Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

1991. december 31.

MILYEN

VOLT,

MIT

REMÉL?

Körkérdés a búcsúzó s a kezdődő esztendőről

Nyíregyháza (KM — a belpolitikai rovat összeállítása) — Szilveszter a számvetés órája: mit végeztünk az 1991-es esztendőben? Ehhez szorosan kötődik a tervezés, hiszen az ember már csak ilyen. Azt kérdeztük meg beszélgetőpartnereinktől: hogyan sikerült számukra a mögöttük hagyott esztendő és mit várnak az újtól.

TABA SÁNDORNÉ minőség- ellenőrzési osztályvezető, Szabolcs Húsipari Vállalat:

— A vártnál is nehezebbnek bizonyult ez az év. Nemrég költöztünk kertes házba és a kölcsönök jó részét ezekben a hónapokban adtuk vissza. Talán fellélegezhetünk, mert ezentúl csupán az OTP-részletet és a rezsit törlesztjük. A sokféle stressz elviseléséhez az adott erőt, hogy három szép gyermekünk, Adrienn, Lívia és Szabolcs jól tanul, nincs velük gondunk. A munkahelyen folytatódtak a további átszervezések, az osztályról a 20-ból 4 dolgozónak, sajnos, felmondtak. A húskészítmények minőségi ellenőrzéséhez viszont modern gépeket, például foszfát- és hamutartalom-meghatározásra szolgálót kaptunk, így a jövő esztendőtől azt remélem, hogy az ár és a minőség összhangja az eddiginél jobban szolgálja a fogyasztók érdekeit. Otthon pedig? Családi békére vágyom, mint mindig...

LENGYEL ÁGOTA gimnazista, a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium IV. D osztályos tanulója:

— Számomra jól kezdődött az év. Februárban első lettem Kisvárdán, a Bessenyei György vers- és prózamondó versenyen és a tanulmányi eredményem is jól alakult. Erre szokták mondani, hogy minden összejött. Persze, jó értelemben... A jövő évet illetően az egész évfolyam hangulata váltakozó, de azért inkább bizakodunk. Legtöbbünk felvételire készül és reménykedik. A továbbtanulás miatt nagyobb bennünk a drukk, mint az érettségitől való félelem. Arra nem is merünk gondolni, mi lesz, ha nem sikerül.

MÁDI ZOLTÁN, Nyíregyháza polgármestere:

— Hatalmas erőpróba volt ez az év az egész országnak, természetesen az önkormányzatnak is. Ugyanakkor Nyíregyháza egy „jó” város, és úgy gondolom, itt közösen tudunk együtt gondolkodni a lakossággal, hogy az előttünk álló hosszú menetelést minél kevesebb áldozattal tudjuk végrehajtani. 1992-től azt várom, ha lehet, ne legyen nehezebb, mint 1991 volt, mert úgy érzem, nagyon sokan eljutottak már erejük végéhez.

BOLDIZSÁRNÉ TÖRÖK MÁRIA igazgató:

— Mint vezetőnek, teljes siker volt a búcsúzó év — mondja Bol- dizsárné Török Mária, a Nyírbátori Skorpió Cipőgyár igazgatónője. — Augusztustól már nem vagyunk veszteségesek, és ez igen nagy szó. Sokan kérdezték annak idején, hogy mertem belevágni. A válaszom mindig ugyanaz volt: ekkora kihívást kénytelen voltam elfogadni. Mint vezető, legjobban annak örülök, hogy nemcsak mostanra, a jövőre nézve is bőven van munkánk, kapacitásunk teljes mértékben le van kötve. A magánéletemben csak annyi a változás, hogy nem Nyíregyházán, hanem Nyírbátorban élek. Családom nincs, így bőven jut időm a munkára, mindennap utolsóként hagyom el a gyárat. A jövő évi terveket tekintve szerencsére nemcsak-az eddigi nyugati partnerekkel, hanem keleti szomszédainkkal, így az ukránokkal is jó üzleteket kötünk. Június óta vagyok a nyírbátori gyár igazgatója, így talán nem csoda, hogy munkám és magánéletem most teljesen egybeforrt. Optimista vagyok, bízom benne, hogy nem alaptalanul.

