Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-31 / 255. szám

e háttér Közös lónak peres a háta Milliókról kell dönteni Nábrádi Lajos Tunyogmatolcs—Fehérgyar­mat (KM) — MAcoWE tu- nyogmatolcsi üzeme. Ez áll a cégtáblán a Szamos menti üzem bejáratánál. A kapun belül házmagasságban állnak az uborkás-, káposztásládák. Jönnek, rakodnak a kamio­nok, s irány Németország, Anglia. Bent az üzemben most is szorgoskodnak a szatmári asszonyok a szalag mellett. Látható, érezhető, hogy rossz a hangulatuk. A bizonytalanság miatt. Szanálják az egyik résztu­lajdonos irányította szövet­kezetét és tudják: még nem biztos, hogy a másik „tulaj” komoly vevőnek számít... Felszámolás, árverés Fehérgyarmatnak és Tu­ny ogrrtatolcsnak közös volt a téesze. A valaha szebb napo­kat látott szövetkezetnél megkezdték a felszámolást. A központi tsz-irodán, Fehér- gyarmaton hiába keressük az elnököt, mondják, hogy kint van az éppen ma kezdődött árverésen. Elnökhelyettest, főagronómust, főkönyvelőt sem találunk, ezek a státu­szok már gyakorlatilag meg­szűntek — kapjuk a lesújtó tájékoztatást. Hosszas vára­kozás után megjön Klapka György tsz-elnök. Érthetően lehangolt és rosszkedvű. A tunyogmatolcsi konzerv­gyár is az egyik fájó pontja. Persze, hogy szenvedélyesen beszél erről az üzemről. So­rolja, hogy annak idején köz- megelégedésre hozták létre az üzemet. Többes hasznot re­méltek. Azt, hogy a környé­ken termelt mezőgazdasági áru jelentős részét itt feldol­gozzák, s ez jó lesz a tsz-nek és a háztáji gazdálkodóknak is. Jól jött az üzem, mert munkát adott sok lánynak, asszonynak. Valutát hozott hazánknak. Jogviták függőben Nem utolsósorban a tsz is hasznot remélt az üzemtől. Ez az üzem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mondja az elnök, majd így folytatja: — Az alapításnál a téeszé volt a tulajdon 65 százaléka, s 35 százalékkal rendelkezett a német cég. A németek egy korszerű feldolgozógépsort lízingelnek egy osztrák cég­től, tehát a berendezés nem az övék teljesen, a telek, az épület, az alapanyag, a mun­kaerő a miénk. A nagy hasz­not a németek viszik el. Az utóbbi időben keletkezett jogvitánkat máig nem ren­dezték. Most 67, azaz hatvan­hétmillió forintot ér az üzem. Ennek 65 százaléka a téeszt illetné. Szerencsénkre mindjárt vá­laszt kaphatunk arra a kér­désre, hogy ilyenkor mi a jo­gi és pénzügyi tennivaló. Azik az utas LABILIS AZ AJTÓ, ABLAK Mátészalka (KM — R. J.) — Mégcsak első jeleit mu­tatta az esős Idő és a máté­szalkai pályaudvaron máris kellemetlen meglepetés érte az utazóközönséget, nem kü­lönben a MÁV illetékeseit: a múlt hét folyamán beázott a váróterem, de az ajtók is meghibásodtak. Így vélekednek az illetéke­sek: Sukta Béla állomásfőnök- helyettes Mátészalkáról: — A beázás még bőven a garancián belül jelentkezett, a hibát természetesen kija­vítják. Nagyobb problémát okoz a közlekedőajtók gyen­ge minősége. Ügy látszik, nem bírják a folyamatos igénybevétellel járó megter­helést. Tudomásom szerint ezeket a szerkezeteket Szé­kesfehérvárott gyártották, így minden bizonnyal oda kell őket szállítani javítás végett, ami bizony komoly gondokat okoz. Marján József, a MÁV Debreceni Igazgatóságának osztályvezetője: — A beázást a kivitelező köteles elhárítani, tekintet­tel arra, hogy az épületre öt év a garancia. Műszaki el­TÁRCA lenőrünk már felvette a kapcsolatot a