Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

1991. december 21. Panelből szabadult lélek Cservenyák Katalin ■ Azt álmodtam, hogy megpörgettem az idő kerekét. Hipp- hopp, harminc év­vel később lett. Kál- lósemjénben már minden lakásban volt telefon, a házak előtt járda, aszfaltút, s minden­hová bekötötték a gázt (ha akkor ezzel fűtenek majd egyáltalán). Az emberek rájöttek, mennyivel békésebb, boldogabb az élet egy ilyen kistelepülésen, kiköltöztek hát panelrabságukból a tiszta, szabad levegőre, s innen járnak be dolgozni, iskolába kocsival a szinte kőhajításnyira fekvő négy városba: Nagykállóba, Nyírbá­torba, Debrecenbe, Nyíregyhá­zára. Hétvégeken a sportpályá­kon egymást érik a különböző versengések, a Mohos-tó a pe- cások paradicsoma lett... Na, jobb is, ha felébredek! Zöttyenjünk inkább a jelenbe, még ha nem is olyan rózsás. Márpedig, amit Lipcsei Miklós polgármestertől megtudok, nem­igen ad okot a derültségre: — Elmaradott térségben van a község, maga is elmaradott, mégsincs az ötven százalékos támogatást élvezők sorában — mondja bosszús-búsán, mert nemigen érti, miért van .ez így, főleg akkor, ha — minden bántó szándék nélkül — Nagykálló és Balkány is bekerült a „körbe”. — Emiatt az év első felében bizo­nyos problémáink voltak. Főleg a céltámogatások és a pályázatok esetében. Egy fillért nem kap­tunk, mert nem szerepeltünk a listán. A fejkvótás támogatáson kívül semmiféle támogatásban nem részesültünk. Egyre komolyabbak a lakos­ság megélhetési gondjai. A négyezer-hétszáz lelkes község­ből korábban ezren ingáztak más városokban lévő munkahe­lyükre, s ötszázuknak jutott állás a helyi téeszben, valamint az Elekterfém galván-üzemében. Az ingázók jó részét azonban elengedték, s jelentős leépítés volt az útóbbi két munkahelyen is. A legutóbbi adatok szerint már 220-an részesülnek munka­nélküli-segélyben. Nagyon rossz mezőgazdasági évet zárt a falu, óriási csalódás érte a háztáji és kisegítő gazda­ságot, szinte semmi nem jött be: kezdődött az uborkával, aztán a szamócával, a paradicsommal, paprikával folytatódott a sor, ma­radt még egy kis remény, hogy a dohány jól fizet, de ez is csakha­mar szertefoszlott. így aztán — főleg az év második felében — egyre többen kényszerültek szemlesütve segélyért fordulni a polgármesteri hivatalhoz: tüzelő­re, élelemre kellett a pénz. Állan­dó szociális segélyben 34-en részesülnek, s tizenketten kap­tak rendkívüli segélyt. Pedig volt itt néhány éve jobb világ is: a téesz béralapja csúcsidőben harmincmillió forint volt, a kistermelői bevétel ugyan­akkor 60 millió. Az utóbbi tíz év­ben nagyon sok új ház épült, de a régieket is szépen rendbehoz­ták, keresve sem találni elhanya­golt, gazdátlannak tűnő portát. Am aki itt most lakást épít, biztos nem azért teszi, mert üzletelni akar vele: ha el akarná adni, a bekerülési költségnek csak öt- ven-hatvan százalékát kapná érte. — Nagyon vallásos, dolgos nép lakik itt — folytatja a polgár- mester. — A kvótarendszerű támogatásból megpróbáltunk segítséget nyújtani a csalódott családoknak. Á centrumban a gyerekek voltak: meggyőződése a testületnek, hogy a családot a gyereken keresztül lehet lénye­gesen támogatni. Ez év végéig térítésmentesen kapták a tankönyvet, füzetcso­magot a gyerekek, és nem kellett fizetniük a szülőknek az étkezte­tésükért sem. Karácsonyra pedig csaknem minden családnak jut ajándékba szaloncukor a polgár- mesteri hivataltól. A legfontosabb a munkahely­teremtő beruházás lenne, azon­ban előbb el kell látni a külterüle­teket ivóvízzel. Forrástanyán, Újszőlőskertben és az Újsoron még mindig ásott kútból húzzák a vizet az ott lakók. Céltámoga­tásra benyújtott pályázatukat elutasították, de jövőre újra pró­bálkoznak, s minden lehetőséget megragadnak a megvalósításra. Öt kilométernyi járdát kell még építeni ahhoz, hogy a külterületi iskolás gyerekeknek se kelljen sarat dagasztaniuk iskolába me­net. Ugyanennyi kövesút építé­sét tervezik jövőre, s ha kész lesz, még mindig marad 11 kilo­méter földút, ami esős időben járhatatlan, képtelen bejutni rajta a beteghez az orvos, a mentő, elakad a tűzoltóautó. Amíg nincs telefon — márpe­dig nincs, hisz összesen 32 ké­szülék van a „dugdosós” köz­ponton, délután négy után ezek is megnémulnak, mindössze hét készüléken lehet éjszaka is se­gítséget hívni, ha baj van — ér­telmetlen próbálkozni is azzal, hogy külföldi vagy belföldi tőkést csábítsanak ide vállalkozni, hisz — hogy a polgármestert idézzem — az a külföldi idegbajt kapna, ha órákat kellene ülnie a készü­lék előtt, míg bejön a hívás. Áldatlan állapot ez, egysze­rűbb kocsiba ülni s személyesen elintézni az ügyeket a környező településeken, de még gyalog is gyorsabb, mint Bell és Puskás Tivadar zseniális találmányának magyar módra elfuserált változa­tától szenvedni. Folyamatosan tárgyal a pol­gármester a Magyar Távközlési Vállalattal, több más cég is je­lentkezett már náluk, hogy kiépí­tené, üzemeltetné a rendszert, de nem tudnak addig lépni, míg az új távközlési törvény meg nem születik, mert ma még a MATÁV-ot nem lehet kihagyni. Szerencsés helyzetben van­nak azonban azzal, hogy Máriapócs térségében gázlefejtő állomás épül, amely Sem- jént is ellátná. Jövőre talán in­dul is a beruhá­zás, de nyilván óriási anyagi terheket ró majd előnyeivel együtt a lakos­ságra. Bár nem szeretjük ezt a szót, társadalmi munkára, adakozásra mindig kész volt az itt élő ember. így épült a második világháborús emlékmű, felújították a focipá­lyát, és kiírtak egy „pályázatot” az iskolásoknak Is: ha a Kállay- kastély kertjében egy-egy kis te­rületet rendben tartanak, cseré­be „kilométert” kapnak, vagyis ingyen mehetnek kirándulni. De ha már a Kállay-kastélynál tartunk, lépjünk is be. A régi bú­torokat hiába keresnénk, annak idején elhordták innen mindent, ami mozdítható volt. Csak a cse­répkályha és a kandalló maradt. Ma a csodaszép épület diákott­hon, alapítója s egyben 1964 óta vezetője is Estók Károly. Peda­gógus pályafutását Forrástanyán kezdte, ott szerette meg a tanya­si gyerekeket, embereket, máig szívesen emlékszik vissza Papp Jani bácsira, aki a Kállayak birto­kán cselédeskedett a múltban, mindenhez értett, bármiről el le­hetett vele beszélgetni, csak ép­pen analfabéta volt. — A rendszerváltásból ere­dően gondnak látom — mondja —, hogy sok a károgó, bizalmat­lan, az egymást rémítő ember. Mindenből ügyet csinálnak, még olyanból is, ami egyébként jóra fordul. Az eltelt negyven év nem múlt el nyomtalanul, főleg az er­kölcs tekintetében. Nem volt rangja a tudásnak, nem volt ér­telme tanulni. A diákotthonban lakott egy ikerpár. Kisegítőbejár­tak, a feleségemet nagyon megszerették, később gyakran visszajöttek hozzá. Egy ilyen al­kalommal derült ki: a nyolc kise­gítő osztályt végzett fiú húsz­éves korára ács-állványozóként 16 ezer forintot keresett havonta, míg a tanult pedagógus ti­zenkettőt. Szeretném, ha rangja lenne vég­re a törekvésnek, az igyekezetnek, a munkának, a tanulásnak. S erre most meg­van minden lehe­tőség. A diákotthon könyvtárában be­szélgetünk, melynek ajtaja mindig nyitva, a szabadpolcokon szépen sorakoznak a könyvek. Eszük ágában sincs elzárni a gyerekek elől: — Vállaltuk a kockázatot, ha esetleg eltűnik egy-kettő — mondja Karcsi bácsi. — De hát milyen jó az! Hisz van olvasója! Az a baj, ha nem forgatják a könyveket. — Itt, Kállósemjénben szemlá­tomást változik a helyzet — vált témát —, olyan dolgok történtek, amelyekre korábban nem volt példa. Csodának tartom, hogy rövidesen megvalósulhat a kor­szerű telefonhálózat, lesz gáz, s egyre több járda épül, ami ne­künk nagyon nagy dolog. Az ön- kormányzat a különböző támo­gatásokkal, amelyekben az isko­lások részesültek, olyan csodát művelt, hogy azt a legjobbnak hitt kommunisták is megirigyel­hetnék. Én azt hiszem, hogy már csak ezek miatt is itt lesz majd a kis Jézus, olyan karácsonyunk, lesz, amelyikre kellemes dolog lesz visszaemlékezni. A végére maradt, de nem kis büszkeséggel beszélt róla az idős tanító: kedves, elhunyt ba­rátjával, Ratkó Józseffel tizenkét éve indították el az olvasótábo­rokat, s az idén már hatvan, ha­tárainkon túl élő magyar fiatal is ideutazhatott. Most már ez is Kállósemjén történetéhez tarto­zik. ÉRDEM ÉS ALKALMASSÁG Tapolcai Zoltán egíteni akarok. Bírálva, de ember­ségében, becsületében senkit nem sértőn. Az eset konkrét, a nevek mégsem fontosak. Hisz majd' min­den képviselő-testületben ül leg­alább egy V. úr. Már volt egy csörtém jó néhány hónappal ezelőtt V. úrral, a b.-i képviselővel. Akkor egy buszjárat útvonal-módosításával „a népharagot” vonta ma­gára. A mostani ügy apróság. De amit akkor csak szőrmentén sejtettem, sejttettem, most... ^ ♦ <?; (Az idézet betű szerinti pontosságú) „Tárgy: B. térségében, közutak tereprendezése, illetve kátyú­zások kivitelezése. Felhívom a lakosság figyelmét a tárgykörben szerepeitekre. Egyben felhívom a figyelmét a Cs. Gy., Ny. Nárcisz utcai lakos kifogásaira, hogy az alábbi javaslatomat kérném tudomásul vétel céljá­ból elfogadni. Indoklások: B. térségének úthálózati karbantar­tását 1991. II. negyedévben megrendeltem, mely az utak tereprendezését, továbbá az utak kátyúzá­sát tartalmazza. A Polgármesteri Hivatallal megál­lapodás során az alábbi munkát megrendelve a KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG végzi el a megállapodás keretén belül. így a térségben számos utcákban végzik el a Tereprendezéseket, illetve az utcai Kátyúzásokat, hogy az utcákban a VÍZMOSÁS és egyéb rende­zetlen utakat a KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG megbí­zott Szerve végzi el. Megbízása a térség területére vonatkozik, így a térség utcáit kell, hogy a fentiek­ben leírtak szerint elvégezzék. A lakosságnak az alábbiakat kell tudomásul venni. A tereprendezé­sek kivitelezését, illetve a kivitelező SZAKSZERŰ munkájának elvégzését, mely az utcákra vonatko­zóak. Mivel a több utcát érintő terület rendezését a fenti kivitelező szakszerűen végzi (KIFOGÁS EL­LENÜK NINCS) ezért az 1991. október 13-án megtartott LAKÓSSÁGI beszámolón elhangzottak alapján a Nárcisz utca is szóba került, melyet ko­rábban megrendeltem. Megjegyzem a következő­ket: iletve tályékoztatom a Cs. Gy. Nárcisz utcai lakost is egyben, hogy a következőket vegye fi­gyelembe: a KÖZÚTI munkákhoz a lakosok ingat­lana, és a KÖZÚT nem egy utcái a terei nem a lakosok tulajdonát képezik. így a Közúton végzett munkák a lakosokra nem tartoznak. Abban az esetbe tartozik a lakosokra, ha az ingatlanán belül, illetve a kerítését megrongálják. Mivel a gépi mun­kák az utakat hivatottak rendezni, illetve a meg­rendelt útszakaszok KÁTYÚZÁSÁT, JAVÍTÁSÁT megrendelőn keresztül végzik, igy a lakosoknak nem áll módjába, hogy külön-külön az utcai terep- rendezésbe irányitó szerepet lássanak el. Abban az esetben szólhat csak közbe az érintett lakos, ha a kerítését illetve az ingatlanát megrongálják, így a Közúton végzett munkákba nem tartom indo­koltnak az indokolatlan beleszólás módját. A Nár­cisz utcában az essőzések miatt feltétlen indokolt volt a munka elvégzése a jelenlegi állapot elvégzé­se érdekébe. Javaslom a fentiekben leírtakat tudomásul venni, illetve sérelem esetén (Bíróság) bejelenté­sét alkalmazhatják a sértettek. Ny., 1991. októ­ber 2. V. L.” ❖ ♦ ❖ ♦ Egy képviselő csak jogilag válik alkalmassá vagy ahogy ma mondják: legitimmé, ha körzetében többségi támogatásra lel. A képviselőség tartalom nélküli cím, ha az illető nem rendelkezik azokkal az alapvető képességekkel és tulajdonságokkal, amelyek ténykedése során igazolják választóinak döntését. Ilyenkor a nagykönyv szerint egy normá­lis demokráciában visszahívják a képviselőt. Mife­lénk végigviheti négyéves megbízatását. Hisz csak ez a néhány ember érzi alkalmatlanságának terhét, akinek valami módon megkeseríti hétköz­napjait. Mondjuk útgyalulás közben a ház fala alól is kivájatja a földet, majd a reklamációra levélben s kapu elé zúdított sárga homokkal válaszol. Számomra a levél az érdekesebb. Nem kívá­nom senkitől, hogy irodalmi magasságokban szár­nyaljon. Azt sem, hogy jártas legyen egy hivatalos levél megírásában. Csak azt, ha tudja, nem képes rá, bízza szakemberre. Ha tudja, hogy nem képes rá! Hogy a „lakosságnak", amely Cs. Gy.-ket, s tisztes b.-ieket jelent, mit kell tudomásul, figyelem­be venni, mi tartozik rá, mi indokolt, mi nem, azt nem V. úr dönti el. Azt sem, hogy nincs (nem volt, nem lesz?) kifogás az útgyalulás ellen. Ugyanis október 2-án ezt kijelenti egy október 13-i (volt? lesz?) lakossági beszámoló ürügyén, ez látnoki képességeket sejtet. (Vagy figyelmetlenséget a dátumok körül.) Tudom, hogy V. úrnak elvitathatatlan érdemei vannak B. felvirágoztatásában. De más dolgozni egy városrészért, mint méltón képviselni azt. S azt jó, ha tudják a b.-iek- is. A képviselőséghez elég, ha valaki keményen meg tudja fogni a lapátot, ki tudja járni a kábeltévét, közvilágítást, gázbeveze­tést? Bár lehet, hogy V. úr támogatóinak igen. Most. Még. De mi lesz, ha a testületi ülés székso­raiban V. úr felszólalásait kísérő kuncogást, sőt, egyre többször, a nyílt nevetést B. sínyli majd meg? Végül is mi közöm egy b.-i képviselőhöz? Lé­vén, hogy más városrészben lakom, nem enyém. De azon testület tagja, akikre Én a Városom veze­tését bíztam. Csak akkor vagyok nyugodt, hogy megteszik helyettem azt, amihez nem értek, ha ez a bizalom sohasem rendül meg. Közülük egyben sem. Ezeket a sorokat kapta kézhez V. úr. Sőt! Sze­mélyesen is elmondtam érveimet. Értse meg, nem emberségét, becsületét kétlem, hanem képviselői alkalmasságát. Kértem, tegye mellé — vele szem­be — a maga érveit. Miért tartja magát jó képvise­lőnek? S döntsenek Önök, majd százezer ülnök­ként. V. úr válasz helyett arra kért, keressem meg a polgármestert. A polgármester megelőzött. Ő jött. Majd egy kerekasztal-beszélgetés következett a település alpolgármestere, jegyzője, a közgyűlés független frakciójának vezetője és V. úr részvéte­lével. Meggyőzésemre. Érveltek. Legyek türelemmel. A képviselőknek még tanul­niuk kell az új demokráciát. Az utolsó pillanatban megalkotott választási törvény az oka, hogy maga a közgyűlés nem megfelelő összetételű. A közgyű­lésé, amely végre átrágta magát a legfontosabb teendőkön. így talán lesz idő a képviselők képzé­sére is. V. úr több kijelentésével valóban túllépte hatáskörét, az ilyen levelezgetés sem a képviselő feladata. Neki nem a területi érdekeket kell szem előtt tartania, hanem a városét. (Másodsorban ter­mészetesen odafigyelve választókörzetére is.) A független frakció vezetője megígérte: foglalkoznak V. úrral, segítenek hivatalos leveleinek megírásá­ban, a szavazások előtt elbeszélgetnek vele. értem, írják le mindezt. A frakcióve­zető konzultált képviselőtársaival. Döntésük: a frakció nem párt, így ilyen esetben nem vállalhatja a vé­leményalkotást. Az oda-vissza levelezgetést sze­rettem volna elkerülni, azt, hogy az egyoldalúság vádjával illessenek. Az első sorokat két hónappal ezelőtt írtam le. Türelmemre, úgy hiszem, panasz nem lehet. Ä %eíet-fyíafjuarorszóui fictvcqi mettéfdete Egy, csak egy asszony?... harasztosi Pál felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents