Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-04 / 284. szám

1991. december 4., szerda Kelet-Mag) arország 3 Több a sóder, mint a malter? Pénzügyi rémhírek a SZÁÉV-nél Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — Ne­héz pénzügyi helyzetben lé­vő vállalat ritkán engedheti meg magának prémiumok kifizetését, főleg, ha az je­lenleg az építőiparban tevé­kenykedik. A dolgozói felhá­borodást a több tíz ezres ki­fizetéseken kívül az is növe­li, hogy szerintük a végkie­légítés megadását a vállalat úgy próbálja kijátszani, bogy kft.-ket alakít, és majd a társaságok néhány hónap múlva engedik el az embe­reket, akkor pedig már szó sincs végkielégítésről. A cég a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat, ahol mindezekről a hétfő reggeli munkásgyúlés után kérdez­tük Seres Antal igazgatót. — A prémium az ún. szo­cialista vállalatok életében több mint 40 éves gyakorlat Fizetése az átlagos teljesít­ményeket meghaladó tevé­kenységek anyagi elismeré­sét szolgálja, illetve azt kel­lett volna szolgálnia. Ez a cél abban az alkalmatlannak bizonyult gazdasági rend­szerben — annyi máshoz ha­sonlóan — eltorzult, és fize­téskiegészítési eszközzé deg­radálódott. A fizikai dolgozók átlagos teljesítményt meghaladó te­vékenysége elismerhető a teljesítmény szerinti elszá­molási rendszerben. A nem fizikai dolgozók átlagon fe­lüli teljesítménye nem min­den esetben építhető be az alapfizetésbe, még most sem az átmeneti időszakban. Ez év derekán kirajzolód­tak azok a területek, ame­lyek létfontosságúakká vál­tak a vállalat számára és át­lagon felüli tevékenységeket igényeltek. Ezek a következők voltak: pénzügyi területen biztosíta­ni a vállalat létfeltételeit, vállalkozási területen megte­remteni a folyamatos munka feltételeit, a termelés terü­letén pedig olyan helyzetet teremteni, mely a munkák kívánalmak szerinti végre­hajtását biztosítják. E három lényeges terület­re határoztuk meg a fizeté­sen kívüli jövedelmek szer­zésének feltételeit. Ezt jobb­nak ítélem, mint a korábbi évek agyon csűrt-csavart premizálási gyakorlatát. A viszonylag újnak ható ún. premizálás szerint a vállalat tényleges bevételei, illetve szerződéskötései jutalmazha­tó bizonyos szabályok sze­rint. O Azt rebesgetik, hogy ezeket a prémiumokat az irodaépület eladásából be­folyt pénzből fizették ki. — Ez valótlanság, hisz az irodaépület számlájának ki­fizetése még nem történt meg. O Viszont a prémiumot vezetők és irodisták kapták — miért? — Ennek okairól a koráb­biakban tettem említést, to­vábbi taglalásra e cikk kere­tei nem adnak lehetőséget, de adott esetben nem zár­kóznék el előle. Annyit még­is érdemes megemlíteni, hogy a fizikai dolgozók tel­jesítményének mérésére megvan az elvi lehetőség. Ha az növekedne, akkor nem 500—600 ezer Ft-os egy főre jutó éves termelési értékkel kellene szégyenkeznünk. Természetesen ezt a témát sem lehet egy-két mondattal elintézni. O ön mennyi prémiumot vett fel? — 1991 évre eddig sem­mit, és a fizetésem sem vál­tozott. O Ügy értesültünk, azok is kapnak jutalékot, akik hi­telhez juttatják a vállalatot, és azok lehetnek belső em­berek. — Igen, a korábban emlí­tett év derekán kiadott el­vek szerint. Igaz ez a va­gyontárgyaink megfelelő ér­tékesítésére is. Sajnos, talán meg kell szöknünk, hogy ezek a tevékenységek válla­laton kívüli emberek, vagy szervezetek esetében előre kialkudott hányadokat igé­nyelnek. Saját embereinket miért zárnánk el ez elől? O Gondolom, megvádolták már a vállalati vagyon kiá­rusításával, hiszen sorra akarják eladni ingatlanaikat. — Nem tudom, hogy vá- doltak-e ilyennel, de tény, hogy a szükségtelen vagyon­tárgyak értékesítése — sa­ját érdekünk miatt, az átala­kulás diktátumai szerint — valamint a magyar gazdaság jelenlegi gyakorlatának meg­felelően, napirenden van. Az így-befolyt összegeket az át­alakulás feltételeinek bizto­sítására használjuk fel. Ter­mészetesen ezek az Állami Vagyonügynökség felügyelete és jóváhagyása mellett tör­ténhetnek meg. O A tervek szerint decem­ber 31-ével 10 kft. alakul a SZAEV-nél, amely a létszám 60%-át érinti. A dolgozók aggálya: bekényszerítik őket a kft.