vállalattal és reméljük, rövidesen — az újabb esőzést megelőzően — megszüntetik a hibát. Az aj­tók javítása szándékunk sze­rint a helyszínen fog meg­történni és nem Székesfehér­váron. Az más kérdés, hogy a költségeket természetesen továbbhárítjuk a fővállalko­zóra, illetve a gyártóra. Dévényi Jánosné, á SZÁÉV szavatossági építésvezetője: — A tetőszerkezet rézle­mez fedése a forrasztásnál elvált, ez okozta a beázást. Nem szigetelési probléma, a ——irr^om rw / mádom a kacsameséket. Ez a Dagober, ez egy figura. Na, és a filmze­ne? Szövegtöredék, amit az emlékezetem őriz, hogy azt mondja hogy „itt az élet hur­rikán” — de még mennyire. Stohanek is imádja a ka­csameséket. Vasárnap dél­után ötkor, ónezseni eldobja magát a tévé előtt, nyáladzik mint egy szopornyikás ku­vasz kölyökkutya, és csendre int. Hiába mondom neki, hogy: — Az imént bemondta « rádió, hogy nullától 100 szá­zalékig emelik a tömegköz lekedési eszközökön a vitel­díjat ... Stohanek leint: — Kacsamese. Nézze, Da­gober pénzét éppen elrabol­ják. Imádom a kacsameséket, de nem nézem. Inkább felol­vasok: — Azt írja az újság, „mintegy 293 ezer munka- nélkülit tartottak számon szeptemberben”. — Kacsamese. Nézze Da­gober éppen visszaszerzi a pénzét... Különben is mi az, hogy mintegy. Vagy egy, vagy 293 ezer. Szomszéd úr, ne etessen most engem ilyen mesékkel. Én kimondottan a kacsameséket szeretem. Mint mondtam, én is imá­dom a kacsameséket, sőt az Ausztrál Expressz című li­monádét is fenemód élvez­tem, de hát az élet? Csupa nagybetűvel. Az ÉLET az nem mese. Eszembe jut pél­dául, hogy a pénzügyminisz­ter nem is olyan régen, vá­lasztási beszédében megígér­te, január elsején nem lesz áremelés. — Kacsamese. Minden jó, ha a vége jó — mondja Sto­hanek —, Dagober visszasze­rezte a millióit. Egyébként nyugodjon meg szomszéd úr. Január elsején biztos hogy nem lesz áremelés. Áremelés csak január elseje előtt lesz meg utána... Na tessék1 Vége a kacsamesének. De jön még a Csipet csapat. Azt is megnézzük. Addig is egy kis snapsz. Vagy valami ha­sonló, ha a kezébe akadna. A kezembe akad egy üveg rozspálinka. Skót viszki. Töl­Mert éppen itt van Solymári Róbert, a Pénzintézeti Köz­pont felszámolási osztályá­nak főelőadója. Ö ezt mond­ja: — A konzervgyárban a döntő tulajdon a téeszé. Ezért a német cégnek fel­ajánlottuk a teljes tulajdon megvételét. Konkrét válasz még nem érkezett. A szabá­lyok értelmében egy bizonyos idő után nyilvános árverést hirdetünk meg a konzerv­gyár eladására. Itt is elővéte­li joga lesz a német cégnek. Ha viszont a németek nem veszik meg az üzemet, bárki megveheti. A vételár viszont gyakorlatilag nem a téeszé, hanem a hitelezőké. A téesz adósságállománya ugyanis 110 millió forint. Reméljük, lesz vevő és nem szűnik meg a konzervgyár. Talán megveszik Hogyan látja a jövőt az egyik legilletékesebb, Jörg Meining, élelmiszer-techno­lógus, a német cég tunyog­matolcsi vezetője? Sorolja, hogy ez a szezon karácsonyig biztosan eltart. A környéken termelt uborka jelentős ré­szét átvették, feldolgozták, ma kezdődik a vöröskáposz­ta szezonja. December végé­ig készítenek összesen négy­millió üveg uborkát, három­millió üveg paprikát, három­millió üveg vöröskáposztát. Majdnem háromszáz embert foglalkoztatnak. Cégük buda­pesti képviselete tárgyal az üzem teljes megvételéről. Meining úr szerint remény van arra, hogy a