Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-30 / 281. szám
1991. november 30. A %ele t-ÍMÍagtjarorszáq Hétvégi meffélyCe te 7 Köznapi adventjeink Oktatásunk jövőképe (1.) Beszélgetés Dobos Krisztina helyettes államtitkárral Balogh József H olnap advent első (vasár)napja. Adventé, a várakozásé, a keresztény vallásban az Úr eljövetelére való várakozás ideje. És hétköznapjainkban is a várakozásé. Az új esztendő, az új esztendők várásáé, amelyektől jobbat, többet, amelyektől azt remélhetjük, hogy másképpen lesz végre. Mit is szeretnénk másképp látni és megélni? A gazdaságban a recesszió, a válság végnapjait látni és felsóhajtani: végre zsebünkön, asztalunkon is érezhetővé válik a rendszer- váltás. Istenem, hányszor írtuk mi is pártkongresszusok előtt és után, hogy a határozatoktól jobb lesz, később már, hogy biztosan lassul majd életkörülményeink romlása, de ha lassabban csúsztunk is a lejtőn, annak is most isszuk a levét, azt a lassításra felvett hitelt is most nyögi az ország, a rendszerváltás kormánya. És közben szeretne bizonyítani is. Épp a múlt heti kormányülés után hozták nyilvánosságra, hogy a külső és belső pénzügyi egyensúly fenntartása a kormány jövő évi gazdaságpolitikájának legfőbb célja. A szakemberek reális esélyt látnak arra, hogy ’92- ben a fogyasztói árnövekedés nem haladja meg a tíz százalékot, és az év második felében lassú növekedés indul meg a gazdaságban. Feszültséggel teli politikai életünk változása iránt sem kisebb a várakozás. A sok indulatot és vitát kiváltó Zété- nyi—Takács féle törvény is nyugvópontra jut, mert bármilyen furcsán is hangzik: annak is megnyugvást hoz, aki az elszámoltatás híve, s azoknak is, akiknek szembe kell nézni saját múltjukkal. Akkor és ott, a bíróság előtt a felelősség vállalása után érkezhet el a megbocsátás, s ez az aktus hozhatja el a megbékélést is. Ami egyébként igazán ráférne vibráló, feszültségekkel terhes közéletünkre is. Most advent kezdetén e feszültség csökkentésére is látszik valami remény. Egy hete a második legnagyobb párt élére, az SZDSZ elnöki székébe olyan ember került, aki elődjénél jobban hajlik majd a kompromisz- szumok felé, s ez nem lehet hatástalan a hatalomra sem. Ahogy Tölgyessy Péter mondta: az országért mindenki felelős, s ezt a felelősséget kompromisszumok árán is viselni kell. A parlamentben is eltűnhetnek Kónya Imre és Pető Iván fegyveréből az éles lőszerek, s előbb-utóbb elcsendesednek a Torgyán szította belső békétlenségek, amelyek nemcsak a kisgazdapártra, a koalícióra is veszélyesek lehetnek. Adventhez érkeztünk, ami nem csupán várakozás. Készülődés, amely feltételezi a helyes cél felismerését is, amelynek jelképe az adventi koszorú. Négy gyertyája pedig a gazdasági, a társadalmi, a politikai és á szociális feszültségek csökkentése lehet. Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) — Elkészült az oktatási törvénytervezet. Az elkövetkezendő hetekben e koncepció kerül az érdeklődés homlokterébe. Átolvasva az anyagot, számos kérdés fogalmazódott meg bennünk. Dobos Krisztinát, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkárát arra kértük, hogy válaszoljon ezekre, illetve kommentálja a minisztériumból most kikerülő tervezetet. — Milyen Vita alapján alakult ki ez a koncepció? Mennyire van meg ebben a társadalom véleménye? A Pedagógus Szakszervezetben például két héttel ezelőtt azt mondták a sajtótájékoztatón: még csak informális csatornákon sincsenek értesüléseik az új koncepcióról. Kérdésem tehát: kinek a koncepciója ez? — Először is: volt eredetileg egy közoktatási törvény munka- anyag-koTicepció, ami széles körű vitára került az országban. Sok kifogás érte, mert keret jellegű volt. A magyar hagyományokat és az európai példákat ismerve ezt nem engedhetjük meg magunknak. Szabályozni, máskor orientálni