-be, ahonnan 91 nap múlva elengedik, így nem kapnak végkielégítést, ami a vállalat számára jelentős megtakarítás. — A vállalati átalakulást végre kell hajtanunk. Kft.-be való kényszerítésről nincs szó, csak arról, hogy a válla­lat egésze számára ezt az utat határoztuk meg közösen. (A „közösen” alatt minden érdekelt értendő természete­sen nem személy szerint.) Aki ezzel nem tud vagy nem akar személy szerint azono­sulni, az belátása szerint vá­laszthat más utat... A vég- kielégítés meghatározott ese­tekre jár. A törvény szerinti kifizetendő végkielégítés jut­tatása nem vállalati szándék­tól függ, ezért ide vonatkozó gyakorlatunk a törvényeknek megfelelő lesz. A kft.-ből 91 nap múlva történő elbocsátás csupán fikció. Különös gon­dot fordítunk arra, hogy ez ne következhessen be. O A munkásgyűlésen em­lítette a beregszászi építke­zést és — a KEMÉV-vel kö­zösen — egy több milliárdos munka lehetőségét. Hallhat­nánk erről bővebben? — A beregszászi építkezést már háromszor kényszerül­tünk leállítani fizetési és szerződéses problémák miatt. Folyamatos ígérettel rendel­kezünk a barterkért várható áruszállításra vonatkozóan. Legutóbb a szállítás kezdé­sét 1991. december 5-re ígér­ték. A KEMÉV-vel közösen a Németország által finanszí­rozott és a Szovjetunióban készítendő katonai lakások építésére készítünk ajánlato­kat, melyek valóban több milliárdos vállalkozást jelen­tenének. Amíg munka van, nincs elbocsátásról szó és fizetést is tudnak adni, a pénzfelhaj- tók pedig megkapják a juta­lékot. Ezzel talán elégedetté lehet tenni középszintig a dolgozókat. Újabb lépés le­hetne, amikor a kétkezi munkásoknak is találnak ki olyan érdekeltséget, amely alapján fel lehetne tornász­ni azt a bizonyos egy főre ju­tó termelési értéket a kívánt szintre. Addig több lesz a „só­der” mint a malter? • Jobb munka, több pénz • Eladott vagyon • Lakások katonáknak Nagy István Attila okán emlékeznek 9% még arra az eofori- kus állapotra, amelyben a közművelődés, a kultúra hívei voltak 1981- ben Szabolcs-Szatmárban. Hónapokon át felénk for­dult az ország kulturális közvéleményének a figyel­me, Nyíregyházáról írtak a lapok. Ebben az esztendő­ben nyílt meg az önálló társulatú Móricz Zsigmond Színház, ekkor adták át a Megyei és Városi Művelő­dési Központot. Ez utóbbi­ról rögtön vita is kezdő­dött: vajon megfelel-e a rendeltetésének, emberlép­tékű-e? Nevezték púpos té­vének, nyíregyházi Pompi­dou-központnak, beton-acél csodának. Hol van már a kezdeti eufórikus állapot? A köz­pont a napokban ünnepelte tízéves születésnapját, csendben, különösebb külső figyelem nélkül, hi­szen jószerével a nyíregy­házi társintézmények kép­viselői sem jöttek el a ba­ráti találkozóra. Pedig, ha a város kulturális életéről van szó, lehetne miről be­szélni, ki lehetne cserélni a tapasztalatokat, meg lehet­ne osztani a gondokat, s ta­lán tanácsokat is lehetne adni egymásnak. Volt az egész napos ren­dezvénynek egy olyan ré­sze, amikor a jövőről esett szó. A ,ház jövőjéről. A né­hány vendég, az egy-két művelődéskutató szakértő a nagy általánosságokon kívül nem nagyon tudott mit mondani. A ház mű­ködtetésével