falu Akkumulátorpártiak és ellenzők Piricsén Balogh Géza Több mint hétszázmillió forintos, beruházás, százötven főt foglalkoztató üzem ... Nincí?ᣠa város Magyaror­szágim',^ahol össze ne csap­nák boldogságukban kezüket az emberek, ha mindez ná­luk valósulna meg. A fal- vaink pedig sajnos nem is igen ábrándozhatnak ilyen nagyságú ipartelepítésről, a legtöbb helyen ürülnek, ha egy tíz-tizenöt főt foglalkoz­tató paplankészitő, vagy rak­lapokat gyártó káeftécske működésnek indul. Kivétel azonban még e szüle éhekben-isakad. A Nyírbátor fnélletti ' ÍPiricsén például majd tizenötmillió márkás beruházást terveznek, még­hozzá étóhiéqJokon belül. A he­lyiek "kőiül azonban nem mindenki örül a tervnek. Komoly környezeti ártalmak­tól tártának, gyanakvásukat a környezetvédelmi szakem­berek egy része is osztja. Fii tucat telepiilís ' Piricsén ugyanis egy akkumulátor-feldolgozó, s -gyártó üzemet kívánnak épí­teni. .Közismert, hogy a Mát­ra álján. Gyöngyösorosziban felépült rpár egy hasonló lé­tesítmény,' ám a helyiek til­takozására letettek arról, hogy termelésbe fogják. Akkumulátor-feldolgozóra azonban szükség van, $ bár­milyen furcsának tűnik, sza­bályos versenyfutás kezdő­dött érte. Féltucatnyi telepü­lés, illetbe beruházó nyújtot­ta be a pályázatát, megyénk­ből két község is. A hírek szerint az ibrámyiak is szíve­sen látnák az üzemet, ám az előkészületekben a piricseiek mintha előbbre tartanának. Az itteni képviselő-testület az elmúlt hetekben tárgyait, s döntött arról, hogy igenis kell áz üzem. Természetesen tisztában vannak az esetle­ges kedvezőtlen következmé­nyekkel is, de a várható ha­szon kárpótolhat mindenért. Joggal kell aggódni A faiubán már most is jó, húszsZa7jíl£kps. <j rriuhkúnei'- küliség. rengetegen "szorul-" nak szociális segélyre, s a község bukszáját sem lehet kövérnek titulálni. Az üzern felépítésével sok minden jobbra fordulhatna. Radiká­lisan csökkenne a munkanél­küliek száma, a dolgozók jó keresethez juthatnának, s az önkormányzat is komoly summát kapna évente. (Mi­után munkahelyteremtő be­ruházásról van szó, az első lépcsőben munkába lépők után vagy ötvenmillió fo­rintos támogatást kapná­nak.) Az elképzelések szerint egy vegyes vállalat alakul, melynek tagja lenne a piri- csei önkormányzat is, s az üzem majdani nyereségéből a tőkerészük szerint része­sednének. Márpedig az nem lebecsülendő összeg, a számí­tások szerint több millió fo­rintra rúg majd évente. Az ak/kumulátorpártiaik szerint fölösleges a környe­zetvédők a kadók oSk od ás a, hiszen szerte a világon több •száz hasonló üzem működik és sehol sem hallani komo­lyabb környezeti ártalmak­ról. Természetesen azt elis­merik, hogy veszélyes üzem­ről van szó, ám semmivel sem veszélyesebb mondjuk egy vegyi-, vagy gyógyszer- gyártók be kell tartani a szi­gorú technológiai, biztonsá­gi előírásokat, s nem lehet semmi baj. Ám Piricsén mindezen is­meretek birtokában sem örül mindenki a tervezett üzem­nek. Ennek a tábornak a szó­szólói áttanulmányozták a gyöngyösoroszi huzavona ta­nulságait, s^aj alábbi íköyet-, keztetésre Ji/toJtaklia az' 'ottaniak féltik a gyöngyösi, egri borvidék hírnevét, akikor itt is joggal kell ag­gódni a nem kevésbé ismeri szabolcsi almáskertek sorsá­ért. Persze