Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-03 / 283. szám
1091. december 3., kedd Keleí-Magyarország 3 Vakvágányon a végkielégítés (2.) Kijátszani a dolgozót? Nyíregyháza (KM —Szőke Judit) — Az interjú első részében az volt a téma, hogy a végkielégítés szempontjából melyik a mérvadó: a kollektív szerződés, avagy a törvény? Ebben a részben dr. Sarkad! Erika ügyvéddel arról beszélgettünk, hogyan lehet elhelyezni a vég- kielégítést napjaink szükség- szerű folyamatában, a privatizációban. O Mennyiben veszi figyelembe a jogszabály a privatizációt? — Teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. A privatizáció egyik formája, amikor az állami vállalat az 1989-ben megalkotott átalakulási törvény előírásai szerint valamilyen gazdasági társasággá (kft.-vé, részvénytársasággá) alakul át. E létrejövő új cég a megszűnő szervezetnek — az átalakulási törvény szóhasználata szerint — általános jogutódja, tehát annak minden joga és kötelezettsége átszáll rá. Előd és utód Lévén ez egy új cég, a dolgozót ide — beleegyezése esetén — át kell helyezni. A végkielégítést szabályozó törvénymódosítás egy szakasza viszont kategorikusan — kivételt nem említve — kimondja, hogy az áthelyezett dolgozónak az áthelyezést megelőző munkaviszonyát csak a végkielégítés kivételével kell úgy tekinteni, mintha azt az új munkáltatónál töltötte volna el. Vagyis csak az utolsó munkáltaÜres kézzel, üres zsebbel? tónál eltöltött évek vehetők figyelembe — függetlenül attól, milyen módon, milyen előzmények után jött létre a cég. O Ez azt jelenti, hogy az átalakulással létrejövő cég a szerződéses kötelezettségeit, hitelezői tartozásait örökli, de saját munkavállalóival szembeni kötelezettségei alól megszabadul — törvényi „cinkossággal”? — Igen. Ez nonszensz, logikátlan és nem is racionális. Álláspontom szerint — függetlenül attól, hogy a törvény erről hallgat — ezeket a dolgozókat megilleti a vég- kielégítés. A dolgozó által e tárgyban indított munkaügyi vita során viszont a munkaügyi bíróság nagy valószínűséggel azt is mérlegelni fogja, hogy két azonos szintű jogszabály egymással ellentmondásban áll, és ezek közül az az újabb keltezésű, amely a dolgozót az őt megillető pénzétől megfosztja. Pénzfosztó O Van a privatizációnak egy másik módja is. — A vállalatok egy részénél a vállalat tagként belép egy gazdasági társaságba, vagy az, új gazdasági társaságot ő maga -és valamely más tag, vagy tagok hozzák létre. Miközben a vállalat továbbra is létezik. A vállalat részvételével létrejövő gazdasági társaság nem jogutódja a vállalatnak (a dolgozót természetesen itt is át kell helyezni). Ebben az esetben teljesen egyértelmű, hogy a törvény szerint az eltávozó dolgozónak végkielégítés nem jár. O Ilyenkor is áthelyezésről van szó, melyhez a dolgozónak aláírásával beleegyezését kell adnia. Tartok tőle, hogy sok esetben alá-' íratják vele, anélkül, hogy tudná, milyen következményei lehetnek, rossz esetben. Uj csapdák — Igen. Az áthelyezés után is ugyanazt a munkát végzi ugyanannál a gépnél, vagy íróasztalnál, és nem tudja, hogy egy ilyen áthelyezés — sokszor csupán cégtáblacsere — őt mennyiben érinti hátrányosan. Ha az új munkáltató akár egy hónap múlva felmond neki, végkielégítés számára nem jár. Vajon ki szereti ezt az alig várt módosítást? Talán csak az állam? A fiskális szemlélet? Kiürült vállalati központok, hatványozódó munkanélküliség. Állami szektorból ki, privatizációba be, közben-közben egy kis elhúzódó pereskedés, csiki- csuki játék. De ki a hunyó? A jogértelmező elemzést a törvényhozók és — a kialakult helyzetre tekintettel — az érdekvédelmi szervezetek figyelmébe ajánljuk. Érdekvédelmi akadémia Kukoricafosztás Időt kértek a tanulmányozásra Szalagok Réti János r kete szalagocskák lobognak napok óta a taxik antennáin Nyíregyházán. Ki tudja, hányadszor esett szörnyű gaztett áldozatául a szolgálatát, kötelességét teljesítő ember. Bizonyára nem vezet senki statisztikát arról, hány rendőrt, kalauzt, hivatali