Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-26 / 251. szám
8 L Ä %ete.t-(Maßyarorszaß hetvißi meífeklete __ ■ ■______1991. október 26. Az oldalt összeállította: Nagy István Attila Előadások vidéken Hej, élet, beh gyöngy élet...! „Nem gondoltam, hogy ennyire közönséges...” Kállai János Nyíregyháza — (KM) — A Kossuth Gimnázium még annak rendje-módja szerint megnézte John Arden Gyöngyélet c. darabját. Volt érvényes bérletük, s a felkínált művek között ez is szerepelt, miért ne mentek volna el? Jelenet az előadásból: Czifra Krisztina és Tóth Sándor De nem sokkal a Gaál Erzsébet rendezte előadás után szokatlan dolgok történtek. Nyíregyházán a középiskolák egymás után jelezték a színháznak: nem kérnek a Gyöngyéletből, helyette inkább menjen a Liliomfi, vagy bármi más. Most már nemigen érdemes azon meditálni, hogy honnan is eredtek a tiltakozást inspiráló jelzések, izgalmasabb azt végiggondolni: mivel magyarázható az elutasítás. Rossz a színmű, nem sikerült a rendezés, vagy valami más baj történt? A Vasvári Pál Gimnázium tanárnője, Tőkey Péterné, már a bemutatón látta a darabot. Mint elmondta: Arden színműve ellen neki nincs semmi kifogása, sőt, tetszett is az előadás! Viszont olyan problémákat vet fel a darab, melyekhez szükséges a felnőtt ember élettapasztalata, világértése, elvonatkoztató és asszociatív képessége. Nagyon aktuális, mai kérdésekről esik szó a színpadon, de a tizenéves korosztály többsége még nincs erre felkészülve, ráhangolódva. ■ Az előadás nyers naturalizmusa, pornográfjához közelítő jelenetei, a nyelvi trágárságok sorozata lehetett különösképpen riasztó? — Igen. Ha valakit váratlanul, felkészületlenül ér (márpedig a gyerekek és a tanárok jelentős részének alig voltak előzetes információik), aligha heveri ki egyhamar a sokkhatást! Amikor tehát úgy határoztunk, hogy nem kérjük ezt a produkciót, a következők szóltak döntésünk mellett: * szervezett, tömeges látogatásra ez a mű — lévén diákbérletről Nyíregyháza (KM — Bodnár) — A színészi mesterség helyett akaratlanul is a színházra, a színház ügyes-bajos dolgaira terelődik Horváth Istvánnal folytatott beszélgetésünk, aki szintén alapító tagja a Móricz Zsigmond Színháznak. • Nem véletlen, hogy folyton elkalandozunk, hisz négy évet töltött színészi státusban, azóta pedig a színház ügyvezető igazgatója. Büszkén mutatja az ox- i fordi Management stúdió frissen ! kiállított okmányát is, amely sze- ! rint sikeresen elvégezte a menedzserképző stúdiumot. Mégis í arról kérdezem először, hol érezte magát jobban, a színpadon vagy az igazgatói székben. — Összehasonlíthatatlan a | kettő. Szép és nagyszerű pilla- j natokat éltem át a színpadon, a i közönség tetszésnyilvánítása, a taps nehezen pótolható bármivel. Mégis, ha a kollégáim problémáin a nehéz pillanatokban segíteni tudok, az is nagyon jó dolog. Egyébként a két feladatom nem I határolódott el élesen sohasem ; egymástól, már az alapítás évé- 1 tői tagja voltam a színház igazgatóságának, és azért olykor még most is színpadra lépek. — Említette, hogy jó dolog segíteni kollégáin. De olykor kedvezőtlen döntéseket is kell hozni... szó! — nem alkalmas. Nevelési szempontból a romboló hatása nagyobb lehet, mint amit azon nyernénk, hogy a gyerekeink látnak egy izgalmas rendezői kísérletet. Arról nem is szólva: előkészítés nélkül az egész igen nehezen fogadható be. ■ Vagyis nem valamiféle konzervatív ízléseröszak működött a háttérben? — Korántsem! Egyszerű a dolog: a Gyöngyéletet nem kellett volna betenni a diáksorozatokba. Aki akarja, nézze meg, de ne intézményesítsünk bizonyos dolgokat, ha elkerülhető. Szentpéteri Zoltán igazgató úr sem tiltotta meg az Arden-mü megtekintését, csupán jelezte a színházvezetésnek: mást kérHorváth István — Sajnos, tudomásul kell venni, hogy szemléleti váltás van a színházi életben is. Elmúlt az az idő, amikor burok védett mindent. Eddig természetes volt, hogy aki színészként kezdett, az meg is maradt annak. Nyugaton ez már régen nem így van. A színészeknek is meg kell tanulniuk, hogy ha a helyzet úgy hozza, HARASZTOSI PÁL FELVÉTELEI nek. — Sok gondunk van egyébként is a neveléssel — mondotta —, minek ingereljük fölöslegesen a gyerekeket? S ahogy hallottam (én még nem láttam a színdarabot), garantált lett volna az amúgy is terjedőben lévő nézőtéri rendbontás. A Kölcsey Gimnáziumban is hasonlóan reagáltak a „gyöngy- élet-jelenségre”. Itt még motivált az is — mondja Hock Miklósné igazgató —, hogy a szülők is tiltakoztak. Mert — teszi hozzá — nemcsak „hagyományos szellemű” pedagógusok, hanem ugyanilyen felfogású apák és anyák is szép számmal vannak. S a szülő rajtunk, az iskolán kéri számon: mire visszük el a gyereket, mire nyitjuk ki a szemét. mással is kell tudni foglalkozni, esetleg egy butik vezetésével. A vállalkozások korát éljük. — Ha már ez szóba került, mire vállalkozik a nyíregyházi színház? — Több mindenre. Leginkább a buszok kölcsönzése vált be, hisz ha nem volt szükségünk rá, kár lett volna kihasználatlanul hagyni. De bérbe adtuk a termeinket is, sőt olykor a színházat, mint az idén újból a Frideri- kusz-show-ra, vagy az októberi Zorán-koncertre. Akár kulturális vásáron is részt vennénk, ha lenne ilyenre igény és lehetőség. De hadd hangoztassam, mindenek előtt a közönség igényeivel találkozó színvonalas előadásokra törekszünk. — A színház alapító tagja. Több mint tíz éve él Nyíregyházán. Hogy érzi itt magát? — Szeretem az átlátható világot, és Nyíregyháza olyan kis város, ahol szinte mindenki ismer mindenkit. Könnyű emberi kapcsolatokat tartani. Otthon érzem itt magam olyannyira, hogy bár az állandó lakhelyem még mindig Pécsett van, már régóta nem tartozom oda, a tíz év alatt alig háromszor-négyszer jártam ott. A sikerélmények is sokkal kézzelfoghatóbbak Nyíregyházán. Itt született meg a fiam is, ide tartozunk mindketten, illetve a feleségemmel mind a hárman. Sokat töprengtünk, mit csináljunk, de most is azt mondom, jól döntöttünk, amikor iskolaközösségként nem éltünk a bérletes lehetőséggel. De megtiltani, hogy valaki egyénileg elmenjen, mi sem akartuk. Kiderült, ennek nem is lett volna értelme, mert a diákok közül többen ott voltak a színházban. A harmadikos Lőrinczi Fruzsina és Ferkó Rita felnőttes higgadtsággal számol be az élményekről. — Nem volt telt ház, de sok kölcseyst láttam és vidékieket — meséli Fruzsina. Tudtunk a híresztelésekről, számítottunk a naturális jelenetekre, de meg akartuk nézni, miről van szó valójában. — Engem felháborított a Gyöngyélet — mondja Rita —, azért azt nem gondoltam, hogy ennyire közönséges... Kínosabban éreztem magam, mint a színészek... Szóval: nyers, kiábrándító, kínos volt látni... ■ De hát magunk körül is, naponta tapasztalhatunk ilyesmit! Akkor a színpadon miért tűnik visszásnak, felháborítónak? — Tudom én is, hogy ezek nem „kitalált" dolgok, de a színházba én másért megyek, s az emberek egyébként sem szeretik „tükörben látni" az életüket — elmélkedk Fruzsina. Pihenni, kikapcsolódni, szórakozni — erre van inkább szükségünk. Biztos vagyok benne: ez a két kamaszlány — fenntartásai ellenére — megértette a darab „üzenetét”. Azt, hogy a társadalom legalsóbb rétegeiben milyen indulatok feszülnek, s hogy mennyire kiábrándító és valóságos ez a világ. Megszívlelendők az iskolák aggodalmai is, s a szülőké, a gyermeki lélek „sértetlenségét” óvni-menteni akaróké. Azoké, akik nem szeretnék, ha parttalan indulatok, ösztönök, és gátlástalanul zuhogó érzelmek erőterében nőnének fel a holnapra készülők, akiktől egy tisztultabb, igazabb élet igazgyöngyeinek „kihalászását” várnánk. Földi László Fehér halál Arcom jégbe fagyott ég, Vándor gólyák korcsolyáznak, Szemem üvegtörmelék. Cukor szemcse-csillámló, Egy tányér mákos tésztában, Mesebeli Fehérlófiának ében hajában fehérlő szál. A halál szép fehér Mint a hó Hahó! Itt a tél. Színészből igazgató Kisvárda, Mátészalka (KM — B I.) — Az ügyes szervezésnek köszönhetően nemcsak Nyíregyházán, hanem megyénk több városában is részese lehet a színházkedvelő közönség Thália művészetének. Kisvárdán és Mátészalkán például már kialakult hagyományai vannak a színházlátogatásnak, noha a két városnak nincs is önálló társulata. A kisvárdai várszínház, amelyik ilyenkor már a művelődési központban tartja előadásait, 8 bérletet szervezett az idén, ami azt jelenti, hogy 3200 néző tekinthet majd meg több előadást. A bérletek egyetlen szépséghibája, hogy ezek gyermek- illetve ifjúsági bérletek, a felnőttek körében nem sikerült elegendő számú nézőt toborozni. Erőssége viszont az idei színházi évadnak, hogy a jó kapcsolatoknak köszönhetően több külföldi magyar nyelvű színház is Felső-Szabolcs központjába látogat majd. így például a szezonnyitó, november 5-i Ágacska című gyermekelőadást a Kassai Színház mutatja be. (A kassaiak ezenkívül még az Egerek és emberek című Steinbeck-drámát játsszák majd.) Érdekes produkciót hoz a Szatmári Északi Színház, Spiró György Csirkefej című darabját viszik színre. Három zenés műsorral örvendezteti meg a gyerekeket a Music Labor Kft. A debreceni színház mellett a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház is ellátogat majd Kisvárdá- ra a Liliomfi című színművel. Mátészalkán már megkezdődött a színházi évad, éppen a Liliomfi című darabbal. Kisvárdához hasonlóan itt is majdnem mindig telt ház előtt tájolnak a különböző társulatok művészei, átlagosan 80 százalékos a látogatottság. Mátészalkán nem szerveznek bérleti előadásokat, a jegyértékesítésnek ez a módja valahogy itt nem vált be; a szervezők nem tartják jó dolognak, ha elkelnek ugyan a bérletek, de sokan otthon maradnak, és így esetleg jócskán foghíjas a nézőtér. Igaz az is, hogy így viszont több szervezőmunkával jár a jegyeladás. Az idei évadban egyébként nyolc színművet láthat Mátészalkán a nagyérdemű. A már említett nyíregyházi társulat mellett az egri Gárdonyi és a debreceni Csokonai Színház örvendezteti meg majd néhány színvonalas előadással a nézőket. Újdonság, hogy az idén nem csupán köny- nyű fajsúlyú darabok kerülnek Szálkán színre, hanem több értékes komolyabb színmű is. Bizonyára Ratkó József Segítsd a királyt! című drámája, Beckett Godot-ra várva című műve és Márai Sándor két egyfelvonáso- sa is megnyeri majd a közönség tetszését. A Liliomfival a színház vidéken is tájol: Pregi- tzer Fruzsina Próbalesen Bodnár István Szatmáry György vicceket mesél Hetey Lászlónak, Juhász György újságot olvas, egyedül Kövesdi Lászlón — a színművészeti főiskola negyedéves hallgatóján — látszik némi feszültség, ami nem is csoda, hisz még meg sem kapta a diplomáját, máris főszerepet játszik. Rövidesen kezdődik az Egy Cziffra nap próbája. A színpadon még meglehetősen nagy a káosz, azt hinné az ember, a papírgyár valamiféle kirakodóvására lesz itt, hisz mindenfelé papírdobozok, mennyezetről lelógó papírrolók. Gyarmathy Ágnes, Munkácsy-díjas díszlet- és jelmeztervező készségesen felvilágosít: a papírrolók a különböző helyszínekre utalnak majd attól függően, hol játszódik a darab egy-egy része. Érdekes kísérlet, annyi szent. A színészeknek is feladja majd a leckét, hisz a pa- pírhuzogatással lesz elég baj. A díszlet lassan kialakul, a kelléktárvezető teszi rá a koronát, egy hatalmas madárkalitkát. Megérkezik a rendező, Schlanger András. Némi egyeztetés a díszlettervezővel, és máris kezdődik a próba. A színen Juhász György mint segéd, Kövesdi László, alias Cziffra János temetésrendező, akivel különös dolgok történnek majd egy nap alatt. Nemcsak a halállal, hanem a születéssel és a szerelemmel is találkozni fog, esküvőre és bordélyházba is elkerül majd. Apropó a bordély! Pregi- tzer Fruzsina ma két szerepet is próbál, a Hamupipőkében a gonosz lányt alakítja, a Cziffra napban pedig ő a legjobb nő a kupiban. Ezzel aztán igen elégedett, már csak azért is, mert nagyon jól megírt darab — mint mondja. De őt még nem szólítják, most még csak a második jelenetet dirigálja a főrendező úr. A szöveg már jól megy, a darab sínen, azaz színen van, inkább csak kisebb korrigálásokat hallani. Itt egy gesztus hiányzik, amott pedig vissza kell fogni a szöveget, ahogy a cselekmény kívánja. Veretesen szép szöveg hallatszik, s illik tudni, hogy a színmüvet ugyan Kompolthy Zsigmond írta, ám Krúdy néhány szép kisregényéből is hallhatunk részleteket. A próba végén Schlanger András érthetően dicséri a darabot, hisz életről-halálról, a szerelemről és az önmagunk kereséséről szól. A bemutató: ma este 7 óra.
