Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
1992. január 9., csütörtök Keiet-Magyarország 3 Törvény van, tőke nincs Remények és aggályok a szövetkezetekben Nyíregyháza (KM — GB) — Elfogadta az Országgyűlés a hónapok óta várt szövetkezeti törvényt. Arról kérdeztünk meg néhány megyei termelőszövetkezeti elnököt, miként vélekednek a sorsukat befolyásoló döntésről. — Amíg írásban nem láttam, addig még égy sor dolog nem lesz tiszta előttem — vélekedik Baranyai Sándor, a tiszalöki Szabadság Tsz elnöke. — Többek között az a tv-nyilatkozát is zavar, hogy a termelést magánalapon képzelik el és új típusú szövetkezeteket csak kereskedelemre, szolgáltatásra gondolják létrehozni. Mindenesetre a mezőgazdaságban áll minden, teljes a bizonytalanság. Nagy várakozással nézünk a jövő elé, s ha feloldják a tsz-vagyónra hozott moratóriumot, meg fogjuk lépni, amit a törvény kötelező lehetőségként elénk tár. Nagyon remélem, hogy március végéig az átalakulással, a kárpótlással kapcsolatosan is kikristályosodik minden. Teljes a bizonytalanság — Az eddig eltelt idő, úgy éreztük, csak az elvégzendő dolgok elodázását jelentette — nyilatkozta Vámos Tibor, a sóstóhegyi tsz elnöke. — Így röviden csak azt mondhatom: végre megszületett a törvény! Az utóbbi hónapokban több nagy lehetőségünk is volt, különböző partnerekkel közös vállalkozásokat létrehozni, de a törvény hiánya miatt nem volt módunkban lépni. A termelő- szövetkezetnek ugyanis vagyonrészt, földet kellene bevinnie egy-egy üzletbe, amit viszont a január végéig meghosszabbított moratórium megakadályoz. Remélem, nem fordítanak hátat azok a lehetséges partnerek, akik egy nagyforgalmú üzletközpont közös létrehozását, illetve az üvegtechnikai részleg együttes működtetését tervezték velünk. Vagyonmegosztás — Felemás érzelmekkel fogadtuk a törvényt — mondta Müller József, a baktalórántházi Dózsa Tsz Hazatartó juhnyáj. elnöke. — Tisztában vagyunk azzal, hogy a régi szövetkezet már nem ment igazán, új keretekre van szükség. Ám félünk is, mert sok minden tisztázatlan. Nyírjá- kó úgy döntött, kiválik és önálló szövetkezetei alakít. Éppen a hiányzó törvények miatt nem volt lehetséges a vagyon megosztása, amit most már remélem .hamarosan, március végéig meg tudunk majd tenni. Ezt azonban meg kell előzze a vagyon nevesítése, aminél a legnagyobb gond, hogy rajta lévő terheket, a tsz adósságát is szét kell osztani. Ez a mi esetünkben személyenként 80 ezer forint, amit ha ráterhelünk a tagságra, nem tudom, hogy fogadja majd. Nagy kérdés aztán a mobi- lizálhatatlan vagyonrészek sorsa. Például a használaton kívüli tehénistállónk felértékelésénél dől majd el. hogy kell-e az egyáltalán valakinek. Nem túl sok optimizmust sugároz Lakatos Lászlónak. a nyíribronyi Üj Élet Tsz elnökének a nyilatkozata: Nyereséget elérni — A szövetkezeti törvény önmagában még túl sok mindent nem jelent, annak végrehajtási rendelete nélkül, amit sajnos még nem ismerünk. Azt azonban állíthatom, hogy Szabolcsban a törvény kapcsán kialakuló helyzet a mostani szövetkezetek várhatóan 50 százalékánál, azok megszűnéséhez vezet. Ebben a megyében ugyanis a falun élő népnek nincs tőke a kezében, amivel egy önálló gazdálkodásba belefoghatna. A szövetkezetek nagy többsége szegény, s nincsenek meg a feltételei a termelési célú szövetkezésnek, amihez hitel kell, de nem olyan feltételekkel, mint eddig. harasztosi pal felvétele 4 , J^álynk is pontosan ez a helyzet, ugyanis a tagjaink nyilatkoztak, hogy együtt szeretnének maradni, ám ennek nem lesznek meg a pénzügyi feltételei, hisz mint valamennyi tsz-nél, amelyik csupán alaptevékenységet folytat — tehát csak mező- gazdálkodásból él — az elmúlt évben sem sikerült nyereséget elérni. Diszkontáruház Túristvándiban Ha a „diszkontáruház” szóba kerül, képzeletünkben hatalmas üzlet jelenik meg. Aki Túristvándi Fő utcáján szemügyre veszi a 200 éves régi házat, s benne a „Sziget”-et, meg kell változtassa véleményét. A nyitástól eltelt hetek igazolják — a lakosság már egy ilyen kis községben is megkeresi: mit — hol — mennyiért (mennyivel olcsóbban) lehet beszerezni. molnár karoly felvétele Minimál Seres Ernő H osszabbodnak a nappalok. Rövidül az eszem. Már azt sem tudom, hogy most a macskát kell kiengedni vagy a Stohaneket, azt a kézigránát fejű, jó szomszédomat beengedni. Jó, mi? Sajnos a kézigránát fejű jelző alkalmazásának ötletét nem én találtam ki. Stohanek úr mondta: — Na mit szól hozzá? A vasárnapi újságban azt a vezérszónok ifjú demokratát golyószóró beszédünek titulálta, az a tányérakna moso- lyú író. Szétrobban a fejem. Úgy érzem, mintha a nyakamon egy kézigránát ülne kibiztosítva. — En inkább töknek nézem. De -ha maga ragaszkodik hozzá, legyen a feje kézigránát. Csak ne itt robbanjon. Meglep, hogy ezúttal a szomszéd uramnak van némi humorérzéke. Enyhén vigyorog és koncentrál a kisüstire. Csettint a nyelvével, miközben megkérdezem: — Más újság nincs? — De. Európa elszegényedik. Hallottam a rádióban, hogy már Németországban is milliók élnek a létminimumon. — Mennyi az a létminimum? — 530 márka. Ezt is közölték és véletlenül megjegyeztem. Sok mindent megjegyez ez a Stohanek, van rá ideje, de azt nem bírja megjegyezni, hogy ne üljön rá a macskára. Ügy pattan fel a fotelból, mintha egy katyusából lőnék ki. — Ez a dög a fenekembe eresztette a körmeit. — Egyetlen fegyvere. Ennek a szegény macskának nincs golyószóróbeszéde, tányérakna mosolya, kézigránát feje, az önvédelmi arzenálja a körme. Fáj? — Az 530 márka fáj. Sajnálom szegényeket. Mondja, szomszéd úr, ha valaki dolgozik, ha nem munkanélküli, mennyit kereshet? — Amíg nem bontottak falat, az NSZK-ban, 19,2 márka volt az átlag órabér. Most úgy 20 márka körül van. — Az órabér? — Igen, az órabér. De azért a 20 márkáért viszont hajtani kell. Es hajt is a német, mint a meszes, hogy a napi 160—180 márkája meglegyen. Átszámítva ez minimum 8—9 ezer forint. — Szegények — sóhajt Stohanek, majd gondolataiba mélyed. Hosszas töprengés után aztán kijelenti: — Nem értem én ezeket a németeket. Hajtanak, mint a meszes, hogy egy-két nap alatt any- nyit keressenek, mint mi egy hónap alatt. Hát hova rohannak? Azért csak jó magyarnak lenni. Mi szépen, kényelmesen megkeressük a havi minimált, azt a 9 ezret és még nem is lihegünk... N ézem Stohaneket, a kézigránát fejűt és nem tudok rájönni, hogy ez viccel, vagy komolyan beszél. ' Ha komolyan gondolja, amit mond, akkor az a kézigránát, ami a nyakán van, korpával töltött. Ez a Stohanek sose fog felrobbanni. Néző^onlí Bodrácska Balogh József B iztosan akadnak, akik azért jegyezték meg ezt a nevet, hogy Bodrácska, mert ritkaságnak számít, különleges és játékos a kiejtése. Am biztosan többen vannak, akik azért jegyezték meg, mert Budapest új rendőrfőkapitánya olyan határozottan tett ígéretet a főváros „kitakarítására”, közrendjének, közbiztonságának megszilárdítására, amit egyszerű állampolgárként csak üdvözölni lehet, bűnözőként, szabályszegőként pedig csak kikerülni, menekülve visszatekinteni érdemes. Nekem tetszik ez az utóbbi Bodrácska. Tetszik, mert rendet akar, mert nem szegy enli kimondani: akár erődemonstrációval is, s nem egy-két napra, hanem hosszú időre megtisztítja az aluljárókat, s minimum ar ■ ra készteti a notórius rendszegőket, hogy felülvizsgálják eddigi életvitelüket. Jó lenne sok városnak, sok megyének ilyen Bodrácska. Ha jobb időben végigmegy valaki Nyíregyháza belvárosában, ötméterenként találkozik itt is engedély nélküli árusokkal. Vannak akik. csak kis pulton kínálják