nem arról van szó, hogy az üzem a fákat veszélyeztetné, ám ha a gyü­mölcsöt Nyugaton akarják eladni, tartani kell a viszoly­gástól. Hogy a vevő nem haj­landó majd abból az almából, zöldségből vásárolni, amit egy sokak által veszélyesnek tartott gyár környékén ter­meltek. Több lesz a kár Készséggel elismerik a le­endő gyár nyújtotta előnyö­ket, ám szerintük több lesz a kár, mint a haszon. A száz- százötven új munkahely szép eredmény, ám meg vannak arról győződve, hogy az ott dolgozók között a piricseiek kisebbségben lesznek. Itt ugyanis nincs elegendő szak­képzett munkaerő, azt más­honnan kell importálni, az önikormányzatnalk tehát majdnem ugyanannyi segélyt kell kiosztani azon túl is, mint korábban. Voksoljanak a lakák A külföldi befektető, s a hazai megbízottjuk feltűnő tüsténkedése is gyanakvásra ad okot. Attól tartanak, nem véletlenül vetették ki azok hálójukat az ország legsze­gényebb vidékére. Valószí­nűleg azt gondolják, itt 'jó a .fapénz _. ik, itt örülnek egy ólyalh 'üzemnek is, amit más­honnan kitiltottak, amiről másutt még csak tárgyalni sem hajlandók. Ha már ez az ország Szívességet akar tenni ennek a vidéknek, akkor olyan üzemet adjon, amit el­fogad mindenki, hiszen ed­dig is a mások által levetett nagykabátban húztuk át a hideget. Hát így áll most a piricsei akkumulátor-feldolgozó, s gyártó üzem ügye. A két tábor közötti erőpróbára most, a hétvégi falugyűlésen kerül sor. Ott kiderülhet, akarja-e a falu vagy nem az üzemet. Nem tisztünk tanácsokat osz­togatni, de a véleményünket nem rejthetjük véka alá. Egy alapos, megnyugtató tájékoz­tatásra van szükség, s .talán egy népszavazásra. Hogy ne két-három ember mondhas­son nemet, vagy igené, ha­nem minden piricsei. Hisz végül is rólunk van szőj Néző^ór^i Tárca Réti János apy néha alkalmam van iv-ké- IV szülék előtt végigreménykedni ® a lottósorsolások valamelyikét. Az előírásos szertartást, aminek kere­tében Fortuna Istenasszony egy moto­rizált, légbefúvásos, teleszkópos her­kentyű közjátékával dönt gyakran már felfoghatatlan nagyságrendű mil­liók sorsáról. Ott, a képernyő kékes kacsintásától kikezdetten, a számgo­lyók, illetve labdácskák levegőtáncá- tól megigézve nekem egyszer, pont a látvány hatására a jó öreg kontinen­sünkön élők — albánok, bolgárok, cse­hek, dánok, észtek, franciák és a töb­bi — múltja, de méginkább jelene és jövője jutott eszembe. Mert mi történik a nagy átlátszó műanyag hengerben? A labdácskák — legyenek azok Európa népei, népcso­portjai, mint a görögök, hollandok, írek, katalánok, litvánok, magyarok, németek és a többiek — egy nagy ku­pacban, ugyanakkor mégis átlátható rendszerben és jól kivehető viszonyu­lás szerint (egy államon belül, szövet­ségben, unióban vagy nemzetközösség­hez tartozón) de megvannak egymás­sal. Ekkor a henger, akárcsak Isten Malmainak egyike, mint a történelem kereke elkezd forogni, ám ezzel a'ko- rábbi helyzet lényegesen nem válto­zik. Legfeljebb a labdacsok érdekeik módosulásával hol ide, hol oda görög­nek, közeledve erre, távolodva onnan. Es jön a légáramlat! Valamely ideológia fuvallata, technikai, gazda­sági, vagy politikai forradalom szele, Isten ne adja: háború vihara és lám, a gömböcskék fittyet hányva korábbi hovatartozásunkra, vagy épp azért, megfeledkezve a kötődésről, vagy épp az ellen kikelve, repesnek, szállnak szabadon, végre a saját, de legalábbis sajátnak hitt törvényeik szerint. Az­tán, amikor a felhajtóerő gyengül, vagy meg is szűnik, a labdacsok — oroszok, portugálok, románok, skótok, szlovének, törökök, ukránok, vallonok és a többiek — újra leülepednek a va­lóság, a pillanatnyi realitások éppen adódó talajára és viszonyulni kezde­nek egymáshoz. Jól, rosszul, vagy se­hogy. Aztán némelyik — mert erősebbnek, nagyobbnak, ügyesebbnek, okosabb­nak hiszi, esetleg tudja magát, vagy egyszerűen azért, mert oda esik az emelő — kiválasztódik a többi közül. Egy, kettő, öt. Ezek magasabbra jut­nak. A lent, illetve lemaradott lab­dácskák pedig rendeződni kezdenek körülöttük (övezetekben, tömbökben, piacokban, tanácsokban, szövetségek­ben). Aszerint, hogy melyik szám pá­rás, melyik páratlan, egyjegyű vágy kétjegyű, milyennel kezdődik, hányas­ra végződik, továbbá osztható-e ma­radék nélkül vagy sem. Így létrejön­nének az új csoportok az új tengelyek körül. Márpedig a tengelyek régről is­mert rossz tulajdonsága, hogy bizo­nyos idő után egymásba szoktak akadni... No, a számsorsoláson nem, mert ''ott egyszerre csak egy gömböcske képek a felmelkedésre, de az élet egészen más. Mint tudjuk. Persze, felejtsük el az egészet: mindezt valószínűleg rosszkedvemben gondoltam így végig, amit nyilván an­nak köszönhetek, hogy mindeddig a szerencsejátékok egyikén sem jutot­tam említésre méltó eredményhez. Lépéselőny Balogh József B ár a felzárkóztatásra készített kormány- program ismertetésé­nek okán járt legutóbb — rövid minisztersége ideje alatt immár negyedszer — Boross Péter Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében, a la­kossági fórumon mégis egy kis politikai hitvallást hall­hattak tőle az érdeklődök. A belügyminiszter nyilván szívesen vállalkozott rá, mert ha vannak is súlyos, olykor elviselhetetlenül ne­héznek érzett bajaink, fel­találhatok reményre jogo­sító helyzetek, események is. Az elmúlt 50 év legna­gyobb eseménye volt — ahogy elmondta —, hogy ezen a viharvert tájon kö­zel két éve létrejött egy polgári demokratikus kul­túra, hazamentek, akik oly szívesen voltak itt 45 esz­tendőn át, s elmúlt vele a megalázott helyzet, eltűnt a nyomasztó árnyék, amely ránehezedett Európára. Egy birodalom hullt darabjaira, mert utolérte minden bi­rodalmak sorsa. Ám még nem tudjuk: milyen veszé­lyeket hordoz magában az az átalakulás, amely Kelet- Európábán elkezdődött. El­lenséges indulatok, el nem számolt történelmi számve­tések. gyűlölködések fe­szülnek egymásnak, zajla­nak ezen a tájon. Miként reagált erre Euró­pának ez a fertálya? Mi­ként vélekednek azok, akik ebben az érdekközben megszállottként éltek? Aki járt mostanában valamely környező országban, látja, tudja, mi történik, ötszáz­százalékos infláció, üres boltok, polgárháború, test- vérmészárlás. Mindehhez képest — ahogy Antall József fogal­mazta — a béke szigete vagyunk. Ehhez képest va­lóban harmonikusak a vi­szonyaink, ehhez képest nálunk az infláció, a nyo­masztó munkanélküliség mégis kedvezőbb arányú, ehhez képest beérkezett ide taixily másfél milliárd dol­lár külföldi töke, s a többi országba összesen ennyi nem, és