Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-03 / 283. szám
4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYÉN 1991. december 3., kedd Külpolitikai jegyzet Felismerés Máriás József A mikor a romániai magyarság mindennapi közérzetéről kezdtem cikkezni e lap hasábjain, sokszor próbáltam választ adni arra a kérdésre, hogy hol keressük a bajok forrását. Mi sem volt köny- nyebb, hogy bajaink eredőjét másban, külső okokban véljük felismerni: csökken a születés —, mert anyagi helyzetünk elriaszt a több gyermektől; elmenekülünk az országból —, mert a honi társadalom nem nyújt semmi perspektívát; elzárkózunk a közügyi szerepléstől —, mert a nagynemzeti álmok ellenében amúgy sincs esélyünk a sikerre; százával, ezrével mondunk le anyanyelvi iskoláinkról —, mert magasabb szinten amúgy is románul kell tanulnunk ... (A sort folytathatnánk.) A minap olvastam Ft. Bálint Lajos gyulafehérvári római katolikus érseknek a Csíkszeredái kórházi ágyon mondott szavait: „... a legnagyobb baj, hogy népünk elvesztette az életkedvét, ezt kellene valamiképp visszaadni. A reménységet és az életkedvet. S ebben nagy szerepe van a feledésnek is.” Ez az igazság, ez a lényeg! Még akkor is, ha a fentebb említettek is valósak, tagadhatatlanok. Egy néptöredék, amely évszázadokon át meg tudta őrizni hitét, amely a zordabb időkben is elfogadta a gyermekáldást, amely hűséges volt e földhöz, amely bátran kiállt jogaiért, amely iskolákat teremtett a semmiből és tartott fenn áldozatok árán, ez a nemzetiség, a többség most holmi elöregedett, elárvult, az életből kiábrándult kedélybeteg módjára lemond a küzdelemről. Ki a hibás mindezért? Talán mi is, a sajtó munkatársai, kik évtizedeken át — kényszer- pályán haladva — csak a jót láttattuk, s most, hogy felnyílt a zsilip, csak sírunk, siratjuk sanyarú sorsunkat, mindegyre ujjal mutogatunk másokra, másokra, másokra ..., ahelyett, hogy Berzsenyi szavaival a magunk fülébe kiáltanánk: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!" De manapság nem divat irodalmat, verset olvasni. Pedig a november 24-i Ady- falvi ünnepség ismét figyelmeztethetett volna: „elveszünk, mert elvesztettük magunkat”. Tényleg a szét- szóratásra ítéltettünk? Tényleg fölolvaszt a világ kohója? Ennyire méltatlanok volnánk eleink, őseink nevére, nyomdokaikban haladni, megmaradni? Nem, és nem! Nekünk Sütő Andrással együtt kell mondanunk: „Maradunk, ahol eddig voltunk, és leszünk, ahol vagyunk — ezerszáz éves szülőföldünkön.” (Bevallom: e szavakat jobb szerettem volna a Sütő-írás elején látni, nem következtetésnek, csak- azértis biztatásnak, hanem programadó, hitet, reményt sugárzó üzenetnek azok számára, akik a felsorolt sérelmek — ismét csak sérelmek! — ellenére is maradnak.) Á z életkedvet, a reményt magunknak kell táplálnunk, életre keltenünk, magas hőfokra izzítanunk, hogy fokozott erővel haladjunk az úton, dolgozzunk a holnapért, önmagunkért! A feledni nem tudó, önnön sérelmein folyton siránkozó ember sorsa megpecsételődött. Ebbe nem nyugodhatunk bele! A kórházi ágyról küldött üzenetnek el kell jutnia a szívünkhöz, s általa megerősítve küzde- nünk a luciferi kétellyel, megadással szemben. A fordulat kulcsa, a felismerés titka — minden külső erő elismerése mellett, annak ellenére is állítjuk — a mi kezünkben, bennünk van. Elsősorban rajtunk múlik, hogy ne csak temetőink bennünket ideig-óráig túlélő fejfái, emléktáblái hirdessék: otthonunk volt ez a föld, apáink földje. Bolgár tartozások Szófia (MTI) — A Magyar- országgal szemben fennálló bolgár tartozások nehezítik gazdasági kapcsolatainkat, pontosabban csökkentik azok intenzitását — ismerte el Sztojan Ganev bolgár külügyminiszter hétfőn Szófiában az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában. Budapestre utazása előtt a szófiai repülőtéren adott nyilatkozatában kifejtette, hogy magyarországi vendéglátóival tartandó tárgyalásain keresni fogják a mintegy 90 millió transzferábilis rubel értékű bolgár passzívum problémája megoldásának formáit. Felvetette, hogy bolgár részről bulgáriai beruházásokra ösztönözhetnék a magyar cégeket, és példaként említette meg a bulgáriai turizmus lehetőségeit. A külügyminiszter véleményt akar cserélni Budapesten a jugoszláviai helyzetről: mint mondta, hasznos lenne, ha Szófia és Budapest koordinálná álláspontját e problémakörben. ESZÉKI GYEREKEK VAS MEGYÉBEN. 60 felső tagozatos általános iskolás gyerek és 6 felnőtt nevelő érkezett Eszékről a Vas megyei hor- vát nemzetiségű Horvátzsi- dányba. A 7. és 8. osztályos gyerekeket, valamint kísérőiket családoknál helyezték el. MTI FOTO Jeszenszky kételkedik Bonn (MTI) — Jeszenszky Géza igen szkeptikusan nyilatkozott Velencében, a He- xagonaléban (a közép-európai kezdeményezésben) részt vevő országok külügyminisztereinek tanácskozásán ENSZ-erők jugoszláviai állo- másoztatásának esélyeiről — írta hétfői kiadásában a Die Welt című bonni napilap. „Komoly kételyeim vannak a siker esélyeit illetően. A jelenlegi szerb vezetés bizonyára nem azért foglalt el nagy horvát területeket, hogy azokat most visszaadja az ENSZ-nek” — idézte a német újság a magyar külügyminisztert, alki arról is beszélt, hogy a Jugoszlávia ellen elrendelt fegyverembargót a hadsereg és Szerbia állandóan kijátssza. A jugoszláv hadsereg magyar információk szerint „nagyon veszélyes fegyvereket” kapott külföldről. A Die Welt szerint Velencében Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter óvatosságot javasolt Horvátország és Szlovénia tervezett elismerésével kapcsolatban. LONDON: John Major brit miniszterelnök dec. 2-án fogadta a dalai lámát, a Tibet önkormányzatáért száműzetésben küzdő, Nobel-békedíjas buddhista vallási vezetőt. MTI — TELEFOTÖ Melyik uiimkat haraniik men? Évvégi törvényhozási hajrá Krecz Tibor Feszi vita a Pataién Budapest (MTI) — Az Országgyűlés hétfői plenáris ülésén, a napirend elfogadása előtt több mint egyórás vitát folytattak a képviselők Surányi György MNB-elnök felmentésének okán. Ellenzéki képviselők (Tamás Gáspár Miklós, Orbán Viktor, Gál Zoltán, Tardos Márton) kifogásolták, hogy Antall József politikai érveket sorakoztatott fel, amikor megindokolta személyi döntését. Felszólalásaikban jelezték: a lépést ellentétesnek tartják az új jegybanktörvény szellemével, v'iszont alkalmasnak ítélik arra, hogy növelje a társadalomban érezhetővé váló félelmet. A miniszter- elnök válaszában ismételten felhívta a figyelmet: nem leváltásról van szó, hanem arról, hogy az új jegybank- törvény életbe lépésével egyidejűleg kell megbízást adni az MNB vezető tisztségviselőinek. A felelősség a miniszterelnököt terheli, s mivel a jegybank vezetője függetlensége mellett is köteles a mindenkori kormány programját szolgálni. Antall József szerint az MNB elnöki tisztség és a Demokratikus charta aláírása nem egyeztethető össze. Budapest (ISB) — Az Országgyűlés plénuma december 2-től a jövő évi költség- vetés megalkotásáig heti három ülésnapot tart, hogy megbirkózzék a legfontosabb feladatokkal. A nekiveselke- dés dicséretes. Az eredmény? A döntés előtti ügyeknek olyan halmaza gyűlt fel, ami kétségessé teszi az optimális eredmény elérését. Negyven a kormány által előterjesztett törvény- vagy határozati javaslat, 4 bizottsági indítvány, 43 képviselői önálló indítvány (szintén törvény- és határozati javaslatok), 10 bizottságoknak kiadott interpelláció, amelyekre nem fogadták el a miniszteri választ és 5 bizottsági állás- foglalásra váró egyéb ügy — ennyi a magyar törvényhozás hátraléka, bevégezetlen feladata az elmúlt hét derekán összesített adatok alapján. Azokban a napokban, amikor várható, hogy az új adóelképzelés és az 1992. évi költségvetés beterjesztése után az említett két javaslaton kívül aligha marad idő más ügy tárgyalására. Nem tekintve a vitathatlan prioritást élvező költségvetést, hasznos dolog szemlét tartani: vajon mi halasztható és mi nem. E ponton ember legyen a talpán, aki eligazodik. Parkolópályán van a Munka Törvénykönyve (Mt.) tervezete, megkezdődött az általános vita. Minden érdekelt fél szerint fontos lenne az Mt. január 1-jei hatályba lépése, ám máris kiszivárogtak azok a hírek, melyek szerint a kormány belátván a nehézségeket beleegyezne a jövő márciusi hatályosulásba. Mibe egyeznek bele a munkavállalók? Tavaly május óta a koalíció politikai, az ország gazdasági rákfenéje a mezőgazdaság áldatlan helyzete. A szövetkezeti törvény vitája megfeneklett, az új földtörvény egyre késik a homályban. Máig eldöntetlen, hogy milyen irányba mozdítsák a társadalombiztosítás összeroskadni látszó szekerét, e tárgyban két határozati javaslat is hever az „elfekvőben”. Nincs döntés a privatizációs stratégiát kiszolgáló vagyonpolitikai irányelvekről, a rendszerváltozás során kötelezően átalakítandó államháztartás rendjéről, tisztázásra vár az Állami Vagyonügynökség helyzete (bizottsági törvényjavaslat született ebben a tárgyban). A képviselők dühöngenek a volt besúgókat félreállítani hivatott törvénytervezet fölött, de nincs döntég a világkiállításról sem. Melyik Ujjúnkat harapjuk meg? — kédezheti bármelyik honanya és honatya. A torlódás és késedelem két összetevőjű: az új rend szabályainak megteremtése elmaradt a történelmi helyzet kívánta ütemtől, de elmaradt a kormány tavaly ősszel meghirdetett saját Kupa-program néven ismeretes — ütemtervétől is. A Tisztelt Ház a megoldást kereste, akkor, amikor bevezette a kivételes és sürgős eljárást, ami gyors tempójú törvényhozást tenne lehetővé, ha nem szakadt volna rá oly sok kivételesen és sürgősen megtárgyalandó ügy, hogy mára ez az eljárás szinte semmi tartalommal sem bír. A számviteli, az első foglalkoztatási törvény, a banktörvény megalkotása idején az látszott, hogy valóban a gazdasági témák élveznek elsőbbséget. Ezután — vélhetően az MDF egyes irányzatainak megerősödése nyomán — előkerültek olyan ügyek, amelyek miatt a társadalom egyszer már csalódottságot érzett: miért maradt el 1990 tavaszán a múlt lezárása, a besúgók félreállítása, a még felelősségre vonhatók felelősségre vonása, a vagyonát- mentések és újabb vagyonok rabló halmozásának megakadályozása? Eltelt másfél év, már érezhető volt egy, ugyan csalódottságból eredő, belenyugvással vegyes, de mindenképp előretekintő és bizakodó hangulat, amikor ... Hetek teltek el a Zétényi- Takács-javaslattal, nagy morgással tárgyalják a III/ III ügyét, ismét alkotmányjogi vita kerekedhet a kárpótlási mókuskerékből, s máig rejtélyes, mitől is nyél- beüthetetlen immár másfél éve a rádió-, televízió-törveny. Két intő jel: hozzá kell nyúlni az idén hozott foglalkoztatási törvényhez, mert az előkészítés során durván alábecsülték a munkanélküliek számát és a segélyezésre fordítható összeget; sorozatos koccanások — hatásköri viták, a köztársasági megbízottak szereplése — jelzi, hogy terítékre kerül a rendszer- váltás szilárd pillérének szánt önkormányzati törvény. Törvényeket foltozva Képviselők a módosító javaslatokról Budapest (KM — Kovács Éva) — „Elítéljük azt az eljárási módot, amelynek során lépten-nyomon módosítjuk az elfogadott alaptörvényt, éppen aktuális hibákat észlelve ... Ennek óriási a veszélye, ehhez persze a Munkaügyi Minisztérium tervezési gyakorlatát is felül kellene bírálni...” — fogalmaz .az a parlamenti hozzászólás, melyet Mádi László, a FIDESZ képviselője mondott el a Parlamentben, amikor a munkanélküliség helyzetéről szóló törvényt vitatták meg a honatyák. Valóban nem először fordul elő, hogy a képviselők újra és újra kénytelenek élővenni korábban már megvitatott törvényeket, hogy azokat á valós helyzethez igazítva fogadhassák el. Mi a véleményük erről a gyakorlatról? — tettük fel a kérdést megyénk képviselőinek. — Tény, a már elfogadott törvényekre időnként visszatérünk — ismeri el Laborczi Géza, az SZDSZ képviselője. El kell azonban mondanom, törvényalkotóként kettős kihívás között élünk. Egyfelől o társadalom igényeit kellene minél alaposabban megismernünk, ennek azonban jelenleg nincsenek meg az intézményes keretei. Nálunk még nem épült ki az a közvéleménykutató hálózat, amely Nyugaton komoly segítséget jelent a képviselőknek. Ebből az következik, hogy nem mindig tudunk a legfrissebb információk birtokába jutni, s gyakrabban adódnak olyan helyzetek, amikor szükség van a módosításra. Másik probléma a demokrácia kihívása : olyan törvényeket kell hoznunk, amelyeknek egy jelenleg még nem igazán létező demokrácia felé kellene vinniük a dolgokat. A két szorítás között nem könnyű az utat megtalálni. Ezért csak egyet tehetünk, megértést kérünk a társadalomtól ahhoz, hogy rátalálhassunk a célhoz vezető legjobb útra. Mádi László, a FIDESZ képviselője: — Azért szóltam, mert az elmúlt másfél évben bár jó néhányszor előfordult a Parlamentben, hogy korábban megalkotott törvényekre kellett visszatérnünk, miközben nagyon fontos szférákat — felsőoktatás, rendőrség — még egyáltalán nem is érintettünk. A parlamenti munkára illik a régi közmondás: aki sokat markol, keveset fog. Rossz gyakorlatnak tartom, hogy a feltételek minden kisebb módosulása esetén magukat a törvényeket is módosítanunk kell. Megfontoltabban, kiérleltebben kellene végeznünk a törvényhozást, ami most van, kaotikus. Az sem tartható, hogy szombat reggel hozza a futár azt az anyagot, amiről a honatyák hétfőn tárgyalni fognak. Erről egyébként alapvetően a kormányzatnak kellene gondoskodnia, hiszen a tárgyalások sorrendjében eddig is az ő akaratuk érvényesült. Legjobb pálda a zűrzavarra a céltámogatások tárgyalása, ahol még a kormánypárti képviselőkkel sem egyeztette a minisztérium az elgondolásait. Ráadásul az egész program mögül hiányzik egy olyan terület- és település- fejlesztési politika, amelyből kiderülne, hogy a kormányzatnak hosszú távon ezen támogatások meghirdetésével mik a szándékai. Dr. Szendrey László, MDF: — A társadalom folyamatos átalakulását csak saccolni lehet, s nekünk ilyen körülmények között kell dolgoznunk. A munkanélküliséggel foglalkozó törvényt most valóban jelentős mértékben módosítanunk kellett, hiszen a korábbi, több dolog miatt sem volt tartható: nem ösztönzött a munkahely keresésére a munkanélküli-segély mértéke és tartalma miatt, ugyanakkor olyan terhet rótt az államra, melyet az képtelen volt elviselni. Hasonló módosításokra a jövőben az egészségügy, a szociálpolitika, valamint a pénzügy terén is számíthatunk, hiszen a helyzetek és körülmények gyakran változnak. Ezek a változások nemcsak tőlünk, a környezetünktől, a külvilágtól is függenek. Más kérdés, hogy mindezekből politikai hangulatot is lehet csinálni, de ez is része a demokráciának. Az, hogy kapkodás, esetlegesség jellemzi a parlament munkáját, ferde, rosszindulatú beállítás. Könnyű okosnak lenni az események után! Aki kritizál, mutassa be azt a törvényjavaslatot, amelyben ő előre megmondta, előre tudatta a változásokat.
