Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-16 / 294. szám
netto HATTER Átadás előtt a Vasgyár utcai lakások Nyíregyházán. balAzs attila felvételű Lépést válthatunk? Tanulmány a kormányprogramhoz Nyíregyháza (KM — BJ) — Most, hogy a kormány napirendre tűzte a Szabolcs- Szatmár-Bereg felzárkóztatását elősegítő program megvitatását, ismét felcsillant a remény, hogy az országnak ez a legkeletibb megyéje közelíthet a fejlettebb régiókhoz. A program elkészítését egy regionális terület- és településfejlesztési tanulmány előzte meg, amely a jelenlegi helyzet kialakulásából kiindulva nem álmokat kerget, reális elképzeléseket vázol fel. Sorozatunk alapjául ez a tanulmány szolgált. 6and mindenütt Mivel a megye kívülre- kedt az ipari régiókon, az utóbbi 40 év alatt mintegy 250 ezer ember vándorolt el, s a lakosság több mint egynegyede élt a létminimum alatt 1990-ben. A települési önkormányzatok szociális feladatainak terhei óriásak. Az alacsony jövedelem, a sokgyermekes családok, a foglalkoztatási nehézségek súlya, olyan szociális igényeket támasztanak az önkormányzatokkal szemben, amit nem tudnak elviselni. Nagy gondokkal küszködött az ipar és a mezőgazdaság is. A múlt kísért abban is, hogy a kereskedelemben az áruforgalom növekedésének nagyságrendjében a megyék között az utolsó helyre kerültünk, s az országos egy főre jutó kiskereskedelmi áruforgalom 80 százalékát ,sem érjük el. A kormány rövid, majd hosszabb távú programja ebből a helyzetből vezetne ki. Az utóbbi időszakban biztató jelei vannak az autópályák kiépítésének, ennek révén megváltozhat a megye közlekedési szerkezete. Az autópályák közül az M3-as nyomvonala Polgártól Barabásig a megyeszékhely közelében (Nagykálló mellett) vezetne át, ehhez a tervezett Déli autópálya csatlakozhat. Ez természetesen fordított ütemben is megvalósulhat az M3-as későbbi kapcsolódásával. A két nyomvonalnak a Nagykálló-harangodi térséget követően az országhatárig közös szakasza van. Útkorrekciókat kellene végrehajtani a 38-as út esetében, melynél úgy a raka- mazi, mint a tokaji átvezetése kritikus forgalmi körülményeket teremt; a 4911-es úttal kapcsolatban, ahol a nagykállói és a nyírbátori átvezetés a 38-ashoz hasonló; a 49-es útnál, ami a 41- es út és Pátyod között sok településen át halad és megszívlelendő az UVATERV 4-es útra tett korrekciós ja-, vaslata. . _____ Utak Mindezeknek úgy látszik igazán a jelentősége, ha túlnézünk az ország határán, és látjuk, hogy Cigánd felé a későbbiekben Kelet-Szlová- kia és Lengyelország délkeleti térségeivel teremthető kapcsolat a sátoraljaújhelyi átkelőn keresztül. A 4-es út esetében (később szintén autóút) Minszk—Leningrád, Kijev—Moszkva leágazással pedig a Fekete-tenger is célpont lehet. Jó közlekedési kapcsolat teremthető Románia irányában, a meglévő csengersimai és a tervezett vállaji átkelőn keresztül. Az előbbinél Temesváron át Bukarest, az utóbbinál pedig Nagyvárad lehetne az úticél, illetve Aradon át Belgrád, tehát Jugoszlávia északkeleti területei. A légi forgalomba Nyíregyháza bekapcsolásával és kiépített kifutópálya meghosszabbításával elérhető, hogy közepes nagyságú, kategóriájú gépeket fogadhasson, illetve indítson, és megfelelő infrastruktúrák mellett a nemzetközi forgalom is számításba jöhet. Vasúton pedig a záhonyi átrákókör- zet maradhat az európai vasúti közlekedés homlokterében. Egy másik nemzetközi irányt a tervezett vállaji határátkelő térségében lehetne kiépíteni, melynek már évtizedekkel ezelőtt hagyományai voltak, illetve közel jártak a román—magyar vasúti kapcsolatok normalizálódásához. Vizi szállítás A vízi szállítás területén az adottságok sokat javíthatók, amennyiben sikerülne a Tisza hajózhatóságának feltételeit megteremteni. Ez különösen a Dombrád és Vásá- rosnamény közötti szakaszon jelentene erőteljesebb beavatkozást. A gazdaságban elérhető változásokról sorozatunk második részében lesz szó. (Folytatjuk) Notóriusoknak pótképzés A változó közlekedésfelügyelet Nyíregyháza (KM — M. Magyar László) — A hatvanas években még szinte luxuscikknek számított az