Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-14 / 267. szám
HÁTTÉR Visszakérem a földem Sós szájíz Felső-Sóskúton Máthé Csaba Nyírtelek (KM) — Azért kapták meg a földet, mert biztos, hogy a nyíregyházi rokon kiszólt a téeszelniik- nek. Mi meg gyalogolhatunk 5 kilométert a háztájit megművelni, közben Mócsánék azt a földet hasznosítják, amely mindig a miénk volt. A Nyírtelek, Felső-Sóskúton lakó asszonyokat nem zavarja különösebben, hogy replikájukat a helyi Dózsa termelőszövetkezet elnöke, Magyar László is hallja. A papíron teljesen szabályos földosztás miatt háborognak a fclső- sóskútiak, a Mócsán család, a téeszvezetést neveztek ki bűnbaknak. ÜK hasznosítják — Senki nem szólt telefonon — magyarázza nevetve a téeszelnök —, de nem is kellett, mert minden úgy történi, ahogy előírták. A téesz- vezetés a törvény szerint járt el, amikor kihirdette: aki a bevitt földet ki akarja vinni a közösből, az adja be a kérelmét és megkapja. Persze, arra nincs is garancia, hogy ugyanazt a területet adják vissza, amelyet annak idején, néhány évtizede beadott a tag, hiszen lehet, hogy arra a területre különböző ingatlant építettünk. — Összegyűjtöttük a kérelmeket — folytatja Magyar László —, és a tó es zen belül egy ötfős bizottság főleg tanyákhoz kapcsolódó 14 ki- sebb-nagyobb földterületet jelölt ki. Mócsán István is beküldte kilépési nyilatkozatát, mely szerint 11,5 hektárt kapott vissza. Sok választási lehetősége nem volt, a tanyájukkal szemben lévőt jelölték meg. Mindez a múlt év tavaszán történt, amikor még mindenki abban a Íriszemben volt, hogy az új földtörvényt a parlament a legelsők között fogadja el. Nem így történt, a nevükre még nem került a terület, de ők hasznosítják. A vita akkor kezdődött, amikor elkezdték művelni azt a bizonyos területet, amelyen évek óta a felső-sóskútiak háztájija volt és egykor ők voltak a tulajdonosok. — Miért kellett volna valakinek is leszólni? — bizonygatja igazát Mócsán István lánya. — A téeszve- zetés a hibás az egész perlekedés kialakulásában, ők ku- tyulták meg a földvisszaigénylést. A mi területünk egykor az volt, amelyen jelenleg a téesztelep és a nemrég épült 45 családi ház áll, a polgármesterével bezárólag Azt nem kérhetjük vissza, mert természetesen senki nem akarja lebontani a házát. A tanyánk mögötti területet meg nem jelölte ki a téeszbizottság, maradt ez — mutat a földút melletti földre. — Nekünk sem jó, mert itt megy a nagyfeszültségű magasvezeték, a föld alatt pedig a gázvezeték. A jószág közül pedig az itt elhaladó autók már néhányat el is ütöttek. Nincs harag, de ha a téeszvezetés körültekintőbb, akkor ez a mutogatás elkerülhető lett volna. Másnak adták A többi 13 táblával nincs gond, a Felső-Sóskúton lakó Nagy és a Kukucska családban az érzelmi kötődés a földhöz rendkívül erős, hiszen az a terület, amelyet most Mócsánék művelnek, egykoron a szüleiké volt. — Hiába javasoltam nekik — mondja a téeszelnök, amikor az almát válogató Kukucska Árpádnéhoz és Nagy Istvánnéhoz érünk —, hogy vigyenek ki a téeszből egykét hold földet közvetlenül a házuk mellett és akkor kérelmükre azt a részt ők kapják és a Mócsánéknak is jut föld. — Miért adták másnak azt a földet? — kérdez vissza élesen Nagyné. — Mi műveltük, szüléink földje volt. A háztájit meg kijelölték 5 kilométerrel odébb. H iába jobb arra a föld, de odabiciklizni vagy autózni költségesebb. Az elnök úr is tehetne az érdekünkben, de semmit nem csinál. Jól megszervezték a központban ezt a földvisszaigénylést! — Ezzel mintha befejezné a társalgást, folytatja az almapakolást. — Ha nem adják be a kérelmüket, marad minden változatlan — tárja szét a kezét az elnök. — Már falugyűlésen is elmondtam mindezeket, a polgármesteri hivatal is kért tájékoztatót, ami jelzi, valaki teljesen félretájékoztatja a lakosokat. Tizenhárom család elfogadta, jogilag tiszta az egész, de látja, mégsem nyugszanak a kedélyek. Pedig a földterületek kijelölésénél éppen arra törekedtünk, hogy mindenkinek kedvező legyen a választás. Van megoldás Falun a harag nem egykét napos, hosszan eltart, viszont rossz tanácsadó. A Felső-Sóskúton élőknek még mindig van lehetősége a bevitt föld kivételére. Ez lehet a megoldás. Nyolcvan ággyal több A nyíregyházi Jósa András Kórház szeptikus sebészetének és az onkológiai osztályának kétszer negyven ágyas új kórtermében helyükre kerültek a berendezések. Az orvosi műszerekkel való felszerelés után e hónap végén kezdődik meg a gyógyító munka. BALÁZS ATTILA FELVETELE Nem iskola, múzeum TÁRCA Nábrádi Lajos Egyedül A fizikai munkától izmossá vált, de túl a negyvenen . az utóbbi pár évben enyhe sörpocakja nőtt. Üjabban árnyéka egykori önmagának: fogyott vagy tíz kilót. Nap mint nap hajnali ötkor ébred, mintha csak a hat órakor kezdődő műszakba kellene mennie. Éhgyomorra cigarettával kezdi a napot. Napközben mindig borostás és nyugtalan. Nyugtalanító híreket zúdít rá a rádió, a tévé, meg a szintén munkanélküli szomszédja. Itt lakik a város peremén a déli részen, az „ipari út” közelében. Két szoba, konyha, betoncserép tetővel. Zseb- kendőnyi kertecskéje alig termő nyíri homok. Már a kertben sincs munka, rokonok, ismerősök se hívják betakarítani. Így még nehezebb a tétlenség. Reggel készülődés közben idegesen, durván beszél a még munkába igyekvő feleségével és az iskolába járó fiával. Az ajtó előtt a kutyába is belerúg pedig az csak hízelegni akar neki. Fél nyolc után kiáll egy kicsit a kapuba, ismét ráfüstöl és bámul a semmibe. Bemegy, hallgatja a nyolcas híreket, aztán félhangosan szidja a rendszert. A régit is, az újat is. Dél körül a kapuban várja a postást. Megszidja, hogy már megint későn hozza az újságot. A hirdetési oldalon nyitja ki a lapot. Már rááll a keze. Cifrán káromkodik, hogy már megint németül tudó gépírónőt, menedzsert és üzletkötőt keresnek. T ehetek én arról, hogy lakatosnak tanultam és aranykoszorús szoc. brigád tagja voltam? — kérdezi önmagától. Aztán felemeli lapátnyi tenyerét, s tapasztalja, hogy a régen kérges keze lassan kifinomul. Nem örül neki. Ökölbe szorítja ujjait és belebokszol a levegőbe. Vásárosnamény (KM — Bodhár) — Meleg fogadtatásban részesítik hétfőtől a látogatókat a vásárosnaményi Bereg Múzeumban. A meleg szó szerint értendő, hisz az eddig alig fűtött múzeumban télen nemigen lehetett kellemes hőmérsékletet teremteni. Most viszont a belső renoválás során a központi fűtést is bevezették. A festési munkálatok miatti egy hónapos szünet után ismét megnyitja kapuit a megye egyik leglátogatottabb múzeuma, a Beregi. A múzeum ilyenkor gyakran iskolára hasonlít, hisz nagyon sok órát itt tartanak meg. Igazán szemléletes történelemórát lehet itt tartani, mondjuk az őskorról, hisz igen gazdag anyag található itt már a honfoglalást megelőző évezredekből is. A kelta, szláv, vandál tárgyi emlékek bizonyára alkalmasak arra, hogy megmozgassák a diákok fantáziáját. Szívesen térnek ide be tanítványaikkal a környék rajztanárai is. A Beregi Ti- szahát népművészete című kiállítás oly gazdag anyagú, amelyet bármelyik hasonló intézmény is megirigyelhetne. De el lehet itt sajátítani nagymamáink, szépanyáink kézügyességének a titkát, rácsodálkozhatunk dolgossá- gukra, hisz több mint háromezer darab szépen megmunkált textília található a múzeumban, több évtizedes lelkes gyűjtőmunka eredményeként. Párját ritkítóan gazdag a múzeum anyaga sok területen, ám Felhős Szabolcsné múzeumigazgató mégsem elégedett. Legnagyobb gondja, hogy szűk a múzeum, elődeink gazdag örökségét bemutató anyag alig négy-öt százaléka kerülhet a látogatók elé, s a többi raktárok mélyén várja jobb sorsat. Nagy álmuk a Tomcsányi- kastély lenne, amelyik most éppen gazdát keres. Az épület eléggé jó állapotban van, hisz három-négy éve még használták. Mondják, van aki night klubot szeretne létesíteni ebben a barokk épületben, Vásárosnamény egyetlen műemlékében. Mi a magunk részéről ha lehetne, a múzeumnak adnánk. Vendégvárók Réti János A z idei turisták lába- nyomát már rég belepték az őszi ködök, a Parlamentben meg arról vitáznak, hogy vajon csalogassuk-e mihozzánk a világot, vagy ne kísértsük meg Istent a szegénységünkkel. Közben rövid időközönként, de folyamatosan riogatnak bennünket, hogy nem jön a tőke, pedig jönne a tőke, mégis jön, mert ezt meg ezt tapasztalta, mégse jön, mert elbizonytalanodott. Már a határon van, de megtorpant ezért meg ezért... Ezalatt Csaroda, Mária- pócs, Nagyhódos, Tarpa kedves hangulatú kiadványai mosolyognak rám az asztalról. Kis magyar településekről üzennek szépen, színesen a nagyvilágnak Egy képeslap, egy prospektus, pár bekezdésnyi szöveg erejével. Ma, amikor semmire sincs pénz ebben az országban, a helyi önkormányzatok mégiscsak kerestek némi forintot a könyvek tartozik-követel labirintusaiban és elkészítették szerény, ízléses híradásukat a faluról, arról, hogy élnek, dolgoznak, remélnek. Arról, hogy vannak értékeik, amelyeket szívesen tárnak az idegen elé. Ha van töke a tarsolyában, ha nincs. A jelenség új látásmódról árulkodik: arcot adni a falunak, hírnevet szerezni a a vendégvárásnak, felmutatni a hátrányos helyzet kézlegyintéses előítéletei alól kivirágzó értékeket. Elismerésre méltó szándék. A tőke, ha akaródzik neki úgyis jön, ha meg nem, hát marad. A Szabolcsban, Szatmárban, Seregben élő emberek sorsa legfőképp a saját kezükben van. De azért egy jó szóra, egy jó falatra mindenkit szívesen látnak az asztaluknál. Gázcsőcsere Kommentár Vasárnapi kaitok Angyal Sándor I dőben nincs még olyan távol, hogy felejthetném, milyen szálmalom-harcot folytattam magam is az újság hasábjain a boltok vasárnapi nyitva tartásáért. Pontosabban: azért, hogy néhány üzlet hétvégén is fogadja a vásárlót, aki valamilyen oknál fogva nem tudott néhány árut beszerezni a vasárnapi ebédkészítéshez; vagy váratlan vendége érkezett, s kiürült a speiz. Nem és nem! Mit képzelek én, a bolti dolgozó is ember, neki is dukál a pihenés! Hiába érveltem (tünk): a vonat sem áll, a kórház is gyógyít, s az újság is készül vasárnap, megtörtént, hogy a szakszervezettel kezdtek fenyegetőzni: majd az megvédi az eladókat! Aztán egyszercsak — talán elsőként a Jósaváros- ban és Mátészalkán — va- 'sárnap is árusítani kezdett egy magánüzlet tejet, kenyeret, „bontott csirkét”, élesztőt és cigarettát. Még ekkor is nehezen mozdult az „állami”, meg a „szövetkezeti”, de már mocorgott — igaz, vasárnapi „felárakkal” (hiszen fizetni kellett a berendelt dolgozókat). Mostanra megszűnni látszik az egykori hétvégi vásárlási szünet. Egyre több magánüzlet ismerte fel a hétvégi lehetőséget, s tart nyitva gyakran vasárnap este 20 óráig. A vevőért indult versenybe bekapcsolódott néhány áruház is, gyakorta hirdetnek hosszabbított nyitva tartást a jelentős árengedményt nyújtó diszkont áruházak is. Lóm-iám, ma már nem kell, „felsőbb” hatósági döntés mindehhez, a kereskedelem egyre inkább kereskedni kezd s az eladó nem a napot figyeli, hanem a forgalmat, ami után neki jutalék jár. Nem éppen reklámozni való, de feltűnően szaporodnak a „garázsboltok” (sajnos főként italmérésre), s ezekben is világít az égő késő estéig. Hallani már folyamatosan nyitva tartó üzletekről, s így már nem csupán a fővárosban találni „éjjelnappali” csemegét. Diktál a piac, kényszerít a munkanélküliség, gyarapodnak a kemény (ha kell, hétvégi) munkával megélni óhajtó vállalkozók. Talán mégis mozdul körülöttünk valami... Kekt-Magyarország 3 Nyíregyházán a Széchenyiül- fej cán kétszáz mé- .ig teres távon új műanyag gáz- ,||§| csövekkel cse- : ||| rélik ki a régi vascsöveket. A J|S| munkálatokat a ’JÉ TIGÁZ tlolgo- S||| zói végzik. g||B HARASZTOSI IMI PÁL H ” I
