Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYÉN Külpolitikai jegyzőt Nemzetiségi Liga Györke László T Ú gy' tűnik, egyre pro­fibb módon kezdenek politizálni Kárpátal­ja nemzetiségei. Erre ala­pos okuk is van, hiszen a hatalomra törő pártoktól, csoportosulásoktól már meg­kapták a magukét a nem­zetiségi kulturális szerveze­tek, szövetségek: ti csak táncoljatok, énekeljetek, ne politizáljatok! De mi is az a Nemzetisé­gi Liga, amelynek vasár­napi életre hívását egyez­tető, kerekasztal előzött meg? És főleg kiket tömö­rít? Ma már nyílt titok Kár­pátalján, hogy egyes poli­tikai erők — elsősorban azok, amelyek autonómia­ellenesek — a vidék eddigi egységét részben admi­nisztratív úton akarják megbontani. A másik pe­dig jól ismert húzás: össze- ugrasztani a nemzetisége­ket. A hatalomra törő po­litikai erők eme szándékát ismerve döntöttek úgy a nemzetiségek, hogy össze­fognak, mert külön-külön gyengék lennének. A Liga létrehozása azért is volt elengedhetetlenül fontos, mert mint nemzeti­ségi kulturális szervezetek, nem indíthattak jelölteket a parlamenti választásokon. A Ligának erre viszont tör­vény adta joga van. Érdekesség, hogy a Li­gának a tagjai sorában ott vannak a ruszinok is, akik számukat tekintve a legna­gyobb nemzetiség Kárpát­alján. Csakhogy ők még ott tartanak, hogy létük el­ismertetéséért kell harcol­niuk. Természetesen a Li­ga tagja a magyar szövet­ség is. A két őshonos nem­zetiségen kívül ott vannak a németek, a szlovákok, a cigányok. Nagyon valószí­nű, hogy előbb-utóbb ott lesznek a románok is. Sőt, mint meghívott, képvisel­tette magát a múlt héten alakult orosz kulturális szövetség és az Ukrajna— Izrael Baráti Társaság is. Erisül kapcsolatok a NATO-val Brüsszel (MTI) — A NATO és Magyarország közötti kap­csolatok elmélyítése és kiszé­lesítése mellett szálltak síkra mind Antall József, mind az Atlanti Szövetség vezetői an­nak a látogatásnak az alkal­mából, amelyet a magyar mi­niszterelnök tett hétfőn az Észak-atlanti Tanácsban. A kormányfő a NATO fő­titkárával folytatott külön- megbeszélés után az Észak­atlanti Tanács ülésén vett részt, ahol mind a főtitkár, mind Pinheiro portugál kül­ügyminiszter, a testület soros elnöke melegen üdvözölte és megerősítette azokat az elve­ket, amelyeket a szövetség az elmúlt másfél évben dol­gozott ki a közép-kelet-euró- pai térséggel kapcsolatban. A miniszterelnök beszédet mon­dott a tizenhat NATO-or- szág képviselői, köztük nyolc külügyminiszter előtt. — Magyarország, Csehszlo­vákia és Lengyelország, ha nem is választható el a tér­ségtől és nem kíván önző po­litikát folytatni, mégis évti­zedek óta különleges szere­pet játszik a szovjet befolyás felszámolásában. Ez a három ország megérdemli, hogy a nyugati világ különös fele­lősséggel kezelje őket — mondta a magyar kormány­fő. — Úgy véljük: annak a ténynek, hogy e három or­szág sikeresnek ígérkező tár­sulási tárgyalásokat folytat az Európai Közösséggel, tük­röződnie kell a NATO-hoz fűződő kapcsolatban is. — Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy agresszióval, a külső határok megsértésével szem­ben a NATO kötelességének érezze a fellépést, a kiállást. Az is természetes ugyanak­kor, hogy a NATO nem vál­lalhatja magára etnikai, ki­sebbségi kérdések, belső po­litikai problémák megoldá­sát, amelyek nem a NATO feladatköréhez vagy mű­fajába tartoznak. Az önálló vagy azzá váló államok ese­tében azonban az agresszió­val szembeni fellépés meg­ítélésünk szerint beletartozik a NATO feladatkörébe, hi­szen Európa biztonsága csak így érhető el. Manfred Wörner, a NATO főtitkára Antall Józsefet üd­vözölve kifejtette: — Az ál­talunk kívánt Európa az egy­máshoz kapcsolódó intézmé­nyek rendszerére alapozódik: az Atlanti Szövetség, az EBEÉ, az európai integráció fórumai együtt fogják bizto­sítani, hogy az új Európá­ban ne legyen helye egyen­lőtlen biztonságú övezetek­nek, vagy a klasszikus érte­lemben vett érdekszférának, katonai tömböknek. Ennek az Európának az együttmű­ködés lesz a jellemzője — mondotta' a főtitkár, és konkrétan is utalt a Magyar- országgal már megkezdő­dött tudományos együttmű­ködésre. 9 Omolnár marad? Budapest (MTI) — A Füg­getlen Kisgazdapárt parla­menti csoportja jogtalannak, illetéktelennek és szabályta­lannak nyilvánította Ómol­nár Miklós képviselő kizá­rását a pártból, ót a frakció továbbra is a párt és a kép­viselőcsoport tagjaként, szó­vivőként tartja számon. Er­ről határozott hétfői ülésén a Kisgazdapárt 29 képviselő­je, egy ellenszavazattal szemben. A képviselőcsoport állást foglalt arról a bírósági kez­deményezésről is, amely sze­rint a párt elnöke Torgyán József feljelentette a kor­mányfőt és három miniszte­rét. A frakció ezt az eljá­rási a párt megítélése szem­pontjából rendkívül káros­nak, a biztatóan megindult koalíciós tárgyalások szem­pontjából veszélyesnek ítélte. Gránátok Barcsra Vila a Munka lömykömtról Szándékos vagy véletlen? h Országgyűlés hétfői napirendjén HÁBORÚS ÉLETKÉT MALACCAL. Érdeklődve szemlélő­dik egy jól megtermett malac a Nustar környékén állo­másozó horvát nemzeti gárdisták egyik páncélozott harc­kocsija körül. Barcs (MTI) — Vasárnap este újabb jugoszláv katonai repülőgép sértette meg a Magyar Köztársaság légterét, ennek során kis magasságról kumulatív töltésű gránáto­kat oldott ki] amelyek Barcs településen ’ csapódtak be, személyi sérülés nem történt — tájékoztatta az MTI mun­katársát Keleti György ez­redes. A HM szóvivője elmondta, hogy vasárnap az esti órák­ban a Magyar Honvédség légvédelmi harcálláspontja rádiótechnikai eszközök mé­rései alapján két esetben észlelte a jugoszláv légierő repülőgépeinek határ köze­li. 'jugoszláv terület feletti intenzív légi tevékenységét. Mindkét esetben a légi hely­zet tisztázása céljából riasz­tották a magyar vadász- repülőgépeket, amelyek az érintett magyar—jugoszláv határszakasz közelében el­lenőrzésre felszálltak. A rendőrség, a határőrség és a honvédség illetékesei jelenleg vizsgálják a történ­teket, s lezártak egy mintegy 200X300 méteres területet, mert félő. hogy fel nem rob­bant lövedékeket is lehet ta­lálni. A városban igen feszült, fé­lelemmel teli hangulat lett úrrá az embereken. A több­ség ugyan véletlennek tartja az esti bombázást, de van­nak, akik szándékosságot vélnek az esetben, mondván, hogy á határv túloldalán ti­zenöt kilométerré fekvő Vé- rőce — amelyet eddig néfri bombáztak — i’s , tplSágösán messze van ahhoz, ’hogy egy eltévedt repülőről lefessen beszélni. Budapest (MTI) — Az Or­szággyűlés hétfői ülésnapján kezdte meg az új Munka Törvénykönyve tervezetének általános vitáját. Az előter­jesztő Kiss Gyula munkaügyi miniszter elmondta: a mun­ka világának új jogi szabá­lyozása azon az alapelven nyugszik, hogy a piacgazda­ságban, a munkaerőpiacon a kereslet és kínálat törvény- szerűségei működnek, és en­nek elsősorban jogi kereteit szabályozza a törvény. A tervezetet három par­lamenti bizottság tárgyalta meg — a( gazdasági, valamint a szOöíáVs,,továbbá az alkot- mári.yügyii—, és mindhárom bizdttsag előadója arról tájé­koztathatta a parlamentet, hogy támogatják az új Mun­ka Törvénykönyve tervezeté­nek általános vitára tűzését. A kormánypártok vezér­szónokai egyértelmű támoga­tásukat nyilvánították ki az új Munka Törvénykönyvével kapcsolatban, ám az ellenzé­ki képviselők véleménye már megoszlott, sőt a szocialisták kifejezetten elutasították az új szabályozásban foglalta­kat. Az MDF vezérszónoka ki­emelte: az új rendelkezések révén kiteljesedhet az érdek- védelem, és hatékonyabban érvényesülhetnek a szakszer­vezeti jogok a munkahelye­ken. A szabaddemokraták vezérszónoka azonban azt hiányolta, hogy a korábbi hatpárti egyeztetéseken el­hangzottakból keveset építet­tek be a törvényalkotók az új szabályozási koncepcióba. A cigányságnak jelenleg nincs nagy tömegek érdeke­it képviselő, aktív, hitelesen politizáló európai szervezete, pedig a térségben él a világ cigányságának 75 százaléka, csaknem 13—15 millió em­ber. Ezért magyar, román, lengyel és orosz cigányszer­vezetek képviselői szeptem­ber elején Moszkvában elha­tározták : létrehoznak egy nemcsak kulturális, de poli­tikai jegyekkel Is rendelke­ző európai cigányszövetsé­get — tájékoztatta a sajtó képviselőit Raduly József, a Magyarországi Roma Par­lament alelnqke a szervezet hétfői, rendkívüli tájékozta­tóján. A cigányságnak azonban nemcsak európai összefogás­ra van szüksége, de közéleti szerepre kész cigányvezetők­re is. Ennek a felismerésnek az eredményeként — tájé­koztatott Osztojkán Béla, a Phralipe Független Cigány Szervezet elnöke — a szer­vezet a közelmúltban közéle­ti szabadegyetemet indított Budapesten. A tájékoztatón Horváth Aladár, a Roma Parlament elnöke aggodalmának adott hangot a hazánkban is egy­re erősödő, cigányokat érin­tő diszkrimináció rpiatt. Mint mondta: nem történik erőtel­jes fellépés, igazságszolgálta­tás, garázdaságnak minősíte­nek faji diszkriminációt. Ha a helyzet nem változik — hangoztatta az elnök —, úgy a szervezet kénytelen lesz tiltakozásának erőteljesebben hangot adni. Képviselő Űr! Nagy megdöbbenéssel ol­vastam a Kelet-Magyaror- szágban 1991. október 17-én megjelent „Neobolsevista emberkínzás a Geodéziai és Térképészeti Vállalat nyír­egyházi csoportjánál” hang­zatos című cikkét. Hogy nyil­vánosan válaszolok önnek, azt elsősorban -azért teszem, mert kötelességemnek ér­zem: a tények feltárásával utasítsam vissza a vállala­tunkat ért hamis vádakat és rámutassak arra, végső so­ron ki a felelős Hankovszki Gabriella sorsáért és rossz idegállapotáért. (A szemé­lyemmel kapcsolatos valót­lan állításaira nem kívánok itt reagálni, ezeket szeret­ném jogi úton rendezni, bíz­va hazánk demokratikus jogintézményeiben.) Tehát a tények, melyek dokumentál­hatók: 1991. február 28-ig Han­kovszki Gabriella műszaki rajzoló és osztályvezetője, Markó Ferenc munkakapcso­lata felhőtlen volt. Ekkor kolléganőnk minden előz­mény, jelzés és egyeztetési kísérlet nélkül feljelentette főnökét. Képviselő Úrnál. Megrágalmazta azzal, hogy felbontotta a vállalati köz­pontból címére érkezett szakszervezeti levelet. Az igazság az volt, hogy — mint éveken keresztül mindig — ezeket a leveleket a szak- szervezet nyitott, nem lera­gasztott kis borítékban küld­te meg, egy példányt Han­kovszki Gabriellának címez­ve, egyet pedig Markó Fe­renc osztályvezetőnek, egy közös borítékban, amit a nyíregyházi osztálynak cí­meztek. Markó úr a félreér­tést feltételezve, az ügyet kolléganőjével kívánta tisz­tázni, aki azonban a feljelen­tést követően hosszabb ideig betegállományban volt. Kép­viselő Űr e közben újabb fe­nyegető, sürgető levelet írt az osztályvezetőnek, amire Markó úr válaszolt, és vála­szában visszautasította az őt ért rágalmazást és a vál­lalat belső ügyeibe történő durva beavatkozást. Képvi­selő Ür ebben a levélben már a vállalat egészét és a vezetést is politikai alapon támadta. E tényeket azért tartottam fontosnak részletesebben is­mertetni, mert finom „csúsz­tatással” épp ezeken siklott át Képviselő Űr nemes egy­szerűséggel, a hölgy alkotmá­nyos jogait emlegetve. Mint ezt szóban is kifejtettem, én az ön helyében azt tanácsol­tam volna a választópolgár­nak, hogy először kísérelje meg tisztázni vélt sérelmét a vállalati jogorvoslati fóru­mokon. Pillanatok alatt ki­derült volna, hogy nincs „ügy.” Visszatérve az események­hez, szeptember 2-án az osz­tályvezető úr három másik dolgozóval együtt szóban Hankovszki Gabriellával kö­zölte, hogy munkaellátottsági gondok miatt tovább nem tudja foglalkoztatni. Az osz­tályon 16 műszaki dolgozóra 10 rajzoló jut, amit eddig indokolt a munkaösszetétel, bár a vállalati 3:1 arányt messze meghaladta. Az osz­tályon bevezetett digitális térképkészítési technológia egyértelműen indokolja a rajzolói létszám csökkenté­sét. Annak eldöntése, hogy kit kell elbocsátani vállala­tunknál, mindig az osztály- vezető joga és felelőssége, de egy felmondás csak akkor válik véglegessé, ha a Mun­kaügyi csoport annak jogsze­rűségét megvizsgálta, és az igazgató is jóváhagyta. Véle­ményem szerint ez a rend­szer korrekt módon műkö­dik, amit az is alátámaszt, nogy az elmúlt három év kényszerű 1300 fős létszám­csökkentése során csak né­hány esetben került a fel­mondás munkaügyi bíróság­ra, ahol minden esetben jogszerű intézkedést állapí­tottak meg. Ha Képviselő Ür jól ismer­né a vállalatunkat, tudnia kellene, hogy működik ez a fajta kontroll. Ehelyett Han­kovszki Gabriella és ön azonnal Sárossy László ál­lamtitkár úrhoz fordullak. A minisztériumból szolgálati úton megkaptam az ügyet ki­vizsgálásra. A vállalat jogtanácsosával együtt a nyíregyházi irodá­ban külön-külön meghallgat­tuk Markó Ferenc osztályve­zetőt, Hankovszki Gabriellát, a volt szakszervezeti bizalmit és a mostani bizalmihelyet­test. Állításával ellentétben Hankovszki Gabriella meg­hallgatásánál nem volt jelen az osztályvezető. A panaszos­sal folytatott beszélgetés so­rán igyekeztünk tisztázni az osztályvezetőt támadó első feljelentés indítékát, mint az eset kulcsát, de ő megtagad­ta a választ. Valóban pél­dálóztam nyugati gyakorlat­tal (Európa felé megyünk!?), ahol alapvető a cég iránti bi­zalom és elkötelezettség. En­nek tükrében kérdeztem meg, hogyan gondolja a to­vábbi együttműködést. Kije­lentette, hogy ő tud olyan vállalatnál dolgozni, ahol nem bízik a vezetőiben, csak kapjon olyan munkát, ami neki megfelel. Egyébiránt utalt két kollégájára, akiket helyette el lehetne küldeni. Ehhez nincs megjegyzésem. Vizsgálatunk eredményé­ről írásos jelentést tettem főhatóságunknak, hogy an­nak felhasználásával alakít­sák ki végleges álláspontju­kat. Időközben Képviselő Ür nekem is írt levelet, megis­mételve néhány vádat, és kérte az ügy humánus meg­oldását. Ennek érdekében meghívtam vállalatunkhoz, hogy közvetlenül tudjon tá­jékozódni, alkalma legyen ténylegesen megismerni problémáinkat, eredményein­ket. Sajnos, ezt ön nem tar­totta fontosnak, megmaradt az egyoldalú tájékozódásnál, és a beszélgetésre a Képvise­lők Házát tartotta alkalmas heljmek. Cikkét olvasva jöt­tem rá, hogy felesleges volt az a két óra, amit együtt el- töltöttünk, mert akkor már készen volt önben a koncep­ció, amitől nem tágított. Szinte szó szerint azt mond­ta, ami a cikkében is megje­lent. Ennyiben legalább kö­vetkezetes volt. Arra viszont ön sem válaszolt, mit akar­tak elérni Markó úr megrá- galmazásával. Elutasított minden kompromisszumra hajló megoldást, holott én ennek érdekében kértem a szir.mélyes találkozást. Ezután levélben jeleztem önnek az ügy lezárását. Mi­szerint nem történt felmon­dás, figyelembe véve Han­kovszki Gabriella szociális körülményeit, s mivel Nyír­egyházán továbbra sincs ele­gendő munka, a központból próbáljuk a munkát biztosí­tani részére. Tettem ezt azért, mert véleményem sze­rint Hankovszki Gabriella áldozat — ha nem is vétlen —, az ön áldozata. Ez a ko­holt „ügy” — szerintem — senkinek sem volt jó. Kívánom, hogy Képviselő Űr a megkapott hatalmával jövőben demokratikusan és humánusan éljen (és ne visz- szaéljen). Segítsen például a munkanélküliséggel sújtotta megyéjében új munkahelyek megteremtésében. Akkor ta­lán nekünk sem kell fájó szívvel megválnunk kollégá­inktól, még akkor sem, ha elfogadjuk, hogy a kormány gazdasági programja csak ezen a kínokon keresztül szül új gazdaságot. Mi nyugadtan nézünk az ön és dolgozóink szemébe, vállaljuk a nehéz helyzet ad­ta felelős döntéseket, mert tevékenységünket a másokért is érzett felelősség és tisztes­ség együtt határozza meg. E levél megírásával a vállalat részéről az ügyet lezártnak tekintem. Bíró Gyula, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat igazgatója (Miután mindkét oldal élt a nyilvánosság lehetőségével, lapunk tovább nem foglalko­zik a témával. A szerk.) 1991. október 29., kedd Fel(nem)bontott boríték Levél Takács Péter Képviselő Úrnak Cigányszövelség alakul

Next

/
Thumbnails
Contents