áruikat, vannak akik dobozból húzzák elő a külföldről csencselt kávéjukat és konyakjukat, s van aki leteríti a járda közepére plédjét s azon árulja Isten tudja milyen portékáját. És a KGST-piacról még nem is beszéltünk. Arról a piacról, ahol igaz sokan igen szerény nyugdíjukat, jövedelmüket próbálják kiegészíteni használt cikkek eladásával: az is igaz, hogy sok árus valamelyik szomszéd ország szegénységét próbálja értékesíteni, hogy bármilyen kevés forintra tegyen szert, amiért vásárolni is tud, ám a többség, a csencselők népes tábora, akik — legalábbis korábban — vám nélkül hozták be mázsa számra a kávét, a szeszt, a cigarettát, s árulták itthon busás haszonnal és természetesen adót sem fizettek érte. Szidjuk a kormányt, szidjuk a Parlamentet, amikor adót emel, szidjuk a vállalatokat, amikor árat emelnek, s közben eszünkbe sem jut, hogy az ilyen csencselők is hozzájárulnak az adó- és áremelésekhez, éppen azzal, hogy kibújnak alóla. Úgy tűnik, Pesten leáldozóban a csencselők napja. Vidéken is elkelne néhány Bodrácska. Köszinet a seiélynyújlásért Orosz Bélóné írja Sóstóhegyről Autóbalesetet szenvedtünk a fiammal együtt az elmúlt év novemberében a nyíregyházi Őszülő és Kond utca sarkán. Sajnos a balesetet előidéző Mercédesz kocsi vezetője elmulasztotta az ilyen esetben kijáró segítségnyújtást, pedig a karambol az ő hibájából történt és ő nem volt megsérülve. Ott maradtunk, a fiam vérző fejsérülésekkel, én belső zúzódásokkal és ütés okozta sérülésekkel, melyek miatt még mindig beteg vagyok. Szerencsére nem voltak ilyen részvétlenek az arra haladó járókelők és a környék lakói, gyors telefonhívással értesítették a mentőket és a rendőröket, így még jókor bekerülhettünk a baleseti sebészetre. Ismretlen emberek segítettek, akiket akkor láttam először, a közeli bérlakás lakói. Egy Szabó Lászlóné nevű Ószőlő utcai lakos részesített elsősegélyben egy fiatal férfi, talán vasutas segítségével. Mivel állapotom miatt egyelőre nem mehetek el arra a helyre, ezúton szeretnék köszönetét mondani azoknak, akik nehéz helyzetünkben mellénk álltak. KOMMENTÁR __________ Álvégesi est Cselényi György f+zenny- és csapadék- víz-elvezetés, úttaka- rítás, benzinkút, közvilágítás, közbiztonság, környezetszennyezés, segélyezés . .. Meglehet, egy lakókörzet említett problémái megyei, sót országos viszonylatban semmiségeknek tűnnek, mégis több ezer ember közérzetét, Nyíregyházáról alkotott véleményét határozzák meg. Nincsenek kis ügyek, s a Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal a lehetőség szerint minden hozzá forduló problémájával igyekszik foglalkozni. Ez fogalmazódott meg bennem, miután a napokban a megyeszékhelyi Álvégesi Művelődési Házban megtartott közéleti fórumon dr. Endreffy Ildikó alpolgármester tájékoztatóját, valamint kérdésekre adott válaszait meghallgattam. Feltűnt, hogy a hideg idő és a havas, jeges utak, járdák, dacára a rendezvényre milyen sokan elmentek. A kérdésre, miért vannak itt, egy asszony így felelt: a panaszainkat reméljük orvosolják. Egy másik hölgyet az utcájuk gidres- gödrössége bosszant. Egy nő a biztosítási kártyákról és az orvosi ellátásról kapott értékes információkat. Egy néni a rendőröktől a hajdani csendőrökéhez hasonló tekintélykivívását követelte. Egy idős asszonynak a férje halála után a nyugdíjasklub oldja magányát. Mást az háborít fel, hogy noha rengeteg a munkanélküli, a város mégis igen szemetes. Természetesen, az emberek az eredményeket is elismerik. Például azt, hogy a körzetben orvosi rendelő, segítőház nyílt, és új tantermeket alakítottak ki. Tartalmas és őszinte eszmecserét hozott az álvégesi est. Azt is jelezve: a város nemcsak a Kossuth térből áll, hanem külső peremrészekből is. Az is a megyeszékhely. 1 HÁTTÉR HUMOR
