Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
10 Ä ‘J\e(et-94agyarország hctvcßi metfékCete 1992. január 18. Ékszerré nemesülő anyag Régi és új üvegek MTI-FELVÉTEL tett üvegpoharak. Az újkori üvegek magukon viselik a kor valamennyi jellegzetes művészeti irányzatának jegyeit. Ezért láttunk a kiállításon is empire, neo- gót, neoreneszánsz, neobarokk és rokokó üvegtárgyakat. Majd a szecessziós magyar üveg jeleseinek, Sovánká Istvánnak, Pan- , tócsek Leo Valeritínnek és Roth Miksának néhány alkotása zárja a bemutatót. Pantocsek Leo Valentin nevéhez az általa kifejlesztett irizáló üveg felfedezése fűződik, Roth Miksáéhoz pedig a magyar üvegfestészet világhírűvé tétele. A kamera bűvöletében Kállai János Egy-egy nagyfilm stáblistáját, valljuk meg őszintén, ritkán és bizony felületesen szoktuk végigolvasni. Megjegyezzük, ha élményt nyújtottak számunkra, egy-egy főszerepet játszó színész nevét, megmarad emlékezetünkben a rendező, a forgatókönyvíró neve és talán még az operatőré és a filmzenét szerzőé is, de a produkció sikeréhez el- maradhatatlanul hozzájáruló háttérmunkásoké fölött átsiklik a szemünk. Pedig hát kameraman, maszkmester, fodrász, berendező, kellékes, világosító — még sorolhatnánk tovább — nélkül nem készülhetne el a film. Őróluk keveset, majdnem semmit sem tudunk. A Julianus barát c. magyar filmet a múlt évi, novemberi bemutatót követően mintegy százhatvanezer néző látta. Hazai viszonylatban ez közönségsikert jelez, és a magas nézőszámhoz még társulnak azok a százezrek, akik a tévében, három részben kísérhették figyelemmel Koltay Gábor monstre produkcióját. A nemzetközi fogadtatásban is az elismerés hangjai a meghatározóak. A „kulcsemberek” — Koltay Gábor rendező, Illés János operatőr és Dancsók Zoltán kameraman — mellett végigdolgozta az 1990 novemberétől '91 júliusáig tartó, nem kis pszichikai és fizikai erőpróbát jelentő forgatást egy Nyíregyházáról elszármazott fiatalember, Horváth István segédoperatőr. A huszonhét éves „mozis”, egykori nyíregyházi — kölcseys — diák, a gimnáziumi tanulmányokat befejezve jegyezte el magát a szakmával. Találkozásunkkor, kissé zavarban lévén, ezt mondta: „Nem vagyok a szavak embere, dolgozni szeretek, a munkáimmal vallók magamról.” A szakmai alapokat a 107- esben szerezte meg. Fényképész lett, majd jött a katonaság. És közben tovább erősödött benne az elhatározás: közelebb kerülni a filmezéshez. Két-három- szori sikertelen nekirugaszkodás: bejutni a főiskola operatőri szakára. Nem csüggedt el, de leszűrte a „tanulságot”: több száz jelentkezőből évente hat ember... Majdnem kilátástalan a küzdelem! így aztán, mint mondta: „Maradt a tyúklétra végigjárása.” Meg akarta tanulni a film- készítés legapróbb fogásait, ellesni a trükköket, érteni a „zsargont”. Ezért örült, amikor munkát kapott 1987-ben a Magyar Televízióban. Azóta ott dolgozik. Volt kábeles, gyakornok, mindent elvállalt. Most segédoperatőr. Az alapfogásokat az első komolyabb forgatás idején tanulta meg. 1988-ban készítették Szántó Erika Gaudiopolisz c. filmjét. Eközben tisztázódott benne: mit is jelent a nyersanyagkezelés, a filmfelvétel eszközeinek készenléti biztonsága, Horváth István segédoperatör HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE és ekkor döbbent rá, hogy egy tizedmilliméteres .Tpiszok” hogyan zárhatja el a „képkaput”, miként teheti tönkre egy-egy százezrekbe kerülő forgatási nap munkáját. A ,,kapupiszok”, mint kiderült, a legnagyobb ellenség! Támadásait kivédeni — mondjuk, lisztfi- nomságú sivatagi porfelhőben — csak pontossággal, maximális figyelemkoncentrációval lehet. „Nyolcvan-kilencvenezer méter film fordult meg eddig a kezemben — mondja, hangjában nem titkolt büszkeséggel —, de egyetlen centinyi sem kapott fényt!” Tisztában van a segédoperatőri „szerep" jelentőségével, de azt is érzékeli: igazi elismerésre csak szakmai berkekben számíthat, a közvélemény kevésbé érzékeli és értékeli a hibátlan teljesítményt. A filmes szakmának az a posztja, melyen dolgozik, nem sok szabad időt enged. Kemény munka, de korántsem panaszkodik. Sőt! Örül, hogy megbíznak benne, hogy újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznie. Eddigi munkái közül szeretettel