Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
1992.feSruár 15. ÍA Xe[et-9vía£-yarorszáfl hétvégi meCCéHjíete 7 Csendestárs BÉR A VÉREMBŐL Sípos Béla M ikor kezdesz már vállalkozásba? — szegezi mellemnek a kérdést egy jól menő kft. megyei igazgatója, mellesleg „országos" jó barátom. Hozzá kell tennem, nem először üldöz már ezzel a kérdéssel, s ahogyan őt ismerem, még jó néhányszor számíthatok erre a kérdésre. Mert meg van győződve, élni, sőt megélni csak saját erőből, vállalkozásból lehet. Nagyon jó példa erre az eddigi élete. Gépészmérnökként végzett, majd a diplomaosztás után két hónapig dolgozott egy gyárban. Nem bírta tovább. Fegyelem, munka, kötöttség. Ez jellemezte a két hónapot, ám ő nem erre született. A szabad élet, a saját elhatározás, a könnyű munka eme úriember világa. Gyorsan kilépett hát a gyárból és magánzóként egészen jól lavírozott a jogi útvesztők között. Éppen neki találták ki a gmk-t, a kft-t, a vállalkozásokat. Amint lehetett, gyorsan megforgatta kicsiny pénzecskéjét és továbbáll! Mert egyik vállalkozást a másik után alapította, egyik kft-től .a,, másikig, ment. Mire komoly nra^nkáp! lett volna szó, őt nem találták a helyén. Kész csoda, hogy most már fél éve egy helyben dolgozik, sőt felavanzsált a megyei igazgatói posztig.'>iy Nem érdektelen az eddig végzett munkája sem. Természetesen élet-, illetve munkafilozófiája mindenből a legtöbb profitot kicsikarni, persze a legkevesebb tőke- és munkaerő-befektetéssel. Az már nem érdekli, mi lesz akkor, ha másodszor is találkozik korábbi ügyfeleivel, mert rendszerint kerüli a második találkozást. Most pedig azt fontolgatja, másik vállalkozást kellene keresnie, sőt újabb saját kft. alapításán fáradozik. Nos, ez utóbbi számára szeretne engem is megnyerni. A finnyás, nyuszilelkű emberek ne kezdjenek vállalkozni. Ezt is barátom szokta mondani, s ez bizony rávall. Mert látja az ember, bizony nem mindig sikerül egy-egy vállalkozás, olykor tönkre is mehet. S mindez a szemünk előtt játszódik le, csak körül kell nézni. Tessék csafc megfigyelni. Nyíregyházán volt egy cukrászda, sokáig zárva volt, most újabban egy beruházó cég működik a helyén. Aztán a belváros egyik híradástechnikai üzlete nemrég még díszes kerékpárokat kínált, azt megelőzően pedig a butikos csábította a vásárlókat. Vagy ugyancsak televíziókat, videókat árultak egy üzletben, nem sokkal később már kenyeret és mindenféle ehető finomságot, most pedig bazári játék, meg cigaretta képezi az árukészlet .zömét. De a tulaj már gondolkodik, váltania kellene. Tudom, ezek akár pozitív példák is lehetnek. Hiszen .rugalmasan változtatnak vállalkozásaikon a vállalkozók, mindig a jobbat keresik, csak közben újabb és újabb forintok kellenek az újabb vállalkozáshoz. Ezt pedig csak a vállalkozások termelhetik ki. A bérből és fizetésből élők — mert vannak még ilyenek — továbbra is csak a vásárlóréteget duzzasztják. A zért mégiscsak gondolkodom barátom kérdésén, sőt sokszor ajánlatot is kapok tőle. Ha másként nem, csak csendestársként. Remélem, sikerül kicsiny tőkémet megforgatni, s idővel saját vállalkozásba kezdeni. De ha nem jön be... Brrrr! Ceruza a körúton V égh Anti tartozik fűnek- fának. Tönkrement az Új Idő (ez egy vállalkozás és egy irodalmi folyóirat címe is volt), nem tud fizetni. Persze, amikor a szerződéseket kötötték az írókkal, akkor még javában virágzott az említett cég. Szó sem volt, szó sem lehetett fizetésképtelenségről. Ki gondolt volna arra, hogy az író megírja a könyvét, megjelenik, sikere is lesz, mégsem kapja meg az érte járó több tíz-, esetleg százezer forintnyi honoráriumot. Most ez történt. Az író azonban nem hagyja ennyiben a dolgot. Tudja, perelni fölösleges, csak a perköltség, meg az akták növekednének, nem beszélve a haszontalan eltöltött; rétestésztává nyúló időről. Nem. Perről szó sem lehet. Jobb ötletet kell kitalálni. S aztán egy barát segítségével jön az írónak az isteni szikra. Hát persze, hogy ez eddig nem jutott eszébe. Hagyja a fenébe Végh Antit, mindössze egy levelet ír neki. Ebben közli vele tervét. Mi sem egyszerűbb enné! Erre talán még a botrányairól híres Végh Anti sem gondolt. De mi is a terv? Az Új Idő (a folyóirat) megjelenésekor a posta terjesztette az irodalmi lapot. Ment is az a maga rendjén, az olvasó csak annyit vett észre egy szép napon, hiába keresi megszokott lapját a standokon. Nincs, nem lehet kapni. Netán megszűnt? Nem, erről akkor még szó sem volt. Hogyan is szűnhetett volna meg, közvetlenül a rendszerváltás után, amikor mindig belenyúltak egy-egy darázsfészekbe. Erre az olvasó mindig vevő. Nem szűnt meg, csak éppen nem a posta terjesztette, hanem saját terjesztési hálózatot építettek ki. Pesten á körúton több helyen, meg Budán is ceruza alakú, fából készült kioszkokat helyeztek el, ott árulták a folyóiratot és más kiadványaikat. S mi volt írónk ötlete? Ha nincs Új Idő, akkor üresek ezek a piciny, de értékes pavilonok. Nos, csak levelet kell írni Végh Antinak, záros határidőn belül — amit a törvény előír — elszállítja a pavilonokat. Na nem mindet, csak annyit, amennyi éppen fedezi a tartozást és a szállítási költséget is Nyíregyházáig. I gen ám, csakhogy már az első terepszemlénél megbukott a terv. Mert írónk ugyan messziről észrevette a semmivel össze nem téveszthető pavilont az Erzsébet körúton, s előre dörzsölte a tenyerét. Amint közeledett felé, meglepve látta, nem üres, sőt az ablaka nyitva volt és cigarettát, meg újságot árultak benne. Egy világ omlott össze írónkban. Szilárd lábakon álló terve pillanatok alatt köddé foszlott. Most mégiscsak a pereskedésen töri a fejét, de ott motoszkál az agyában: érdemes? Alku egy új életre Tapolcai Zoltán Nyíregyháza (KM) — „Gyermektelen házaspár béranyát keres. Négyszázezer jeligére a kiadóba.” Tíz levél. Tíz asz- szony. Tíz elhatározás. Sára hangja magabiztosan cseng a telefonban. — Tudja milyen érzés az, ha valakinek nem lehet gyereke? — Szerencsére nem. — Nekem háromévi házasság után született a kislányom, majd a kisfiam. Én tudom, mit jelent vágyni, s várni rál — S ezért? — Nem csak... Szóval eddig van két gyermekem, akik minőségben és mennyiségben is az enyémek. Most megszülnék egyet mennyiségben másnak, hogy magamnak is szülhessek még egyet mennyiségben és minőségben. Nem tudom, érti-e? — Ha az OTP-tartozásunkat nem fizetnénk vissza két éven belül, frissen épített házunkat el kellene adni. Másfél szobában négyen is sokan lennénk! — Négyszázezer ennyit segít? — Na igen, az összeg. Nagyon kevés. Ennyiért nem találnak megfelelőt. Ezt is a piac szabja meg. A megyei önkormányzati hivatalnál érdeklődtem, van-e jogi szabályozás arra, hogyan mehet végbe egy „idegen” gyermek kihordása, illetve a születés után az azonnali örökbefogadása. Hogyan lehet alkut kötni egy új életre fogantatása előtt. Választ nem tudtak adni. A Népjóléti Minisztériumba irányítottak. Róza arrébb túrja a lepedőt, a paplant, s a heverő szélén hely- lyel kínál. — Tudja miért jöttem? — Igen. — Komolyan meggondolta? — Szombaton olvastam a hirdetést, s ugye ott volt a vasárnap, a hétfő... — A család... — Azt mondták, én tudom... — Férje... — Külön vagyunk... válunk... — Gyerek? — Nincs. — Tudja, mit vállal? — Igen. — De, hát még nem szült! •— Igen. — S kilenc hónapig ki is kell hordania! — Igen. — Mit csinál most? — Nem dolgozom. — Munkanélküli? — Igen. — Ha fogyatékos gyermeke lesz, és nem fogadják örökbe? Nem kötelezhet senkit rá! S nincs pénz, csak újabb gond. Megtartja? — Igen.- Az összeg megfelelő? ■ Igen. „Huszonhárom éves vagyok, két gyönyörű gyermek édesanyja. Azért jelentkeztem a hirdetésükre, mert soha még nem olvastam ilyet, és ledöbbentett, hogy Önök annyira szeretnének gyermeket, hogy mindent megpróbálnak. Nagyon sajnálom Önöket, és nagyon szeretnék segíteni. Sajnos az anyagi része sem mellékes a dolognak. Sorsom úgy alakult, hogy kizárólag én tartom el gyermekeimet. Férjem jóravaló, de élhetetlen ember, a munka helyett az italt választotta. Elváltunk. Albérletben lakom, de szeretnék egy saját otthont. Egyikünknek pénze nincs, a másiknak boldogsága. Ha a sors így rendelte el, próbáljunk meg mi segíteni egymáson." szeretnék kikötni; még kis mocskosán se mutassák meg nekem, szoptatni meg végképp ne adják ide, mert akkor nem veszi el tőlem senki. A szoptatásnál boldogabb érzés a világon nincs... „...budapesti hirdetéseket olvasva nagyon kevésnek tűnik