Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-28 / 279. szám
A Vasgyár és Széchenyi utcák sarkán, a volt SZÁÉV-telep helyén OTP-be ruházású 60 lakás épül, a földszinten mintegy *00 négyzetcnéELEK EMIL FELVÉTELE Szépülő megyeszékhely tér alapterületű üztethaeiyiség lesz. Alapítvány a jövőnek Erkölcsi kárpótlást vár Pócspetri Tapolcai Zoltán M ondhatnám azt, kit érdekel, mondhatnám azt, örüljünk, hogy valaki ad. De... Az Európai Közösség a Kelet-Európa támogatására szánt összeg egy részét a környezetvédelmi költségvetésből kívánja kihasítani. A környezetvédelméből, amely néhány millió dollárral gazdálkodhatott, ahol másra milliárdok jutnak. Az (EK-költségvetésböl 0,18an-ban részesül!) Az összeg — 7 millió dollár — annyira lenne elegendő, hogy ezer kisvállalkozó elindítsa üzletét. Jó, becsülöm az apró morzsákat is, de érdekel, milyen kenyérből pergették le elém! S mi az, hogy morzsa? Más, papírvékony karéjának az egyharmada! Amitől mind a ketten nyugodt szívvel éhen halhatunk. A környezetvédelem általában csak azért kerül be a költségvetések nagykalapjába, mert egyszerűen nem lehet kihagyni. Nem azért, mert égető problémáira csak az anyagi támogatás lehetne elixir. Nem. Csak a látszat kedvéért. „Egy kis maradékot dobjunk oda neki!" S hogy mennyire ez a maradékelv az irányadó, mi sem bizonyítja jobban, minthogy adandó alkalommal nem az óriási összegeket elherdáló programokat nyirbálják meg, hanem azt, amelyik még a működéséhez szükséges minimumot sem kapja meg. Az ok? Könnyebb, látványosabb (no és néhány jó anyagú zakó zsebére), hasznosabb és bizonyos folyamatok elindítása (beruházási, fejlesztési program), mint mások lassítása, megakadályozása. (Az üvegházhatás, az élővizek, a növényzet, az emberi táplálék vegyi szennyezése, a közúti forgalom ólomszennyezése.) Furcsa, de az előbbi az olcsóbb is. A fejlesztési program végeztével már működik az új rendszer, s a pénzt nem (csak) a közös kalapból szipkázza. De egy környezetvédelmi befektetés csak „ráfizetéses" lehet, s csak a központi támogatásokban bízhat. Ennek ellenére csupán morzsákat szórnak elénk. S aztán rászabadítanak egy csapat éhes galambot. Pócspetri (KM — Baraksó Erzsébet) — Újabb alapítvány létesült megyénkben kettős céllal: részben a jogtalanul sereimet snovedet- tek rehabilitációjára, részben pedig a tanulmányaikban tehetséges pócspetri gyerekek támogatására. Man véletlen, hagy Pócspetri a® alapítvány színhelye, ahol 1 SÍ 8-ban az iskolák államosítása miatti tiltakozás során egy rendőr meghalt, állítólagos gyilkosát a statáríáüs bíróság kivégeztette, és több személy t host szú börtönbüntetéssel sújtottak. Megkérdeztük az alapítót, Pekk Antal könyvvizsgáló vállalkozói , mi veit az eredeti elképzelése, szándéka a Memento elnevezésű alapítvánnyal? Igazságkeresés — Úgy gondoltam, a mai világban nem jelentéktelen, ha egy magánszemély 25 ezer forintot felajánl egy közösség számára. Mint odavaló születésűt, közvetlenül érint, hogy nem történt meg a teljes körű rehabilitálás — például Som István tanító 15 évet ült. mert azt mondta: Vágják el a telefonvezetéket __és a közelmúltban lefolytatott rehabilitációs vizsgálatkor vele nem is foglalkoztak. Azt szeretném, hogy a jogtalanul sérelmet szenvedetteket kárpótolnák. A másik célom azoknak a gyermekeknek a megsegítése, akik magyar irodalom és történelem tantárgyakból elismerést szereznek a községnek és ápolják e település történelmi eseményének emlékét. Hogyan fogadta a falu az alapítványi és mi az elképzelése a felhasználásról? — erről kérdeztük Somos Józsefet, Pócspetri polgármesterét — Sajátos a helyzetünk, hiszen természetes személyekre már született törvény, de közösséget érintő ügyben nincs ilyen joggyakorlat és — az Ember Judit által készített Pócspetri című filmet kivéve — Magyarországon egyetlen sor dokumentum nincs arról, hogy 1943-ban koncepciós per volt a pócspetri ügy. Napfényre kell kerülnie a tiszta igazságnak azért is, mert Kusnyér János, Som István és Vitéz Gábor még nincsenek rehabilitálva, és maga a község sem kapott erkölcsi rehabilitációt. Fordultunk a miniszterelnök úrhoz, az egri érsek úrhoz — mindenki a jó szándékáról biztosított, de az nem elég. Emlékezés — Pekk Antal alapítóval munkakapcsolatba kerültünk, megállapodtunk a tiszteletdíjában, azt az összeget ajánlotta fel. Azóta az önkormányzat hozzátett 10 ezret és vannak egyéni befizetések is. Reméljük, gyarapodik majd az összeg, amelynek egy részét a történelmi esemény emlékének őrzésére szeretnénk fordítani. Még nem döntöttük el, hol lenne, a parókián, vagy