Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-29 / 253. szám
október 29., kedd ■■■■i HATTER Kelet-Magyarország 3 Megélni a vasból Leáldozott a vasasszakmának? Vaskerék-csendéleí. Piacra várva? BALÁZS ATTILA ELVÉTELE Iselényi György Köztudott: több tíz ezer rmber munkahelye veszélylen van. Ebben a helyzetben l szakszervezetek a figyelem középpontjába kerülnek, hi- izen azoknak a munkaválla- ók gondjainak enyhítése elérendő célja, feladata. A lapokban Paszternák László, i Vasasszakszervezet elnöke Nyíregyházán bizalmiaknak « főbizalmiaknak előadást ártott Elöljáróban az infor- náltság, szakszervezetet és nunkavállalót segítő voltáról váltottunk szót. — Mit tesznek a munkanélküliség csökkentéséért? — Mind több sikerrel közlünk olyan gazdaságpolitikáért, szerkezetátalakításért, és vállalkozásösztönzésért, ímely a megszűnő munkahe- yeket az adott térségben íjakkal pótolja — mondta ’aszternák László. — Példáit júniusban olyan megállapodást kényszerítettünk ki. íogy a privatizáció, a válla- ati átalakulás során ne csak negszűnjenek munkahelyek íanem a tulajdonváltás bevételeinek egy részéből új óglalkoztatási lehetőségek öjjenek létre. Új jogszabályokért (mint például a foglalkoztatási törvény), vagy a kollektív szerződésekben rögzített véde- emért, juttatásokért is harcolunk. Kezdeményeztük azt íogy egyes különösen nehéz íelyzetben lévő régiót nyilvánítsanak válságövezetté. ímely bizonyos kedvezmé- íyekkel, és többletforrások génybevételi lehetőségével árna. Kiállunk amellett: minél kevesebb vasasdolgozó váljon munkanélkülivé, illetve a munkanélküliek minél előbb találjanak újból munkát. — Mindez miként érhető el? — Állami beruházásokkal, megrendelésekkel, adókedvezményekkel és egyéb támogatásokkal, a yálsághely- zetbe került országrészek külön kiemelt kezelésével és új vállalkozások ösztönzésével. Természetesen ehhez pénz kell, amit az állami költség- vetésből, a külföldi hitelek célirányos felhasználásával, a privatizációból eredő bevételek egy részének a gazdaságba való visszaforgatásával kellene előteremteni. Segítendő az újrakezdés is. Olyan állami szociálpolitikát akarunk, amely védőhálót biztosít a foglalkoztatáspolitika hatóköréből kikerülő munkanélküliek számára azzal, hogy garantálja további megélhetésüket. — Ügy tudjuk, önöknek a bérszabályozás terén is markáns elképzeléseik vannak. — Igen. Határozottan követeljük, hogy a bérszabélyoT zás minden formáját váltsa fel a béralku-mechanizmus. Ennek érdekében eldöntendők a béralku-mechanizmus szintjei, szereplői, információs bázisa és az intézményesítés jogi feltételrendszere. — Nem tartjuk elfogadhatónak — említette az elnök — a családi pótlék, a gyes, a segélyek, ösztöndíjak, természetbeni juttatások, különleges munkavégzés után járó pótlékók megadóztatását. Viszont kívánatosnak tekintjük a kisebb progressziójú személyi jövedelemadó-tábla kialakítását, a mindenkori minimálbérek adómentességét, az eltartottak számának további érdemi figyelembevételét, a munkahelyteremtő beruházások, a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok fokozott adórendszerbeli kedvezményezését, a láthatatlan jövedelmek lehetséges mértékű megadóztatásához szükséges intézkedések megtételét. — Hogyan vélekednek a privatizációról? — Fontos a privatizációval kapcsolatos alapvető kérdések törvényi szabályozása. Jó lenne megteremteni az