kell a folyamatokat, hogy tudjuk: milyen irányban is fejlesszük. Az előzetes viták tapasztalatait felhasználva a minisztérium egy négytagú bizottságnak adta feladatul, hogy készítsen egy megújított koncepciót. Ez tehát még mindig csak egy vitaanyag, hiszen alternatívákat is tartalmaz. — Olvasom a tervezetben: a tárca elegendő időt kíván biztosítani a vitára. Mennyi ez az elegendő idő? — Másfél hónapot szánunk rá. Ennek elegendőnek kell lenni, ha szisztematikusan végezzük az egyeztetést és a társadalmi megmérettetést. — Sarkalatos pontnak tűnik az ingyenes oktatás kérdése. Miközben a szülő azt tapasztalja, hogy egyre többe kerül gyermeke oktatása. Miközben nem egy iskolában az idegen nyelv tanításáért külön fizetni kell. Miközben az embernek az az érzése, hogy olyan irányban haladunk, amikor is az állami iskolában is tandíjat kell majd fizetni... — Teljesen ingyenes oktatás nem volt eddig sem. A taneszközökért, tankönyvekért fizetni kellett eddig is. Ebben a koncepcióban azt szeretnénk biztosítani, hogy az oktatás olyan értelemben ingyenes legyen, hogy az alapellátásért tandíjat nem kell fizetni. Tehát mindazokért, ami minden magyar állampolgárt megillet, beleértve a nyelvtanulást is. Most azonban egy átmeneti helyzetben vagyunk, amikor az orosz nyelv visszaszorulásával bizonyos iskolák csak úgy tudnak más idegen nyelvet tanítani, ha ezért pluszpénzt kérnek a tanulóktól. Céljaink szerint azonban el akarunk oda jutni, hogy mindenkinek joga legyen az iskolában nyelvet tanulni. — Attól tartok, hogy inkább kívánalomról beszél, hiszen egyre inkább olyan helyzet alakul ki, amikor egy angol- vagy egy némettanárnak egyszerűen nem éri meg, hogy iskolában tanítson. — Jelen pillanatban talán igazán egyetlen tanárnak sem „éri meg” — az anyagiakról beszélek —, hogy iskolában maradjon. Szeretném azt hinni, hogy a tanárokban van felelősség- és hivatástudat, másrészt ha a közalkalmazott kategóriába kerülnek a pedagógusok, az egy tisztességes fizetést is jelent majd számukra. Hozzátéve, hogy most átmenetileg — a cél érdedében — azt is elfogadhatónak tartom, hogy bizonyos önkormányzatok fizetéskiegészítést ajánlhatnak fel a nyelvtanároknak, hogy megtartsák őket az iskola számára. — A ,,piaci viszonyok” értelmében ezt kellene tenni, de nyilván ez komoly feszültséget okozna a tantestületekben. Tovább olvasva a koncepciót: mit jelent, hogy a tankötelezettség 5 éves korban kezdődik, amikor is a szülő köteles gyermekét közoktatási intézménybe járatni. Mit jelent a „köteles” szó? — Szeretnénk deklarálni, ami tulajdonképpen eddig is létezett: a gyerekek járjanak iskolaelőkészítőre. Úgy érzem, hogy pont ahol nagyobb szükség lenne, ott nincsenek ilyen funkciók. Szeretnénk azt, hogy 5 éves korban mindenki valamilyen szintű iskolaelőkészítő foglalkozáson venne részt. A „köteles” szó azt jelenti, hogy biztosítani kell a feltételeket. Ahol nincs óvoda, ott az iskolának kell ezt megtenni. Még az is lehet, hogy csak heti két alkalommal. — A koncepcióban szerepelnek olyan fogalmak, mint elemi iskola, alapiskola, általános középiskola, algimnázium, főgimnázium, felső szakiskola. Ml van e fogalmak mögött? — Azt az iskolaszerkezetet szeretnénk felvázolni, ami egyrészt létezik, másrészt kívánatosnak vélünk — mindenkor szem előtt tartva az átjárhatóságot. Ha ma Magyarországon beíratjuk a gyereket az egyik iskolatípusba, akkor azt végig kell járnia akkor is, ha a tehetsége, képességei esetleg egy másik típusba szólítanák. Az algimnázium például azt jelenti, hogy a gimnáziumot két részre lehet bontani. Azt szeretnénk, ha az iskolatípusok között átjárhatóság lenne, ezt segítené egy-egy ilyen kisebb rész jól definiáltsága. Tudjuk, a mi javaslatunk csak egy lehetőség. — Önök a koncepcióban deklarálják, hogy nevelési és oktatási intézményben főállású