németek ka­rácsonyig megveszik a gyá­rat. bádogosunk kijavítja a hi­bát. Az ajtók hibája már más kategóriába tartozik: ezekre az átadást követően olajféket kellett volna szerelni. Jelen­legi állapotukban elég, ha nagyobb szél beléjük kap, máris tönkremennek. Ez a garanciát illetően erőszakos rongálásnak minősül, tehát sem a gyártó, sem a SZÁÉV nem vállalhatja a költsége­ket. A javítást csak Székes­fehérvárott lehet elvégezni, így az ajtók leszerelése kö­vetkeztében előálló helyzetet Mátészalkán kötelesek áthi­dalni. tök egy csipetnyit. Stohanek erre epésen megjegyzi: ed­dig azt hittem, a viszki a skót és nem én. Még szerencse, hogy a bal fülemre nem hal­lok, a jobb meg süket. Vi­szont tisztán értem, hgoy két­milliárd dollárral csökkent az államadósságunk. — Kacsamese — mondja Stohanek. — A kacsameséről jut eszembe, de régen ettem már sült kacsát. Ügy szere­tem, ha egybesül. A bőre ro­pogós. a húsa porhanyós. — Kövér kacsára gon­dol? — Naná, majd sovány ka­csára. — Hol él maga Stohanzk úr! — Hogyhogy hol élek? A létminimum alatt. — Kacsamese. S tohanek erre begerjed. Azt hiszi, hogy én nem hiszem, amit ő hisz és már majdnem hajba ka­punk. de szerencsénkre itt a televízió. Adásban a Csipet csapat. Ez már nem olyan mint a kacsamese, de azért jó. Hiába na, a kacsamesét azt nagyon imádjuk. Vasár­naptól vasárnapig számunk­ra élmény a kacsamese. Kániás Demecserben Demecser (KM) — Jakab Ferenc országgyűlési képvi­selő a demecseri irodáját de­cember elejéig kárpótlási iro­dának rendezte be. Az egye­dinek mondható kezdemé­nyezésnek a környékbeli köz­ségek lakói is örülhetnek. A polgármesteri hivatal épületében lévő irodán a képviselő titkárnője, Rádi Jánosné, a polgármesteri hi­vatal előadója. Tamás Sán- dorné és a helyi tsz nyugdí­jas földügyi előadója, Orbán Lajosné reggeltől estig felvi­lágosítással szolgál kárpótlá­si ügyekben, segítenek kitöl­teni a kissé bonyolult egy­ségcsomag aktáit, meg is címzik az igényt, csak postá­ra kell azt adni, illetve sze­mélyesen bevihető a megyei kárrendezési hivatalba: Nyír­egyháza, Bethlen Gábor u. 11. Az elmúlt napokban Szé­kelyből, Gégényből is jöttek ügyfelek a demecseri kárpót­lási irodára. A nagyközség­ből elköltözöttek közül Nyír­egyházáról, Debrecenből is jelentkeztek kárigényükkel. Rászervezés? Baraksó Erzsébet jfiászervezésekkel is igyekeznek némelyek lehetetlenné tenni, de legalábbis megnehezíteni az iskolai hittanoktatást, — többek között erről is hall­hattunk a nyíregyházi Ke­resztény Pedagógus Kama­rának a napokban megren­dezett tanácskozásán. Ez azt jelenti, mondotta az egyik tanárnő, hogy a val­lásoktatás előre ismert idő­pontjára szerveznek egy másik iskolai eseményt például egy sportfoglalko­zást. Vágyódnának ugyan a gyerekek a hittanórára is de jobban vágyódnak arra, hogy társaik között gondta­lanul rúgják a labdát. Így egyesek elérhetik, hogy — noha most már nem tilos az iskolai hitoktatás — keve­sebben mennek el hittan­órára, és általánosítóan ki lehet jelenteni; nem érdek­li a gyerekeket a vallás. — Nemcsak a hittanórát lehet felhasználni az erköl­csös nevelésre — fogalmaz­ta meg egy másik pedagó­gus. Ha a nevelőt a keresz­tény eszme vezérli, akkor azt tartja szem előtt, amire Zita királyné is oktatta gyermekeit: nevezetesen a szellem, a szív és a jellem nevelése legyen a legfonto­sabb. Ha ezek az elvek ve­zetik a nevelőt, akkor min­den órát, szinte minden tantárgyat felhasználhat az erkölcsi értékek közvetíté­sébe, melyre ifjúságunk, az elmúlt évtizedek ilyen hiá­nyosságai miatt olyannyira rászorul. Mi lehet a keresztény kamara pedagógus tagjai­nak a feladata? — a leg­több hozzászóló erre keres­te a választ Megyesi Má­ria, a kamara megyei titká­ra előterjesztése nyomán. Többen megfogalmazták hogy ez lehet az a szerve­zet, mely a keresztény pe­dagógusokat összefogja, ré­szükre* oktatási-nevelési programokat, továbbképzé­seket szervez, felvállalja a keresztény nevelők érdek- védelmét. Az egyik legfon­tosabb feladatként jelölték meg: ez a szervezet sokat tehet az iskolai oktató-ne­velő munka színvonalának emeléséért, többek között azáltal is, hogy a tanköny­vekből a hazugságokat ki­emeli és a gyerekeknek csak az igazságot tanítja. Kezdő szervezet a Megyei Keresztény Pedagógusok Kamarája, hiszen még csak a második ülését tartotta Nyíregyházán, és létszáma még száz 'alatt van, Ae amint az értekezleten is elhangzott, nem baj, hogy nincsenek még sokan, a lé­nyeg az, hogyan és milyen minőségű munkát végeznek majd e szervezet keretein belül. Itt . fogadták el az éves munkaprogramot, amely szerint havonta egy- egy alkalommal tartanak érdekes előadásokat, illetve ' tapasztalatcserét. Űj formák Kis­várdán, a Szent László utcán. VINCZE PÉTER FELVÉTELE Kommentár Emelték Csikós Balázs A nyíltság, a lakosságot érintő intézkedések­ről idejében való, reális tájékoztatás a de­mokrácia egyik alappillére — halljuk, olvassuk unos- untalan. Ezzel nincs gon­dom. Sőt nagyon jó lenne, ha erről az illetékesek so­ha nem feledkeznének meg. A gyakorlat mintha szelek­tálná a nyíltságot, a tájé­koztatást oly módon, hogy az intézkedő tette kedvére van-e a lakosságnak vagy ellenére. Általánosság helyett élő példa, amely a vegetáriá­nusokon és a milliomoso­kon kívül mindenkinél „húsbavágó." Azért ho­zom a következő példát, mert egyazon élelmiszer­ipari és kereskedelmi vál­lalattól származik az „érem” mindkét oldala. Még mindenki emlékez­het rá, hogy a nyár dere­kán hetekkel előre beha­rangozták az Dicsőbb hús­vásárt. Szépséghibái ellené­re ez kedvező volt a lakos­ság széles rétegeinek. Igaz a szegények, a kisnyugdíja­sok, akik a hűtőládákat nem tudják megvenni, fél kilót, kilót vittek. A legna­gyobb■ nyertesek az egyes sütögetők, vendéglátósok voltak, ők mázsaszám vá­sároltak. összességében — ha körömfeketényi előny is — jutott belőle a rászorul - taknak is. Másik eset. A múlt hét végén a húsos pultoknál derült ki, hogy a már ko­rábban visszaállított magas húsárakra ismét ráraktak kilónként 10—20 forintot. Sokan a vásárlásból haza­felé tartóktól, a szomszéd- asszonytól tudták meg: a hét végi hús vásárlásra — ha van miből — több pénzt kell vinnünk. Talán az in­tézkedést hozók úgy gon­dolták, mivel a lakosságnak ez kedvezőtlen, jobb róla hallgatni. Nem tudom a tájékozta­tás a húsiparnak vagy a kereskedelemnek a dolga lett volna, de elmaradt. Környezetem erről semmi­lyen hírközlő szerv, bolti kiírás után, mint a nyáron, hetekkel előre nem érte­sült. Bizonyára a bejelen­tés ellentétes lett volna a hivatalos propagandával, miszerint az infláció csök­kenőben van. Akárhonnan nézzük, az ilyen tájékozta­tás féloldalas. Pillanatkép az uborkasoron. a szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents