Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

1992. január 20., hétfő SPORT Kelet-Magyarország 1 ] A háború közbeszólt Az újkori olimpiák története, Berlin 1916 (6.) Kovács György Az 1916-os Berlinbe ter­vezett olimpiát nem ren­dezhették meg a németek, időközben kitört az első vi­lágháború. Az olimpia el­maradt, de az ókori hagyo­mányok tisztelete miatt, hi­vatalosan 6-os számmal je­lölték — mintha megtör­tént volna. Az 1914-es lyoni nemzet­közi atlétikai kongresszu­son először jelent meg az öt kontinens egységét jelző, egymásba fonódó öt, színes karika. A kongresszus tag­jai megilletődve fogadták az új szimbólumot, amely a görög kultúra virágágyába gyökerezve, a művelt világ békés küzdelmeinek jelké­pe lett. Az atlétikai kongresszu­son, az azt követő olimpiai tanácskozásokon és a Pá­rizsban lefolyt többi világ­szövetségi gyűlésen nagy propagandát csinálták az 1916. évi berlini olimpiá­nak, s ugyanakkor már mindenki elismerte a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság­nak azt a véleményét, hogy az 1920. évi olimpiát Buda­pest fogja megrendezni, el­ismeréséül annak a vezető szerepnek, amelyet Ma­gyarország Coubertin báró mellett a modern olimpiák megteremtése terén vitt, valamint annak a ténynek, hogy a magyarok kivétel nélkül minden egyes olim­pián részt vettek és jelentős sportbeli sikereket arattak. Franciaországból duzza­dó optimizmussal. tett­vággyal és jókedvűen szé- ledtek szét a különböző nemzetek képviselői. Min­denkinek ezer és ezer terv forgott a fejében, minden­kinek megvolt a maga el­képzelése, hogyan lendítse fel a sportot, azt a sport­ágat, amelyet képvisel, sa­ját hazájában. ... És néhány hét múlva már párolgó vértenger vá­lasztotta el az emberiség egyik felét a másiktól. Lángba borult a világ, s az öt színes karika darabokra törve, katonacsizmák léptei alatt mélyen tipródott bele a sárba. A világ fiatalsága nem, a készen álló grüne- waldi stadionban, hanem fegyverrel kezében a harc­tereken találkozott egy­mással. Miért? Mert uraik és parancsolóik katonát csi­náltak belőlük, s mert a parancs úgy szólt: öljétek egymást! Az 1916-os berlini olim­piát tehát nem rendezhet­ték meg, s a következő, az 1920-as budapesti rendezés­ből sem lett újkori olimpia. A NOB 1919-ben, lausanne-i kongresszusán, Antwer­pent bízta meg a rendezés­sel. Az olimpia békés esz­méje azonban nem tudott úrrá lenni a háborúktól viszamaradt gyűlölködésen és a belga szervezőbizott­ság nem hívta meg az olimpiára -a vesztes köz­ponti hatalmakat: Auszt­riát, Bulgáriát, Magyaror­szágot, Németországot, Tö­rökországot, továbbá a fia­tal Szovjet-Oroszországot. Így lett aztán csonka az antwerpeni „béke olimpia”, amely megcsúfolta az olimpiai eszmét, a barátság helyett a gyűlölködést, a béke helyett a háborúsá­got hirdette és nem hozta közelebb, hanem éppen el­lenkezőleg, eltávolította a világ fiatalságát egymástól. Csak mosolyogni lehet raj­ta, hogy éppen ezen az olimpián vált jelképpé az egymásba fonódó öt kari­ka. A nemzetközi olimpiai mozgalomban oly sokat te­vő Magyarország ezzel a le­hető legtávolabb került egy esetleges rendezéstől, ké­sőbb erre — sajnos — már sohasem került sor. (Folytatjuk) Ez is — az is KÉZILABDA. Vasárnap visszavágót játszottak a női Kupagyőztesek Európa Ku­pájában. A DVSC együttese három gólos hátránnyal vár­ta a Podravtka Koprivnica csapatát. Tegnap a második félidőben nagyszerűen ját­szott a Löki, és végül 15 gól­lal nyerte a találkozót, így biztosan jutott a legjobb négy közé. ÖKÖLVÍVÁS. A WBC, a profi ökölvívás patinás vi­lágszervezete „Muhammad Ali évének” nyilvánítottá 1992-t. A Boksz Világtanács döntésével kívánja honorálni a nehézsúly többszörösen megkoronázott királyává nőtt amerikai öklöző ered­ményes pályafutását, a sport­ág népszerűsítése érdekében tett folyamatos szolgálatait. A WBC bejelentését szüle­tésnapi ajándékként időzí­tette a január 17-én ötvene­dik évét betöltő Ali számára. FORMA—1. Már elkezdte a szezont Alain Prost, a fran­ciák háromszoros világbaj­noka. A franciaországi rin­gen új versenyautójának tesztelésével vágott neki az esztendőnek a 36 éves pilóta, aki az idei sorozatban a Li- gier versenyzőiéként áll majd rajthoz. KOSÁRLABDA. A NOB döntésére gyorsan reagálva a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség vasárnap felvette tagjai sorába Horvátországot, és Szlovéniát. Ezzel lehetővé vált, hogy a két önállósult köztársaság nevét is betegyék az olimpiai torna hétfőn ese­dékes sorsolásán a kalapba. GYORSKORCSOLYA. A hollandiai Heerenvenben teg­nap a hosszútávökkal befeje­ződött a négytávú összetett gyorskorcsolya Európa-baj- nokság. A nők az ötezer mé­teres számmal zártak, a há­rom futam után második he­lyen állt immár osztrák szí­nekben versenyző Hunyadi Emese a számára kedvezőtle­nebb távon is meg tudta őrizni helyezését, így élete legnagyobb sikerét jelentő ezüstérmet vehetett át. Tenisztél Melbourne-ben, az ausztrál nyílt teniszbajnokságon az amerikaiak képen látható, korosodó fenegyereke, John McEnroe, Becker és a spanyol Sanchez legyőzésével már a legjobb nyolc között van. Skurin, ezúttal is kitűnő játék HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Pécs (KM — Mol­nár Béla) — Szom­baton, NB I-es bajnoki mérkőzé­sen, Pécsett a he­lyi vasutasok ellen lépett pályára a nyíregyházi Sotex- Tanárképző férfi kosárcsa­pata. A második helyen álló pécsiek ellen — tisztes helyt­állás után — kétpontos ve­reséget szenvedett a szabol­csi együttes. PÉCSI VSK—NY. SOTEX TANÁRKÉPZŐ 66:64 (42:28). Pécs, 500 néző, v.: Farkas, Mustos. Nyh. Sotex: Kiss, Taraszov 13, Bede 6/3, SIT- KU 12, SKURIN 22/9. Csere: Mészáros 10, Zomborsaki 1, edző: Kovács Tibor és Schreiber József. A MÉRKŐZÉS ALAKU­LÁSA: 4. p.: 13:4, 10. p. 19:17, 17. p.: 28:19, 24. p.: 46:38, 29. p.: 48:46, 32. p.: 48:55 (! !), 35. p.: 58:58, 38. p.: 66:60. Mozgékony zónává! kez­dett a vendégcsapat, aminek nem találta ellenszerét a vasutas gárda. Sok helyzet maradt ki mindkét oldalon. A vendégek hosszasan készí­tették elő a támadásaikat. Ebben az időszakban Sitkü és Mészáros dobott néhány szép kosarat. A félidő vége- félé Hoffmann révén a va­sutasak elhúztak. A második játékrészben hihetetlenül rosszul kezdtek a hazaiak. A vendégek Skurin, Sitku és Taraszov révén fokozatosan feljöttek és hétpontos veze­tést is szereztek. Nagyszerű­en használták ki a hazaiak rossz védekezését. Úgy tűnt, hogy győztesen távozik a So- tex-TK gárdája. A 12. perc hozta a mérkőzés döntő for­dulatát. A vendégek elfárad­tak, s az eladott labdákból ziccereket dobtak a hazaiak. Hihetetlen izgalmak közepet­te az utolsó percben két pontra megközelítette a ven­dégcsapat a hazaiakat, de egyenlítésre már nem futot­ta az időből. A játékosok küzdöttek, hajtottak, de nem játszották jól. Ezt a mérkő­zést a főiskolások vesztették el, mert nem bíztak önma­gukban. tudásukban, kishi- tűen pedig nem lehet nyerni. KOVÁCS TIBOR: Nagy­szerű védőteljesítmény után a csapat támadó játékán meglátszott a kishitűség. Az önbizalomhiány pontatlansá­gokhoz vezetett. Ennek elle­nére dicséret illeti a fiúkat. Ni csak, ninja! Szombaton ninjabemutatól és meghívásos kick-box mér­kőzéseket láthattak a nyíregyházi stadion játékcsarnoká­ban rendezett találkozón az érdeklődők. Balázs Attila fel­vételén egy ninja, két szúrófegyverrel. Kacérkodásom története Mán László M intha csak magamat látnám! Mindig ez jut eszembe elsőként, ha az amerikaiak számára olyan népszerű rodeót nézem valamelyik égi csatornán. Vadul rúgkapáló mén, raj­ta kezét-lábát legalább nyolcfelé do­báló lovas. Némelyik „kóboj”, a neki bizonyára örökkévalóságig tűnő ideig marad nyeregben, mások egy-két cső- dörlambada után hamarosan megízle­lik a drága jó amerikai anyaföldet. Főként utóbbiak láttán gondolok visz- sza igencsak tiszavirág-életű lovas­karrieremre. Naná, hogy lóra termett a magyar! — ezzel a büszke, fél Európát szét­nyargaló ősi öntudattal írtam fel ma­gam egyetemistaként a meghirdetett lovaglótanfolyam névsorára. Akkor még sejteni sem mertem volna, hogy már a második foglalkozás után bú­csúzni is fogok a kurzustól. Kacér, a nyugdíjkorhatár közelében poroszkáló szürke kanca bizonyára valami dalia­jelöltről álmodozott, ám a sors más­ként akarta. Én kerültem hozzá. Sze­gény pára talán szénanáthás volt, mert állandóan tüsszentett. Az még csak hagyján, hogy nem hordott ma­gával zsebkendőt, de eközben feje nagy amplitúdóval mozgott le, és fel. Eleinte még holmi nyeregakrobatiká­ról álmodozó derűs orcával kívántam egészségére, később zavarni kezdett ez az állandó egyensúlyozási gyakorlat. És jött, a szakirodalomban csak tanügetésnek nevezett feladat, a vég. Valaki nagyon kifundálta, hogyan le­het elriasztani a kezdőket, ugyanis a tanügetésnél a kengyel felesleges kel­lék. Pedig számomra ez a lábtartó je­lentette a legnagyobb biztonságot, egy­fajta kapcsolatot a szilárd talajjal. Szóval elkezdtünk tanügetni. Eleinte még sikerült szinkronban lennem Ka­cérral, később már csak nagy erőfeszí­tésembe kerülő léggyakorlattal tud­tam a hátán maradni. Mert a fejét akkor is buzgón mozgatta. Ha volt ve­le célja, akkor azt elérte, a nehezen kialakított harmonikus ütemszinkron felbomlott. Én már akkor érkeztem vissza a hátára rövid légibemutatót követve, amikor újra felfelé kellett volna indulnom. Persze a lélekjelenlé­tem megőriztem, próbáltam korrigál­ni. Előbb egyik kezemmel engedtem el a gyeplőt, és kapaszkodtam meg a nyereg hátuljában, majd mindkét ke­zemmel görcsösen megmarkoltam a hátsómat keményen ütögető lóülést. Kívülről úgy festett, hogy virtus- kodva, elengedett kézzel vezetem négylábú társamat. A többiek csak néztek: ez igen, ez már tudja színez­ni. A derék Kacér pedig a gyeplő laza­ságából bizonyára arra a következte­tésre jutott, hogy ha nem is egy tánc­ra, de egy vágtára kérem fel. Szófoga­dó lélek létére úgy is tett, visszalökte magát kettesbe, és usgyi! Pár másod­percem maradt annak eldöntésére, hogy megvárom, amíg az egyre sebe­sebben vágtázó szürke dob le magáról, vagy saját elhatározásból katapultá­lok. Utóbbit választottam. A torná­szoknál eredeti elemnek számító pör- gések-forgások után sikerült fejjel landolnom, a szerencsére porhanyós arénában. Gyors elsősegélyben része­sítve magamat, örömmel konstatál­tam, hogy törések nélkül, csak zúzó- dásokkal úsztam meg a kalandot. A többiek elismerő tapssal honorálták bemutatómat, nem is sejtették, hogy bennem megszakadt valami. A lovag­lás iránt érzett vágy fonala! így egy akadálynak támaszkodva, cigarettázva röhögtem a többiek hasonló gyakorla­tain, és alig vártam a foglalkozás vé­gét. Legközelebb már a focipályáról integettem a lovagolni indulóknak, a bátor embereknek. Tisztes helvtállás Pécsett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents