Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-09 / 263. szám
10 Ä%etet-Magyarország hétvégi mettékíete_____________________ 1991. november 9. Tanár a XX. században Bodnár István A pedagógus mindig az állam foltos fenekű szolgája volt, de ha most kellene pályát választani, ma is természetrajztanár lennék. Ötvös László, 80 éves nyugdíjas tanár vallja ezt, olyan értelmiségi, akinek az élete tipikus XX. századi pedagógussors. Mit is nyújthatott egy szegény családból származó tanárnak ez a század itt, valahol Kelet-Európábán? A Habsburg-ház uralkodásának a vége felé, a bukásának az előestéjén, 1911-ben született. A jó fejű gyereket a szülei nem nagyon akarják tovább taníttatni, mertTiisz „ugyan miből” tehetnék? Ám ennek ellenére csak beiratkozik a gimnáziumba, egy kőművesnél napszámban téglát hord az alig tízéves gyerek, és . így keresi meg az első gimnáziumi osztályra valót. Természetrajztanára különösen kedveli, bizonyára ezért követi ő is a példáját. Olykor csúfolták kopott ruhája és szakadt csizmája miatt, mégis örül, hogy tanulhat. Otthon, Hajdúnánáson nemhogy villany nem volt, de még petró sem, így az olajmécses sápadt fényénél bújja a könyveket. Nem csoda, hogy hamar rövidlátó lesz. Mégis, nagyapja, néhai Ötvös Mihály 42(!) unokája közül ő lesz az első „nadrágos érettségizett ember”, aki szegénységi bizonyítvánnyal a kezében, a rendszeresen végzett napszámos munka keresetéből tartja el magát, miközben továbbtanul Debrecenben a tudományegyetemen és természetrajz—földrajz tanár lesz. 1936-ban kapja meg az oklevelet, de állást nem, ínségmun- kási megbízatást kap, és adóvégrehajtó lesz. Egyszer valaki rápirított, „Nem szégyellj magát, hogy tanári diplomával ilyen utolsó foglalkozásra adta a fejét?" Persze, hogy bántja, inkább otthagyja ezt a „magas megbízatást”, gondol egy nagyot és gyalog nekivág a világnak. Kiderül, leleményessége most sem hagyja cserben, élete egyik nagy kalandja, akár a mai fiataloknak is jó ötleteket adhat. A fiatal turista ugyanis Bécsben csináltat magáról egy fényképes lapot, amelyen valami ilyesmi állott németül: „Magyar turista vagyok, látni szeretném a csodás Alpokat, és német nyelvtudásomat akarom gyarapítani.” Ezzel aztán beállított a legelegánsabb éttermekbe, ahol alkalmanként legalább annyi támogatást kapott a rácsodálkozó vendégektől, mint a kezdő tanári fizetése. így két hónap alatt gyalog bejárja Ausztria nagy részét, az út végén már remekül beszél németül is. Hazatérése után nem szegődik el mellőle a szerencse, előbb Miskolcra, majd Nyírbátorba, aztán 1940-től a Munkácsi Állami Ruszin Tannyelvű Tanítóképzőbe kerül. Ruszin nyelvből itt képesítőzik. Generációjának tipikus sorsa: az első világháború az édesapjától vesz el éveket, a második pedig tőle. Bár nagyfokú rövidlátása miatt végleges felmentést is kap, de a cinikus sorozóorvos ezt összetépi és kijelenti: „golyófogónak” alkalmas lesz. Munkaszolgálatos, hamarosan hadifogságba viszik. Szerencséje van, az út dél felé vezet. Jerevánba kerül, ahol szintén nem kedvelik az oroszokat, sem Sztálint. Itt eleinte csornij robotnikként utat épít, de aztán kiderül, hogy tanár, ezért raktá- rosi munkával bízzák meg, ahol a csalán- és takarmányrépaleves mellett azért más is jut. Huszonkilenc hónapos fogság után kerül haza családjához, feleségéhez, gyermekeihez. Alig ér haza, Rákosira kell szavaznia. A Nyíregyházi Tanítóképző Intézetben tanít, majd a Kölcsey, illetve Zrínyi Gimnáziumban. Három nemzedék tanára, egy év híján ötven évig áll a katedrán. Ám hiába nyugdíjazzák 1972-ben, ő még tizenhárom évig tanít a Zrínyiben kémiát, földrajzot, biológiát. Nem köny- nyű szakok, a biológia és a kémia a század tantárgya, a tudomány forradalmi fejlődésének fontos bázisa, amelyek óriási fejlődésen mentek át. A tanároknak is állandóan bővíteniük kellett ismereteiket, nemcsak a diákoknak. Azt kérdezem Laci bácsitól, milyennek kell lennie szerinte a jó __________tanárnak. — Következetesnek, és követelnie kell. A gyerekeket pedig minden körülmények között magyarnak kelt nevelni. (Az igazság kedvéért említsük meg, hogy Ötvös Lászlót a nyugdíjon túli tanításra az anyagiak kényszerítették, hisz alig