emlékezik Málnay Levente Pénzt, de sokat c. filmjére, a Koncz Zsuzsa—Sass Sylvia show-ra, és az Angyalbőrben c. tizenhárom részes tv-sorozatra, ahová az operatőr nyomatékos kérésére „hívták meg” a stábba. „Iszonyatosan sokat dolgoztunk, a tíz-tizenkét órás meló szinte mindennapos volt, de nem mondhatok mást a Julianus sivatagi jeleneteinek forgatásáról sem. Nyolcvan-száz kilométere- ' két utaztunk a helyszínekre, s bár a tunéziaiak minden apróságra odafigyeltek, profi módon segítettek, kemény tizenkét napot töltött el a stáb ebben az egzotikus országban. És a mi fel- szereltsé- günk, létszá- műnk...! Beszéltem Spielberg operatőrével; ők három kamionnyi cuccal érkeztek a sivatagba, egy egész csapat. Mi pedig ketten álltuk a sarat, akarom mondani: a homokot.” Sorakoznak az élmények, a megálmodott dolgok teljesülésének szám- bavétele: együtt dolgozni igazi nagyságokkal, meglátni a sivatagot, és utazni, repülni távoli tájakra. No, persze a munka, hogy folyamatosan dolgozhat, és ahogy ő fogalmaz: avanzsálhat fokról-fokra, az egyre több önállóságot megengedő munkahelyzetek felé. A legutóbbi filmjénél már kameraman volt. Az operatőri munka aktív közreműködője lehetett Az utolsó táltosfiú c. film készítésekor. Nagyon kedves számára ez a „mozi”. Közel áll hozzá Lojkó Lakatos József cigány rendező önéletrajzi ihletésű produkciója. Alig várja már, hogy februárban a közönség is megnézhesse. Visszazökkenve a hétköznapi realitások talajára, kissé elkomorul. „Most? Most éppen „kame- rázok”, de jó, hogy van munka, hogy dolgozhatok. Nagyobb film? Hát, erre nem nagyon van kilátás. És elég nagy a mozgás is a mi házunk táján. Sokan kilépnek, újak jönnek, s bizony, a szakma tisztelete, elsajátításának elkötelezett szándéka nem buzog mindenkiben. Pedig ezt félkézből csinálni nem lehet és nem is szabad!" Nem bosszantásként, mégis visszakanyarodunk a szakmai továbblépés lehetőségeinek latolgatásához. Nem. A felvétel az operatőri szakra, ez továbbra sem sok eséllyel kecsegtet. De elhatározott szándéka, hogy nyelvet tanul, hogy az eddigi szívóssággal képezi önmagát, s igyekszik minél többször olyan személyiségek társaságában dolgozni, akiktől tanulhat, akik hozzásegíthetik szaktudásukkal, tapasztalataikkal, rutinjukkal, hogy egyszer Horváth István neve mellett az operatőr megnevezés a segéd jelző nélkül szerepelhessen a remélhetően mind többek által végigolvasott stáblistán. Budapest (MTI-Press) — Napjaink egyik leghétköznapibb használati, ugyanakkor műtárggyá, dísztárggyá, ékszerré nemesülő anyaga: az üveg. Időszámítás előtti görög, etruszk, egyiptomi sírleletek bizonyítják, hogy már a történelem e korai korszakában is használták, kedvelték és természetesen gyártották. Pannóniában az ásatások tanúsága szerint meglehetősen későn, csak az időszámítás utáni második század végén betelepült mesteremberek és rabszolgák közreműködésével kezdődött meg a termelés. Ilyen korai magyarországi leleteket is bemutatott a Budapesti Történeti Múzeumban a Korok és üvegek — kutatások és eredmények című kiállítás. Az egykori Savariában, Brige- tióban, Aquincumban, a Borostyánét mentén üveghutára utaló nyomokat tárt fel az ásatás. Bár műhely nyomára nem leltek, bizonyosra vehető, hogy a római kori iparosnegyedben néhány üveghuta is működött. 3—4. századbeli használati üvegtárgyakat is felszínre hozott a régészek ásója, egyik-másik sírban üvegpoharat, kancsót, üvegedényeket találtak, a női sírokban színes üveggyöngy nyakláncokat, kartkötőket. Tömeges méretekben a 13. századból maradtak fenn üvegedények a korabeli Magyarországról. Ekkor a kézművesipar képes volt már arra, hogy a háztartásokat ellássa üvegedényekkel. Ezek nem alkalmakra készültek, hanem a mindennapok használati tárgyaivá lettek, ezért is találhatók a középkori háztarRoth Miksa üvegablakterve tási hulladékok között üvegedények széttört darabjai. A 16—18. században az opálüveg a magyar üvegművesség leggyakrabban gyártott terméke. Az első meghatározott helyről származó emlékeink a 17. század elejéről valók. A tüzes, áttetsző opál gyertyatartók, korsók, talpas emlékpoharak írásos díszítéssel készültek. A kristályüvegek a 18—19. század termékei, jellegzetességük a köszörült vagy festett díszítés. Külön csoportot képeznek a pest-budai látképpel ékesíHoltpont — amerikai film Helyes-*^ írási ló? Minya Károly Nádasdy Ádám Helyesírási ló címmel közölte állásfoglalását a magyar helyesírással kapcsolatban egyik közéleti lapunkban. Már a cím is sugallja, nem látja rózsaszínben a magyar ortographiát. Olyan az, mint az állatorvosi ló rajza, amely minden betegséget illusztrál. Nádasdy szerint a helyesírási szabályzat jogos hatáskörét messze túlhaladó súlyra tett szert. A szerző elfogadja az élet számos terén a jogi szabályozás szükségességét, azonban a helyesírás nem tartozik ezek közé. Hogy ezen állítását elfogadtassa az olvasóval, hihetetlenebbnél hihetetlenebb összehasonlításokat végez. így például fölteszi a kérdést: „Ha én a Kerepesi Temető nevében mindkét tagot nagybetűvel írom (egyébként a szabály szerint csak az elsőt kell), vajon olyan ez, mintha az autómat az út bal oldalán akarnám vezetni?” Ha stílusosan, bár kissé morbidan válaszolunk, azt mondhatjuk, hogy a bal oldalon való hajtás tragikus végekor már mindegy, hogy a Kerepesi temető milyen betűvel íródik... Komolyra fordítva a szót: úgy vélem, nem lehet mindent mindennel összehasonlítani. Mint ahogy a káposztás bablevest a deverbális nomenképzővel, ugyanúgy nem a KRESZ-t a helyesírási szabályzattal. Ugyanakkor fölösleges ilyen poénokat komolynak nevezhető kérdésekben elsütni. S végül a legfontosabb: minden nemzet minden korában szükség volt, van és lesz helyesírási szabályzatra, ami állandósítja a nyelvet, befolyásolja, irányítja az embereket (a nemzetet) az írásbeli közlésükben. Mn. János Pál pápa máiiapócsi zarándoklata Bodnár István M eglehetősen mostohán bánt a pápa magyar- országi látogatását be---------mutató képes album a máriapócsi eseményekkel. A szabolcsiak és a görög katolikusok közül sokan örültek volna, ha több kép és emlékező írás is megörökíti ebben a könyvben II. János Pál itteni útját. Szerencsére a Görög Katolikus Hittudományi Főiskola arra is gondolt, hogy a pápa máriapócsi látogatását rangjához illően, a görög katolikusok számára történelminek nevezett találkozásnak szinte minden mozzanatát megörökítsék, és egy albumban megjelentessék. A több mint száz látványos, színes fotót, és az út emlékezetes mozzanatait közreadó kötet Keresztes Szilárd hajdúdorogi püspök szavaival kezdődik. Ebben olvashatjuk, hogy a Szentatya talán egész magyarországi látogatása alatt egyetlen szentmisén sem volt olyan boldog és derűs, mint éppen Máriapócson. Talán ezért is érezték úgy a hazánkból és a szomszédos országokból érkezett magyar, román, ruszin, szlovák és ukrán zarándokok — a római és a görög katolikusok mindnyájan, mintha nem is választaná el őket semmiféle országhatár és nyelvi nehézség. A könyv felidézi a nagy nap eseményeit, amikor a zarándokok felvonulása már éjszaka elkezdődött. Az énekkarok is elfoglalták a helyüket, délelőtt fél tíz volt, amikor megérkezett a pápa helikoptere, leszállt a máriapócsi temető melletti réten. Képek idézik fel, hogy — noha egy igen fárasztó lengyelországi és magyarországi látogatás két napja volt már mögötte — frissen és mosolygós arccal lépett ki a helikopterből, amelyet Magyarország címere és kereszt díszített. A dokumentum értékű fotókat már csak azért is érdemes végignézni, mert sok olyan dolgot is bemutatnak, amit egyébként csak a pápa és kísérete közelében lévők láthattak. Közelről is megcsodálhatjuk a keleti szertartás pompáját, a szertartás kellékeinek művészi értékeit, a pápa ruházatát, sőt még azokat az ajándékokat is, amelyeket a különböző küldöttségek ajándékoztak a becses vendégnek. Ezek nyilvánvalóan a pápai múzeumba kerülnek majd. Közli a könyv II. János Pál pápa beszédét is, melynek egyes részei a külföldről jött zarándokok nagy örömére ukrán, szlovák, ruszin és román nyelven is elhangzottak. — — rendkívül szép kiállítáA sú könyv nemcsak az alkalmi, mégis egysze- ,., . rűségében gyönyörűen elkészített oltárt mutatja be, hanem a máriapócsi bazilikáról is több képet közöl, majd a néhány órás nyíregyházi látogatás fontosabb eseményeit is felidézi képriportban. (A II. János Pál pápa máriapócsi zarándoklata című könyvet Puskás László szerkesztette és tervezte.)
