Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-16 / 269. szám
10 A ‘-Kefét-Magyarország hétvégi meffékfete 1991. november 16. Benkóék a tévében is Az orvosdinasztia tagja Tóth Kornélia Amikor az embert sodorják az események, eszébe sem jut firtatni a sorsot, miért éppen azt az utat kínálta, amelyiken éppen végigmentünk? Jó idő telik el, s el kell jutnunk legalább egy kisebb magaslatra, hogy végigpásztázzuk tekintetünkkel a közeli és a távolabbi múltat, s eltöprengjünk: életünk alakulásában milyen súllyal esett latba az eleve elrendelés és az egyén akarata. A közelmúltban hasonló számvetést készített dr. Sipos Gyula, a MÁV záhonyi csomópontjának üzemorvosa. Mégpedig abból az alkalomból, hogy a legidősebb fiát, Istvánt, szeptember 28-án avatták orvossá. így most ő a negyedik generáció tagjaként szentelheti életét a gyógyításnak. Bécsi keltezésű, múzeumba illő doktori diplomákat nézegetünk Sipos doktor úr tuzséri lakásán. Az orvosdinasztia feje és megalapítója Mosánszki Titusz. Az eperjesi születésű fiatalember 1896-ban, még a monarchia idején, vehette át oklevelét Bécs- ben. Az apai ágon dr. Sipos István 1927-től gyógyította a betegeket. Ő már rétközi, előbb Mán- dokon teljesít szolgálatot, majd az egészségügy szervezési feladataiból vállal jelentős részt. Magyar királyi tisztiorvos Kisvárdán. A család megszokta, hogy a nap bármely percében hívathatják az apát beteghez, éjszaka sem volt ritka a gyors segítség miatt bezörgető látogató. Ebben a légkörben nevelkedik négy testvér közül harmadikként Sipos Gyula. Noha már gyerekkorukban érzékelik, hogy a betegek ellátása nem köthető hivatali időhöz, nővére védőnő, húga tüdőgondozó lett. Csak a bátyja választott műszaki pályát. Milyen érdekes a véletlen! Sípos Gyula négygyermekes családban nevelkedett, és szintén nagy családból származó lánynak kezdett udvarolni. Ott szintén négy testvér, négy lány született. Házasságukból — s ez már bizonyára nem írható egyértelműen a véletlen számlájára — szintén négy gyermek született. A legidősebb, István orvosi diplomáján még alig száradt meg a pecsét. Bizonyára felhívta magára a figyelmet az egyetemi évek alatt, mert Debrecenben a nagyhírű Élettani Intézetben kínáltak neki kutatói állást. Dávid, a második testvér — bár biológia—testnevelést hallgat a nyíregyházi tanárképzőn — most egy esztendőre az Egyesült Államokba utazhatott: lowa államban a transzcendentális meditációt tanulmányozza két szemeszteren keresztül. Gyöngyvér francia-történelem szakos hallgató a Kossuth Lajos Tudományegyetemen és a család Benjáminja, a harmadikos középjskolás Péter a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumba jár. Ő a Tisza-part szerelmese, szabad idejében bóklászik a földeken, elragadtatással szemlél fűt, fát, virágot, bogarat. A természet szeretete, az egészség, a mozgás öröme a Sipos-családban magától értetődik. Az édesanya gyógytestne- velést tanít, s azt fájlalja, hogy az elmúlt négy évtizedben az általános iskolákban nem szorgalmazták a testben is ép, egészséges fiatalok nevelését. A futottak még kategóriába süllyesztett testnevelésnek jó lenne mielőbb visszaszerezni az iskolai, és főként a szülők szemében kialakult rangsorban az őt megillető- helyet. Arról már Sipos doktor beszél, hogy az üzemi orvosi rendelőben hány és hány fiatalt, időst kezel olyan betegséggel, amelyet a rossz szokások, az esztelen és zsíros táplálkozás, az önpusztító életmód, a pálinkába-borba fojtott „igazság” miatt szereznek maguknak az emberek. A jól felszerelt vasúti üzemorvosi rendelő akár egészségügyi miniközpontnak is beillene. A szokásos belgyógyászati vizsgálatok mellett készíthetnek EGK-t, van mikromotoros fogászati egység, rövidhullám, ultrahang, ion- toforézis. S hogy nem maradnak kihasználatlanul a modern masinák, arról gondoskodik túlhajszolt életünk: soha ennyien nem szenvedtek még idegrendszeri bántalmakban, mint manapság. — Nyomasztó gondok közepette kényszerülünk élni — fejti ki véleményét Sipos doktor. — A vasútnál is tömeges elbocsátástól tartanak az emberek, a jövedelmük egyre kevésbé elég a mindennapi kenyérre. Kizsigerelik magukat a háztájiban, a bérelt földön, s ráadásul abból sem tudják pótolni a főállás nevetséges bérét. Hát persze, hogy elégedetlen, ideges és feszült a munkás, az alkalmazott és még a tetejébe kénytelen magába fojtani az indulatokat, mert tart attól, hogy a soros leépítésnél a hangoskodónak, az elégedetlenkedőnek kötnek először útilaput a talpa alá. Sipos doktor negyedszázada csinálja azt a családi orvoslást, amelyet most akar nagy csinnadrattával megvalósítani a népjóléti tárca. Miután ő Tuzséron él, a vasutas dolgozók családtagjai őt ugyanúgy megkeresik, mint a körzeti orvost. Régóta kirajzolódott előtte egy szociológiai térkép az itt élőkről. Persze igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk azokat a szakmai gondokat, amelyek őt sem hagyják nyugodni. A tízéves évfolyamtalálkozón az egyik kollegája szellemesnek szánt megjegyzéssel fordult hozzá: ,,Te meg a talpfákat kopogtatod?" A sértésnek'is beillő „poén” jól jelzi, az orvosi szakmai hierarchián belül az üzemorvosi beosztást alig múlja alul valamelyik. Nem egyedi a példa, ha egy társaságban eleinte menőnek tartják, majd kiderül, hogy „csak” üzemorvos, mérhetően lanyhul a személye iránti érdeklődés. Sűrűn telegépelt, aláírásokkal hitelesített lapok hevernek az asztalán. Kiderül: már ötszáz embert nyert meg az Országos Füstmentes Egyesületnek. A szívén viseli az emberek sorsát, s azon fáradozik, sokkal több energiával, idővel a megelőzésre fektessenek nagyobb hangsúlyt, mint drága pénzen gyógyítani a betegeket. S ezt olyan eltökéltséggel végzi a rétközi faluban, hogy hasztalan hívták Pannonhalmára az apátság orvosának; elment, körülnézett és maradt. Ideköti a családja, a betegei, a gyermekkori emlékek, a táj. Az Intercom november 22-én mutatja be Joel Schumacher filmjét. A lány már lemondott a szerelemről. A fiú már lemondott az életről. A szerelem erejével legyőzik a lehetetlent. Julia Roberts és Campbeli Scott a kilencvenes évek Love Storyjában. (Az eredeti cím: Dying Young.) Mise Nyíregyházán, falumentés Sajógalgócon Mérő Éva Benkó Sándor neve határon innen és túl egyaránt ismert. Rendkívül sokoldalú egyéniség, nemcsak előadóművész, a csaknem 35 éve működő népszerű Benkó Dixieland Band vezetője, hanem a Budapesti Műszaki Egyetem villamosgépek tanszékének adjunktusaként egyetemi oktató és sikeres vállalkozó is. Sokirányú elfoglaltsága ellenére a külföldi meghívásokra és a fővárosi fellépések mellett országos turnékra, vidéki koncertekre is mindig marad ideje. • — Mit jelent Ön számára a vidéki közönség? — Úgy gondolom, hogy minden zenekar létkérdése a közönséggel való állandó és jó kapcsolat. Számunkra a közönség nemcsak Budapest 2 millió lakosát jelenti, hanem a vidéket is, az ország egészét. Az együttesnek évente 250—300 fellépése van. Ennek legalább felét Magyarországon teljesítjük, amiből megközelítőleg 90 a vidéki fellépés. Hagyományai vannak a nyári tatai és szegedi dixieland fesztiváloknak. A BMV Dixieland Fesztivál helyszíne a diósgyőri várban volt. Egy falumentő program részeként került sor a Benkó Dixieland Band műsorára Sajógalgócon, a néhány házból álló kis faluban. Újdonság a Balaton környéki nyári dixieland fesztiválok sorozata: Balatonfenyvesen, Máriafürdőn, Csopakon. A nyíregyházi dixieland fesztivál amerikai sztárokkal a Nyírségi Ősz rendezvénye. Zenei érdekességnek a Christmas Mass (Karácsonyi mise) igeliturgia bemutatásának lehet tanúja a közönség Nyíregyházán december 23-án. — Hallhatnánk a miséről egy kicsit bővebben? — A hagyományos egyházi liturgiák és a New Orleans-i muzsika között a mise kapcsán igyekeztünk kapcsolatot találni. Mi számos esetben játszottunk ilyen misén: a hagyományos néger vallási dalokat játszotta a zenekar. Most az utolsó hangig komponált, méghozzá önálló mű — Benkó-szerzemény — az egész mise. Nagyon komolyan vettük az egyházzal való együttműködést, és azt is, hogy ez valóban ökumenikus igeliturgia legyen, és több egyház elvárásának feleljen meg. A tervek szerint a művet felvételről a televízió is közvetíti. A zenei anyagot pedig hanglemezen rögzítjük, tehát a karácsonyi újdonságok között már remélhetőleg találkozhatnak vele a zenei érdekességet kedvelők. A Benkó Dixieland Band Nagy István Attila Kabdebó Tamás 1934-ben született Budapesten. Magyar szakos tanárnak készült, de a sorsa másként alakult. 1956 őszén Angliában telepedett le, a cardiffi és a londoni egyetemen angol történelemmel és könytár- tudomnnyal foglalkozott. Nagy szerepet vállalt a magyar költészet megismertetésében. 1966-ban József Attia, 1971-ben Illyés Gyula válgotatott költeményeinek angol fordítását rendezte sajtó alá. Több önálló kötete jelent meg: 1971-ben az Érettségi, 1974-ben a Magyar Odisszeuszok, 1978-ban a Minden idők, 1980-ban az Évelő, 1983-ban Az istenek című munkája. A nyugati emigrációs irodalom harmadik nemzedékének képviselője, akit Bakucz József és Horváth Elemér így jellemeznek: „írói munkássága erősen személyes jellegű, saját tapasztalatai tükrében mutatja be azt az utat, amelyet nemzedékének egy része — a történelemben és az eszmék terepén — bejárt. Guyanái kalandjainak elbeszélése során képet ad a diaszpóra körülményei között élő nyugati magyar ételmiség helyzetéről és környezetéről is. Magyar Odisz- szeuszok című elbeszélésfűzérének hősei a nagyvilágban, leginkább Amerikában szétszóródott fiatal magyar tudósok és egyetemi oktatók." A Szoros élet ez, vagy laza? című kötet a magyar olvasóknak szánt válogatás. Benne a rövi- debb Kabdebó-művek kaphattak helyet: az Odisszeuszok néhány darabja, a Történetek az apámról sorozat egy írása, és A Szoros élet ez, vagy laza? című sorozat négy darabja. Kabdebó könyvében egy XX. századi Mikes Kelemen gazdagon ábrázolt arcát is megrajzolja. Bármilyen távol, bármenynyire nyugatra vesse is őket a sors, hősei — magatartásukban, gondolkodásukban — kelet-európaiak maradnak. A Holdországi. levelekben Kabdebó finom iróniája, öniróniája, humora is hangot kap. „Édes néném, a reménység igen-igen kezdett fogyadozni bennünk annak arányában, ahogy a magunkkal hozott természetes készleteink kifogytak” — írja az emigrációról. A haza — bár földrajzilag nem volt olyan távol, mint a Föld — messzire került Kab- debótól, hiszén hasonlított a helyzete a törökországihoz. Az ott bujdosók is jól tudták, hogy „Törökországból nincsen visszatérés!” Kabdebó most megjelent kötetét nehéz, s értelmetlen is, öntörvényű szuverén világú alkotásnak nevezni. A Szoros élet ez, vagy laza? inkább az alkotóműhelybe enged pillantást vetni. Egyszer talán arra is sor kerül, hogy valamelyik regénye a könyvespolcunkra kerül. (Móra Könyvkiadó, Budapest) TT * j 1 í