kapcsolatos gondokat a városnak kell megoldani. A városnak szüksége len­ne egy nagy információs központra, a ház leginkább erre alkalmas — mondta Kenyeres Imre igazgató. De reálértékben egyre keve­sebb jut kultúrára, s a ház fenntartása 1992-ben 12 millió forintba kerül. Fo­dor Péter szerint abból kell kiindulni, hogy minden te­lepülésen szükség van kö­zösségi intézményre, akkor is, ha annak fenntartása veszteséges. Nyíregyházán is a társadalmi szükségle­tek oldaláról kell az intéz­mény sorsát megoldani. Többen felvetették, hogy a rossz közbiztonság miatt ahogy besötétedik megszű­nik a „társadalmi lét", ,s a magánélet veszi kezdetét. Az emberek nem szívesen mozdulnak ki otthonról. Ilyen helyzetben nagyon nehéz a kulturális rendez­vényekre hívni az embere­ket. Tóth János arról be­szélt, hogy fizetőképes pol­gárság híján nehéz a kultú­ra sorsáról elmélkedni. Talán ez volt az oka an­nak is, hogy ezután a be­szélgetés a művelődési központ épületéről folyt. Milyen jövő vár az épület­re? Ebben a kérdésben sen­ki sem tudott mit mondani. A legjobb lenne, ha nem lenne, gondolkodott valaki hangosan, mert nem tudni, hogy mire alkalmas. S ha a kulturális célokra nem, ak­kor vonuljon ki a kultúra a város központjából? rf/OV fejeződött be a EJ beszélgetés, hogy a résztvevők nem ju­tottak előbbre. Pedig egy dolog biztos: az épület áll, s kezdeni kell vele valamit. Este gálaműsor szórakoz­tatta a vendégeket, azt bi­zonyítva, hogy a tett vihet előbbre mindnyájunkat. Mert ha érték pusztul, ak­kor belőlünk is meghal egy parányi. s Fűrészelni jaj de jé, lesz Nyíregyháza—Fehérgyar­mat (KM) — A mezőgazda- sági kisgépek és láncfűré­szek, illetve ezek alkatré­szeinek forgalmazását vég­ző nyíregyházi Agroforg Kft. a megyeszékhelyen, To­kajban, Mátészalkán műkö­dő boltjai után két újabb üzletet nyitott a napokban Kisvárdán és Fehérgyarma­ton. — A kisgépek alkatrész- ellátásával sok bosszúsága volt korábban a tulajdono­saknak — mondta el lapunk­nak Maleczky Tamás az Ag­roforg ügyvezetője — ezért HUMOR olyan gépek forgalmazására igyekeztünk ráállni, ame­lyeknek az alkatrészeit is fo­lyamatosan árusítani tud­juk. Ebből a megfontolásból foglalkozunk a megbízható amerikai Briggs motoros ro­tációs kapákkal, a német mo­toros háti permetezőgépek­kel és a láncfűrészek közül a Husqvarna és a Stihl típu­sokkal. A most megnyitott fehérgyarmati üzletünk Stihl- márkaboltként fog a jövő ben működni, mivel a gyár­tó cég hazai leányvállalatá­val szerződést kötöttünk a közismert fűrészek és alkat­részeinek kizárólagos for­galmazására. A divatos kerékpárok csak a választékbővítést szolgálják az új fehérgyarmati láncfűrész- és kisgépszaküzletben. 4 nyanyelvünk szókincse igen gaz­dag, de nem kell trezorban tar­tani, jut belőle bőven minden­kinek: kinek igazgyöngy, kinek hamis. A nyelvtana pedig megtanít ragozni. Jelen időben, például, napjainkban így ragozunk: én dolgozom, te tönkre mégy, ő vállalkozik, mi munka nélkül vagyunk, ti másképpen gondolkodtok, ők kivárnak. A múlt időt most ne bolygassuk, a jövő időt pedig bizony­talan lenne elragozni. Egyik divatszavunk, az infláció. Üjobban még nagyobb karriert akar csinálni. Miután szépen gömbölyűd­nek a százalékai és a folyamatos ár­emeléstől sérvet kapott, elvetette ma­gát az anti-val, s azóta az anti-inflá- cióné-lküli politika forró ölelésében- adózunk — méltósággal vagy azon alul — a múlt és a jelen hibáinak. Igaz, néha-néha már kibontakozunk, de miután ez a csapodár anti begyű­rűzte, akarom mondani, meggyűrűzte a bérreformot is, azóta nem tudunk kielégülni. A tízezer forintosból, a tő­számnévből már régen törtszámnév