több, mint háromezer forinttal kezdhette volna el a pihenés éveit. Mivel a feleségét dolgozni nem engedte, belátható, hogy ez édeskevés lett volna). Az első kérdést tehát, meg kell most egy újabbal toldani. Mit érhetett el anyagiakban ötvenéves tanári pályája alatt, nyugdíjas korára itt, a XX. század felé Kelet-Európábán egy tanár? Kilenc- ezer-kilencszáz forint nyugdíjat, egy+kettő szobás lakótelepi lakást, és egy kétszáz négyszög- öles telket. A napokban 80 éves tanárnak ez a kert ad a mindennapjaihoz erőt és biztosít mozgásteréhez valamivel tágabb lehetőséget. Birtoka ezenkívül negyvenkilenc gondosan őrzött jegyekkel telerótt tanári notesz, amelyből olykor némelyik előelőkerül, ha egy-egy hálás hajdani diák bekopog Laci bácsiékhoz. Öröm a mindennapok tengerében, néhány hónapja kérvénye- zésre a kárpótlási hivatal a hadifogsága miatt „az országgyűlés határozatainak szellemében a Magyar Köztársaság Kormánya” levélben megkövette, és nyugdíját néhány száz forinttal megemelte. Cserkész Mizser Lajos Az 1948-ban beszüntetett cserkészmozgalom ismét működik. 1908-ban alapította Robert Baden-Powell angol lovassági tábornok. Hamarosan világszerte elterjedt. Nálunk 1910-ben alakult az első cserkészcsapat, bár Sik Sándor: Cserkészet című, 1930-ban megjelent munkájában két évvel későbbre teszi. Maga a szó nem akkor ah ült. 1763-tól adatolható, s el 5r erdőőr volt a jelentése, ma bizonyos kereső, kutató s:: nélyre vonatkozott. Az ige, Jozat egyértelműen a v^ szatra utal, azaz a vad ny át keresi valaki. A cserkéc r.t szót Jókai Mór: Az új földesúr (1862) című regényében így használja: ....igen késő este jött haza a cserkészetből” — s ez a vadászat egyik módját jelölte. Az angol eredeti: boy-scout (azaz felderítő fiú), a német megfelelője: Pfadfinder (ösvénykereső). A scout szó sokszor szerepel Kari May indián- regényeiben „nyomkereső” jelentéssel. Mai nyelvünkben a cserkész főnév egyértelműen a mozgalom tagjára utal, és tekintélyes szócsaládot is alapított: pl. cserkészet, cserkészkalap, cserkészmozgalom stb. Az igei változatok (pl. cserkészik, becserkész) az eredeti jelentést követik, azaz a keresésre, kutatásra, felderítésre vonatkoznak — akár átvitt értelemben is. Tapolcai Zoltán V alahol a kötet első harmadában: „Kifordítanám a bőröm / lásd milyen szép ember vagyok / van bennem hús / csont / inak / és FÉLELEM a vérben mindenütt”. A hátsó borító önvallomása: „1965- ben születtem Kisvárdán. A KLTE magyar—francia szakán szereztem diplomát. Közel két évig aktív újságíró voltam, jelenleg nyelvet tanítok, s nem tudom, hogy később mit fogok csinálni.” Az ajánlósorok rideg válasza: „A lázadó galamb fura jószág, nem hoz olajfaágat a csőrében. Hűtlen elkóborlása jelzi: ez a világ még nem értünk való. Vitéz Ferenc címadó versével nem akar hazudni a remény mindenkori Noé-bárkájában várakozó Lászlóffy Aladár----------- nőm már, ahogy bántja szerelmeI I tes egyszülött önmagát az ember ff — sóhajt fel bennünk az icipici Arisztotelész, aki zsugorodva ... : I (egyéb képességeink hasznára) kitölti Neandervölgy óta nagyjából állandósult terjedelmét a koponyánknak. Hogy senki se hi- hesse: a nyakán különb kalapot visel, mint holmi vérpatakokban gyönyörködő tatárjárók. Hiszen minden más együtt, Linné úr szelíden lengő barátaitól a kokainig, a vérmedvéktől az egysejtűe- kig, akik között is évről évre új bacilusnemzetek (Hongkongi B-vírus, mely rá se hederít már a lekörözött A-vírusra stb.) alakulnak, állnak csatarendbe ellenünk, s mégsem ölnek meg annyit, mint mi, írás- és zenetudók egymás közt egymásból. Mert ugye nem Bach-toccaták és fúgák, meg IX. szimfóniák futnak át fejünkön, hanem piaci árak és határrevíziók rémálmai, meg az egymás ellen forduló anyanyelvek legbelsőbb szupremációjának vélt vagy igazi féltékenységi rohamai, és nem Rembrandttól, hanem a megveszekedett szürrealisták kezéből kicsavart meszelő vei festjük a falra, lehetőleg a szomszéd falára, egymás falára az ördögöt, s nem a klasszikusoknak fogadunk szót ennyi díszdoktorátus, egyetemes egyetemes egyetem és No- bel-díj után se, világ-szonetthez illő légkörben andalodva, hanem a hatalomra vergődött sze- dett-vedett városi magisztrátus ebadó-rendele- tének, hanyatt-homlok... ,,Bordalt, Petur!"... ,,De keserű lesz!"... Elő a longobárdot, mert jaj, mi lesz, ha holnap csak avarul vagy longobárdul lehet bölcsődalt s halotti beszédet zengeni, zokog nil... Magunkkal bánunk el pedig, akár kérleljük, akár átkozzuk folyton félbe maradó Európánkat, ezt az örök Tróját, melyet direkt a faló köré sikerül felépíteni újra meg újra. Med még az igazi, a jogos aggodalom és elkeseredés józan! tó érveit is vissza-visszßfogjuk, mert sza- bad-e sötét érvekkel élni, éb^szteni ott, ahol az önbizalmat, a derűt sürgetni^,hinteni, szaporítani, sugározni volna a legtápácsosabb? Az angyal s a denevér is csak fel. szárnnyal verd es bennünk, körülöttünk az újonnan támadó ősi félelemtől, a szorongástól, így keletkeznek azok a forgószelek, melyeknek örvényében megszédül a maradék józan ész. Pedig ha ÉN kinézek az ablakon, én egyszerű nyarat látok, egyszerűen egyik nyarát a tövestül úgyis kitéphetetlen történelemnek, nyarat láttok hát ti is, mert Ml nyarat látunk ilyenkor, de szép fehér hóhullást is, ha kell, miért várjuk meg mindig a csatakos időt, hogy találkozván megkérdezzük egymástól, hogy is vagyunk?/ A maradék Arisztotelész pedig ó- és újgörög, ó- és újszerb, új- és ómagyar, új- és óromán, ófelnémet verseket hozott magával ma reggel is a piacra, mely sajnos már nem Agora, nem Fórum megint, belövések érik, ameddig egy ó és új és legújabb szövetségi Krisztus kötélből ostort fonván nem űzi ki a fegyverkereskedőket a templomból. A fegyver- kereskedők kólát, pornót és fajgyűlöletet, vízumot árulnak, belépőjegyet a papírmasé paradicsomokba, idegrohamot és ideológiát, mindent árulnak, csak könyvet nem, mert annak nincsen, Gutenberg óta sosem volt igazán haszna. Attól nem hízik, nem gazdagodik, nem tombol, mindössze csak nő az ember. És ki akarná, hogy még ennél a semmi hatalomnál és tekintélynél is nagyobb legyen a humánum hatalma és 'íétínté- lye. óűssn ᣠDallas — eggyel kevesebben Dack Rambo beteget jelentett. Ennyi a New Yorkból keltezett hír, a hazai tévénézők azonban nyilván nem veszik észre a hiányát, hiszen a Dallas odaát már befejeződött, csak itt jelenti a zavartalan péntek esi élményt. Nos, Dack Rambo, aki Jack Ewing szerepében tűnt fel a „szappanoperában", nem kis meglepetést keltve bejelentette, hogy tovább nem titkolja baját — AIDS betegségben szenved. Ameddig lehetett, húzta-ha- lasztotta a tény nyilvánosságra hozását, nagyon praktikus ok miatt: ha korábban közli, nem fog munkát találni... A 49 éves művész egyidejűleg azt is mondta, hogy ezután minden energiáját a Los Angelesben szervezett AIDS-segítő akció szolgálatába állítja. Dack Rambo bejelentése kapcsán az amerikai sajtó nem mulasztotta el megjegyezni, hogy rövid időn belül ez a harmadik eset, amikor egy színész a század pestisének nevezett betegség miatt kényszerül feladni a karrierjét. MOST LÁTHATÓ A MOZIBAN ók is .g kre. estek ^ Sífrws, ufacrortim vigptftk ________________________»motmorMutof ______________________3 Segélykiáltás LÁZADÓ GALAMB lelkeknek, A galamb hűtlensége a lehető legnagyobb hűség." Ezért kiált egy új genezisért, mint „...egy nehezedő / ASSZONY / kit már e jövendő élet / súlya is nyom / és megszépül tőle / mint akit riaszt / virágok harmatában fürösztenek / minden áldott hajnalon". Hisz így csak a Nincstől a Nincsig juthat el: „a falon / üres képkeret / tökéletes másolat a nincs- ről”. De vajon miért? „Idegenek / egymás mellett / egy városban / egy utcán / egy szobában / nem várnak senkire / nem gondolnak semmire / arcuk / előre gyártott / egyforma magány”. Pedig ujjaiban ott az erő „...Ellopni / egy alvó kisbaba csöndjét / és odacsempészni / két simo- gatás közé”. S hova vezet, ha „...feleslegesek szavaim / nem azt jelentik, amit mondok / talán nem is az én szavaim / csak a szégyen az enyém”. E pitáfium helyett: „lehettél / látnok is / világba tévedt / vagy vágyak / csapszéke / vértől üldözött / életed kötőjel / márványba vésve / síró és / sirató / évszámok között”. (A kisvárdai születésű, Debrecenben élő Vitéz Ferenc Lázadó galamb című verseskötete a Partium Irodalmi Társaság gondozásában jelent meg.) Az angyal és a denevér
