Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-30 / 281. szám
8 1 Ä ](e£et-íMqf{yarorszáq Hétvé/ji mdlékíete 1991. november 30. Apró tenyerek tapsai Hamupipőke a színházban A boldogság érintése. Gábos Katalin és Petneházy Attila BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Légy mindig jó és jámbor, akkor mindig jóra fog fordulni a sorsod, és boldog lesz az életed. Ezt a tanácsot adta Hamupipőkének haldokló édesanyja. A tanítás nem hangzik ugyan el a Móricz Zsigmond Színház színpadán, hiszen a darab nem tartalmazza a fenti előzményt, de a mesejáték szellemisége, „üzenete” végül mégiscsak ezt közvetíti. Rom hányi József szövege szellemes és játékos, Fényes Szabolcs zenéje helyenként fül- bemászóan dallamos. Már-már slágerzene. Igaz, a mesék gyakran leegyszerűsítik a világot jókra és rosszakra. (Ezt egyébként Torday Hajnal jelmezei is sugallják, különösen a második felvonás báli jelenetében. A fekete nem népmeséi szín, legalábbis nem ilyen jellemző és meghatározó módon, mint itt.) A színlap is segít az eligazodásban: Hamupipőke árva, Hétzsákné mostoha, a szakács-takács- kovács jó ember, a pitvarmester rossz ember. A mésejátékot jól fogadta a nyíregyházi közönség. Nem nehéz megjósolni, hogy — ameny- nyiben ez lehetséges — sikerszéria előtt áll a darab. A gyerekek érzékenyen követték az előadást: figyelő izgalom volt az arcukon az első felvonásban, s unatkoztak a másodi felvonás első felében. Általában elmondható: a cselekvés, az akció köti le őket igazán. A szereposztás csupa telitalálat. Gábos Katalin Hamupipőke szerepében — különösen a kezdeti pillanatok után kitűnően alakította a csupaszív és jó leánykát. Derűs és boldog volt az arca, ha kellett, s a szomorú pillanatokban is voltak érzelmi tartalékai. Gáspár királyfit Petneházy Attila formálta meg. A szerep teljesen az övé volt, minden mozzanatát ki tudta tölteni élettel, humorral, szeretettel. „Szerelmi” kettősük üdesége, tiszta bája valóban a népmeséket idézi. A fiatalokat az egymásra találásban Horváth László Attila segítette, aki ezúttal sokféle szerepet játszik: bűvész, takács, szakács, kovács, zenész. Játékmester a játékban, jókedvű szervező. A kétségbeesett király szerepében Hetey Lászlót láthattuk. Szerencsére nem a nyűgös és csendre vágyó uralkodót alakította, hanem inkább a hatalomba belefáradót, akiből nem veszett ki az életszeretet. Hetey meleg humora ezúttal is megteremtette a közönséggel az eleven kapcsolatot. Mert a fiatalok légiesek, szerelmük az ábrándok világában létezik. A Hetey megformálta figura a köztünk élő ember. A királynői székre áhítozó Hétzsákné lányok az ellenpólust képviselik. Arra figyelmeztetnek, hogy a rossz sokkal könnyebben talál szövetségest magának, míg a jónak többszörösen bizonyítania kell, hogy értékes. Szabó Tünde néhány nappal a bemutató előtt vette át Máthé Eta szerepét. Ezért mindenképpen elismerés illeti. De a színpadon már játékával érdemelte ki a tapsokat. Két leánya — Pregitzer Fruzsina és Orosz Anna — egymást licitálták túl az ostobaságban és a kegyetlenségben. Alakításuk annyira hiteles volt, hogy bizonyára számtalan kis néző mondogatta magában: Hamupipőke akarok lenni! Czeizel Gábor sok-sok rendezői ötletét dicsérhetjük, mert együtt volt a zene és a tánc, a hang és a mozgás. A színészek használták a díszletet. A Hamupipőke színházi élmény volt. Örülhet az a kislány, aki most volt először életében színházban, hiszen megérezhette semmi mással nem helyettesítő va-. rázsát. Nyíregyháza, az örök szerelem Nyíregyháza (KM — Bodnár) — A Nyíregyházi Művelődési Központban tartott Pódium-sorozat előadásán találkoztunk Vitai Andrással, a Móricz Zsigmond Színház alapító tagjával, egyik hajdani vezető színészével, aki 1985. óta máshol játszik. Mi történt Önnel azóta? — kérdeztük tőle. — A nyíregyházi évek után a budapesti József Attila Színházhoz kerültem, ahol négy évet töltöttem. Nem dicsekvésképpen mondom, de volt olyan hónapom, hogy ötven fellépésem is volt. Közben a színházművészeti főisVitai András ELEK EMIL FELVÉTELE kólán elvégeztem a színházelméleti szakot. Két éve szabadúszó vagyok. — Nem bizonytalan dolog ez? Csak biztosabb valamelyik színházhoz tartozni... — A színészek számára ez a jövő útja. De hadd folytassam. Mostanában sok időt töltök Spanyolországban, ahol a Palma de Malorcai Teatró Pincipál nevű színházban játszunk gyakorta. Többé-kevésbé megtanultam spanyolul is. Egyébként ez a szabadúszó életforma tette lehetővé, hogy világpolgárként élhetek. — Magánéletében mi történt? — Megnősültem. Feleségem egy kubai nő, aki egyébként művészettörténész. Egy forgatáson jöttünk össze, ahol tolmácsként dolgozott... — Úgy hallom, gyakran lép fel mostanában édesapjával, Sinko- vits Imrével. Árulja már el, hogy érezte, előny vagy hátrány a színészi pályán édesapja neve és színészi nagysága? — Inkább hátrány, mint előny. Igaz, szüleim révén olyan környezetben nőttem fel, hogy nagyon sok híres emberrel, színházi életünk kiemelkedő személyiségeivel ismerkedhettem meg; szóval a színház légkörében nevelkedtem. Ugyanakkor hátrány is volt, hisz tudvalevő, apám gyakorta politizált, amit a hatalom nem nézett jó szemmel. Persze, Sinkovits-Imrének nem lett volna hálás dolog betartani, ezért néha úgy éreztem, apám helyett rajtam csattan az ostor. Na, de én sem fogtam be a számat, három évig ott állt a lakásom előtt a rendőrség. De ezzel nem akarok dicsekedni, hisz’ mostanában annyi frissen sült ellenzéki került elő. — Ha már a politikáról esett szó, úgy tudom, Sinkovits Imre MDF-es, Ön pedig SZDSZ-es. Nincs emiatt feszültség a családi körben? — Nem kerül kenyértörésre a dolog, egy ágnak két hajtása vagyunk. Annyit azért nem ér a politika, hogy emiatt összekapjunk, s apám sem olyan fanatikus. — Befejezésül hadd kérdezzem meg, mit jelent életében a színészi pályán Nyíregyháza? — Nyíregyháza nekem örök szerelmem marad. Annak idején személyes okok miatt mentem el innen. Kami visszajönne Bodnár István Több hajdani nyíregyházi színész is szerepelt a Móricz Zsigmond Színházban, a múltkoriban bemutatott Gyurkovics lányok című darabban. Keresztes Sándor és Mátrai Tamás mellett Rékasi Károly is vendége volt két előadásban a számára oly sok sikert hozó régi színháznak. Hogy érezte most magát, az elköltözés után két évvel? — tudakoltuk tőle. — Fantasztikusan jó érzés volt újra Nyíregyházán lenni. Már az előadás előtt is sok örömben volt részem. Amikor a hároméves kislányommal sétáltunk a városban, sok régi ismerős odajött hozzám kezet fogni, érdeklődni. Talán ezért is izgultam az előadás előtt, és kabalából a régi öltözőasztalomat kértem. — Mégis megkérdezzük, hogy érzi magát Budapesten, a József Attila Színházban? — Nagyon jó, hogy együtt élhetek a családommal, de be kell vallanom, hogy olyan szerepeket, mint amilyeneket Nyíregyházán kaptam, Pesten csak ritkán. Érthetően, ott annyi munka nem jut, mint annak idején Szabolcsban. Megpróbálkoztam más feladatokat is keresni, s kaptam is a Nemzeti Színházban, a Karinthy Színpadon. — Tudjuk, a nyíregyházi színészeknek az is problémájuk, hogy messze vannak a tűztöl, a különböző médiáktól, ahol esetleg film-, tévé- és rádiószerepeket is kapnak. Rékasi Károly is gyakran járt fel Nyíregyházáról emiatt Budapestre... Rékasi Károly az Ivanovban. (Jobbról Safranek Károly) BALÁZS ATTILA FELVÉTELE — Mostanában Nescafé-árusí- tó cég kötött velem egy ötéves szerződést. — Szép, szép a reklám is, de én inkább filmszerepekre gondoltam, hisz főszerepet is játszott már korábban. — Nemrégiben szerepeltem egy tévéfilmben, újabb felkérést nem kaptam. — Nem hívták vendégszereplőként Nyíregyházára, a régi színházhoz? — Bevallom, nagyon örülnék, ha újra játszhatnék a Móricz Zsigmond Színházban. Magamtól is ajánlkoztam már, de nem kaptam Nyíregyházáról megbízást. Meg is értem a színház vezetését, aki egyszer elment innen, azzal már nemigen számolnak... Az oldalt összeállította: Nagy István Attila Nem engem utá Csikós Sándor S zombaton délelőtt nagy riadalom fogad a színházban. — Hallottad, hogy Máthé Eta, Csorba leuka, Vígh Irén ke karamboloztak? A Színház és Szabolcs u. sarkán, az egyik legveszélyesebb helyen ösz- szefutott két autó, pördültek, nekivágódtak a villanyoszlopnak, szerencsére nincsen olyan nagy baj, „csak kulcscsonttörés, csak bordatörés”. Most kint vannak a kórházban vizsgálaton. A társulat Rimaszombatra indul éppen, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat játsszuk. Hétfőn, újabb vizsgálat után meglátogatom Etát. Most próbálta a Hamupipőkében Hétzsákné, a gonosz mostoha szerepét. Nagy kedvvel dolgozott, várta a premiert. A gyerekelőadások különleges élmények, a legőszintébb közönség izgul, hogy győzzön a jó, közbekiabál, a rossznak fújol, valósággal kiutálja a színpadról. — Jaj, de megjártam, mondd, milyen szerencsétlen vagyok! — Megúsztad, Eta, történhetett volna nagyobb baj isi — Igen, Fazekas Laci is ezt mondta, miután megvizsgált, bordatörés, enyhe agyrázkódás, feküdni kell minimum két hétig. — Megigazítja a borogatását. — Képzeld el, innen az ablakból fogom nézni, hogyan jönnek a gyerekek az előadásra, nem hallom a zsivajt, az aranyos közbekiabálásokat, és és... nem engem fognak utálni. Csorba leukához is bekopogok. , — Úgy történt a dolog, hogy mondtam Etának, jöjjön velünk a piacra. Én szerencsés voltam, hátul ültem, Eta elöl, az „anyósülésen”, nekem csak bordarepedésem van és egy seb a lábamon, ahogy nekicsúsztam az első ülésnek. — Szombaton A kaktusz virága. Hogy tud majd énekelni, leuka? A lélegzésben nem fogja gátolni a fájó borda? Mikor eljövünk, minden ma: ráBztalás ellenére feltápászko- dik az ágyról, hogy kikísérjen. Már az ajtóban vagyok, amikor elereszt egy trillát. Hallom a jól ismert, erőteljes, gyönyörű hangot. Zeng az egész színészház. Visszafordulok, leuka nevet harsányan, teli élettel. Na, látja, fog ez menni, Sán- dorka! Azóta Szabó Tünde próbálja Hétzsáknét, ő a karambol ötödik áldozata. Be kell ugrania. Falfehéren jön-megy, azt sem tudja, hol áll a feje. Verses szöveg, ének, tánc, s másnap már majdnem a felét tudja a szövegnek. A premier nem maradt el. Az epizodista Nagy István Attila A tapsrendben szinte sohasem hajlik meg elsőként a közönség előtt, s a színlapokon sem szerepel a neve az első sorban. Nem játszik főszerepet, ha egyáltalán van ilyen a színházban, hiszen minden szerepet lehet jól is, rosszul is megoldani. A legnagyobb főszerepet is. Hetey Lászlót nagyon szereti a nyíregyházi közönség. Játékában mindig jelen van valamilyen bölcs emberszeretet, de a színház eddig csak epizódszerepeket kínált neki. — Budapesten az epizodistá- nak nagyobb a becsülete, mint vidéken. Ez talán a színházak gazdasági helyzetéből fakad, mert a rendezők az érdekes arcokat főszerepre tartogatják. Az epizódszerepek hitelesítik az egész játékot, hiszen az életünk is epizódok sorából áll. Szeretnénk ugyan látványos főszerepeket játszani néha, de ez nagyon ritkán sikerül. Az epizódszerepet nagyon nehéz megoldani, mert néhány percig van a színpadon az epizodista, ennyi idő áll a rendelkezésére, hogy hitelesítse a figurát. Ez, bizony, koncentrált játékot kíván, nagy összpontosítást. A csapatmunkában — amit én nem nagyon szeretek — elvesznek a részletek. Nincs mód kimunkálni az árnyalatokat, mert az egész az érdekes. Szívesen emlékszem A bátori adventre, mert ott dramaturgiai szerepem is volt. Ez annyira jól sikerült, hogy többet írtak rólam, mint a főszereplőről. De szerettem a Bolond vasárnap Alexét is. — Húsz évig a paraván mögött dolgoztál, a bábszínház tagja voltál. Nehéz volt az arctalanságot arcra cserélni? — Nagyon. A bábszínházban leegyszerűsített, egysíkú szerepek voltak. Nem ismertem az élő színpad fortélyait. Sokáig tartott, amíg mindent megtapasztaltam. — Gyakran játszol vígjátékokban. Úgy látszik, hogy nagyon közel áll hozzád a humor. — Szeretem az életet, szeretem a humort. Bármit játszom, arra törekszem, hogy megnyerjem a közönség szimpátiáját. Még a nagyon gonosz figurában is meg kell találnia a színésznek azokat a vonásokat, amelyek a figura magatartását, jellemét indokolják. A színésznek pszichológiai rajzot kell a színpadon nyújtania. Ha ezt sikeresen teszi, akkor szimpatikus lesz. — Hogy érzed magad a színházban? — Nagyon szeretem ezt a színházat. Azt hiszem, még most is a legemberibb színház az országban. Az, hogy a közönség egy kicsit orral ránk, nem jó. De remélem, ez is elmúlik. Sohasem akart ez a színház a közönség előtt megbukni, mindnyájan úgy megyünk ki a színpadra, hogy sikerünk lesz. Az is igaz, hogy az elmúlt időszakban számtalan kényszerhelyzet adódott. Végig kell gondolni, hogy a közönség szimpátiáját érdemes- e különféle kísérletekkel kockáztatni. Egy nagyváros jobban elviseli az egyarcú színházat, a vidéki társulatoknak sokféle közönségigényt kell kielégíteniük. Mindezt úgy, hogy a színházban dolgozók művészi elképzelései is megvalósuljanak. — Miben láthatunk legközelebb? — A Hamupipőkében az öreg királyt játszom. Nagyon hálás szerep. A darab egyébként operett jellegűen van megírva, nagyon szellemes, mert a szöveg Romhányi József müve, míg a zene Fényes Szabolcs alkotása. Ajánlom a szórakozni vágyó felnőtteknek is, annak ellenére, hogy a gyerekeknek játsszuk elsősorban.