ehhez képest a belső konfliktusok e pilla­natban nem lépnek túl a parlamenti csatározások ke­retein, bár vannak olyan érdekkörök, akik szívesen túlfeszítenék a húrt, mit sem törődve azzal, hogy kívülről úgy látszik: itt rend és béke van. Sokaknak az sem számit, hogy semmiféle gazdasági erőforrás nem áramlik egy olyan országba, ahol zűrza­varról ad számot a televí­zió, s mindaddig, amíg ezt nálunk sikerül elkerülni, addig azt a lépéselőnyt, amit a privatizáció sokak által ostorozott lassúsága ellenére is jóval előbbre tart, mint másutt, ezt a helyzeti előnyt a biztató jövő érdekében meg kell tartani. Azokkal az iszonyú gondokkal együtt, amelyek körülöttünk vannak. Hiszen a munkanélküliség mégis nagy, az infláció mégis ma­gas, a nyugdijak Összege mégsem megfelelő, a szoci­ális ellátásban rengeteg a lyuk, E negatívumok elle­nére, ; 'reménykedhetünk benne, hogy 1992 végére, ’93 elejére — ha a világban nem történik valami nagy baj, *. elinduljunk erről a mélypontról. KOMMENTÁR A falu ügye Seres Ernő r udom-e, milyen szo­kások járnak ma fa­luhelyen? Ha két ember megy az utcán szem­ben egymással, az egyik vagy átmegy a másik ol­dalra, messze ívben elkerü­lik egymást, vagy köszön­nek és megállnak beszél­getni. Ez számomra nem újdonság — mondom —, hiszen faluhelyen mindig is voltak haragosok és még többen voltak egymással megférő emberek. Ki beszél itt a harago­sokról? Nem a mezsgyevi­tás, tyúkperes idők tértek vissza. Az talán majd csak később lesz. Pártpolitikai ellentétek ■ dúlnak itt. A kisgazdapárti kerüli ki a szocialistát, a szocialista az MDF-est és így tovább. Van gazdasági háttere is az ellenszenvek gerjedel- mének. Megosztott a falu úgy is, hogy már van 300 munkanélküli, vagy 300— 400, akinek van munkája, van néhány nagymenő és hangoskodó és vannak az egyre komprabb arcú el- szegényedok. Soha nem lá­tott és nem tapasztalt el­lentétek, vélt és valós sé­relmek osztják meg a falut, szüntetik meg a köszönő­viszonyt és gerjesztenek indulatos hangulatot. Egy faluközösség olyan, amilyen. Eddig is voltak családi, baráti, elvi és val­lási összetartozások, kiállá­sok, összekülönbözések, élt a kivagyiság, de volt egy együttélési szabály és volt egy köszönési viszony, még ha az adjisten és a fogadj- isten nem is volt egyértel­műen szívbéli. Lehet, hogy én rosszul látqm a dolgot, de amondó vagyok, nem jó úton járunk. Mert mint említettem, ha két ember nem kerüli el egymást, ha­nem megáll és politizál, ak­kor előbb-utóbb valakit szidnak, ócsárolnak, embert és politikát és nem min­dig reálisan, valósághűen, mert ha az ember az em­bert ismeri is, de ki ismeri ki magát a politikában, a rendeletekben, határozatok­ban és ki tudja még közsé­gi szinten is megítélni, ki mit miért tesz. Sok a szó­beszéd, a megalapozatlan pletykaszintű híresztelés. Pedig a falu ügye a békes­ség lenne, a megegyezés. Semmi más nem boldogít­hat. A falu azt éli át, amit az ország. Szabadabb, demok­ratikusabb, tulajdonon ala­puló piacgazdaság formá­lódik. Lehetnek vélemény- különbségek, adódhatnak vitás ügyek, de fő a józan­ság. Ne az indulatok, ha­nem az észérvek győzzenek és főleg ne kerüljék el egymást az emberek. Leg­alább köszönjenek. x í. <-.y á .

Next

/
Thumbnails
Contents