tisztviselőt, benzinkutast, postai alkalmazottat, gépkocsivezetőt, kereskedőt ért brutális támadás munkavégzés közben. Volt, akit azért, mert intézkedni próbált, volt akit a vélhetően nála lévő pénzért és volt akit csak úgy indulatból. Az elszegényedés veszélye és a meggazdagodási vágy pólusai között rontó erők szikráznak Jel szándékká majd cselekedetté. És a megélhetésért, a családja megélhetéséért munkáját végző ember áldozatul esik a gonoszságnak. Ügy látszik, a világ javíthatatlan és jóvátehetetlen. Fekete szalagocskák lobognak a taxik többségének antennáin napok óta Nyíregyházán. De nem mindegyikén. Azt jelentené ez, hogy beljebb és beljebb jutunk a profitorientált szabadverseny legmegkeserí- tőbb bugyraiba, ahol már senki nem figyel a másikra, mert épp mindenki ellen van? Ami kiöli majd egyesekből a szolidaritásnak, a részvétnek a legcsekélyebb megnyilvánulásait is? Azt az érzést, hogy tartoznak valahova és valakikkel közösséget vállalnak. Szakmabéliekkel, emberekkel, akár a konkurenciával is. A kis szalag apró formaság csupán, és önmagában, sajnos, nem old meg sem* mit. Aki kitűzte, az viszont nemcsak a kollégát gyászolja, hanem jelzi, hogy azonos a veszedelemben, sorstárs a bajban. Mindenkivel, aki megtámadható, mert védtelen. Nyíregyháza (KM — G. B.) — A kukoricatermelők a közelmúltban megbeszélésükön kialakították a megyei GMV egyoldalú felvásárlási szerződés módosításával kapcsolatos álláspontjukat. Megértik ugyan a gabonaipar gazdasági gondjait és a piaci problémákat, hajlandók is részt vállalni a terhek viseléséből, de azt csak az arányosság elve alapján teszik. Álláspontjuk szerint a november 5 — azaz a szerződésmódosítási indítvány keltezése — előtt beszállított kukoricára az eredetileg rögzített 7000 forintos árat kérik, tonnánként. A módosítás utáni teljesítéseknél, tekintettel a forint napokban történt leértékelésére is, a GMV által javasolt 6400 forinttal szemben 6700 forintos tonnánkénti árat hajlandók csak elfogadni, az eredeti fizetési feltételekkel. A GMV, megismerve a termelői álláspontot, bár úgyszólván ‘ elfogadhatatlannak tartotta azt, időt kért annak tanulmányozására. A termelők érdekvédelme, a Mezőgazdasági Szövetség pedig kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem sikerül megegyezni, úgy kénytelen lesz ismét a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordulni, amint azt /a kalászos gabona I szerződésrhódo^ítás esetében .' is tette. . / TÁRCA riember nem beszél ml pénzről. Továbbá bolond ember az, aki a pénzével dicsekszik. Kérdezem is a Stohanektől, mi esett vele, miért közli, hogy a havi bruttója 11 650 forint. Engem, megmondom őszintén az sem érdekel, hogy a miniszterelnöknek havonta és bruttóban 92 ezer 500 forintot számfejtenek. Erre azt mondja Sto- hanek: — Szomszéd úr! Hogy mit kap a köztársasági elnök és mennyit kap a miniszterelnök, sőt hogy mennyi az alkotmánybírók havi apanázsa az engem is hidegen hagy. De bizony Isten krokodilkönnyeket sírtam, amikor olvastam a helyi lapban az általam ismert és nagyra becsült képviselő úr nyilatkozatát, miszerint a képviselői fizetésből nem lehet megélni. Sőt egy későbbi lapszámban azt is olvastam, hogy a pártelnök, képviselő felpanaszolta „megtartottam az állásomat, mert a képviselői fizetésemből nem tudok kijönni." Az utolsó szavakat Sto- hanek úr már a váltamra borulva zokogta el. Két zokogás között, egy pillanatnyi csendben, recsegést- ropogást is hallok. — Ez |meg mi volt — kérdeztem? — Meghasadt a szívem. Így szokott meghasadni, recsegve-ropogva. És ezen egy cseppet se csodálkozzék. Én itt dőzsölök, mi több lukulluszi lakomákat rendezek — tegnap délután zsíroskenyérrel zaboltam tele magam — szóval, amikor én a 11 650 forint bruttóból nagylábon élek — negyvenhatos cipőt hordok —, szóval amikor én fütyülök arra, hogy 9 forint a tojás, — utálom a tojás- rántottát —, szóval akkor nekem meghasad a szívem. Nem ia rengeteg esőtől, a könnyeimtől sáros a föld. Nem az őszi esők miatt, a könnyeim miatt késik