Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

1991. december 21.

Panelből szabadult lélek

Cservenyák Katalin

■ Azt álmodtam, hogy megpörgettem az idő kerekét. Hipp- hopp, harminc évvel később lett. Kál- lósemjénben már minden lakásban volt telefon, a házak előtt járda, aszfaltút, s mindenhová bekötötték a gázt (ha akkor ezzel fűtenek majd egyáltalán). Az emberek rájöttek, mennyivel békésebb, boldogabb az élet egy ilyen kistelepülésen, kiköltöztek hát panelrabságukból a tiszta, szabad levegőre, s innen járnak be dolgozni, iskolába kocsival a szinte kőhajításnyira fekvő négy városba: Nagykállóba, Nyírbátorba, Debrecenbe, Nyíregyházára. Hétvégeken a sportpályákon egymást érik a különböző versengések, a Mohos-tó a pe- cások paradicsoma lett...

Na, jobb is, ha felébredek! Zöttyenjünk inkább a jelenbe, még ha nem is olyan rózsás. Márpedig, amit Lipcsei Miklós polgármestertől megtudok, nemigen ad okot a derültségre:

— Elmaradott térségben van a község, maga is elmaradott, mégsincs az ötven százalékos támogatást élvezők sorában — mondja bosszús-búsán, mert nemigen érti, miért van .ez így, főleg akkor, ha — minden bántó szándék nélkül — Nagykálló és Balkány is bekerült a „körbe”. — Emiatt az év első felében bizonyos problémáink voltak. Főleg a céltámogatások és a pályázatok esetében. Egy fillért nem kaptunk, mert nem szerepeltünk a listán. A fejkvótás támogatáson kívül semmiféle támogatásban nem részesültünk.

Egyre komolyabbak a lakosság megélhetési gondjai. A négyezer-hétszáz lelkes községből korábban ezren ingáztak más városokban lévő munkahelyükre, s ötszázuknak jutott állás a helyi téeszben, valamint az Elekterfém galván-üzemében. Az ingázók jó részét azonban elengedték, s jelentős leépítés volt az útóbbi két munkahelyen

is. A legutóbbi adatok szerint már 220-an részesülnek munkanélküli-segélyben.

Nagyon rossz mezőgazdasági évet zárt a falu, óriási csalódás érte a háztáji és kisegítő gazdaságot, szinte semmi nem jött be: kezdődött az uborkával, aztán a szamócával, a paradicsommal, paprikával folytatódott a sor, maradt még egy kis remény, hogy a dohány jól fizet, de ez is csakhamar szertefoszlott. így aztán — főleg az év második felében — egyre többen kényszerültek szemlesütve segélyért fordulni a polgármesteri hivatalhoz: tüzelőre, élelemre kellett a pénz. Állandó szociális segélyben 34-en részesülnek, s tizenketten kaptak rendkívüli segélyt.

Pedig volt itt néhány éve jobb világ is: a téesz béralapja csúcsidőben harmincmillió forint volt, a kistermelői bevétel ugyanakkor 60 millió. Az utóbbi tíz évben nagyon sok új ház épült, de a régieket is szépen rendbehozták, keresve sem találni elhanyagolt, gazdátlannak tűnő portát. Am aki itt most lakást épít, biztos nem azért teszi, mert üzletelni akar vele: ha el akarná adni, a

bekerülési költségnek csak öt- ven-hatvan százalékát kapná érte.

— Nagyon vallásos, dolgos nép lakik itt — folytatja a polgár- mester. — A kvótarendszerű támogatásból megpróbáltunk segítséget nyújtani a csalódott családoknak. Á centrumban a gyerekek voltak: meggyőződése a testületnek, hogy a családot a gyereken keresztül lehet lényegesen támogatni.

Ez év végéig térítésmentesen kapták a tankönyvet, füzetcsomagot a gyerekek, és nem kellett fizetniük a szülőknek az étkeztetésükért sem. Karácsonyra pedig csaknem minden családnak jut ajándékba szaloncukor a polgár- mesteri hivataltól.

A legfontosabb a munkahelyteremtő beruházás lenne, azonban előbb el kell látni a külterületeket ivóvízzel. Forrástanyán, Újszőlőskertben és az Újsoron még mindig ásott kútból húzzák a vizet az ott lakók. Céltámogatásra benyújtott pályázatukat elutasították, de jövőre újra próbálkoznak, s minden lehetőséget megragadnak a megvalósításra. Öt kilométernyi járdát kell még

építeni ahhoz, hogy a külterületi iskolás gyerekeknek se kelljen sarat dagasztaniuk iskolába menet. Ugyanennyi kövesút építését tervezik jövőre, s ha kész lesz, még mindig marad 11 kilométer földút, ami esős időben járhatatlan, képtelen bejutni rajta a beteghez az orvos, a mentő, elakad a tűzoltóautó.

Amíg nincs telefon — márpedig nincs, hisz összesen 32 készülék van a „dugdosós” központon, délután négy után ezek is megnémulnak, mindössze hét készüléken lehet éjszaka is segítséget hívni, ha baj van — értelmetlen próbálkozni is azzal, hogy külföldi vagy belföldi tőkést csábítsanak ide vállalkozni, hisz

— hogy a polgármestert idézzem

— az a külföldi idegbajt kapna, ha órákat kellene ülnie a készülék előtt, míg bejön a hívás.

Áldatlan állapot ez, egyszerűbb kocsiba ülni s személyesen elintézni az ügyeket a környező településeken, de még gyalog is gyorsabb, mint Bell és Puskás Tivadar zseniális találmányának magyar módra elfuserált változatától szenvedni.

Folyamatosan tárgyal a polgármester a Magyar Távközlési Vállalattal, több más cég is jelentkezett már náluk, hogy kiépítené, üzemeltetné a rendszert, de nem tudnak addig lépni, míg az új távközlési törvény meg nem születik, mert ma még a MATÁV-ot nem lehet kihagyni.

Szerencsés helyzetben vannak azonban azzal, hogy Máriapócs térségében gázlefejtő állomás épül, amely Sem- jént is ellátná.

Jövőre talán indul is a beruházás, de nyilván óriási anyagi terheket ró majd előnyeivel együtt a lakosságra.

Bár nem szeretjük ezt a szót, társadalmi munkára, adakozásra mindig kész volt az itt élő ember. így épült a második világháborús emlékmű, felújították a focipályát, és kiírtak egy „pályázatot” az iskolásoknak Is: ha a Kállay- kastély kertjében egy-egy kis területet rendben tartanak, cserébe „kilométert” kapnak, vagyis ingyen mehetnek kirándulni.

De ha már a Kállay-kastélynál tartunk, lépjünk is be. A régi bútorokat hiába keresnénk, annak idején elhordták innen mindent, ami mozdítható volt. Csak a cserépkályha és a kandalló maradt. Ma a csodaszép épület diákotthon, alapítója s egyben 1964 óta vezetője is Estók Károly. Pedagógus pályafutását Forrástanyán kezdte, ott szerette meg a tanyasi gyerekeket, embereket, máig szívesen emlékszik vissza Papp Jani bácsira, aki a Kállayak birtokán cselédeskedett a múltban, mindenhez értett, bármiről el lehetett vele beszélgetni, csak éppen analfabéta volt.

— A rendszerváltásból eredően gondnak látom — mondja —, hogy sok a károgó, bizalmatlan, az egymást rémítő ember. Mindenből ügyet csinálnak, még olyanból is, ami egyébként jóra fordul. Az eltelt negyven év nem múlt el nyomtalanul, főleg az erkölcs tekintetében. Nem volt rangja a tudásnak, nem volt értelme tanulni. A diákotthonban lakott egy ikerpár. Kisegítőbejártak, a feleségemet nagyon megszerették, később gyakran visszajöttek hozzá. Egy ilyen alkalommal derült ki: a nyolc kisegítő osztályt végzett fiú húszéves korára ács-állványozóként 16 ezer forintot keresett havonta, míg a tanult pedagógus tizenkettőt. Szeretném, ha rangja lenne végre a törekvésnek, az igyekezetnek, a munkának, a tanulásnak. S erre most megvan minden lehetőség.

A diákotthon könyvtárában beszélgetünk, melynek ajtaja mindig nyitva, a szabadpolcokon szépen sorakoznak a könyvek. Eszük ágában sincs elzárni a gyerekek elől:

— Vállaltuk a kockázatot, ha esetleg eltűnik egy-kettő — mondja Karcsi bácsi. — De hát milyen jó az! Hisz van olvasója! Az a baj, ha nem forgatják a könyveket.

— Itt, Kállósemjénben szemlátomást változik a helyzet — vált témát —, olyan dolgok történtek, amelyekre korábban nem volt példa. Csodának tartom, hogy rövidesen megvalósulhat a korszerű telefonhálózat, lesz gáz, s egyre több járda épül, ami nekünk nagyon nagy dolog. Az ön- kormányzat a különböző támogatásokkal, amelyekben az iskolások részesültek, olyan csodát művelt, hogy azt a legjobbnak hitt kommunisták is megirigyelhetnék. Én azt hiszem, hogy már csak ezek miatt is itt lesz majd a kis Jézus, olyan karácsonyunk, lesz, amelyikre kellemes dolog lesz visszaemlékezni.

A végére maradt, de nem kis büszkeséggel beszélt róla az idős tanító: kedves, elhunyt barátjával, Ratkó Józseffel tizenkét éve indították el az olvasótáborokat, s az idén már hatvan, határainkon túl élő magyar fiatal is ideutazhatott. Most már ez is Kállósemjén történetéhez tartozik.

ÉRDEM ÉS ALKALMASSÁG

Tapolcai Zoltán

egíteni akarok. Bírálva, de emberségében, becsületében senkit nem sértőn. Az eset konkrét, a nevek mégsem fontosak. Hisz majd' minden képviselő-testületben ül legalább egy V. úr.

Már volt egy csörtém jó néhány hónappal ezelőtt V. úrral, a b.-i képviselővel. Akkor egy buszjárat útvonal-módosításával „a népharagot” vonta magára. A mostani ügy apróság. De amit akkor csak szőrmentén sejtettem, sejttettem, most...

^ ♦ <?;

(Az idézet betű szerinti pontosságú) „Tárgy: B. térségében, közutak tereprendezése, illetve kátyúzások kivitelezése.

Felhívom a lakosság figyelmét a tárgykörben szerepeitekre. Egyben felhívom a figyelmét a Cs. Gy., Ny. Nárcisz utcai lakos kifogásaira, hogy az alábbi javaslatomat kérném tudomásul vétel céljából elfogadni.

Indoklások: B. térségének úthálózati karbantartását 1991. II. negyedévben megrendeltem, mely az utak tereprendezését, továbbá az utak kátyúzását tartalmazza. A Polgármesteri Hivatallal megállapodás során az alábbi munkát megrendelve a KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG végzi el a megállapodás keretén belül.

így a térségben számos utcákban végzik el a Tereprendezéseket, illetve az utcai Kátyúzásokat, hogy az utcákban a VÍZMOSÁS és egyéb rendezetlen utakat a KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG megbízott Szerve végzi el. Megbízása a térség területére vonatkozik, így a térség utcáit kell, hogy a fentiekben leírtak szerint elvégezzék. A lakosságnak az alábbiakat kell tudomásul venni. A tereprendezések kivitelezését, illetve a kivitelező SZAKSZERŰ munkájának elvégzését, mely az utcákra vonatkozóak. Mivel a több utcát érintő terület rendezését a fenti kivitelező szakszerűen végzi (KIFOGÁS ELLENÜK NINCS) ezért az 1991. október 13-án megtartott LAKÓSSÁGI beszámolón elhangzottak alapján a Nárcisz utca is szóba került, melyet korábban megrendeltem. Megjegyzem a következőket: iletve tályékoztatom a Cs. Gy. Nárcisz utcai lakost is egyben, hogy a következőket vegye figyelembe: a KÖZÚTI munkákhoz a lakosok ingatlana, és a KÖZÚT nem egy utcái a terei nem a lakosok tulajdonát képezik. így a Közúton végzett munkák a lakosokra nem tartoznak. Abban az esetbe tartozik a lakosokra, ha az ingatlanán belül, illetve a kerítését megrongálják. Mivel a gépi munkák az utakat hivatottak rendezni, illetve a megrendelt útszakaszok KÁTYÚZÁSÁT, JAVÍTÁSÁT megrendelőn keresztül végzik, igy a lakosoknak nem áll módjába, hogy külön-külön az utcai terep- rendezésbe irányitó szerepet lássanak el. Abban az esetben szólhat csak közbe az érintett lakos, ha a kerítését illetve az ingatlanát megrongálják, így a Közúton végzett munkákba nem tartom indokoltnak az indokolatlan beleszólás módját. A Nárcisz utcában az essőzések miatt feltétlen indokolt volt a munka elvégzése a jelenlegi állapot elvégzése érdekébe.

Javaslom a fentiekben leírtakat tudomásul venni, illetve sérelem esetén (Bíróság) bejelentését alkalmazhatják a sértettek. Ny., 1991. október 2. V. L.”

❖ ♦ ❖ ♦

Egy képviselő csak jogilag válik alkalmassá vagy ahogy ma mondják: legitimmé, ha körzetében többségi támogatásra lel. A képviselőség tartalom nélküli cím, ha az illető nem rendelkezik azokkal az alapvető képességekkel és tulajdonságokkal, amelyek ténykedése során igazolják választóinak döntését. Ilyenkor a nagykönyv szerint egy normális demokráciában visszahívják a képviselőt. Mifelénk végigviheti négyéves megbízatását. Hisz csak ez a néhány ember érzi alkalmatlanságának terhét, akinek valami módon megkeseríti hétköznapjait. Mondjuk útgyalulás közben a ház fala alól is kivájatja a földet, majd a reklamációra levélben s kapu elé zúdított sárga homokkal válaszol.

Számomra a levél az érdekesebb. Nem kívánom senkitől, hogy irodalmi magasságokban szárnyaljon. Azt sem, hogy jártas legyen egy hivatalos levél megírásában. Csak azt, ha tudja, nem képes rá, bízza szakemberre. Ha tudja, hogy nem képes rá!

Hogy a „lakosságnak", amely Cs. Gy.-ket, s tisztes b.-ieket jelent, mit kell tudomásul, figyelembe venni, mi tartozik rá, mi indokolt, mi nem, azt nem V. úr dönti el. Azt sem, hogy nincs (nem volt, nem lesz?) kifogás az útgyalulás ellen. Ugyanis október 2-án ezt kijelenti egy október 13-i (volt? lesz?) lakossági beszámoló ürügyén, ez látnoki képességeket sejtet. (Vagy figyelmetlenséget a dátumok körül.)

Tudom, hogy V. úrnak elvitathatatlan érdemei vannak B. felvirágoztatásában. De más dolgozni egy városrészért, mint méltón képviselni azt. S azt jó, ha tudják a b.-iek- is. A képviselőséghez elég, ha valaki keményen meg tudja fogni a lapátot, ki tudja járni a kábeltévét, közvilágítást, gázbevezetést? Bár lehet, hogy V. úr támogatóinak igen. Most. Még. De mi lesz, ha a testületi ülés széksoraiban V. úr felszólalásait kísérő kuncogást, sőt, egyre többször, a nyílt nevetést B. sínyli majd meg?

Végül is mi közöm egy b.-i képviselőhöz? Lévén, hogy más városrészben lakom, nem enyém. De azon testület tagja, akikre Én a Városom vezetését bíztam. Csak akkor vagyok nyugodt, hogy megteszik helyettem azt, amihez nem értek, ha ez a bizalom sohasem rendül meg. Közülük egyben sem.

Ezeket a sorokat kapta kézhez V. úr. Sőt! Személyesen is elmondtam érveimet. Értse meg, nem emberségét, becsületét kétlem, hanem képviselői alkalmasságát. Kértem, tegye mellé — vele szembe — a maga érveit. Miért tartja magát jó képviselőnek? S döntsenek Önök, majd százezer ülnökként.

V. úr válasz helyett arra kért, keressem meg a polgármestert. A polgármester megelőzött. Ő jött. Majd egy kerekasztal-beszélgetés következett a település alpolgármestere, jegyzője, a közgyűlés független frakciójának vezetője és V. úr részvételével. Meggyőzésemre.

Érveltek.

Legyek türelemmel. A képviselőknek még tanulniuk kell az új demokráciát. Az utolsó pillanatban megalkotott választási törvény az oka, hogy maga a közgyűlés nem megfelelő összetételű. A közgyűlésé, amely végre átrágta magát a legfontosabb teendőkön. így talán lesz idő a képviselők képzésére is. V. úr több kijelentésével valóban túllépte hatáskörét, az ilyen levelezgetés sem a képviselő feladata. Neki nem a területi érdekeket kell szem előtt tartania, hanem a városét. (Másodsorban természetesen odafigyelve választókörzetére is.) A független frakció vezetője megígérte: foglalkoznak V. úrral, segítenek hivatalos leveleinek megírásában, a szavazások előtt elbeszélgetnek vele.

értem, írják le mindezt. A frakcióvezető konzultált képviselőtársaival. Döntésük: a frakció nem párt, így ilyen esetben nem vállalhatja a véleményalkotást.

Az oda-vissza levelezgetést szerettem volna elkerülni, azt, hogy az egyoldalúság vádjával illessenek. Az első sorokat két hónappal ezelőtt írtam le. Türelmemre, úgy hiszem, panasz nem lehet.

Ä %eíet-fyíafjuarorszóui fictvcqi mettéfdete

Egy, csak egy asszony?... harasztosi Pál felvétele