Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-01 / 230. szám
ül. októüci' L, keda HATTER Magyarországi 3 Mederper a folyónál Ha már úgy esett, maradjon A történetet summázhat- nám Tivadar és a Vízügyi Igazgatóság vitájaként Am Dnó Sándor polgármestert és Faragó István hatósági osztályvezetőt hallgatva úgy éreztem, hogy az övék is Nem személyes ellentétről van szó. Danó Sándor nem szívleli, ha a „hatóság” korlátozza a fala, s egyben az ő önállóságát, Faragó István pedig az ellen ágál, ha valaki a törvényeket figyelmen kívül akarja hagyni. Mint ahogy arra jó néhány példát épp Tivadar tud mutatni. Van valami, ami sehogyan sem bír beférkőzni a fejembe Hogy nem veszi észre az arra illetékes, hogy egy ház engedély nélkül épül? Különösen, amikor majd kiveri a szemét, hiszen a falu, s a környék legszebb s leglátogatottabb helyére, a Tisza-part- ra biggyesztik. No jó, egy- kettőnél még megeshet. De harminchatnál ? így amikor Tivadar visszanyerte önállóságát Tarpától, kölöncként ezen üdülőházak ügyét is a nyakába vette. Lebontani őket már nem érdemes, mellettük már amúgy is vannak engedéllyel rendelkezők, együtt alkotják az üdülőtelepet, nosza csináljunk olyan rendezési tervet, amely a meglévő állapotokat szentesíti, de a továbbépítéseket megfelelően szabályozza. Hisz nem akármilyen területről van szó. A Tisza árteréről. len száait A Felső-Tiszáéról, amely Tivadarnál a legkeskenyebb, így az esetleges áradásnál itt Ez itt a ház, az ott a híd. egy nagyobb tömegű víz gyors lefolyását kell biztosítani Ezért olyan nagy az ártér. s nem azért, hogy teleépítsék. Minden akadály tovább duzzasztja a rést kereső víztömeget. A polgármester erre csak annyit mondott, hogy ha az ott lévő fák nincsenek útban, az a pár ház már mit számít. Mondja ezt akkor, amikor — mivel most már az ő jogköre — engedélyt adott újabb házak építésére. S nem is akárhol, a ti vada rí Tisza-híd lábánál. A víz számára szabad útként meghagyott hídszelvények előtt Faragó István itt mondta A SZERZŐ FELVÉTELE azt, hogy elég. Tette ezt hivatalból, hisz az ártéren történő változásokhoz a Vízügyi Igazgatóságnak is hozzá kell járulnia. De mire érdemben lépni tudott, már egy ház teljesen, egy pedig félig elkészült, egynek csak a lábai állnak. S álljunk meg mi is egy pillanatra. A vízparttól messze lakók nem biztos, hogy tudják, hogy néz ki egy ilyen bungaló. Megadott magasságú lábakra pakolja minden tulajdonos a maga ízlésének megfelelő házikot. A kerítés csak könnyen szétszedhetően építhető, hogy ha jelzik az árhullámot, legyen idő az eltávolításukra. Tehát az akadály csak a lábuk lehet. Tiz méter De nem mindegy, hogy milyen sűrűn, s hol. A „szabál” az úgy szól, hogy a partéitól legalább tíz méterre. Na, de hol a partéi? A polgármester szerint ottantájt, ahol most araszol a folyó, a hatósági osztályvezető szerint — szakmai szemmel nézve — jóval feljebb. Ha a polgármesternek adnánk igazat, egyik házzal sincs gond. Ha az osztályvezetőnek, akkor ha- jaj! De azért őt is kompromisszumra lehet kényszeríteni, mert a Vízügy üdülője is ezek között van. S megegyezés született. Ami már ott van, maradjon ott, de az újabbak a Vízügy nor máinak megfelelőek legyenek. A hídszelvény előtt épülők is hadd maradjanak, de több ne kerüljön oda. Amit a polgármester nagyon fájlal, hisz így hiába köz- művesítette a területet. Eladni nem tudja, sátortáborra kell „pazarolnia”. Belenyfrnak Minden a legnagyobb rendben" Korántsem. Száz az egyhez, hogy lesznek újabb osztások, s ha a Vízügy engedi, beleszólnak a környezetvédők. De mire lépni tudnak, már alaposan belenyírnak majd az ártéri erdőkbe, utak nyílnak, ellepik az enyhén szólva vegyes ízlésre valló bodegák. S akkor megegyeznek az arra illetékesek, hogy ami már megvan, maradjon, de legközelebb ... Távoktatás Fabódé az otthonak Libapásztortanyán Országos távtanulási kurzust kezdeményez a Magyar Vöröskereszt „Házigondozás, betegápolás” témakörben. A módszer kiválóan alkalmas arra, hogy különösebb előképzettség nélkül megszerezhető legyen a képzettség. A távtanulás első lépcső jeként indul október 8-tól minden kedden a TV! műsorában 8,30 és 8,50 között az a 11 részes műsor, amelyben Lépj! r í»..., két.... jobb, bal. Hopp. Felállni és tovább menni. Zstge reidet a düh feszíti, mint jéggé fagyott víz a palackot. Egy----hét! Emeld a lábad! Ne lógjon a bokád! A bal, o bal... Miért húzod? Nem bírod?! Az izzadság vagy a könny csorog az arcodon? Töröld le! Kiért? Miért? Magadért!!! Egy ... két! Magadért, hogy menni tudj, hogy élni tudj. Megrogyik a térded? Nem bírja a kezed? Ne nézd a cipód orrát! Ne törődj a szemben jövőkkel! Neked az a feladatod, hogy menj ... Menj! Kifordul, ösz- szeakadnak mankóid? Emeld, lökd előre! Szépség... összhang. Szégyelled magad?! Kitől, mitől? Barátaid? Nincsenek! Családod, rokonaid? Elfogadnak. Lányok, szerelem, remény? Elhagytak! Görcsök, rángások, letapadt ízületek. Feszülj neki, még egy kör! Ki lehet bírni? Ki kell bírni! Egy... két! Jobb — bal! Kínlódás! Igen! a néző vizuálisan feldolgozott betegápolási szituációkat ismer meg. Következő eszköz a videokazetta, amely együtt tártál mázzá a tv-sorozat részeit. Megrendelhető a Vöröskereszt országos központjában és a Televideo boltjaiban. A tanfolyamra jelentkezni lehet a Vöröskereszt helyi szervezeteinél. Szenvedés? Igen! A lélek jobban fáj?’ Valami belül mar? Emlékek, múlt, fényképek, felejtsd el! A jövő? A megszokás. A létezés. Zihálsz? Köpd ki mérged! Hangosan ver a szíved? ö legalább bírja még. Biztat, hogy dobog. Megbotlottál? Távolba nézz! Jobb... bal. Ne ringasd magad álmokba! Zuhog és fúj a szél. Kapaszkodj, hogy talpon maradj. A film rég elszakadt! Nincs tovább?! Fáj? Fááj! Tűrj! Szenvedsz? Sajnálat, alamizsna? Elveted? Megfogják a karod, akarod? Fel a hegyre! Csak mindig előre nézz! Egyiket a másik elé. Lépd át!!! Akard! Van időd. Kényszer? Jó tündér szól: jer velem! Egy __kettő! Ne szidd a sorsodat! Mások még azt sem tehetik. Láthatod a fényt, az eget. Keress! Kutass! Hidd el! Miért pont veled? — kérdezed. Kitől vársz választ? Nem érted?! Ha elhagyod magad véged! Egy __kettő, emeld a lábad és lépj! Százszor, ezerszer! Szőke Judit Füves pusztaság húzódik a termőföld közepén Kákám az és Virányos között. A figyelmes utazó tekintetét nagy fehér folt vezeti. Ha a dűlőről lefordul, vad kutyaugatás fogadja. Nem örülnek az idegennek. Fut is a gazda a támadókedvre! Gyanakodva méregeti az ismeretleneket, de azért rákiabál a kutyákra, elkapja a legvadabbat, összeszorítja a pofáját, a keze ügyébe akadó dróttal gyorsan kerít köré egy hurkot. Erre a többi is visszavonul. — Nem jár erre senki, csak aki rosszat akar. Lopni a cukorrépát, meg ilyesmi — szabadkozik — ezek miatt kellenek ezek a vad kutyák — int áliával a libák felé. Most csak 920 van, tépőlibák. Ezt őrzik ketten. A lá- nyáéké. Tavaly ötezer volt. Van velük munka elég egész nap. szinte egész esztendőben. Pirkadatkor kelnek, sötétedésig mindent el kell végezni. mert áram az persze nincs. A fabódé az otthonuk, kívül-belül olyan, amilyen. Nylonnal van letakarva. Az is több helyen lyukas, ök nem járnak el innen sehová. A vő hoz néha valami ennivalót, de hébe-hóba főznek maguknak. A gázrezsón kávéfőző, mellette az elmosogatott edények. Minden, amit valahonnan kiszuperál- tak, ide jó. Fapriccsek a sarokban, pokróccal. A tisztaság? Mint amit két idős férfi egy elhagyatott helyen teremteni tud. Kicsit sok a légy. Van azért itt újság is (nyáron később sötétedik). ugyan áprilisi képes hetilap. Jó néha újraolvasni. A földön magnósrádió. Hol rossz, hol jó. Sokba kerül az elem, így csak az Esti Krónikát és a Ráadást hallgatják meg. A Híradót is megnézik az ütött- kopott, valaha fehér Junoszty tévén. — Eleget dolgoztam pedig, az Országos Szakipartól mentem nyugdíjba. Ismerem az országot az elejétől a végéig. De kell a gyerekeknek a segítség. Gazdálkodnak, mindenbe belevágtak. Meg kell élni valamiből. Van pedig munkájuk is. Hatvannégy éves vagyok, éltem már meg csóró világot, megint az kezdődik. A cimbora szívja a cigarettát. Kap havonta hétezret a tulajtól, ebből megveszi a dohányt, a kávét, azt a kis pálinkát (hidegek most már az éjszakák). Nem kell neki a pénz semmi másra, ennyivel ő már beéri. Az „udvaron” mindenütt libatoll, beletapadva a tegnapi esőtől még nedves földbe. A fehér fehér marad nyáron, legfeljebb szürkül a portól, feketedik a sártól. Most már a rozsdás őszi falevelekkel keveredik. Nincs itt amúgy sok látnivaló, a horizontot lezárja a fák koronája a fürkésző tekintet elől. Beszélgetni sem tudnak miről. Minden mondanivalójukat kibeszélték már. Nem történik itt semmi különös, állandóan csak a munka. Az egyik bérbe, csak épp valamiért, a másik, hogy a gyerekének még többje legyen. Egyet sajnálnak. Innen az autókon és a vonat tetején kívül semmit sem iátni. Azok jönnek-mennek. Csak ők vannak itt olyan sokat, itt, a libapásztortanyán. TÁRCA Dankó Mihály A járulék Réti János m » emzetgazdaságunk fU pillanatnyi és piUa- ® nötönként változó állapota hasonlatos labdarúgó-válogatottunk mindenkori helyzetéhez. Nemcsak a nemzetközi élvonalhoz való felzárkózás csekély és távoli esélyét illetően, hanem azért is, mert szintúgy imindenki szakértőnek véli magát betegségei orvoslásában. Minek tagadjam, a botcsinálta szakértőség lehetősége engem is megkísértett. Az eredmény: szerintem a bajok egyik legfőbb előidézője a TB-járulék, azaz a társadalombiztosításhoz