az őszi betakarítás. Már csurom vizes vagyok. ' Meg kell adnom tényleg tud sírni ez a Sto- hanek. Rá is szólok: — Hagyja már abba, a végén még kiszárad, és öntözhetem, mint aszályban a káposztaföldet. Zokogás helyett inkább azt mondja meg, mi a fenét akar ... — Alapítványt teszek. A havi bruttó 11 ezer 650 forintból 50 forinttal létrehozok egy alapítványt. Remélem maga is csatlakozik egy ötvenessel. Mennyi is a maga bruttója? — Már mondtam, úriember pénzről nem beszél. Na, és mi lenne az alapítvány célja? Továbbá, mit gondol, ki az, aki befizet még az alapítványra? — A cél az világos. Az alapítványból támogatjuk azokat a képviselőket, akik Nyíregyháza (KM) — A foglalkoztatási törvény, ezen belül pedig a létszámleépítések, átcsoportosítások, a munkavállalók beleszólási lehetőségei, valamint a foglalkoztatási tervkészítés lesz a témája az Érdekvédelmi Akadémiának, a Szakszervezetek Központi Könyvtárában soron következő december ,4-i foglalkozásán, amely szerdán 9—13,30-ig tart. nem tudnak kijönni a fizetésükből. Hogy kire számítok? A HÖDIKÖT, a nagyhalászi zsákgyár segélyezettéire, a vasutasokra, akik sztrájkolni akartak, de nem tették, mert rájöttek mégiscsak ki tudnak jönni a fizetésükből. Szóval a rengeteg apró bruttóból csak-csak összejön az H jelentősebb nettó az anyagi gondokkal küzdő képviselők megsegítésére. Na, mit szól hozzá? mi »erre szólok semmit. yV Bemegyek a fürdőszobába, megengedem a hidegzuhanyt és aláteszem a Stohaneket. Recsegést, ropogást, sőt hasadást hallok. Rászólok, hagyja már abba, a szíve hasogatását. Stohanek prüszköl, hápog és zilál, majd józanul kijelenti, nem a szíve volt. A nadrágom hasadt. Jaj, a nadrágom mondta, ennyivel volt ennyi. Miből veszek most egy új nadrágot? Nem hat meg. Nem hiszem el, hogy aki alapítványt akar tenni, annak ne fusson a nettójából egy új nadrágra. Három fiatal, üvegtervező iparművész tárlata nyílt meg a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola Csontváry Kamaragalériájában. Az érdekes és színvonalas műveket bemutató kiállítást december 18-ig — naponta 8-tól 16 óráig — tekinthetik meg az érdeklődők. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Kábítóhírek Kováts Dénes J obb félni, mint megijedni — tartja a mondás, s bizony, napjainkban egyre több félnivalónk van. Egyre inkább tapasztaljuk azokat a jelenségeket, melyekről korábban azt mondtuk: Nyu- gat-Európában, az Egyesült Államokban — esetleg csak a filmekben történik hasonló. Halljuk a híreket arról, hogy a kemény drogok egyre ismertebbek (s használatosak) hazánkban, terjesztésük is megkezdődött. Természetesen illegálisan. Talán nem véletlen, hogy a Deep Purple nyíregyházi koncertje idején, majd attól fügetlenül is szóbeszéd tárgya volt: kábítószeres rágógumikat osztogatnak a megyeszékhelyen. Akkoriban a hír igazát nem erősítették meg. A minap az egyik nyír- j egyházi iskolában történt • gyanús esemény: két, néj metül beszélő hölgy rágó- | gumikat adott az iskolások- I nak. Az egyik nevelőnek 1 tűnt fel az eset, s értesítették a rendőrséget. Szerencsére, a rágok valódiak, s nem kábítószer-tartalmúak voltak, de nem árt az óvatosság. A szaknyelvben ismerik a „beetetés” fogalmát, ami azt jelenti, először „rendes" édességet osztogatnak, majd a második lépésben történik a kábítószeres változat terjesztése — az üzletelés. Nem véletlen tehát, hogy a rendőrség szakemberei a szülőket, nevelőket, gyermekeket óvatosságra intik, kérve őket: ne fogadjanak el semmit ismeretlentől, s ha hasonlót tapasztalnak, azonnal jelentsék, mert a felderítés csak ekkor lehet eredményes. (A megyei rendőr-főkapitányságon Kelemen András főhadnagyot keressék.) Aki esetleg nem óhajt a. rendőrséggel kapcsolatba lépni, a nyíregyházi polgármesteri hivatal humán irodáján is beszámolhat tapasztalatairól. Rémhírek, fantáziálá- sok... — mondhatja az olvasó. Erről szó sincs. Csupán a realitások ismereté- i ben nem árt vigyázni, j Hogy is szól a mondás? j Jobb félni... (3S[ 1—1 A TT C O I l/\1 I C ! \