ingyenesen, és kedvezményesen hozzáférhető dolgozói tulajdon jogi, pénzügyi feltételeit, és azt, hogy a privatizációba a munkavállalók a mainál lényegesen hatékonyabban szólhassanak bele. — Mi a Vasasszakszervezet álláspontja az iparpolitikai programról? — Elnökségünk és a saját véleményem szerint is a vasaságazatok visszafejlesztésre vannak ítélve. Ez leginkább a kohászatot érinti, de nem marad ki belőle a gépipar sem. Ügy gondoljuk, a gazdasági felemelkedésnek nem ez a módja. A programban sokkal konkrétabb megfogalmazások szükségesek. Az állami szerepvállalás kissé homályban marad, A vaskohászati koncepció az általánosság szintjén van. Abból arra lehet következtetni: a gégek gondjának . jpegoldását 5 csak vállalati önerő bő]' és lényeges ’ kapacitásleépítéssel képzelik el. Tehát a rendelkezésre álló iparpolitikai koncepció az ipari szerkezetváltáshoz érdemben — az erényei ellenére — még nem tud hozzájárulni. Galambos Béla V alahogy nincs szerencsénk az „átfogó intézkedésekkel”. Nekem egyre inkább úgy tűnik, ilyen módszerekkel még egy üyen kis országban sem lehet célt érni, különösen akkor, ha. az olyan különbségeket rejt magában az egyes régiói között, mint Magyarország. Meglelhető sen sok „baki” tapasztalható a mezőgazdaság újabban felszínre kerülő problémáinak „levezénylésében". Tavaly tél végén a dörzsölt régi motorosok megindították a vészharangot: nem lesz takarmány! Nosza, az akkor még „újszülött" agrárkormányzat, megbízható információs rendszerrel nem rendelkezvén, hinni volt kénytelen, s azonnal intézkedett. Az átfogó megoldásként behozott amerikai kukorica még az idén tavasszal is csak a helyet foglalta a raktárakban, mígnem sikerült valahogy túladni rajta. Azután, ez év tavaszán jött a tejválság, valószínűleg megint- csak kissé túllihegett demonstrációkkal, (jelképes) tejkiöntözgetéssel, amire a még mindig kevés információval rendelkező kormányzat újabb „átfogó megoldással” reagált. Termelés(ön)korlátozást és téhénki- vágási dotációt léptettek életbe, ami — legalábbis egyes körzetekben — olyan sikeresnek bizonyult, hogy most meg tejhiányról panaszkodnak a feldolgozók. Nyáron, szinte menetrend szerint érkezett a gabonaválság. „Nem kell ennyi búza, nem lehet eladni, ne is termeljenek többet jövőre sem, mint az idei mennyiség nyolcvan százalékát” — hallatszott az -országos intelem. Erre most ott tartunk, hogy egyrészt nincs az országban már eladó búza, amivel kielégíthetnénk a külföldi vevők igényét, másrészt sikerült lebeszélni az üzemeket a búzavetésről. A megyében addig-addig mérlegelte számos nagyüzem, mennyivel vessen kevesebbet, hogy az időközben beköszöntött esők miatt még a szokásos területnek a felén sem került földbe a jövő évi kenyérnekvaló. Lehet, hogy az ország más tájain nem ütött így vissza a tej-, sertés-, vagy gabonaválság. Mindenesetre remélem. Ám ez is csak azt a véleményemet erősiii, hogy a problémák átfogó megoldása helyett talán célravezetőbb lenne több helyi információt figyelembe véve. differenciáltabban nyúlni az orvoslásra váró gondokhoz. Kedvezményes hitelek CD-kínálai A CD-hangle- mezekről készült képünk Nyíregyháza egyik új lemezboltjának gazdag kínálatát mutatja. BALÁZS ATTILA FELVETELE Budapest (KM — D. M.) — Veszélybe került a mozgás- korlátozott emberek rehabilitációja, sőt maga a szervezet is — kezdte beszámolóját dr. Chikán Csaba, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének elnöke legutóbbi sajtótájékoztatóján. Az okok közt kiemelte: a munkanélküliség „előretörése” kiemelten sújtja e nehéz sorsú embereket. Vagy szinte elérhetetlenek számukra — a támogatás ellenére — a mozgásukat jelentő gépkocsihoz jutás. Elhangzott még, hogy a MEOSZ tevékenysége nagyon szerteágazó. A rászorulóknak á kedvezmények egy részét az ő munkájuk alapján juttatják, emellett foglalkoztatnak (például Start Vállalat), üdültetnek, informálnak, tanácsot adnak. A bevételeik tagdíjból, az önkormányzatok támogatásaiból, a szövetkezetek, vállalatok hozzájárulásaiból, valamint az állami finanszírozásból állnak. Az utóbbi eseté-, ben ez évi 13 millió forint, ami helyett a jövőben 35 millióra lenne szükség. Ebből húszmilliót a megyei szervezeteknek adnak át, s a iennmaradó összegből a szövetségi feladatokat látnák el. TÁRCA R obog az expressz, nyugalmasan telik az idő, nincs senki és semmi „zavaró" a fülkében. Olvasgatunk, eszegetünk mi négyen: a nagymamás külsejű nő, a huszonévesnek is aligha nézhető, jó húsú leánytó, s a vele szorosan összesimuló kisfiú, akiről csakhamar kiderül: Tomikának hívják. Lehet, úgy nyolc-tíz íves, állapítom meg magamban. Eny- nyien vagyunk, nem háborgatjuk egymást. Még csak nem is beszélgetünk Azazhogy: Tomi. csak megpróbálkozna valami társalgásfélével, h/i nem is velünk, legalább Anival, ahogyan ö szólítja az anyukáját (?)... kísérőjét ... tanító nénijét vagy nővérét...? A kapcsolat „milyenségét” egyelőre teljes homály borítja. — Mikor érünk már oda? — hangzik a korántsem türelmetlen, inkább i megszólalás kényszerét jelző kérdés. — Nemsokára — jön azonnal az ilyenkor legmegszokottabb, elterelő válasz. — Éhes vagy, Tomika? Na, várj! Mindjárt hámozok egy narancsot! Vagy inkább szalámiszsömlét kérsz? Szomjas vagy? — sorakoznak a kérdések, s mivel válasz nem érkezik, szépen előkerül minden a táskából. A fiúcska majszolgatni kezd, nem igazan éhes indulat mentesen elfogadja a narancslét is. belekortyol maid visszaadja a papírpoharat. Ám ezzel nincs vége. Várakozóan néz a lányra, s kap is egy rágót. S ekkor történik az első olyan dolog, ami nincs összhangban az eddigi fegyelmezettséggel. Nem tudni, miért, Tomi arca bevörösödik, levágja a gumigómböt a padlóra, s nyüsziten vonaglani kezd. A lány erős karokkal próbálja lefogni, s szavakkal is csillapítja a látszólag megmagyarázhatatlan rohamot. — Tomika! Legyél jó kisfiú! Hát ezt ígérted nekem? lÁitod, mindenki minket néz! És kissé zavartan fordul hozzánk. — Tetszenek tudni! Értelmi fogyatékos a gyerek, közepesen súlyos, most viszem vissza az intézetbe, nálunk volt néhány napig vendégségben, igazán nem volt semmi baj vele, s nagyon ragaszkodik hozzám, én is szeretem . . . ö a kedvencem, azért hoztam magammal, ismerkedjen a világgal. . . Egy- szuszra mondja, közben tartja a kisfiút, de a tomboló sírás-nyüszítés alig halkul. A lány egy hirtelen mozdulattal felpattan, kiráncigálja a kis bömbölöt a folyosóra. Eltűnnek a szemünk elől. Nem utánuk megyek ki, hanem rágyújtani; ekkor leszek figyelmes valami tompa zajra. Abból az irányból érkezik, ahol ők, ketten „eltűntek”. Csak sejteni-gyanitani lehet, olyan, mintha vernének valakit, közben szü- remlenek a szitkozódásfoszlanyok is. Aztán vonatcsönd! Csak a zakatolás normális hangjai maradnak. Néhány perc múlva visszarendeződünk. Ök is visszajönnek. A fiúcska abbahagyta a toporzékolást. Egykedvűen néz kifelé az ablakon. A lány is mosolyra formázza átmenetileg megszigorodott arcát. Amikor Ferihegyhez érünk, boldogan mutatja a gyereknek: — Nézd, Tomi! Ott vannak a repülők! Nézd! Kettő is! A fiúban is villan valami, már ismét úgy kérdez, mint bármelyik hozzá hasonló korú kiskamasz. — Beleülhetek majd én is? Ugye, beleülhetek...!? Engedd meeg! S a sebzett fantázia szárnyain már repül, repül, túl a Nyugatin, Budapesten. az országhatárokon .. ., valahová oda, ahová a maga „igaziságában” talán soha-sohasem fog eljutni .. Budapest (ISB) — A hazai gazdasági teljesítmények négy-hat százalékos visszaesése ágazati, foglalkoztatási és regionális koncepció kidolgozására késztette az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot. Ennek egyik leglényegesebb pontja szerint 6 milliárd forint kedvezményes hitellel kívánja támogatni a tárca azokat a vállalatokat, amelyek struktúra- váltását a pénztelenség akadályozza meg. Kommentár ___________________ „Labdaszedők Kállai János A z az igazság, hogy a tantestületek valójában eddig sem „választottak” maguknak igazgatót, de titkos véle- leménynyilvánitásukkal elég markánsan befolyásolták a kinevezők döntését. Amíg érvényben volt a 2?t 1986-os MM rendelet, az a bizonyos ötven százalék -j- egy „igen”-szavazat meghatározóan fontos volt, hogy a pályázó versenyben maradhasson. Feltételezve: hogy a többi jelölt is a kü- lön-külön szavazás eredményeként — mert a dolog csak így volt szabályszerű! — megkapta a legalább ugyanilyen arányú, megválasztása mellett szóló „cédulát.” Jól tudjuk, hogy ez a szisztéma sem működött makulátlanul, a klikkese- dés zavarai, a „csak azért se” — magatartás érthetet- lenségei bizony néhány esetben így is torz, elhibázott vagy végig nem gondolt végeredményt szültek. De még ezekkel a fenntartásokkal együtt is legalább a lehetőségét megadták a pedagógus kollektíváknak, hogy szelektáljanak, hogy azt érezhessék: állásfoglalásuk — netán: vétójuk — megfontolásra készteti azokat, akiknek a pontot ki kell tenni az „i"-re. És ami a legfontosabb: alig-alig fordult élő, hogy a volt tanácsok, majd később az önkormányzatok totálisan szembehelyezkedtek volna egy kollektíva érdekeivel, szándékaival. A helyzet — látszólag — az Alkotmánybíróság szeptember 24-i döntését követően sem változott meg alapjaiban. A fentebb citált jogszabályt, lévén alacsonyabb rendű, mint az önkormányzati törvény, ugyan hatályon kívül helyezték, de a véleménykikérés a kinevező részéről továbbra is megmaradt, mint lehetőség. Azaz, ha akarják, meghallgatják és figyelembe veszik a tantestületek javaslatát, de az új igazgató megbízásakor — s ez a dolog lényegé — dönthetnek a tanári kar véleményével szemben, másképpen is. Vagyis, ad abszurdum, olyan ember is beülhet a vezetői székbe, aki a majdani beosztottak szerint nem kívánatos az iskolában. Nincs szükség most már az ötven-plusz- egyre a talpon maradáshoz, s „labdát” kaphatnak a pályát alig ismerők is. Maradt is demokratikus beleszólási jog, meg nem is. Ismét egy felemás — bár jogszerű! — lépés, amin sürgősen finomítani kelle- ■ne. Mert mire észbe kapunk, góllövő csatárok helyett a labdaszedők vehetik át a játékteret. Ettől pedig aligha várhatjuk az oktatásügy megnyerendő mécseséit. Lesz-e szőlő... Mozgásuk korlátozott
