Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
1992. január 18. :MÉMMű Oláh Zoltán: Akár egy hóvirág Varjak szállnak, s tűnődsz az ősz Dunán, megsiratod. S hallgat ő is, mert minden nyár után árván hagyod. Halk szél öli az erdő árnyait alkonyattá. Csak zavarnád a halak álmait, ha maradnál. Elmész. Visszajössz-e? Kérdik a fák hajladozva. Igen. Csendben, akár egy hóvirág a tavaszra. Ország Lili: Üzenet anyja gyár királynét, aki sokat tett magyar népéért. I. Ferenc József felesége megtanult magyarul, mert őszintén vonzódott Magyar- országhoz és a magyarokhoz. Erzsébet 1837-ben, Münchenben született a bajor Wittelsbach Miksa herceg és Ludovika bajor hercegnő második leányaként. 1854-ben ment férjhez a császárhoz, s ez a frigy számtalan magyar szabadságharcosnak hozott amnesztiát, az országnak pedig az ostromállapot megszűnését. 1857-ben járt először Magyarországon. Nem annyira a politika, mint inkább a szíve vonzotta a magyarokhoz. A romantika iránt fogékony képzeletét érdekelte és foglalkoztatta az a nép, amelyet Bécsben, az udvarnál annyira gyűlöltek. Tanulmányozta történelmünket és irodalmunkat, s egyre jobban érdeklődött a hosszan elhúzódó kiegyezési tárgyalások iránt, s Ferenc József előtt is gyakorta sikerrel pártfogolta a magyarság ügyét. ,,Ha Olaszországban rosszul mennek a császár dolgai — mondta 1866-ban Andrássy Gyulának —, az nekem nagyon fáj. De ha Magyarországon mennek rosszul, az engem megöl!" Ezen a nyáron, a porosz háború idején Budára költözött gyermekeivel egy zugligeti villába. Vitathatatlanul nagy része volt abban, hogy létrejött 1867-ben a kiegyezés a nemzet és uralkodója között. Június 8-i királynévá koronázásakor az egész ország rajongva ünnepelte. Ezután szívesen és gyakran időzött Magyar- országon, utolsó gyermekét Budán szülte, akit csak mint ,,a magyar leányát” emlegetett. Gödöllő volt — Buda mellett — a másik kedves helye. A csupa jókedv királynéra szörnyű csapásként sújtott le fiának, Rudolf trónörökösnek 1889- ben bekövetkezett s máig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála. Régi vidámságát, életkedvét sohasem nyerte többé vissza, csak utazott, járta a világot. Fia emlékére Korfu szigetén gyönyörű palotát építtetett, amelyet Achilleionnak nevezett el, mert a görög hőst is ifjan ragadta el anyja mellől a halál. Egyik útján, Genfben érte a méltatlanul vak halál: egy elvetemült anarchista, Luccheni 1898. szeptember 10-én leszúrta. HETEY HETEDHÉT SIKERE Tomboló lelkesedés a színházban Nagy István Attila Ezúttal kivételes érzékkel választott darabot a Móricz Zsig- mond Színház. A Hegedűs a háztetőn bemutatásával sok mindenről mondott véleményt egyszerre, még akkor is, ha utólag az Arany János-i Akarta a fene gesztusával el akarná magától hárítani a szándékosságot. Miről van szó? A honi sajtóban hónapok óta időről időre felbukkan az antiszemitizmus problémaköre. Van-e vagy nincs? Schlanger András rendezői színpadán csupa szimpatikus zsidó látható, akiket lehetetlen nem szeretni, s akikhez még a hatalom is jóindulatúan viszonyul (a pogromok idején is). De talán ennél is hangsúlyosabban vetődik fel mostanában a kisebbségi létben élők gondja. Európának úgyszólván mindegyik országában élnek nem a nemzetalkotó többséghez tartozók. Hogyan viszonyuljon hozzájuk a többség? Az elmúlt évtizedek —- különösen Közép-Kelet-Európában — megmutatták, hogy ennek a problémának a felszínes kezelése milyen veszélyekkel járhat. Elegendő, ha bekapcsoljuk a rádiót vagy a televíziót, fellapozzuk a legfrissebb újságokat, hogy tapasztaljuk: a súlyosodó gazdasági nehézségek, a bonyolódó vagy feszült belpolitikai helyzet miatt a hatalom gyakran keres bűnbakot. Keres és talál. A kisebbségben élőket, a különböző etnikumokhoz tartozókat. Erről is véleményt mond a darab, ha egy kicsit naivul, egy kicsit érzelmesen is fogalmazza ezt meg. De ez következik Sólem Aléhem, szelleméből, világlátásából. Ő írta még a múlt század végén azt a regényt, amelyből a világhírű musical készült, a Hegedűs a háztetőn. Az eredeti regényeim — Tóbiás, a tejesember — talán pontosabban utal a lényegre, mint az utóbbi, hiszen a musical középpontjában is Tevje áll. Az ő kisembersorsa az érdekes — Sólem Aléhem egyébként is antihősöket teremtett, akik sohasem magasodtak a környezetük fölé, nem voltak kivételesen mások, mint a többiek, legföljebb több volt bennük az élet elviseléséhez szükséges derű és egyszerű emberség, emberszeretet —, de a Hegedűs a háztetőn cím egy kicsit a metaforák áttételesebb világába emeli a nagyon is hétköznapi jelentést. Az előadás egyik látványos pillanata Uram, miért szeretsz ennyire? Hetey László, a tejesember HARASZTOSI PÁL FELVÉTELEI Embertelen az a világ, az a hatalom, amely elszakítja az embereket a hagyományaiktól, elüldözi szülőhelyükről, kiszakítja őket mindennapi életközösségük kereteiből. (Amikor a csendbiztos bejelenti a készülődő pogromot, a színpad hátterében fejszével, doronggal felfegyverzett embereket látunk. Mindnyájunknak eszébe jutnak a román parasztok, a Gil-völgyi bányászok, akiket arra használtak fel, hogy a rend nevében a hatalom nemzetiségellenes szándékait megvalósítsák.) Régen tapasztalt várakozás előzte meg a bemutatót, s ennek jogosságát igazolta a teljesítmény is. Zúgott a szűnni nem akaró vastaps, de nemcsak a Tevjét alakító Hetey László részesült belőle, hanem mindenki. Ha lett volna tapsmérő készülék, aligha regisztrált volna kilengést. Hetey László tejesemberét mindenki a Bessenyei Ferencé- vel mérte össze, hiszen Magyar- országon az ő nevével, gesztusaival kapcsolódott össze ez a figura. Lélegzetvisszafojtva várták a nézők az első felvonás elején felcsendülő híres dalt. A Ha én gazdag lennék Hetey László jellegzetes, jó énekhangján sajnos nem tudott teljesen az övé lenni. (Ez láthatóan őt is zavarta.) De a Szabó Tündével énekelt lírai kettősben már teljesen önmaga volt. Hetey végre gazdagabb figurát formálhatott, mint eddig. Megmutathatta, hogy a felszínesen jókedvű poénkedéstől a rezignált humorig, vagy éppen a filozofikus mélységig képes eljátszani a valóság sokféle arcát. Nagy öröm leírni, hogy Hetey találkozott a szereppel, amelyet a későbbi előadások során még jobban ki tud majd teljesíteni. Volt úgy, hogy a Móricz Zsig- mond nem nagyméretű színpadán egyszerre negyvenen teremtették meg a tökéletes illúziót. Schlanger már-már a folklorikus részletezettségre törekedett, amikor a zsidó közösség életének egy-egy eseményét a színpadra álmodta. Nagy szerepük volt a sikerben a Nyírség Tánc- együttes táncosainak, akik képesek voltak arra is, hogy profi tánctudásukat belesimítsák az általános színpadi mozgásba. Zeke Edit díszlete funkcionálisan sokoldalú volt, jelmezei a valóságot tükrözték. Schlanger igazi nagy együttest irányított, amelyben ezúttal tökéletesen együtt volt a zene és a tánc (a csoportos éneklés egészen kiválóan hangzott), s amelyben a színészek úgy formálták meg a különböző figurákat olykor csupán egy-egy mozdulattal, hogy harmonikusan beilleszkedtek az egészbe. Dicsérhetnénk Szabó Tündét és a „lányait”, akik közül — most már egészen bizonyos — Pregiizer' Fruzsinát ez á színház tette igazi színésznővé, vagy a Simor Ottó, Bárány Frigyes, Szigeti András hármast. Jó lenne írni mindenkiről legalább egyetlen mondatot, de ezt a terjedelem nem teszi lehetővé. Többen kérdezték a szünetben, hol található Anatevka, amelyet el kell hagyniuk a darab végén az ott élő zsidóknak. Anatevka mindenütt létezik, ahol megkülönböztetik az embereket származásuk, világnézetük, vallásuk, hagyományaik, a bőrük színe szerint. Anatevka jelkép, fenyegető rémálom, hogy ne következzen be újra a szörnyűség, amelyet egyszer már megszenvedett a világ. • • Orömüzenet Erdélybe „A munkás kevés, az aratnivaló sok” Kedves levél érkezett szeptember elején a lelkészi hivatalba. Feladója a nagyváradi püspöki hivatal volt, melyben a Király-hágó melléki egyház- kerület missziói előadója arról tájékoztatott, hogy a Tőkés László püspök úrral történő megbeszélése és egyeztetése eredményeként szeretettel hívnak és várnak bármikor Erdélybe, hogy prédikáljak Isten ott élő népének. A püspöki hivatal „örömüzenetnek” nevezte az én levelem, hogy kész vagyok kimenni külmissziói szolgálatra. ,,A munkás kevés, az aratnivaló sok, ha Gazdánk itt akar látni, jöjj mielőbb!" — invitált a kedves levél. így indultam el november 4- én a Szilágyságba, testvérgyülekezetünk fatornyos temploma, faluja, meleg szívű népe felé, ahol nincs helyben lakó lelkipásztor, már 2 éve. Leiéhez Menyő 5 kilométer. Zilah 30 kilométer, s ez meghatározza az ottani reformátusság lelki karakterét. Nemes, mélyen érző, igaz hitű magyar embereket ismerhettem meg szolgálataim alatt. Amikor Leiében tartózkodtam, minden este tartottunk istentiszteletet. A zsúfolt templomok gyülekezeteinek éneke újra és újra felemelte életemet Isten közelébe. Sok kedves meghívásnak is eleget tettem, bár vagy 10 gyülekezethez nem juthattam el, így is prédikálhattam Szérben, Ná- dasdon, Hadadban, Désházán, Menyőben, Szamoserkeden, Szilágyszegen, Szilágycseh- ben, Zilahon, a Wesselényi kollégiumban két kolozsvári professzornővel találkoztam, nagy élmény volt Hagymáslápos, Nagybánya, Katalin, Költő, Zsi- bó, Benedekfalva, Kolozsvár, Szatmár egyházi, építészeti, irodalmi-történelmi életének tanulmányozása, a székelység rendíthetetlen kitartása hitük, magyarságuk mellett. Csodálatos tájakon járva előttem van népünk ott élő részének megtört sorsa, kérges keze, nyílt tekintete, hozzánk való ragaszkodása, 'hitében, nyelvében megmaradni kész vállalása a remélt jövőért. Hazafelé jövet Szatmárnémetiben megállva interjút adtam a megyei lap szerkesztőjének, melyben egy kérdésére válaszolva elmondtam, hogy 35 napos küldetésemet, tanulmányi utamat úgy tekintem, mint egy régi adósság törlesztését. Vágytam a nemzetünk és hitünk bölcsőjéhez, ahogy Pál apostol írja a római levél 1. részében: „Szüntelenül megemlékezem rólatok és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítsetek, valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, hogy együtt bátorodjunk meg. Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse. Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak is adósa vagyok: ezért igyekszem olyan szenvedélyesen arra, hogy nektek is, akik Rómában vagytok, hirdessem az evangéliumot. ” Hálás vagyok Istennek, hogy a hit fővárosában, a hitbuzgó- ság földjén, a Sión hegyén hirdethettem a szabadulás jó hírét, megépülve egymás hite által. Mohácsi László j református lelkész, Tiszadada Deák Mór: Alkony Csupasz fák rajzolják ki az ég ereit a nap erőtlen szíve holtakat melegít egy felhőtüdőből sóhajtás szakad varjak gubbasztanak" vérrög-madarak éles a horizont szemembesuhint az alkony fólnyitja a fák ereit hanyatt fekszem alattam rögök porlanak azt játszatom magammal milyen lesz hanyatt ÍA ‘Ke.fet-94agijarország hétvégi mefíéffete 9