autó, aztán egyre inkább mindennapi életűnk részévé vált. Nehéz lenne pontosan megmondani most a forgalomban lévő gépjárművek számát, az azonban tény: rossz az utak minősége, a kocsik műszaki állapota nem megfelelő, s a közlekedési morál is bizony mély ponton van kis hazánkban. Mindezeket figyelembe véve született meg ebben az évben egy kormányrendelet, amely nagymértékben átalakította a megyei közlekedés- felügyeleteket; E rendelet lényegéről beszélgettünk Szászain Lászlóval, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Közlekedésfelügyelet igazgatójával. Q Augusztus elsejétől létezik az új'szervezetű közlekedésfelügyelet. Mennyiben lett más? — Röviden tekintsük át a történetét. A KPM Autófelügyelet 1954-toen alakult meg, majd 1983-ban átkerült a megyei tanácsok közlekedési osztályához. Ekkor megszüntették a korábban meglévő HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE hatósági feladatot, az is átkerült a közlekedési osztályhoz. Mivel már nem a minisztérium volt a felettes szerv, a hatósági eljárások szinte megyénként változtak. Ezen változtat a rendelet, melynek lényege, a megyei önkormányzatok alól kikerült a szervezet, s közvetlenül a KHV Minisztérium Közlekedési Főfelügyelete alá tartozik. Ismét rendelkezünk hatósági jogosítvánnyal, vagyis elsőfokú hatóságként járunk el a közutakkal, a járműközlekedéssel, a hajózással kapcsolatban. O Hogyan változott meg a felügyelet feladatköre? — Korábban a gépjárművek vizsgálatával, redeltetés- szerű használatának közúti és telephelyi ellenőrzésével foglalkoztunk. Most három osztályból áll a felügyelet. Az első a képzési és járművezető vizsgáztatási osztály, a második a gépjármű-hatósági osztály, a harmadikhoz az út, a vasút, a hajózás tartozik. O Ezek az osztályok mit tudnak tenni azért, hogy csökkenjenek a közlekedésben uralkodó negatív jelenségek? — Említettem, hogy feladatunk a járművezetők képzése, ellenőrzése, vizsgáztatása. Míg korábban csak az ATI, az MHSZ és az autóklub foglalkozott képzéssel, most a megyében 37 ilyen szervezet van. Működésüket a pénz motiválja, ezért a közlekedési biztonság érdekében kell működésüket ellenőrizni, s ezt mi végezzük. O Volt-e már arra példa, hogy a képzőszerveknél hibákra, visszaélésekre figyeltek fel? — Igen, volt. A múlt héten három szervtől is visszakértük az engedélyt, mert nem megfelelően végezték a képzést. O A már említett kormányrendelet értelmében január elsejétől a járművezetőket utánképzésben kell részesíteni. Ez mit jelent? — Azok a járművezetők, akik a közúti közlekedésben szabálytalanságot követnek el, utánképzésben részesülnek. A vétkeseknek önként kell jelyentkezniük a közlekedési felügyeletnél a rendőrségtől vagy a bíróságtól kapott határozattal. Egy bizottság a vezetőt a szabály- sértés súlyosságától függően valamelyik kategóriába sorolja a hét közül, s ennek megfelelően 6—25 óra között lehet a képzés. O Milyen szabályozások várhatók a belföldi forgalomban jövőre? — 1992. június elsejétől a lassú járművek pótkocsijai csak vizsgázás után vehetnek részt a forgalomban, vagyis erre a határidőre be kell szerezni az engedélyt. Július 1-jétől pedig a személygépkocsik kötelező rend- számcseréje a műszaki vizsgával lesz összekötve. Almaholnap Galambos Béla N yugtalanok az almatermesztők. Annak ellenére ilyenek, hogy a borúlátó várakozásokkal szemben a legtöbbjük mégiscsak megtalálta idén a számítását. Am valameny- nyien érzik legbelül: ilyen kevés és ilyen rossz almát, ilyen jó áron valószínűleg soha többé nem lehet eladni. Nem csak azért, mert Nyugat-Európában ötven évenként fordul elő az ideihez hasonló óriási termés- kiesés és emiatt ekkora keresletet okozó tavaszi fagy, hanem azért is, mert — ahogy a termelői tömörülés mellett érvelő egyik résztvevő mondta az Almatermesztők Szövetségének múlt heti alakuló fórumán — „nem lesz többet Moszkvában vasvillával kimért magyar alma”. Azaz, hogy a dollárral fizető keleti piac — ha lesz egyáltalán pénze erre — sem fogadja el ezután az olyan almát, amit eddig hungarofruktos export-cimkével ellátva, ezervagon számra átrámoltunk a határon. Nekünk minőségi almát kell termelni — mondják egyre kétségbeesettebben a szakemberek, s érzi nagyon sok, igényességéből az ellenérdekeltség körülményei között sem elegendő almatermelő. Ehhez képest persze meglehetős késésben vagyunk. Elöregedtek az ültetvényeink, húsz évvel ezelőtti szinten jórészt megmerevedett a termesztéstechnológiánk. Ennek következtében kevesebb ázsiója lett az új és újabb, széleskörű szaktudásnak a termelők körében, ami viszont nem adta meg a kellő késztetést a kutatás számára sem. Nem utolsó sorban pedig az alma termelői ára sem sokat változott az utóbbi évtizedben. A z Almatermesztők Szövetsége, amelyik Üj- fehértó, Vadas 2. székhellyel, s valamennyi almásgazda számára nyitottan jött most létre, nem kisebb feladatra vállalkozik, mint kivezetni válságossá vált helyzetéből az észak-kelet magyarországi almatermesztést. Tenni akarja ezt az érdek- és minőségvédelem, a szaktanácsadás, az oktatás, a vidéket behálózó információs rendszer, a termelői kereskedelem megszervezésével. jómra ismertem ne. Nyíregyháza (KM — Tóth Kornélia) — Nem mindennapi hírt osztott meg velünk egy budapesti olvasónk. A minap került a kezébe lapunk egyik februári száma, amelyben „A szerencsés parancsnok” címmel írtunk Kábái Tiborról, aki 1956 vér- zivataros forgatagában elhagyta az országot. S egyúttal különvált gégényi feleségétől, s 3 éves fia sem hallott róla mind a mai napig. Most pedig azt írja szerkesztőségünknek Kábái Tibor, Budapest, Kerepesi úti lakos, hogy a szerencsés parancsnokban apját véli felfedezni. Nemcsak a név, hanem a családi szájhagyomány útján terjedő emlékekből is erre következtet, ösz- sze tudjuk-e hozni az apát és a fiút? Bár az idősebb Kábái Tibor pontos címét nem tudjuk, csak annyit, hogy Németországban él, de talán a Történelmi Igazságtétel Bizottság közvetít a jelképes családegyesítésben. Cikkeink közvetlen hatását csak ritkán adatik meg közvetlenül lemérni. Ám ha sikerül a soha nem látott apával „megajándékozni” a már felnőtt fiút, ez bizony így karácsony táján jó érzéssel dobogtatja meg a szívünket. Kommentár Szerencsetitkolózás Kállai János 4 z, hogy egyre több embernek rossz a hangulata, a közérzete manapság, elcsépelt és bizony mind kevesebb vehemenciával, ha nem is belenyugvással, tudomásul vett dolog. Nem állt meg a munkanélküliek számának a növekedése, sőt, most már olyan országmentő ágazatokban, mint volt éveken át a mezőgazdaság, ugrásszerű „elmunkátlano- dás” várható. Infláció, adóterhek, költségvetési „faragások”, az üzemanyag- árak és a közlekedési tarifák kényszerű „sróf olásai’. Ugyan, minek örüljön, merjen-e örvendezni az emberfia a néha mégiscsak csurranó-cseppenő „jók”-nak? Mert a szerencse azért időnként ellátogat válogatás nélkül: gazdaghoz, szegényhez. Köztudott, hogy különféle szerencsejátékokon az utóbbi hónapokban megyénk lakosai közül is többen nyertek. Va- gyonnyi összegeket, több milliós értékű „tárgyakat”. Szóval, akár megelégedettek, boldogok is lehetnénk, hiszen megadatik előbb- utóbb, csak várni kell! És aztán, ha „beüt a dolog”, akkor mi van? Mit élnek át a szerencsekerék „kipörgetettjei”, milyen érzelmeket kavar egy hajnali távirat: „ön megnyerte a főnyereményt!” Ami elgondolkodtató, az a reagálás több szempontból nagyon logikus, de legalább ennyi okból természetellenes lefolyása. A nyertes nem mer felszabadultan, szorongásoktól, félelmektől mentesen nyilatkozni, ország-világ elé tárni boldogságát. Mert fél az irigyektől, tart a kölcsönké- rőktől, a jutalmat váróktól, retteg a zsarolóktól. ■ im akarja kitenni csa- fy ládját a zaklatásoknak, és saját érdekében is jobbnak tartja megőrizni inkognitóját. Aggodalmak, szorongások közepette, elzárkózva a „szerepléstől" persze a véletlenszerűen, de mégis megízlelt siker állapotát sem lehet'megszokni. Pedig, egy egészségesebben működő társadalom feltételei között ezt is elő bb-utóób meg kell tanulnunk, hogy az oly sokszor áhítozott teljesség érzésünket ne zavarhassák a szerencsetitkolózás kényszerű reflexei. i Xelet-Magyarország 3