pedagógusként csak pedagógiai képesítésű személy alkalmazható. Kérdés, hogy be lehet-e mindenütt tartani a törvény szavát? — Attól még nem biztos, hogy pedagógus valaki, hogy van végzettsége, de az talán igaz: legalább végzettsége legyen. Rögtön hozzáteszem, hogy a képesítés nélküliek között nagyon sokan áldozatos munkát végeztek. De miután nincs képesítés nélküli orvos, nem tudom elképzelni, hogy legnagyobb kincsünket, a gyerekeket képesítés nélküli pedagógusokra bízzuk. E deklarációval a pedagógus foglalkozás presztízsét is emelni kívánjuk. Ha valaki nem szerez diplomát, vegye tudomásul: nem tekintjük pedagógusnak. Sajnos, a gyerekek száma csökken, így valószínűnek tűnik, hogy a gyakorlatban is megvalósítható e kívánalom. (Folytatjuk) Horváth József: Ars poetica Ne görgess hegynek gondokat, gyújts szemedbe fényeket, fűszálként figyelj az ég alatt, világra tárd az életed. Magányból táplálkozó dal nem talál utat a Nap felé, békülj meg a messzeséggel, mindenkié légy, vagy senkié, j ________________________I Hullámverés L assan elcsitulnak a Start-hitel körüli hullámok, amelyeket először az vert fel, hogy már rég beszéltek róla, de hozzájutni lehetetlen volt. Később már hozzáfértek egyesek, de a pénzig vezető útról sok-sok göröngyöt meséltek. Egy ismerősöm nyomába szegődve végigjártam én is a göröngyöket. Foltozott cipőjűeknek nem ajánlom. Egy jó szakmára váltott vállalkozói igazolványt, sőt, őszintén szólva, már el is kezdte a műhely berendezését, ám jelentősebb összeg nélkül örökre befejezetlen mű maradhatott volna. Első nekifutásra egymilliót kért, de hogy megkaphassa, olyan jelentős vagyonának vagy annyi pénzének kellett volna lennie, ami ha megvan, teljesen fölösleges vállalkozásba kezdenie. Leszállt igényével 600 ezerre, így már csak közel 300 ezret kellett neki felmutatni, ami igazán nem lett volna nagy dolog, ha házát is bemutathatta volna, ez azonban a bank igényeit nem elégítette ki. Leírta, mire szeretné a hitelt felvenni, eddig mire jutott, mit ajánl fel saját erőként és mit garanciaként, hogy ha belebukik, a bank akkor is hozzájusson a pénzéhez. Mit mondjak: ez igencsak kevés volt. Azt mondták: vállaltasson kezességet a polgármesteri hivatallal, akkor szabad az út a bank pénztáráig. A hivatal természetesen csak úgy vállalta a kezességet, ha ismerősöm írásba adja: bármi is történik vele, a műhely a hivatalt illeti meg. Már-már azt hitte, minden rendben van, amikor kiderült: élet- biztosításra is szükség van, legalábbis addig, amíg vissza nem fizeti a részleteket. Arra az esetre természetesen, ha közben történik vele valami. Ezenkívül köteles a hitelfedezetként szolgáló vagyontárgyait tűz, víz és egyéb kár ellen is biztosítani, oly módon, hogy a biztosítási szerződés kedvezményezettje a bank legyen. Ezután jött egy újabb valami: azt is megmondták, melyik biztosítóhoz forduljon, mert az sem mindegy. A harmadik valami sem volt semmi. Igaz, elmúlt már húszéves az ismerősöm, de ha elfelejtette volna, a biztosítónál tudtára adták: még a vérnyomásáról is érdeklődtek, míg közölték vele, hogy közel ezer forintot kérnek havonta. Még nem kezdődött el a törlesztés. A szerződés szerint a kamat most 18,5 százalék lenne, de mivel változó, a jegybanki alapkamatláb változásától függ, lehet, hogy a törlesztés megkezdése után már 25—30 is kijön, amit már most, türelmi időben is fizetni kell. Ha pedig hozzáadjuk a biztosításra fizetett összeget, nem is biztos, hogy a Start neki is jó buli. Még a helyhatósági választás előtti kampány során hallottam Bethlen István gróftól, az MDF akkori egyik gazdaságpolitikusától, hogy a magyar bankrendszer alkalmatlan feladatának eUátá sára. Nem hittem. Azt gondoltam, mindegy a grófnak, mit szid, csak a régi rendszer gyermeke legyen. Lehet, hogy hinni kellett volna? Reméljük megváltozik.
