Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25 / 21. szám
8 L 3? ‘Kelet-‘Magyararsza£ felvégi me lie lelete ____ 1992.január 25. Fruzsina arcai Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Megáll a színpadon, és úgy tűnik, nem tesz semmit. Csak összevonja a szemöldökét, tágra nyitja a szemét, lefelé görbíti a száját, aprócska grimaszt vág, vagy a kötényét markolássza. Es megtörténik a csoda. A fiatal színésznő maga lesz a megtestesült kétségbeesés, a félelem vagy a boldogság. Mint most a Hegedűs a háztetőn című musicalben, ahol Hetey László mellett ő a másik nagy ász. Gyönyörűen énekel, tehetségesen táncol, és néha csak arcokat vág. A nézők számára bizonyára emlékezetes marad a leánykérés, ahol az alig három- négyperces jelenetben Pre- gitzer Fruzsina kevés gesztussal, de rendkívül érzékletesen az érzelmeknek gazdag skáláját végigjátssza. A kéreletlen frigy lehetősége miatt az egyik pillanatban még elkeseredett és dühös, a másikban — kérője nekilendülő bátorságát látva — bizakodó lesz, aztán büszke és örömteli. Mindezt visszafogott eszközökkel, mégis oly kifejezően. Az igazi művészek eszköztára a Pregitzer Fruzsináé, . Nyíregyháza (KM) — Még a legnagyobb színházrajongó is csak elölről látja a színpadot. Pedig ami a függöny mögött a látogatók elől elrejtve történik, érdekes és fontos tevékenység. Mielőtt megszólal a harmadik csengetés, még sok ember munkájára van szükség. A díszlete- zők a helyükre illesztik a díszleteket. a kellékes elhelyezi a küELEK EMIL FELVETELE lönféle eszközöket, a világosító kipróbálja a lámpákat, a hang- technikus az erősítőket és a mikrofonokat... és így tovább. Rengeteg ember előzetes munkája kell ahhoz, hogy az élmény létrejöjjön. S akkor még egy szót sem szóltunk a legfontosabbról, a színészről, aki a testét, s olykor a lelkét is kölcsönzi a figurának. Életre kelti a maga testéből. A föggöny mögött zajló munkának a karmestere az ügyelő. A Móricz Zsigmond Színház főügyelőjének ugyanolyan a szövegkönyve, mint a színésznek, csak ebben mindenféle érthetetlen jelek sorakoznak, amelyből csak ő tud olvasni. Mint egy partitúra. Kováts István a színház alapítása óta itt dolgozik. Veszprémből érkezett ide Bozó- ky István hívására. — Vonzott az új színház alapításának a feladata — mondja szerényen. 1981- ben járt először Nyíregyházán, s úgy tűnik, itt is ragadt. Ide köti most már a családja, itt született a kislánya is. — Olyan iskola nincs, ahol az ügyelést tanítanák. Érzék kell hozzá. A másodperc századrésze alatt kell dönteni, mert a közönséget nem érdekli, hogy hátul milyen problémák adódnak. Kováts István jelenésre szólítja a színészeket, akik az öltözőkben várakoznak, vagy éppen a büfében pihennek. Az ügyelő mindenre figyel, mindennek a helyén kell lennie. Sok mindent ki kellene már cserélni, mert megette az idő, vagy amikor beszerelték, már akkor sem volt jó. Ilyen az ügyelőt segítő monitor is. A kamera képe olyan, mintha a figurák tejben úsznának. Pedig jó lenne a színpadot olykor elölről is jól látni, mert így gyakran „vakon” kell a színpadi történéseket irányítani. Sokat beszélgethetnénk még a szakmáról, egy-egy színészi feladatról, de a főügyelőt leköti a munkája. Az előadásba nem csúszhat hiba. Színház a hátországban Földi László Az Újvidéki Színház a nyolcvanas évek közepén került ki a pincéből. Addig háromszintes volt, mint egy középkori miráku- lumjáték. A színészek a pincében öltöztek, az alvilágban, a földszinten volt a színpad és a nézőtér, e fölött pedig a Meny- nyek Országa, vagyis az igazgatóság, ahonnan néha az Úr hangja szólalt meg. Ez az úr Gion Nándor volt, a jeles író, ez idő tájt a színház igazgatója. Mi, színészek a színpad alatt öltöztünk, titokzatos fűtőkazánok társaságában. Az alagsorban misztikus gőzök gomolyogtak, fehér csövek kígyóztak homlokmagasságban, sok dudor és púp okozójaként. 1973-ban nyílt meg a színház. Kezdetben modernnek számító, avangárd előadásaival országos hírnévre tett szert. Zajos sikerei segítették ki a fent leírt nyomortanyáról, ahol addig albérlőként működött. 1985-ben önálló épületet kapott, de nem sokáig örülhetett neki, hiszen már a következő évben érezhető volt az uralkodó, uraskodó párt nacionalista hangvétele. A támogatás drasztikus csökkenése számos kényszerű megoldásra késztette a színházat. A fennmaradás érdekében a béreket éhbérek szintjére süllyesztették, s így elő tudtak állítani évente néhány előadást. Aztán kitört a háború. A színház közismert besúgója, aki addig epizodista volt, most úgy hitte: eljött az ő ideje. Elintézte, hogy a vezető színészek behívót kapjanak. Ettől még nem lett jobb színész, de a neve látványosan tört magasabbra a szereposztási listákon. („Hősünk” védve volt, hisz többrendbeli alkalmatlansággal bírt.) De a színházra még ez sem mért végső csapást. Előkerültek a drámairodalom nőkre írt darabjai, és újra meglódulhatott az „ekhós szekér.” Mert a színház nem állhat meg. Jöhetnek háborúk, pestisek, videojárványok, a színház azt is túléli. A színész eleshet délelőtt idegen csatatereken, de este hétkor, ha fölgördül a függöny, ugyanez a színész már ott fog állni a reflektorok kereszttűz zében. Vagy ha mégsem, akkor bajuszt növeszt Ladik Kati és átváltozik férfivá. Mert a csoda ott történik, az Örök Színpadon. Fontos kézikönyv — hibákkal Nyíregyháza (KM — N. I. A.) — A Kortárs Magyar Színész Lexikon a magyar színjátszás két- századik évfordulójának ünnepe alkalmából látott napvilágot. A színházszeretőket mindig is foglalkoztatták azok a kérdések, hogy „Ki ő, honnan jött?” Hol és mit játszott eddig?, Melyik Színház művésze?” A kötetben közel 1200 kortárs magyar színművész szerepel. Színészi pályájuk főbb állomásairól, legsikeresebb alakításaikról, film- és tv-szerepeikről, a művészi munkájukat elismerő kitüntetésekről, s olyan egyéb alkotó munkájukról számol be a kézikönyv, melyeket a színészi tevékenység mellett végeznek, hiszen van közöttük rendező, költő, drámaíró, festőművész, egyetemi tanár stb. A kiadó — állítása szerint — közel 1200 szerzővel dolgozott, a szócikkeket ugyanis a művészek írták. Ők szolgáltatták az adatokat, ők döntötték el, hogy szerepeikből melyek voltak a legemlékezetesebbek. Voltak, akik nem kívántak szerepelni a lexikonban. Nagy-nagy öröm a kötet megjelenése. De szerencsétlen dolog volt a benne szereplőkre bízni a szócikkek megírását. Nemcsak az elfogultság miatt, hanem az emlékezet rostája miatt is. A lexikonnak mindig a lehető teljességre kell törekednie, nem döntheti el az érintett, hogy akar- e benne szerepelni vagy sem. Ki tudja, mikor jelenik meg hasonló?! Ha csak a Nyíregyházán dolgozó művészeket keressük: nincs benne az oly sok nagyszerű sikert elért Varjú Olga és Saf- ranek Károly. Nem említi fontos szerepei között Ratkó József drámáját Csikós Sándor, Holl István. Ezzel szemben Berki Antalt az Óbéli ember szerepében említi a lexikon, holott nem is játszott a darabban. Ezek „csupán” apróságok, amelyeket az olvasó egy röpke pillanat alatt észrevehet. Vajon csak a nyíregyházi színészek adatai felületesek? Kár lenne, ha minden színház találna olyan hiányosságokat, amelyek a kötet használhatóságát megkérdőjeleznék. Mert akkor a lexikon Sok hűhó semmiért. Ez pedig nagy igazságtalanság lenne a kortárs magyar színészekkel szemben. (Magazin Könyvkiadó, 1991.) Hegedűs a háztetőn zódunk és szeretünk. Nem tudjuk elviselni egymást, vagy éppen reménytelenül türelmesek vagyunk. Milyen hálás tud lenni a kiéheztetett néző egy őszinte színpadi mosolyért, egy olyan hiteles valóságdarabért, amelyet odalent is meg lehet élni. Ha pár órára, akkor is. Milyen hálás tud lenni a kiéheztetett néző! A Hegedűs a háztetőn előadásaira nagyon nehéz jegyet szerezni, pedig a színház nem valósított meg lehetetlen feladatot, nem kellett sarkaiból kifordítania a világot. Nem. Tette, ami a feladata. A legjobb színvonalon kiszolgálni a közönséget. Úgy lehajolni hozzá, hogy ne roppanjon meg a művész gerince, s mód legyen arra is, hogy a közönség felemelkedjen, s bepillanthasson abba a világba, ahová csak a művészet képes elvinni az embert. Megmutatni neki, hogy ez a világ ugyanazokból a téglákból építkezik, mint az, amelyikben napról napra tolongunk az autóbuszon, rohangálunk, átkoTemetném a munkát. Hetey László, a tejesember Olyan férjnekvalót találtam a leányodnak, hogy még! Máthé Eta és Szabó Tünde Szeretem, szeretem, szeretem. Pregitzer Fru zsina és Gábos Katalin Itt van, olvassátok! El kell hagynunk ezt a hazát. Szigeti András és Hetey László (előtérben) Tapsra várva HARASZTOSI PÁL FELVÉTELEI Mire ügyel az ügyelő? Az oldalt összeállította: Nagy István Attila ' © hpmS á
