Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-12 / 265. szám
Kdei-Magyarország 3 A szeptember elsejétől önálló állami vállalatként működő Nyírbátori Csepel Szerszámgépgyártó Vállalat a tavaszi BNV-n már három olyan kiemelt fejlesztéssel szeretne szerepelni, melyek sorozatgyártását ’93-ban kezdené el. balAzs attila felvétele TÁRCA |tVat>ember, december, lá- bon áll a hóember. “ ™ Benne járunk már a téli időben, a virágok elhullatták szirmaikat, vetkeznek a fák, és Márton madarai, a hollók, ellepik a szántóföldeket. A szomorú, fekete sereg — a madárság gyászhusza- rai — rekedt károgással temetik a jó időt: Kár, kár, hogy elmúlt a nyár.-. ! ‘ Márton napján bajban vannak a ludak, mert a hagyomány azt tartja, aki ezen a napon nem eszik ludat, az majd egész évben éhezik. Az újbornak is Márton a bírája, ekkor kell megkóstolni, elválik, hogy milyen. Időt is jósol, mert ha ekkor jég van, karácsonykor sarat táltosunk. Szent Erzsébet napja tizenkilencedikén, a tél és a karácsony rámutatónapja. Ekkor — régebben így volt —, rendszerint lehullik az első hó. E jeles nap után kezdődik az advent. A névnapotokat Szlovéniában ekképp is köszöntötték: „Böske, eltörött a macska farka, kösd be!” Cecilia napján ha felnézünk a Holdra, ott táncol Cz- cília, Dávid király hegedül neki. Katalin viszont tiltja a mulatságokat, sőt a nőknek még a munkát is, dologtiltó nap az övé. Ezen a napon meglátni, locsogás, vagy kopogós lesz a karácsony. András a legbőkezűbb. Ha a lányok este tükröt, a fiúk alsóneműt tesznek a párnájuk alá, akkor megálmodják jövendőbelijük nevét. Időt is jósol, ha gyümölcsfaágat vízbe teszünk és meleg helyen tartunk. Karácsonyra kibom- lanak a szirmok, ha az ág alsó részén jelennek meg a virágok, zord lesz a tél eleje. Az ág hegyén kezdődő virágzás azt jelenti, a fagyos, havas idő tél vége felé köszönt rárík. Szent András neve napja termő- és bontónap. Egyes helyeken kotlát, fát ültetnek, disznókat párosítanak, más helyen már disznót ölnek. Ekkor befejeződik a mulatozások ideje, „András zárja a hegedűt”. Éjfélkor eljő a csend ideje, az advent. Aztán a Bak-csillagjegy uralkodása alatt a téli napforduló hava .■. a természet békés alvásának ideje, a hóembereké. Rákássy Z. Megszűnik a munkakönyv, Mi lesz most velünk? Nem, lesznek: többé vándordiád^- rak? És minek alapján állapítják meg az új munkahelyen a fizetést? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Munkaügyi Minisztérium jogi osztályán. — A munkakönyv jellegzetesen szocialista intézmény volt, amely meglehetősen ■' szatmári kisközségben. Kérsemjénben egy régi épület fel- egyóldalúan szolgálta a mun- újításával, helyreállításával megoldódtak az önálló pol^ár- kaadó érdekeit — mondta mesteri hivatal, a posta és az egészségház helyiséggond jai. dr. Horváth István, aki részt elek emil felvétele vett a tervezet kidolgozásában. — Például azáltal, hogy az egyébként szintén elavult erkölcsi norma alapján lehetővé tette a gyakori munkahely-változtatók diszkriminálását. Hátrányára szolgált a munkavállalónak az is, hogy a fizetéséi nem munkakörre és várható teljesítménye alapján állapították meg, hanem az előzőhöz igazították. Dr. Horváth István szerint az új törvényi szabályozás nem zárja ki a munkakönyv által nyújtott pozitív információ továbbadását. Ha maga a munkavállaló kívánja, akkor a munkáltató köteles kiállítani egy úgynevezett Működési Bizonyítványt, amely ajánlólevélként is felhasználható. Az új paragrafus megtiltja a politikai meggyőződés és az érdekképviselethez tartozás alapján való megkülönböztetést is. Külön kimondja: előléptetésnél nemi, faji, politikai és szervezeti hovatartozás nem lehet szempont! Az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet előírása alapján bekerül a törvénybe: szakszervezeti tagságot a munkahelyeken sem tiltani, sem előírni nem szabad. A legkényesebb és legtöbbet vitatott munkaügyi konfliktus, a munkaviszony megszüntetése. Részletesen szabályozza a tervezet a „rendkívüli felmondást”, melyre csak abban az esetben kerülhet sor, ha „a másik fél olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi”. A javaslat kimondja: rendkívüli felmondás esetén a törvény által előírt végkielégítés kétszeresét köteles leszurkolni. Kommentár Haladék Seres Ernő A z élet igazolta, a kárpótlási igénybejelentéshez a 90 nappal a törvény végrehajtási utasítása rövid határidőt szabott meg. Az Országgyűlés ezt most korrigálta, és az igény - jogosultaknak december tőig haladékot adott. Napi postámból tudom, hogy erre nagy szükség volt. De ha már a leveleket említem, a tanácskéréseken túl panasz is jócskán érkezett. Egyik levélírónk egy termelőszövetkezeti elnököt marasztalt el, mert az nem volt hajlandó földügyeivel fogadni■ A hangnem mellékes, de a levélíró a bürokráciát, és a bürokratákat többször is említette. Két nővér viszont az iránt érdeklődött, hogy anyai örökségüket, a nagyapai földet, miután hagyatéki eljárás nem volt, a nagybátyjuk vitte a termelőszövetkezetbe. Mit tegyenek? A bürokrácia, jó értelemben ügyintézés, rossz értelemben időhúzás, de ha valaki nem a tsz földügyi előadójához megy, hanem a termelőszövetkezet elnökéhez, és az elnök nem ér rá, az nem feltétlenül bürokrácia. Miért kell mindenáron a fejhez menni, amikor így is, úgy is a kéz cselekszik. A másik ügyben, ha örökösödési eljárás nem történt — mert a hatvanas években olyan idők jártak — írhatom, az öröklési jog nem évül el. Miután a kárpótlási igénybejelentési határidőt meghosszabbították, még van idő az eljárás lefolytatására. Más kérdés, hogy a kárpótlási igénybejelentéssel a várakozáson alul eddig kevesen éltek. Az igénybejelentési dömpinget a kár- rendezési hivatalok november elejére jelezték. Ez igazolódott. Napjainkban jóval több egységcsomag érkezik a kárrendezési hivatalokba mint október közepén, végén, és ebben a dömpingben a hibaszázalék is nagyobb, az igényjogosultságok dokumentálása, az előírásnál pontatlanabb, hiányosabb. Érződött a kapkodás jele. A haladék most lélegzet- vételhez juttatta a jogosultakat. Élni kell ezzel a lehetőséggel és azzal is, hogy akit illet, az valóban kárpótoltassa magát. Hiszen, ha jogtalan volt a földek, az ingatlanok és egyéb vagyonrészért elvétele, akkor jogos az ellentételezés még akkor is, ha az teljes értékű. Téglagyárak takaréklángon Építőanyag van, pénz fogyóban Abonyi István A benne dolgozók bármennyire is szeretnék, a téglaipar sem kerülhette ki a gazdasági szerkezetátalakítás, a lakossági jövedelemcsökkenés okozta gondokat. Országszerte csökkentek a nagyberuházások, a magánépítkezések. Mindez érezteti hatását az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál is, amely négy megyét, köztük Szabolcs- Szatmár-Bereg megyét fogát tevékenységével. Garbóczi János, a vállalat igazgatója: Első a minőség — A piac az elmúlt időszakban 40—50 százalékkal visszaesett. Ez nemcsak a vállalatunk tevékenységében, hanem az egész országban érezhető. Ebinek hatására mi is kénytelenek voltunk a termelést a felére csökkenteni. Sőt, volt olyan gyárunk is, például a szécsényi, amelyet be kellett zárnunk. A túléléshez az egyetlen lehetőség a létszámcsökkentés volt, a termeléscsökkenés arányában ?. dolgozói létszámot is felére csökkentettük. Ennek a hatása leghamarabb a jövő évben jelentkezhet, bízunk abban, hogy a következő évben nyereségesek lehetünk. Ha ez nem is lesz igaz valamennyi gyárunkra, az nagyon valószínű, hogy a megyében működő fehér- gyarmati téglagyár a jövedelmezők közé fog tartozni. — Itt sikerült átallnunk az új munkarendre, mégha dolgozóink nem is fogadták kitörő örömmel. Ök most napi 10 órát dolgoznak, az igények függvényében folyamatosan, a túlmunkát szabadnap kiadásával „díjazzuk”, vagyis az eddigiektől eltérő munkaszervezésről van szó. Ebben a gyárban a gázfűtés bevezetésével a minőség jelentősen javult és szinte minden termék gyártására lehetőség nyílik. Mivel ez a megye egyetlen téglagyára, ahhoz, hogy az itt élők jól járjanak, egyetlen lehetőség, hogy a megye innen vásároljon. Annál is inkább, mert áraink országos viszonylatban is elfogadhatóak. Piackutatás kicsiben — A korábbi években éves szinten 45 millió kisméretű téglának megfelelő terméket gyártottunk — kapcsolódik be a beszélgetésbe Tankóczi Gyula, a Fehérgyarmati Téglagyár piackutatója. — Miután erre a mennyiségre ma már nincs felvevőpiac, áttekintettük termelési helyzetünket, kényszerűségből egy műszakot leállítottunk. Így most 25—30 millió kisméretű téglának megfelelő egységet gyártunk. Előzetes tájékozódásunk szerint elvileg erre van piac, ám ahhoz, hogy ezt értékesíteni is tudjuk, az eddiginél lényegesen aktívabb piaci munkára van szükség. — Ezért most már nemcsak a vállalati központ, hanem a gyáregységek is foglalkoznak a piackutatással. Mi megkerestük a nagyobb önkormányzatokat, felmértük a várható építési helyzeteket, igényeket. A BNV-re készülnek — Újítottunk termékeink forgalmazásában is, a TÜ- ZÉP mellett, amely korábban kizárólagos forgalmazónk volt, most már. mi is értékesítünk. Ez lehetővé teszi, hogy vevőinknek kedvezményt adjunk, ami adott esetben előnyt jelent, mondjuk az önkormányzatnak, nekünk pedig termelési lehetőséget. Felkeressük a jelentősebb építőipari vállalatokat, az egyéni vállalkozó kőműveseket. Szakmai tanácsot adunk arra nézve, hogyan lehet a leggazdaságosabban felhasználni építőanyagainkat. Kedvezményt adtak — Mivel a vállalat berkein belül egyedüli olyan gyár vagyunk, ahol gázzal fűte- nek, ez garancia arra, hogy vevőinknek az eddiginél jobb minőségű terméket tudjunk gyártani. Úgy tűnik, a téglaipar végrehajtotta a maga „rendszer- váltását”. Lesz jobb minőségű tégla, az árból még kedvezményt is adnak, egyszóval rajtuk nem múlik, hogy építkezzünk. A kérdés már csak az, hogy vajon lesz-e miből... Ojánltlevél Iskolarendszer? Kállai János A z oktatásban legélesebben érintettek felfokozott érdeklődése, l nagylétszámú összejövetelei tájékoztatókra, előadásokra, jól mutatják. most már tényleg itt az ideje, hogy valami konkretizálódjon az iskolaügyben. Igaztalan és rosszindulatú-vélekedést sejtetne, ha azt mondanánk, az utóbbi fél évben alig történt valami érdemi, hiszen ha mást nem említünk, talán elegendő a végre „ősz- szeállt, átdolgozott oktatási törvénytervezetre utalni. Aztán arról se feledkezzünk el: az önkormányzati oktatás-irányítás a kezdeti, bizonytalan lépések után, mégiscsak kezd magára találni. Sokadszor, az előbbieknek mintegy nagyobb látószögből való megvilágítását várván gyűltek össze oktatási intézményvezetőink — Nyíregyházán — ismét csak egy tájékoztatóra, mely a közoktatás tartalmi fejlesztésének téma-felvázolását ígérte. S mint, sajnos, mostanában elég gyakran előfordul, nem egészen azt kapta a jóval száz fölötti hallgatóság, amit várt. A szaktárca egyik főtisztviselője volt az előadó — igaz, még mindössze egy hónapja a posztján —, o gyakorlati kérdésekben eligazodni vágyó jelenlévők némi zavarral kísérték figyelemmel az eklektikus mondandót. Kétségtelen: sok mindenről szólt a fáma: a főhatóság átszervezéséről, a nemzeti alaptantervről, az irányítás filozófiájáról, az érettségiről, a szóbeliség fontosságáról. Az általánosságok szintjén szó esett arról, hogy a gyerekek útál- ják az iskolát, túlterhelik őket. Aztán: az iskola nem versenypálya, nem kísérleti terep, nem kell semmit túl korán tanítani, főként: nem a feledésnek. Hogy fontos a gondolkodásképesség és a beszédkészség fejlesztése, és írjanak — tollal, ceruzával —, de írjanak, legalább a noteszukba a gyerekek. Vagyis: csupa olyan igazság egy szimpatikus, gyakorlott pedagógustól, amivel szinte mindenben egyet lehet érteni. Csak hát, a tájékoztatás, az újabb információk, «IIwnk- rétumok. Ezek „hibát!itak” valamelyest. Vagy megint csak túlzott volt a .uprakgzás? ■ ieygoM