az összeg, de ezt majd a személyes találkozásunkkor megbeszéljük. Magamról annyit, 20 éves, 180 cm magas, 75 kiló, mások által csinosnak mondott hölgy vagyok, természetesen magyar. Amennyiben komolyan gondolják, írjanak a következő címre...” A Népjóléti Minisztérium illetékese közölte, csak orvosi szak- vélemény ismeretében hajlandóak érdemben foglalkozni a kérdéssel. Talán Czeizel professzor... A kicsi Ricsi egyszál pöcörő- ben rohan a fogadásomra. Esti viselete, a köntöske zászlóként lobog mögötte. Éva betessékel, s együtt pakolgatjuk katonás rendbe a gyurmafigurákat. — Biztos el kell költöznöm a terhesség ideje alatt. A szomszédok, tudja... — A férje? — Külön élünk, de Ricsit naponta meglátogatja... Sőt! Az anyósomat is megkérdeztem, mit szólna hozzá... Képzelheti! De például Ricsi óvó nénije biztatott... — Mi a foglalkozása? — Nyolc év után az utcára tettek... ezért kell a pénz... de egyet Mi az orvos véleménye a bér- szülésről, egy leendő élet feletti alkudozásról? Dr. Czeizel Endre: — A gyermektelenség gyakori oka a családok boldogtalanságának. Ez nem egyszer a meddőség olyan formájára vezethető vissza, amely jelenleg nem orvosolható. Gondolok például a méhhiányos fejlődési rendellenességekre, a daganat vagy műtéti szövődmény miatt méheltá- volításon átesett asszonyokra. Esetükben egyetlen megoldás kínálkozik a hőn áhított gyermekáldás elérésére, és ez a dajkaanyaság. (Szándékosan kerülöm a pejoratív értelmű és a pénzszerepet kihangsúlyozó béranyaság fogalmát. A dajkaanyaság régóta ismert és ennek kiterjesztett változatáról van szó.) A dajkaanyaság mindenkinek előnyös. A genetikai apa és genetikai anya saját gyermekhez jut. Hiszen gyermekük az ő ivarsejtjeik gyümölcse, tehát vér szerinti leszármazottjuk. A dajkaanya ugyanúgy emberbaráti és egészségvédelmi célokat segít, mint a véradók vagy a szervüket másnak adományozók. (Az, hogy a dajkaanyaságra jeBALAZS ATTILA FELVETELE lentkezők többsége e szolgálatukért valamiféle ellenszolgáltatást is elvárnak, szerintem, másodlagos kérdés. A gyermekigény teljesítése az elsődleges. Nem beszélve arról, hogy a dajkaanyának költségei is lehetnek, például a munkából való kiesése miatt. Az optimális az lenne, ha ezt a gondot is a társadalombiztosítás oldaná meg. De erre, figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, még valószínűleg várni kel! Különben furcsa társadalmi paradoxon: az senkit nem zavar, hogy jelenleg egy luxusgépkocsiért milliókat adnak, de hogy egy magzat kihordásáért jelenleg százezreket, az sokakat irritál. Számukra tehát a gépkocsi az értékesebb... Véleményem szerint az anyagiakat rá kellene bízni az érintett felekre, ez az ő magánügyük.) Hazánkban eddig közel százan ajánlották fel ilyen irányú segítségüket a másképpen kezelhetetlen házaspároknak. Ennek az orvosi eljárásnak a jogi háttere is megoldott. A lombikbébi módszerrel elért magzat beültetése a dajkaanya méhébe megfelel a szervátültetésnek. A dajkaanya szülést követően pedig nyílt örökbefogadás formájában adja vissza a gyermeket. Külföldön már több ezer gyermek jött így a világra, és ezáltal több ezer pár boldogsága vált valóra. Igaz. ritkán gondok (a dajkaanya nem akarta odaadni a gyereket) is adódtak. De a problémákkal minden új orvosi és társadalmi módszer alkalmazásakor számolni kel! „Nagy dolgok mindig akkor születtek, ha bátrak voltak, akik mertek...” Persze sokak számára az elmúlt rendszer jelszava a tetszetős: ha nem csinálunk semmit, akkor bajunk sem lehet. Mint számtalan példa mutatja, az ésszerű lehetőségek elmulasztása súlyos lemaradást idézett elő az életnek csaknem minden területén. Rózsa Endre: Porrá szárad Kilyuggatni koponyádat négy égtájról zárpor támad. Talpadra és két vesédre ráforr a kék villám érce. Szárazföldi zápor őrjöng: felfakadva fejtetődön szökőkút kel, visszalődöz —• ellen-eső az esőhöz. Szidni, ami úgyis kárt vall? Szűkülhet bár, mint az állat, legyints csak rá. Ne tépj szájat, s patak csorog: csitri csutak. Csendes zápor, majd elapad. Észak és dél, kelet, nyugat egy tálban mossák Iwjukat. S ahol nemrég zápor gyűlt fel, el ii l vízcsepp-kösön tyűkkel: semmi lesz az, porrá szárad... Itt ez a vers: ezt csináljad!