A %det-'Maßyarnrszag ünnepi medékíete

KAPLONYI ANDREA, Kölcsey Ferenc Gimnázium:

— Számomra igen sikeresen telt ez az esztendő. Francia speciális tagozatra járok, és nemrég az utolsó pillanatban sikerült bekerülnöm a francia Nantes-ba utazó gimnáziumi csoportba. Tavaly is ott lehettem, most is a harmadikosok utaztak, de valaki lemondta a részvételt, így teljesen véletlenül ismét két hetet tölthettem az Atlanti-óceán partján. A másik nagy élményem, hogy megszereztem a jogosítványt. így a négytagú családunkban három vezetői engedély és egy régi Wartburg található, s az csak természetes, hogy nem én vezetek a leggyakrabban. No, és letettem a középfokú nyelvvizsgát franciából... Jövőre sikerrel kell vennem az érettségit és felvételizek a szegedi egyetem francia—matematika szakára. Sajnos, mindössze négy helyre pályázhatunk...

HORVÁTH JÁNOS esztergályos:

— Nem jó évet tudok magam mögött — mondta a 38 esztendős férfi. — A munkahelyemen, a Hafénél egész évben bajok voltak, a kereset is nagyon visz- szaesett. Természetesen a munkaellátottsággal is komoly problémák adódtak... Reménykedem, hogy jövőre a céget vagy szanálják vagy megvásárolja valaki, s a dolgozók megélhetése biztosabb lesz. Szóval, ha a HAFE egyenesbe jönne, minden bajom rögtön elmúlna. Három gyermekem van, a családdal nincs gond. Szerencsére a lakástartozást sikerült kifizetnünk, melynek nagyon örülök. Bízom benne, hogy lassan az ország szekere kijut a kátyúból, az árak nem szöknek az égig, s ha szűkösen is, de a legszükségesebb anyagiak a rendelkezésünkre fognak állni.

CSONKA OTTÓ, a nagyhalászi művelődési ház igazgatója:

— Sikerként kell elkönyvelni, hogy 1991-ben egyáltalán megmaradtak a ház működési feltételei. Nem szűntek meg a kiscsoportok. A tapasztalatok szerint azonban a kulturális rendezvények száma csökkent, elsősorban a fizetőképes kereslet hiánya miatt. Az ifjúság körében az alkoholmentes programok továbbra sem népszerűek. A megnövekedett munkanélküliség feloldásába se tudunk bekapcsolódni, ugyanis a tervünkben szereplő tanfolyamokat, átképzéseket „felvevőpiac” hiányában nem lehetett megszervezni.

— Sok a bizonytalanság jövőre. Egy tény, a művelődési intézmények önfenntartásába vetett hit utópia. Reménykedem, hogy a település egyre több újonnan szerveződő csoportosulása fedezi fel és él a ház adta lehetőségekkel. A korábbi sikeres rendezvénysorozatunkat, a Rétközi Napokat, Nagyhalászi Napok címen szeretnénk tovább vinni. Egyéni célom sikeresen befejezni a tanárképző főiskolán indított kulturális menedzserképző tanfolyamot. Nagyobb terveim nincsenek, ilyen jövedelmi viszonyok mellett még a „Zsuzsi” Trabantom cseréjéről sem álmodhatom.

ORBÁN VIKTOR, a FIDESZ parlamenti frakciójának vezetője:

— Az elmúlt évben a magánéletemben nem történt döntő változás. Önmagában véve már azt nagy eredménynek tartom, hogy egy olyan elfoglalt embernek, mint amilyen én vagyok, sikerült egyben tartani a családot. Jövőre, vagyis talán már januárban egy fővel növekszik majd a családunk, ugyanis feleségem a második gyermekünket várja. Ha lány lesz, akkor az Anna nevet kapja, ha fiú, akkor még dörrte-, nünk kell a Keve. é's'.a, Gáspár név között. Nem nézettük meg ,a születendő, gyermek nemét,, a lényeg az, -hogy egészséges Jegyen. Ez tehát a jövőre vonatkozóan egy jó hír. S hogy mit várók még a jövőtől? Remélem, hogy az az „idegbeteg" helyzet, amely most az egész országot jellemzi, hamarosan elmúlik, a józan vitának lesz helye, s ez majd a közhangulatra is kedvező hatást gyakorol.

BÁLLÁ ZOLTÁNNÉ eladó, MÁ V Utasellátó:

— Minden évnek megvan a sajátos öröme és bánata. Nekem kicsit nehéz, mert egyedül élek, a férjem már nyolc éve meghalt. Van két gyermekem, s tavaly született még egy szép kisuno- kám is. Ők jelentik számomra a boldogságot. A nyíregyházi MÁV

várótermében az Utasellátónál vagyok eladó. A fizetés, sajnos, itt sem sok. Egyébként a pénzemet legtöbbször odaadom a gyerekeknek, főleg hogy az egyik fiam elkezdett építkezni, oda kell a pénz. Szabad időmben pedig Dombrádra járok ki a 80 éves édesanyámhoz.

— A jövőtől azt várom, kapjanak végre megbecsülést és sze- retetet az idős emberek. Jobb életre lennének érdemesek, hiszen sokat nélkülöztek és szenvedtek. A fiataloknak sem köny- nyű, a pénz utáni törtetés azonban nagyon megkeserítheti a családok békéjét. Szeretném, ha az emberek jó szándékkal közelednének egymáshoz, így mindenki csak jót kaphatna embertársaitól.

I 1

DR. PÁSZTOR MIKLÓS rendörfőkapitányi hivatalvezető:

Május végén a megyei rendőrfőkapitány az MRFK titkárság- vezetőjévé nevezte ki.

— Segítem a főkapitány munkáját, parancsokat, utasításokat készítek, s koordinálom a főkapitányság jogi tevékenységét — mondta a fiatalember.

Részt vett megyénk, illetve az ország idei legnagyobb eseményének, a pápalátogatásnak az előkészítésében, ami neki is sokáig emlékezetes marad.

A rendőrtiszt novemberben pedig a megyei rendőrkapitányi hivatal vezetője lett. 1992-re mind magának, mind a lakosságnak azt kívánja, hogy — bár az előrejelzések szerint a bűnözés nem csökken — minél kevesebb olyan súlyos esettel kelljen találkozni, mint a postarablás vagy a taxisgyilkosság. Természetesen azt is szeretné, ha az embereknek a^említetteknél kisebb üg'yek jpiiatl; .sem.' kellene bosz- szánkpépiijk,.netán telniük.

* it,ti *»

DR. KERTÉSZ KLÁRA gyermekorvos:

— Nagy része nem volt olyan rossz, mint amennyire féltünk tőle. Hivatásomnál fogva azért aggodalommal figyeltem a gyermekintézmények helyzetének alakulását, az átszervezéseket, nem egy esetben a felszámolásukat. Áz életszínvonal visszaesését természetesen a gyerekek is megérzik, ami bizony káros lehet a jövőjük szempontjából. Személyemet illetően most, az év legvégén, sajnos kellemetlen meglepetés ért: az új tisztiorvosi szolgálat megszüntette a Köjálnál a megyei gyermekhigiénés osztályt, amelynek vezetője voltam, ezért további szolgálatomra nem tartanak igényt. Ezért a jövő évtől munkát, új feladatot várok, illetve remélek és olyan együttérző emberekkel való találkozást, mint amilyeneket valósággal újra felfedeztem a régi iskolatársaim között. Annál is inkább, mivel nevelőszülőként tíz éve gondoskodom két, ma már 17 éves ikerleányról, akik most lépnek majd az életbe és minden tőlem telhetővel szeretném őket segíteni.

SOLTÉSZ JÓZSEF, a Közterület-fenntartó Vállalat igazgatója:

Az átszervezés, a bizonytalanság ellenére örülök, hogy sikerült vállalatunkat egyben tartani s minden kötelező feladatunkat ellátni. A jövő évtől rendezettebb gazdasági hátteret várok és remélem, sikerül a vagyonátadással olyan formát kialakítani, az önkormányzattal egyetértésben, amely a szolgáltatások színvonalát és biztonságát növeli majd.

KRISTÓF ATTILA sorkatona:

— Két fontos dolog történt az életemben 1991-ben, és a következő esztendő ismét két sorsdöntő eseményt tartogat számomra. Az idén az egyik nagy élményem az volt, hogy eljuthattam Marokkóba és egy hónapot tölthettem a pálmafák alatt. Az ötvenfokos afrikai klíma legalább előkészített a nyár végére: augusztusban ugyanis bevonultam. S az csak természetes, hogy a jövő esztendő egyik legjobban várt eseménye a leszerelés lesz, utána rögtön tartjuk az esküvőt. Nászúira Írországba és Dániába megyünk.

SZEGEDINÉ ÉLES LÍVIA női fodrász:

— Ez az évem elég jól sikerült. Igaz, nem volt olyan, mint korábban, hisz kevesebb a vendég, látszik, hogy az embereknek nincs pénzük. Azért elégedett vagyok, futotta még a karácsonyi ajándékokra is. Ha jövőre is ilyen lesz a forgalom, a munkahelyünk is megmarad, akkor nem lesz semmi gond.