Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
1992. január 16., csütörtök Kelet-Magyarország 3 „Nem akarok kisparaszt lenni!” A szabadság korlátái (2.) Galambos Béla Tiszalök (KM) — A tisza- löki „Szabadság” Tsz-ben az elnökkel, Baranyai Sándorral a jelenről s jövőről folytatott beszélgetés utolsó gondolata volt, milyen formában gazdálkodjanak tovább az átalakulás után. Kisebb csoportokra válva szét, vagy továbbra is együtt? Hogyan képzeli el a jövőt a tagság? Együtt vagy kü- lön-külön akarnak-e gazdálkodni a hamarosan nevükre kerülő földdel, s néhány száz ezer forintos vagyonrésszel? — Nem akarjuk szétszedni a végre működni kezdő gazdaságot — szólal meg elsőnek Tornán Ferenc üzemeltető gépész. — Elsősorban az érdekeltségi rendszert kell megreformálni, hogy az végre a keresetekben is éreztesse a hatását. A még meglévő 16 milliós adósság átvállalását is csak a közös termelés mellett, együtt képes elviselni a tagság legnagyobb része. Szezonban húszezret — Azt kérdezze inkább, hogyan lehetne megélni abból a 4—5 ezer forintból, amit ezekben a téli hónapokban viszek haza — szól közbe indulatosan a 14 éve tag, Bán Sándor erőgépvezető, mondanivalójának egy cifra kifejezéssel is igyekezvén nagyobb nyomatékot adni. — Ha az asszony nem keresne kétszer ennyit az Alkaloidában nyolcórás műszakban ... Persze szezonban húszezret is haza viszek, de hát azért én 12 órát dolgozom. És olyankor itt se szombat, se vasárnap. A parlament egy éjszakát szavazott végig, s mekkora sápíto- zás volt másnap a rádióban! Mit gondol, mi meg hány A paraszt csak ilyenkor télen ennyire elkeseredett... A SZERZŐ FELVÉTELE éjszakát töltünk egy évben szántással a traktor fülkéjében? Szavait helyeslő morgással kíséri az időközben az egész telepről körénk sereglett szerelő-, traktoroscsapat. Nagy a bizonytalanság — Az embereket bosszantja, hogy az iparban ennyivel jobban lehet keresni — mondja a műhelyfőnök, Barkó József, akinek ősz haja mellett higgadt érvelése is tiszteletet parancsoló. — A húszezer forintos teljesítménybér rögtön nem mutat olyan jól, ha hozzátesszük, hogy azt 390 órás munkával keresi meg az a paraszt, akit egyébként sajnos sosem értékeltek igazán. Ez az igazság. Ezért is bizalmatlan mindennel és mindenkivel szemben. Nem hiszi már el, hogy neki valaki is jót akarhat. Ha már itt tartunk: én nem látnám igazságosnak a fizetések alapul vételét a vagyon nevesítése során, mert ilyen alacsony béreknél .ez a legtöbb ember kisemm'izésé- hez vezet. — Ebben a bizonytalanságban merje valaki kivenni a húsz hektár földjét és merjen venni rá egy traktort! Minek? — méltatlankodik Tornán Miklós traktoros. — Egyrészt járt már úgy itt ember, még nagyon is emlékszem rá, hogy decemberben vett egy lovat, februárban meg már be kellett vinnie a közösbe. Uram! En már nem akarok kisparaszt lenni, mert engem eddig kétszer csaptak be. Rákosi alatt beszervezték az apámat a „téeszcsédbe. Nagy Imre visszaadta amit lehetett, aztán 60-ban Kádárék újra beagitáltak. Másrészt, hogy egyebet ne mondjak, két hónapja készen áll otthon az istállóban egy hízóbikám. Nem veszik át. Hát akkor hogyan merjen önállóan elindulni az ember? II tengerentúlra szökött Hirtelen szinte mindenkiből egyszerre buggyan ki egy-egy keserű, a bizalmatlanságot erősítő, a bizonytalanságot fokozó gondolat. Ezekből tudhatja meg az idegen, hogv Tiszalökön az utóbbi évben harminccal csökkent a háztáji tehéncsorda létszáma, a sertésen darabonként legalább 1000 forint volt tavaly a veszteség, most. meg már nem lehet összeszedni egy autórakomány hízót a településen. Csirkefárm tán öt is működött, amíg valamennyi be nem zárt. Az egyiknek a tulajdonosa a tengerentúlra szökött a hitelek reménytelenné vált visszafizetése, no meg a kezesek haragja elől. A gépek, s alkatrészek őrülten megdrágultak: a két éve még 12 ezerbe kerülő sebességváltó mára 92 ezerbe kerül, a búza ára meg húsz év óta alig változott valamit. Bezzeg a gázolaj 4,0 forintba, vagy egy traktorgu- mi meg 13 ezerbe kerül. Az élénkké vált beszélgetés végén kicsit talán megkönnyebbülve indul mindenki ebédelni. Legalább azzal is könnyíteni tudott a lelkén valamit, hogy kibeszélte egy részét annak, ami,, a lelkét nyomja. Visszafelé, a városi t!) tsz-irodára mentünkben, a kalauzomnak szegődött ágazatvezető tán úgy érzi, egy kis magyarázattal tartozik a műhelyben történt, nedvenként parázs hangulatú beszélgetés után: — A paraszt csak ilyenkor, télen ennyire elkeseredett. Aztán, ha eljön az ideje, végzi a munkáját. Amit ép pen kell, reggeltől estig, nap mint nap. Ezt használták ki mindig, amióta világ a világ és fogják is, ameddig lehet. Városszépítésük Fehérgyarmaton Üzemgazdászképzés Nyíregyháza (KM) — A Pénzügyi és Számviteli Főiskola 1992. tavaszán is folytatja az üzemmérnöki diplomával rendelkezők részére a kétéves mérnök- üzemgazdász-képzést. Az első évfolyamra a megyei önkormányzat oktatási és továbbképzési intézet tanulmányi csoportjánál (4431 Sóstógyógyfürdő. Tölgyes u. 68., telefon: 06-42/15-155) még lehet jelentkezni. Fehérgyarmat (KM) — A fehérgyarmati önkormányzat célul tűzte ki, hogy a városról készített általános rendezési terv jóváhagyását követő 5. évben felülvizsgálja a régit. A felülvizsgálattal egy időben a majdani módosítás egyik célja az építési tilalmak túlnyomó többségének megszüntetése. Emellett a tilalom alól felszabaduló területek beépítési módjára, a szükséges intézmények városszerkezetbe jobban illeszkedő, és városépítészeti szempontból jobb elhelyezésére is gondolnak a tervmódosítás során. Fehérgyarmat város kép- viselő-testülete meghallgatta az építészek tájékoztatóját, s úgy vélte, a városrendezéssel kapcsolatos javaslatot tárgyalja meg a városfejlesztési és kommunális bizottság. A vélemények ütköztetése után a városfejlesztési csoport elkészíti az elemzésen alapuló javaslatot a képviselő-testületnek. Január 31-ig a testület elé kerülhet az a tapasztalatokon, észrevételeken alapuló tervezet, mely a szavazás után alapul szolgálhat az Építész Stúdió szakembereinek az általános rendezési terv módosításához. A képviselőket az a gondolat vezérelte, hogy változtatásokra lehetőleg úgy kerüljön sor, hogy ez minél kevesebb anyagi terhet jelentsen Fehérgyarmat város polgármesteri hivatalának. Ugyanakkor szem előtt kívánják tartani azt a fejlődést, mely, várhatóan a határforgalom fellendülését követően Fehérgyarmaton jótékonyan érezteti majd