lett. Mintha karambolozott volna. De kárrendezésért ez ügyben ne fordul­junk a biztosítóhoz, mert legfeljebb csak indulatszót és felkiáltó monda­tot kapnánk. Az állam óhajtó mondattal akar több bébihez jutni, mert szerinte, jó tőke- befektetés; annyi szociális támogatást ad cserébe, hogy így is kevés! Ezért van az, hogy sok férfi és nő aktív potenciá(l)ját passzívumban tartja. A felkiáltó mondatokat nagy elősze­retettel használja néhány országgyű­lési képviselő, hogy messzebbre han­gozzék a pusztába kiáltott szó. Aztán azt hiszi, hogy egy gombnyomással ö mondja ki a határozószót. Vagy vegyük az adózás mondatta­nát! Az adóalany befizeti az adózás tárgyát (összegét) a határozók (jöve­delem) alapján, s közben kinyílik az állítmány (bicska) a zsebében. A be­vallás helyességét az APEH-nél a jel­zők ellenőrzik (ti. majd jelzik, hogy mennyi lesz a pótadó). Üjobban túl gazdag a szóvirágter- mésünk, például: béremelés, bérkor­rekció, bérrendezés, bérpolitika, bér­reform ... Pedig mi nem virágot, ha­nem termést akarunk, azaz több pénzt a jobb munkáért. Tehát nem mellé­kes, hogy minden szónak és mondat­nak maradjon meg a valódi jelenté­se. Vagyis: a munka ne amatőr munka, ne amatőrmunka legyen, hanem profi! Minden profit a megfe­lelő profitra kell állítani, s akkor az állásokban nem lesz lesállás. Ne le­gyen hát osztószámnév a „se pénz, se posztó”! És a drága tőkehúsnak ne le­gyen híg a leve, különben megisszuk mi még annak a levét! Kommentár _________ Szakítani! Cselényi György 4 napokban nagy öröm ért. A saját károm révén. Történt, hogy egy nyugati cég gépbemu­tatóján engem is megaján­dékoztak egy golyóstollal. Ügy vagyok vele, mint az óra- vagy bélyeggyűjtők, akiknek az adott tárgyból hiába van sok, az újabbnak is örülnek. Gondoltam, a szép na- rancssága és fekete tollat felavatom, de akárhogyan próbáltam, nem írt. Ennek jobban megörül­tem, mint az ajándéknak. Végre találtam egy selejtes nyugati terméket, mellyel az elfogultaknak bizonyít­hatom, ott is hús-vér em­berek élnek, dolgoznak, s náluk sem minden tökéle­tes. A nem író toll halvány reménysugárt nyújt a hit­hez, hogy Magyarország még nincs mindenben és végérvényesen lemaradva Európától. Túl borúlátók lennénk? Nemrégiben a The New York Timesban is megjelent egy cikk, mely­nek írója szerint a magya­rok született pesszimisták. Pedig a környező országok közül nekik megy a legjob­ban ... Elgondolkodtató egy ma­gyar származású, Ausztrá­liában élő férfi véleménye, akit egy újságíró arról fag­gatott: a fia érdeklödik-e Magyarország iránt? Az ti-/ lető határozott nemmel vá­laszolt. És az idegenbe sza-i kadt hazánkfia ennek örül is, hiszen keserűen említet­te, hogy a gyerekének a magyar történelemről mit is mondhatna? Bészéljen d tatárjárásról. a mohácsi vészről, a két világháború­ról, 1956-ról...? Egy állan­dóan vesztes futballcsapat­na k nem lehet szurkolókat toborozni — tette hozzá. A fiatalokat ne történelem­mel és gyásszal takar­ják. Nézze — muta­tott az utcán körbe —, mennyi nevető fiatal van, akik vidáman, felszabadul­tan akarnak élni. A jövőt rájuk kell építeni. Figyel­jenek Amerikára, ahol az optimizmus az élet mozga­tórugója. ama ezek a vélemények WW valamelyest túloz­nak is, annyi azért tény: van bennük valami. Tudom, egy selejtes nyuga­ti golyóstoll a magyarok európai helytállásához ta­lán nem adhat kellő re­ményt, de meggyőződésem, hogy a szomszéd rétje min­dig zöldebb, meg hogy a magyar termék a nyugati­nál csak rosszabb lehet — szemlélettel minél előbb, s a saját érdekünkben szakí­tani kell. Szomorú születésnap mm HÁTTÉR ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents