Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-14 / 267. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYÉN 1991. november 14„ csütörtök Külpolitikai jegyzet Méltósággal Baraksó Erzsébet f^ubrovnik. történelmi MM gyöngyszem. Kő- .kockáit millió turis­ta koptatta simára, házfa­lai fehéren szikráznak a mediterrán napsütésben, piros cserepeivel, zöld zsa- lugátereivel különösen ked­vesek a magyar szemnek. Ilyen volt békeidőben. Dub- rovnikban most már az óvárost is lövik, és azt hal­lani, immár a nők mozgó­sítását is elrendelték, mert sok a sebesült, kellenek az ápoló kezek. Dúl az embertelen és ér­telmetlen küzdelem, testvér talán a testvérre tüzel, tar- kónlövik a parancsmegta­gadókat. Lapunk olvasói néhány napja nem hivatalos forrásból is értesülhettek, mi a helyzet most a front hátországban: egy Nyír­egyházán élő jugoszláv ál­lampolgár ott járt a szülő­földjén. Felborult a rend, köztörvényes bűncselekmé­nyek történnek az utcán, bárki lelőheti a haragosát, tízesével fogják ki a Duná­ból az azonosíthatatlan te­temeket,' sírkeresztjükre név helyett csak egy szám került. Mindenki azt csinál, amit akar. Szakértők szerint más­ként alakulhatott volna a helyzet, ha a Nyugat mind­járt az elején elismeri Hor­vátország és Szlavónia füg­getlenségét, aminek a ke­let-európai dominó elve alapján törvényszerűen be kellett következnie. Most nincsenek abban a szituá­cióban a nyugati országok, hogy ezt megtehetnék. Ezért is veszélyes most egyes politikai körök fel­szólítása, hogy a magyar kormány ismerje el a ne­vezett országokat, mert a fellépés csakis együttesen képzelhető el. Hazánk a legközvetle­nebbül érdekelt abban, ami a szomszédos országban ki­alakul, többek között azért, mert a határon veszélyes következményei lehetnek a háborúnak, Barcs bombá­zása óta van elegendő okunk az aggodalomra. Esedékessé válhat a lakos­ság egy részének kitelepí­tése is, amivel kapcsolatban Boross Péter belügyminisz­ter eléggé megnyugtató nyi­latkozatot adott. És érde­keltek vagyunk azért is, mert elsőként itt jelentke­zik a menekülthullám. Sokszor hallani, nincs elég bajunk magunknak, jönnek még púpnak a há­tunkra a menekültek is. A Jugoszláviából érkezők kö­zül többen azt fogalmazzák meg; másodrendű magyar­ként kezelik őket, nem úgy, mint az „erdélyi test­véreket”, akiket keblükre fogadnak. így van-e, vagy nem, ők mindenesetre így érzik. Mint annyi sok más, is­meretlen dolgot, a mene­kültek ügyének kérdését is meg kell tanulnunk ke­zelni az ország vezetőinek, és személy szerint minden egyes magyar állampolgár­nak is. Különösen most, hogy összefogott a világ és igen komoly dollármilliókat juttatnak el a jugoszláviai menekültek magyar terhei­nek enyhítésére. Valószínű­leg nem ez oldja meg a gondjainkat, de érezhetjük, nem vagyunk egyedül a nehéz időkben magunkat méltósággal viselni. • • Összecsapások a felelősségre vonásról Törvény a pónzintóze lekről Békeremények „Kikerülünk az értékválságból...” zottan cáfolta, hogy bármifé­le megegyezés, vagy akár hallgatólagos megállapodás szavatolta volna az elszámol­tatás elmaradását. A független Dénes János a felelősségrevonással kap­csolatban egyértelmű teen­dőként könyvelte el Marosán György felakasztását. A vész­jósló kijelentés mellett el­lenpontként hatott a vitában az utólagos felelősségrevo- nást megalapozó törvény ki­dolgozójának, Zétényi Zsolt­nak (MDF) azon kijelentése, miszerint őt soha nem a gyű­lölet. kizárólag a magyar nép iránti szeretet vezérelte a törvénytervezet megalkotása­kor. Az Országgyűlés szerdai ülésnapján a számos módosí­tó indítvány feletti több órás szavazási procedúra le­folytatása után elfogadta a pénzintézetekről és a pénzin­tézeti tevékenységről szóló törvényjavaslatot. Amint azt az elfogadott módosító indít­ványok is mutatták, a leg­több kérdésben konszenzus alakult ki a pártok illetve a kormányzat között. A pénzintézeti törvény de­cember eLsején lép hatályba. nának, a jugoszláv hadsere­get pedig nemzetközi fel­ügyelettel kivonnák Horvát­országból. A szerbek ezután népszavazáson dönthetnek arról, hogy el akarnak-e sza­kadni Horvátországtól. Car­rington úgy véli, hogy jó alap van tervének elfogadta­Üzleti alapon A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank buda­pesti tanácsülésén egyebek között arról állapodtak meg, hogy a korábban KGS*T- bankként nyilvántartott pénzintézet a jövőben üzleti alapon működhessen. Az át­alakulást elsősorban annak a megállapodásnak a hiánya akadályozza, amely a tagor­szágoknak nyújtott korábbi hiteleket rendezné, időköz­ben ugyanis több érintett ál­lam fizetésképtelenné vált. Krecz Tibor Budapest (ISB) — Cseh Sándor, a Független Kisgaz­dapárt ügyvezető alelnöke négy héttel ezelőtt arról nyi­latkozott, hogy meghajlik pártja vezető testületéinek akarata előtt és a kormányfő döntésének függvényében vállalja, ha a Földműve­lésügyi Minisztérium élére állítják. E hét elején viszont olyan találgatások láttak napvilá­got, melyek szerint Cseh Sándor a mostani körülmé­nyek között nem vállalhatja az esetleges kinevezést, s a Kisgazdapárt belviharai miatt még alelnöki posztjáról is visszavonul. — Mi változtatott a párt- vezető hangulatán? — Mun­katársunk erről beszélgetett Cseh Sándorral. — A koalíciós tárgyaláso­kon nem jutottunk el annak a gazdaságpolitikai kérdés­körnek a megvitatásáig, amelynek egyik eleme a me­zőgazdaság, illetve az agrár­Fizetési mérleg Szerdától tárgyal hazánk- baá a Nemzetközi Valuta­alap szakértői delegációja, és két héten át folytat megbe­széléseket a magyar kor­mány képviselőivel. A mos­tani tárgyalások témája: mi­ként alakul jövőre a folyó fizetési mérleg, a költségve­tés, a társadalombiztosítás helyzete, milyen inflációt prognosztizálnak a magyar gazdaság irányítói, és a kor­mány mely területeken ter­vez további reformlépéseket. tárca. Akadhat olyan ember, aki elfogadja, hogy a mi­niszterelnök mintegy „kima­zsolázza” és egy tárca élére helyezi minden egyeztetés nél­kül. Én nem fogadhatok el ilyen megoldást. Származá­som, eddigi tevékenységem egyaránt a mezőgazdasághoz kötnek. Elmondhatom, hogy ismerem mai gondjait, van elképzelésem a megoldásuk­ra. Olyan Földművelésügyi Minisztériumról gondolko­dom, amely — akár más de­mokráciák agrártárcái — sa­játos helyzete miatt bizonyos preferenciákat élvez, s szo­ros kapcsolatban áll a jegy­bankkal, az ipari-kereske­delmi, a pénzügyi, a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok minisztériumával. Szoros és jó kapcsolatban! Ez elenged­hetetlen, minimális feltétele a mai társadalmi-gazdasági krízis megoldásának. Ez a három' koalíciós párt hang­súlyos feladata, mi pedig nem jutottunk el addig, hogy erről tárgyaljunk. — Ebben elsősorban az ón pártja a ludas, a heti soros botrányuk vezettek a meg­beszélések megszakadásához. Az Országgyűlés szerdai ülésnapjának délelőtti prog­ramjában a IlI/III-as cso­portfőnökség állományával, hálózati személyeivel kap­csolatos törvénytervezet ál­talános vitájának folytatása szerepelt, ismételten teríték­re került a múlt héten elfo­gadott Zétényi—Takács-féle javaslat. A szabaddemokrata Kő­szeg Ferenc indítványozta, hogy a kormány vonja visz- sza az előterjesztést, s he­lyette az állambiztonsági iratanyag jövőbeni felhasz­nálásának szabályait tisztáz­zák törvényi úton. Horn Gyula (MSZP-elnök) azt javasolta, hogy a Bel­ügyminisztérium ügynök- listáján szefeplő személyek adatait vagy zárolják, vagy teljes egészében tárják a nyilvánosság elé. Felszólalá­sára szinte megállíthatatla­nul indult, meg a kétperces reagálások sora. Csurlca Ist­ván (MDF) a kerékasztal- tárgyalások óta bekövetke­zett történelmi változásokkal magyarázta az akkor képvi­selt álláspontok módosulá­sát, míg Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője határo­Üj béketervet hoz magá­val Belgrádba Lord Carring­ton, a hágai Jugoszlávia-ér- tekezlet elnöke — jelentette az ITV brit televízió értesü­lésére hivatkozva a belgrádi rádió. Eszerint a horvátor­szági szerb területeket nem­zetközi védelem alá helyez­nék, s e körzetekben nem­zetközi erőket állomásoztat­— Az bosszant, hogy szóba sem kerültek a legfontosabb ügyek, mert a pátiunkon be­lüli, hatalmi, személyi kér­dések még fontosabbnak bi­zonyultak. Nem feleltünk meg annak a követelmény­nek, amelyet a koalíció­alakítással magunkra vállal­tunk. — E tekintetben az FKGP kudarcának vagyunk tanúi? — A Kisgazdapárt és a koalíció kudarcának. Némi­leg kárbaveszettnek érzem azokat a terveket, amelye­ket szakértői közreműködés­sel dolgoztunk ki, s kisebb­fajta agrárprogramnak te­kinthetők. Közbevetem: az agrárszférában ma tapasztal­ható folyamatok azt mutat­ják, hogy egyelőre híjával vagyunk a mezőgazdaság talpra állítására vonatkozó távlati tervnek. — Ha igazak a hírek, visszavonul és nem valósítja meg programját. — Azért kényszerülök a visszavonulásra, mert ma nem látok reményt arra, hogy a koalíciós partnerek érdemi feladataikkal foglal­kozzanak. — Erre az MDF és a KDNP vezetői azt mondhatják: nem nálunk zajlik „fesztivál” a pártelnök körül. — Igazuk van, nem tagad­hatjuk. Hozzáteszem, hogy a civódáshoz minimum két fél kell, itt három is van. — Viszont a Kisgazdapárt az a párt, amely 1988 óta botrányoktól hangos.. Ez nem keseríti el? Nem kísérli meg, hogy átlendítse szerve­zetét a holtponton? — Komoly dilemmával birkózom. Elég keservet szen­vedtem el, s ha én hajlandó vagyok ezeket félretenni, ak­kor minden politikustól elvá­rom, hogy ne önös érdekei vezessék! Sajnos nem ezt ta­pasztalom. Most úgy látom, hogy nincs partner a tervek valóra váltásában. Nem akarom a bennem bízókat abban a hitben tartani, hogy képes vagyok azt képviselni, amivel megbíztak, mert eb­ben a politikai közegben nem vagyok képes. Azt kell mon­danom : megpróbáltam, nem ment, zsákutcában vagyunk, átadom a helyem. Kovács Éva L aborczi Géza 1957-ben született, 1980 óta evangélikus lelkész. Nyíregyházán lakik, felesé­ge szintén lelkész, egy gyermekük van. Az SZDSZ színeiben jutott a parla­mentbe, megyei listán képviseli Szabó lcs-Szat- már-Bereg érdekeit. * * * — Miért éppen ennek a pártnak lettem a tagja? — válasz nagyon egyszerű. Az SZDSZ liberális párt, s én úgy gondolom, ha a liberá­lis fogalomról minden pejo­ratív jelzőt lehántunk, ak­kor bátran vállalhatom, amit a szó valójában jelent. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, manapság igen komoly vitatéma a sza­badság kérdése. Jómagam abban vagyok liberális, hogy szembenézek a problé­mával, megpróbálok min­den körülmények között felülkerekedni a gondokon Nyilvánvaló persze, hogy az én esetemben a szabad­ság annak bibliai értelmé­vel is gazdagodik. — ön tehát azt gondolja, a szabadság esz­méje az SZDSZ-ben fejthető ki leg­inkább? — Igen. Mi­közben nem vonom kétség­be, hogy más pártokban is vannak szabad­ságszerető em­berek, csak ép­pen nálunk ezen van a fő hangsúly. — Lelkész létére hogyan kezdett el politizálni? — Már a teológiai tanul­mányok alatt érdekeltek azok a kérdések, amelyek az egyház és a társadalom érintkezési pontjaihoz kap­csolódtak. Kutattam, mi­lyen kötelezettségei vannak az egyháznak a társadalom­mal szemben, ezért ebből a témakörből írtam a záró­dolgozatomat is. Szeret­ném elmondani azt is, hogy a lelkészi szolgálat, bár megvannak a maga rituális lelkészi oldalai, lehetőséget ad arra, hogy sok emberrel beszéljek mélyebb, komo­lyabb dolgokról is. A lel­kész tehát nem laboratóriu­mi körülmények között él, nagyon is a hétköznapi vi­lágban. Nem én kerestem az utat a képviselőséghez, engem kerestek meg. A döntésben mindenekelőtt azt kellett mérlegelnem, ab­ban az átmeneti időszak­ban, amit a rendszerváltás jelent, tudok-e egyfajta po­litikai nyilvánosság előtt értékeket és demokratikus kiteljesedést képviselni. — És tudott? — Talán igen, de ezt nem nekem kell eldöntenem, majd eldönti az idő. Tény, hogy a képviselőséggel el­töltött éveket a magam szá­mára is átmenetinek gondo­lom. Még azt sem tudom, meddig tart, indulok-e a következő választásokon. Attól teszem függővé, ho­gyan ítélik meg a munká­mat azok, akik ide küldtek. — A parlamenti bizottsá­gokban végigpróbált min­dent. Ügy fogalmazott, ke­reste a helyét, azt a mun­kát, ahol a legtöbbet teheti. Jelenleg a parlament kül­ügyi bizottságának tag­ja. .. — Sok oka van ennek. Többek között az — és ez nagyon fontos —, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gyei képviselő vagyok. Azt tartom, a megyében, az or­szág e keleti csücskében még igen sok energia és tartalék rejlik ma is. A na­pokban jártam például a határőrség országos pa­rancsnokánál, akivel új me­gyei határátkelőhelyek megnyitásáról tárgyaltunk. —- Eredménnyel? — Sok a nehézség még, de remény van rá, hogy si­kerül. Már csak azért is, mert komoly haszon szár­mazhat abból, ha az orszá­gok közötti átjárás egysze­rűsödik. Nemcsak a népek közötti kapcsolat, a gazda­ság is profitálhat belőle. Az SZDSZ-frakción belül a határon túli magyarság ügyeiért vagyok felelős, konkrétan Kárpátaljával és Ukrajnával foglalkozom. Igyekszem mind nagyobb mértékben részt venni az Országgyűlés munkájában is. Épp most szavazták meg a képviselőtársaim azt a módosító indítványomat, amelyet a bíróságról szóló törvényjavaslathoz nyúj­tottam be, s amely a bíró­ságok függetlenségének megőrzése érdekében szü­letett. — Bár lelkészi munkáját egy időre feladta, s főállású politikus lett, mégis meg­kérdezem: győzi erővel? — Igyekszem helytállni. Megfogadtam a költő sza­vát: „őrzők, vigyázzatok a strázsán”! Gondjaim per­sze jócskán vannak. Nagy szerencse — s szeretnék a nyilvánosság előtt is kö­szönetét mondani érte —, hogy kollégáim, lelkésztár­saim igen sokat segítenek. Ha hét végén otthon va­gyok, tőlem telhetőén igyekszem visszasegíteni valamit nekik. Bízom ab­ban, nem lesz haszontalan az életemből a politikára fordított idő. — Miből meríti a bizako­dást? — A magyar nép szor­galmából. Bízom abba:i. hogy a magyarság végül is talpra tud állni, s kikerül abból az értékválságból, amiben jelenleg van. Hi­szem, hogy gazdaságilag átvészeljük ezeket a nehéz éveket, s nem kerülünk a történelem roncstelepére. Bizakodom azért is, mert választóimmal találkozva úgy tapasztalom, hogy mi - után a rendszerváltás nagy illúziója elmúlt, az embe­rekben mind nagyobb a cselekvés vágya. Ezek pe­dig igen biztos alapok, biz­tató jelek. Olyan funda­mentumok, amelyek elin­díthatják az országot a felemelkedés útján. tására. Lord Carrington, az Európai Közösség Jugoszláviával meg­bízott képviselője Slobodan Milosevics szerb elnökkel. Közélet A Kisgazdapárt és a koalíció

Next

/
Thumbnails
Contents