a művelődési házban, egy emléksarkot, vagy egy emlékszobát szeretnénk kialakítani, hogy legyen egy hely, ahol az igazság kiderül. Kilátás Tehetséggondozás Vincze Sándor iskolaigazgatóhoz azzal kopogtunk be, vannak-e olyan gyerekek, akik az alapítványnak hasznát vehetik? — Minden évben „terem” két-három tehetséges gyermekünk, jelenleg olyan egyetemistánk is van, aki országos versenyt nyerve került be. Évente öt-hat gyerekünk jut be egyetemre, főiskolára és a tanulók közel 60 százaléka megy szakközépiskolába, gimnáziumba. — Mi magunk is hozzájárultunk az alapítványhoz: almát szedtünk tanárok—gyerekek közösen, a pénzt befizettük. Még annyit az alapítványról: igazgatóként igyekszem majd közbenjárni, hogy minden tehetség részesüljön belőle. ÉRVELÉS Seres Ernő H a lesz egy kis időm. feltalálom a. fából vaskarikát.. Egyelőre azonban leköt a politika. Állítólag az emberek, háromnegyed része mem érti a politikát. Én sem, de igyekszem. Igyekszem például megérteni, hogy a szoedemek pusztán politikai okokból miért útik, verik egymást. A Stóhdnek ér persze tudja. Azt mondja.: — A legjobb érvelés a verés. Elvileg. Ha egy bunkó nem képes megérteni a pártdemokrádát, akkor bele kell vermi, . — A pártdemokrádát, — A fenét. A bunkót kell beleverni a földbe. Vegye már észre, hogy nem abban az átkos múltban élünk. Elvégre szólásszabadság van. Mindenki azt mondja és úgy mondja ahogyan akarja. Igéző szemeim a Stoha- nek úrra meresztem és megkérem, hogy ne keverje össze a szezont a fazonnal. Mi köze a szólásszabadságnak a verekedéshez? — Sok. Maga még nem hallott arról, hogy némák is vannak. A némák a kezükkel beszélnek. Az, hogy a kezüket ökölbe szorítják, vagy hogy a kezűkben bunkó is van, az merő formaság, puszta véletlen. Nem is értem a Petrasovics Annuskát, hogy miért ba- rikádozta el magát, miért hívta a rendőrséget. Szerintem a bunkókkal, karókkal csak meg akarták győzni, hogy leváltották. Egy jól képzett politikus, legalább két nyelven beszél. Magyarul és a süketnémák nyelvén. — Meggyőzött. De ha én magát most fejbe vágom, ahhoz mit szól! — Semmit. Jelbeszéddel meggyőzöm. hogy nincs igaza. Ügy képen törlőm, hogy feltörli a konyha kövét. Ezzel persze csak azt adom tudtára, hogy inkább sepregessen és ne politizáljon. — Jó, nem politizálok. De azt, hogyan érti, hogy a parlament egyik képviselője akasztást emlegetett. — A vita hevében min- . den lehetséges. De miután a halálbüntetést eltörölték és a hóhér munkanélküli, az egész csak merő formalitás. Hangulatkeltés. M egjegyzem, becsülöm a Stőimnek tisztánlátását. Irigylem is, mert ez a fickó ért a politikát és bár lenne még néhány érvem, visszatartom. Végül még az érvelésből verés lenne. És nem szeretném, ha meggyőzne. SzázkOős és boxbajnok volt. Tiszaberceli tornyok .. a volt szovjet laktanyából Nyíregyházán. HARASZTOSI PAL FELVETELE Kommentár Retteiiós-city Kállai János H allgatom a fiatalasz- szony visszafogott mondatait. A félelem, a rettegés hangjai szü- remlenek hozzám a buszra várás ködös csöndjében. Valami pénzintézetben dolgozhat, hogy úgy mondjam: „alkotói magányban". Es fél. Retteg! Különösképpen a sötétedést hozó, munkaidővég előtti órákban, amikor már kevesen vannak az épületben. Mert. . . kit is szólíthatna, kit hívhatna, ha ne adj’ Isten ... Mit szépítsük: elszabadulni látszik a bűnözés megyeszékhelyünkön. Már időnként országra szóló szenzációkat is „produkálunk” a fekete krónikába. A profi-gengszter módon végrehajtott augusztusi posta- rablás sokkhatását viszonylag gyorsan feloldotta a pápalátogatás nyugalmas „íe- bonyolódása”, a bűnösök viszonylag gyors kézre kerítése. Viszont nehezen lehetne megmondani, hogy a postán dolgozó, többségükben nő alkalmazottak, miket forgatnak azóta is a fejükben, amikor fürge ujjakkal a bankóköiegeket pörgetik. Mert már azóta is: tizenkilenc éves, főiskolai hallgatólány brutális meggyilkolása, kora reggeli késelés — az áldozat ismét egy nő, diáklány —, most pedig ifjú taxis kegyetlen halála! Fényes nappal, rablás úton-útfélen. öreget, fiatalt, gyereket, válogatás nélkül! Mi történt? Meg kell fejtenünk, minél sürgősebben, minél pontosabban. Mert ebben az értelejnben már „itt van Amerika". De mi nem ezt, nem így akartuk és nem ebben szeretnénk „hasonlatosak" lenni! Es azt is sejtjük — feltehetőleg — valamennyien: a többszörös, szuperbiztos zárrendszerek önmagukban nem a védelem biztosítékai. Kellenek, persze, hogy kellenek, de itt „harcról” van szó, melynek mindannyian részesei vagyunk, „rettegés- city" egymásért is felelős polgárai. ELEK EMIL FELVÉTELE Morzsák