valló hozzájárulás mértéke. Igen, az a bizonyos 43 százalék, nem szólva a további 10-ről, amit azonos jogcímen, alanyi címszó alatt szintén bekasz- szíroznak boldogtól-bol- dogtalantól. Szent meggyőződésem, - hogy ez a nemzetközi összehasonlításban is kolosszális, ha úgy tetszik, gigantikus arány, ha nem is minden, de igen sok bajunk előidézője. Mert: költségként, áfástul itthon megfizethetetlenné, külföldön nevetségessé teszi árainkat, ugyanakkor a munkáltatók kétszer is meggondolják — mert ma már meggondolhatják, kénytelenek meggondolni — hány embert alkalmaznak önnön értéke közel másfélszereséért. Ezért leépítenek, elbocsátanak. A vállalkozók szerényebbje pedig inkább fizet zsebből napszámot, mintsem bejelentené alkalmazottját. Annyi hasznot már képtelenek kicsikarni az üzletből. Mgst ott tartunk, hogy az árak magasak, a bérek alacsonyak, a vállalatok mégis fizetésképtelenek, továbbá virágzik a fekete foglalkoztatás. Mindemellett a nyugdíjak is alacsonyak és a társadalombiztosítás a csőd szélén áll. De mi juszt sem engedünk a negyvenháromból... Nyíregyházán a Voest Alpin gyártócsarnoka 600 négyzet- méterrel bővült az ősszel, ahol építési acélszerkezeteket gyártanak, főképp nyugati exportra. HARASZTOSI PÄL FELVÉTELE Kommentár __________ Mai öregek Nagy István Attila 5 okán voltunk. Ezt a címet adta Sánta Ferenc híres .novellájának, amellyel egy csapásra az irodalmi élet középpontjába került. A történet a szegénységnek arról a mélységéről tudósított, amelyből az idősebbek, a munkára alkalmatlanok csak az öngyilkossággal kerülhettek ki. Tettük lehetőséget adott u családnak a túlélésre. Megdöbbentő, szívszorító történet. De a harmincas évek nagy nélkülözéseinek időszakából táplálkozik. Nagy úr az éhség, sorsokat, erkölcsöket fordít meg. Pilinszky János évtizedek múlva sem tud szabadulni a látványtól: az éhségtől kimerült fogoly tömte magába a marharépát. „Csak azt feledném, azt a franciát.” —írja a költő. Az ENSZ határozata étlapján október elseje az idős emberek napja. Az elesetteké, s sorsúikba bele- fáradöké, a betegeké, a magányosoké. Minden társadalmat minősíti az a tény, hogyan bánik azokkal, akik sorsukat még vagy már nem képesek irányítani. Magyar-r országnak ezen a téren van behozni valója. Több száz ezer az állami gondozott gyerekek száma, a nyolc- hónapos csecsemőt megszülő je (szándékosan nem édesanyát írtam) kiteszi a járdára. Majd csak elviszi valaki. A létminimum alatt élők száma pedig -már több mint egymillió. Miből élnek? Vannak, akiket a ro-- konok segítenek, vannak akiken a helyi önkormányzatok segíthetnének, de nem fogadják el, mert szemérmesek, szégyenlősek. Nyomorognak. Sötétben ücsörögnek vagy a huszon- ötös lámpa gyér fényében. Korán lefekszenek, pedig nem jön álom a szemükre. S ki-kihagynak egy-egy étkezést, mert amúgy sem ízlik már az étel. A méltósággal viselhető öregséghez váló jog biztosítása, a lehetőség megteremtése minden bizonnyal sokáig várat még magára. De lassanként már az ötvenesek is félnek: még néhány esztendő, s odakerülnek ők is. Akkor is, ha végigdolgozták egész életüket. Mint ezek a mai öregek. 8