hatását. Tárca H add dicsekedjek: az utóbbi napokban sokkal okosabb lettem. Nem szerénytelenkednék vele, ha mindenki közeli ismerősöm lenne, s személyesen elmondhatnám, de mivel nem találkozom minden olvasónkkal, ekkora élménytől nem akarok senkit megfosztani. Okosodásom időpontjául — ha lehet egyáltalán pontos becslést adni ilyesmiről — az elmúlt két hetet tudnám megjelölni, bár egyesek szerint akár három hónapra is tehetem. Azzal kezdődött, hogy a Magyar Nemzet Tudja-e ön? címmel nagy vétélkedősorozatot indított. Naponta tette fel a nehezebbnél nehezebb kérdéseket és — mint a totóban, 1-gyel, 2- vel, vagy x-szel kellett válaszolni rá. Aki könnyelműen elhatározta, hogy belevág és megnyeri a fődíjat, a Re- nault-ot. már másnap rájöhetett, hogy baklövést követett el. Akkora nehéz kérdések voltak, mint ide Apagy, így aztán a könnyed vetélkedő helyett nehéz napok következtek. Könyvek, lexikonok, verseskötetek, regények, olimpiatörténetek, a II. világháború története, életrajzok kerültek elő, míg végül éjszakába nyúló búvárkodások, ügyeskedések, szemfülességek után felragaszthatták a válaszokat, a Jolly Joker-eket — mert abból is volt három — és indulhatott a vastag boríték a kedvetl újság szerkesztőségének címére. De mit is részletezem, ebből egyáltalán nem derül ki, hogy én okosabb lettem. Abból azonban igen, ha elpletykálom, hogy egyik nagy ellenzéki pártunk jeles képviselője is a vetélkedők közé keveredett. Humán érdeklődésű lévén komolyan feladták neki a leckét a természettudománnyal kapcsolatos kérdések, például hogy Einstein miért kapott Nobel-dí- jat, vagy ki volt az, aki 1934- ben szabadalmaztatta az USA-ban a nukleáris láncreakciót. Az első kérdés mellé három választ írtak, közülük kellett kiválasztani a jót, a második mellé három név került, közülük kellett választani tudományos alapon vagy anélkül, az*án vagy bejön vagy nem az igazi. És itt nőtt meg az én tudományom. A tudósok közé Szilárd Leó, Oppenheimer és Fermi neve került, s mivel ismerősömnek fogalma sem volt melyikre tippeljen, a legegyszerűbb utat választotta. Megnézett egy életrajzi lexikont, ebből megtudhatta, hogy Oppenheimerl kizárhatja, mert ő akkor még gyerek volt, így a választás két névre, az esély ötven százalékra korlátozódott. És mivel több segítséget már egyik segédanyagban sem talált, beírta az 1-est, vagyis hogy a „tettes” Szilárd Leó volt. Amikor megkérdeztem, miért épp őt választotta, mosolyogva annyit felelt: igaz, hogy Szilárd Leó csak 1933- ban hallott először a láncreakcióról. Fermi pedig már nagy tudós volt, s 1942-ben ő állította elő az első láncreakciót is. Mégis Szilárd Leó volt, mert csak egy zsidónak van annyi esze, hogy azt is szabadalmaztassa, amiről alig tud valamit. Balogftxj&zsef-: : Okosak és okosabbak Nézőpont) Tekintély Kováts Dénes Ú gy tűnik, a belügyi kormányzat rendet akar teremteni a közrend, közbiztonság terén, s ennek a szándékának hangot is ad. Talán meglepő, de teljesen érthető Boros Péter belügyminiszter kijelentése: el kell érni, hogy a bűnözők féljenek a rend őreitől. Csak remélni lehet, hogy az elképzelés valósággá válik, mert manapság sajnos, még nem ezt tapasztaljuk. Igaz ugyan, hogy javul a rendőrség technikai felszereltsége, ellátottsága, de a kedvezőbbé váló lakossági megítélés ellenére sem tapasztalható igazán tekintélyük növekedése. S ennek több összetevője van. Egyrészt meg kell küzdeniük az előítéletekkel, másrészt sok esetben érezhető, hogy nincs igazi „hátországuk”. Sajnos, a mai jogrend, a törvények inkább a bűnözőknek kedveznek. Ez a téma részletesebb elemzést is megér, így most csupán egyetlen gondolat: a zsiványok különféle ürüggyel feljelentgetik a jogszerűen intézkedő rendőröket, ki tudja, milyen sugallatra? __ S a rendőr járhat meghallgatásokra, szembesítésre, tárgyalásokra, ahelyett, hogy végezné feladatát: közrendünk, közbiztonságunk védelmét. E zért van szükség a rendőrségi törvény mielőbbi megalkotására, elfogadására, mely biztosíthatja a rend őrei számára a megfelelő jogi hátteret, s a biztonságot, hogy merjenek intézkedni törvényeink szellemében. Ez, s a hatékony munka biztosíthatja majd tekintélyüket. Móricz Zsigmond „jellemformáló kohó”-ként örökítette meg Túristvándi iskoláját, ahol gyerekkora egy részét töltötte. A maiak az ősi falak között tanulnak. Jeney Lajos (az országos hírű „Priicsök” gyermekciterások és a felnőtt „Kis Túr” irányítója) a mostani gyerekek jellemformálásában nagy szerepet tulajdonít az éneknek, zenének. MOLNÁR KAROLY FELVÉTELE Nábrádi'Lajos J anuár 2-től Oroszországban egy kiló piros (feltehetően szabolcsi) alma ára száz rubel. Ugyáriakkor az oroszok minimálbérét havi 340 rubelben állapították meg. Ezt jelentette Moszkvából a Népszabadság tudósítója. Tudjuk: Oroszországban januártól felszabadították az árakat és aiszomszédos Ukrajnából is 300—400 százalékos áremeléseket jelentettek. Az alma és a minimálbér összehasonlítása megdöbbentő. Sajnálhatjuk a tőlünk keletre élő embertársainkat, akik nélkülöznek. De vajon mit jelent a mi számunkra az orosz árak felszabadítása? Egyelőre további bizonytalanságot jelent. Ám megyénk valamennyi lakójában felmerülhet a kérdés: ha ott drasztikusan felemelték az alma árát, akkor ugye mi drágábban adhatjuk almánkat a keleti szomszédainknak? A hús és más élelmiszer esetében ugyanez a helyzet. A hírközlő szervek jelentése szerint a hús ára kilónként immár 200—250 rubel Oroszországban. S az is köztudott, hogy megyénk húsipari vállalata jelentős mennyiségű húst és húskészítményt ajánlott fel még a múlt év végén az akkor még létező Szovjetuniónak. Búzát is kínáltunk és kínálunk keletre. Ki ne hagyjuk a felsorolásból a kisvárdai baromfifeldolgozó vállalatot, amely tavalyelőtt főleg ázért jutott csődbe, mert „bedugult" a szovjet piaca. Köztudott, hogy a Nyugat élelmiszer segélyt ad Oroszországnak és Ukrajnának. Remélni lehet, hogy e segély felhasználásával magyar, ezen belül szabolcs- szatmár-beregi élelmiszert is vásárolnak keleti szomszédaink. A dollárelszámolás keretében jó, talán az eddig reméltnél is jobb pénzt kaphatunk áruinkért. Csak ügyesnek kell lenni külkereskedőinknek. Meg azoknak a vállalatoknak, kft.-knek, amelyek exportálnak. Reális esélye lehet a jövőben az exportárak emelésének. Es jó volna, ha a magasabb árakat nem a kereskedők fölöznék le, hanem azokból több jutna a termelőknek is. HÁTTÉR KOMMENTÁR _____________ Alma száz rubelért V
