Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
9 1991. október 12. ____________ __________ ____________ %e[et-9*{agijarország hétvégi mebíékbete Z. Erdei Anna: Genezis (szénrajz) Hudák Erzsébet: Ha ízekre szed ha körülölelne mint ujjaim karod ha körülölelne szerelmem nem fáznál kedvesem az úton ha körülölelne a szerelmem Úgy rejtem öledbe ölelésem mint gyermek súgja titkolni szánt szavát úgy rejtem a csendbe ölelésed mint boldog kor féltett igazát ha ízekre szed és legyűr a fájdalom ha életedre roskad aki szán nézz tiszta szemmel szerelmemre vissza nézz vissza rám vedd magadra csillagpelyhes kedvem vedd barackhamvas piruló dalom sorsotfaló éjszakáid ellen búzavirágkék oltalom Kísérlet Mint piszkos ár ömlik az ostobaság fröcsköl a nyár már nem akarom kibírni Vagyok mert több akarat kell a halálhoz mint ami bennem még maradt Nem vagyok kíváncsi az írás időhúzás kísérlet érted bár nem érted micsoda számítás nélküli számítás kell ahhoz hogy éljek Valami árulás mégiscsak lehetett í j valami nagy csalás Hisz mindig is fájt ami vérem most veszi Lám ez még érdekel Ez még kiált bennem a csend után eszem még perli igazam . hogy végül mint haszontalan odahajítsam lelkem Mesélnek az 1956-os kórlapok A helytörténet kutatásának új eredménye Dr. Fazekas Árpád — A Korona Szálló padlásáról lőtt az ÁVH — a köztudat szerint Nyíregyházán csak későbben, október 26-án kezdődött és rendben lezajlott az 1956-os forradalom. Nem voltak utcai harcok és nem fordult elő népítélet. Ezzel szemben tény, hogy 3 napig, 1956. október 26—27—28. között tűzharc folyt a fegyverekért a Damjanich laktanyánál. A Szilágyi László és társai elleni bűnper vallomásaiból kitűnik, hogy az október 26-án (pénteken) a laktanyába behatolni akaró, 4—500 főnyi felkelő ellen kiadott tűzparancs (géppisztoly, ködgránát és könnyfakasztó gránát) 21 civil ember sebesülését okozta. A valódi tűzharc pedig csak ezután, okt. 27-ről 28- ára virradó éjjel következett. Orvosi foglalkozásomnál fogva érdekelt ezen sebesülések jellege, s úgy gondoltam, hogy a kórházi sebészeti osztályunk 1956-os adatai nagyon hasznosak lehetnének. Természetesen számításba véve, hogy a jelentéktelenebb, kisebb sérülésekkel a betegek máshol is: a Megyei Szakorvosi Rendelőintézetben, körzeti orvosok és magánorvosok, az éjszakai orvosi ügyelet révén is kaphattak ellátást, sőt saját maguk, illetve rokonok is kötözhették a sebesülést. Átnézve az akkor még egységes kórházi sebészeti osztály 1956. évi Osztálynapló-ját és 1956—58. évi Műtéti napló-iát kiderült, hogy 1956. október 26.1957. febr. 28. között összesen 28 beteget kezeltek háborús jellegű sérüléssel. Ezek tagozódása a sebesülés oka szerint: 20 lőtt seb (vul- nus sclopetarium), 4 kézigránát eredetű roncsolás (amputatio traumatica), 2 zúzódás (contu- sio) és végül 2 szúrt seb (mellkasi azaz vulnus punctum thoracis). Szembeszökőnek tűnt még két további jellegzetesség: 1. a sérültek közül 20 fiatal (30 év alatti) volt és 2. a sebesültek közül 17 beteg 1956 október 26- 27-28. napjain került felvételre. Ez utóbbi adat azt a látszatot keltette, mintha valamennyien a Damjanich laktanyánál szenvedtek volna sérülést. A részletek pontos tisztázására e betegek kortörténetére lett volna szükség, amelynek az óra és a perc feltüntetésével tartalmaznia kell a felvétel pontos idejét, a beszállítás módját és a kórelőzményt is. Első kísérletre azonban nem sikerült a kórházi irattár vidékre kihelyezett raktárából ezeket a kórlapokat felkutatni. Ezért kényszerűségből az 1956-os osztálynapló szűkebb adatai alapján levelezőlappal kerestem meg 13 legsúlyosabban megsebesült volt kórházi ápoltat, s felvilágosítást kértem a sebesülés időpontjáról, helyszínéről és előzményéről (nyíregyházi lakcím esetén: személyes megjelenést). így keresett fel rendelőmben 1991. szeptember 23- án a nyíregyházi Gadnai József és köszönő levelében részletes tájékoztatást küldött a Dunántúlról K. F. volt államvédelmi határőr (1991. szept. 20-án). Ugyanezen a napon előkerült 21 db 1956-os sebészeti kórlap is, amelyek nagyon sok mindent tisztáztak. Mindenekelőtt az 1956. október 26-án (pénteken) felvett 4 súlyos sebesült felvételi időpontjából megállapítható, hogy a Damjanich laktanyánál a sortűz kb. 19 órakor dördült el. Ugyanis a felvételi időpontok: 19 óra 20 perc, 19 óra 15 perc, 19 óra 20 perc és „este” voltak. Az elsőként említett és a közeli kórházba is mentővel beszállított SioWcs Sioúiídmegy« fonás Kórháza Sebészei! Oszfály K (i Z K Ú 1! II A Z A Faragó István 19 éves sebesült kórlapkivonata F. I. 19 éves helybeli géplakatos anamnézise a következő: „Ma este bejövetele előtt néhány perccel a Damjanich laktanya közelében meglőtték” (a szerencsétlenül járt fiatalembernek megsérült a jobb sípcsontja is s 63 napi kezelésre szorult). Nagy meglepetéssel szolgáltak az október 27-én (szombaton) a sebészeti osztályra felvett sérültek alábbi adatai: 1. Gadnai József 31 éves, tsz-tag; Oros, Nyírjestanya, bal combjának lőtt sebével (eltört a combcsont is) 11 óra 45 perckor került a kórházba. 2. Sz. F. 28 éves vállalati dolgozó nő mindkét combjának lőtt sebével ugyancsak 11 óra 45 perckor került a sebészetre és 3. T. M. 14 éves fiú bal oldali tüdőlövése miatt 12 órakor került felvételre. Mindhármójuk anamnézise azonos: „bejövetele előtt röviddel meglőtték”. Már a rendelőmben beszélgetve az első sebesülttel, Gadnai Józseffel, elmondta még: a Kossuth téri tömegre a Korona Szálló padlásáról lőttek az ÁVH orvlövészei. Bemenekültek a tüntetők a római katolikus templomba, s ő már majdnem beért, amikor hátulról, oldalról bal térde fölött géppisztolyból lövés érte. Sógora, Petril- la Sándor telefonált nyomban a mentőkért, s az ugyanekkor megsebesült Sz. F. 28 éves nővel együtt szállították kórházba. Ezek szerint tehát az ÁVH orvlövészei a középületek tetejéről egységes ,,recept" alapján lövöldöztek országosan. Ugyanezen a napon, de öt perccel később kórházba került egy negyedik sérült is: M. P. 21 éves helybeli lakos, akinek az anamnézise nagyon precíz: „bejövetele előtt röviddel az Állami Áruház előtt megsebesült”! Gerincoszlopa ágyéki részének jobb oldalán rekedt meg a lövedék, amelyet szovjet katona géppisztolyából kapott. Az Állami Áruház előtt vonuló szovjet gépkocsik ugyanis megálltak, s M. P. odalépett az egyikhez, kiáltozva: „Ruszkik! Menjetek haza!” Egy felbőszült szovjet katona kiszállt, és lőtt a tüntetőkre. Gadnai jól látta e jelentet elszállítás közben. Az utókor elismerése jár a kórházi sebészeti osztály orvosainak nemcsak a magas színvonalú hadi sebészeti ellátásért, hanem a pontos dokumentációért is. Kórlapjaik 1956 helytörténetének megbízható forrásanyagát is jelentik. FECSKEMADÁR Igaz, régen volt az is, még valamikor a harmincas-negyvenes években. De mit is keresett volna ő Pesten!? Jó megvolt ő itt, Csekén, a szülőfalujában. Az „apjokomtól", meg az „anyjo- komtól" örökölt vagy negyven hold földet, az első gazdák között tartották őt számon. Ám jött a kolhoz, az agitálás. — Valami városi jöttmentek ültek itt a nyakamon hétszámra. Csak mondták, meg mondták a magukét... hogy milyen korszerűtlen az, amit én csinálok, hogy ne akarjak az ország ellensége lenni... hogy eljárt már a magán- gazdaságok fölött az idő. Csak hajtogassátok, gondoltam magamban. Amíg az én istállómban ott áll az öt lú, meg a tíz tehén, addig az én családom nem hal éhen... Ám nem hiába mondják: sok lúd disznót győz, bizony mégiscsak be kellett adnia a derekát Kelemen Józsefnek is. Jószággondozó lett, és sosem tudta elfeledni az ő drága lovait, ökreit, teheneit. — Hej, kutya világ, hogy meg tudták szomorítani az ember életét azok a betyárok...! Úgy sírtam én a beszolgáltatás idején, mint a gyermek az árokparton. De nem volt apelláta... ostorra! szorították az embert abba a kolhozba. S az volt az első, hogy elpusztítani mindent... Tudja hány diófám volt nekem a határban!? Nyolcvanhat...! Volt olyan esztendő, hogy ötvennyolc mázsa száraz diót adtam el róluk. És kivágta mindet a kolhoz... mindet, az utolsó szálig! Százszor, ezerszer elpanaszolta már mindezt Kelemen József, ám a tehetetlen düh még ma is épp oly eleven benne, mint akkor, amikor felvisítottak azok a fűrészek. És a seb is épp úgy sajog, mint akkor, amikor úgy érezte, nem a fákba, de az ő derekába mélyednek azok az éles fűrészfogak. Pedig megszokhatta idejekorán a fájdalmat. Még legényként, katonakorában. Kilenc évig viselte a mundért, s ha valaki, ő aztán igazán megjárta a poklok poklát. Nem is igen volt front az első világháborúban, ahol ne harcolt volna. Galícia, Szerbia, Isonzó, Doberdó... Magyar bakák vére festette pirosra a mezei virágokat. Háromszor sebesült, az egyik golyót sokáig őrizte. — Ott fekszem a kórházban, bennem az a piszok golyó, hát jön az orvos. Weiszbekker, egy büdös osztrák orvos, s azt mondja, nem kell ezt altatni, legfeljebb ordít majd egy kicsit... Ezt mondta az a kutya osztrák. Meg is volt sokáig az a golyó, de most, mikor meszelték a házát, hát nem elgurult valamerre...!? Egy vén, vastag ágú szőlőlugas alatt ülünk, nagy, kövér fürtök lógnak le róla. Azt is ő ültette, van már vagy ötven esztendeje. És erről megint eszébe jutnak a régi idők, a diófák... Meg az, hogy miket összehazudozik ez a magyar rádió, tévéi? Hogy nem kell a magyar búza, gyümölcs a világnak. Még a kalapját is feljebb tolja, úgy mondja mérgesen. — Hazudnak ezek nappal, hazudnak éccaka. Hát mért tiltották meg abban a nagy kommo- nista barátságban, hogy az emberek egymással kereskedjenek...!? Volt nekem egy pólyák barátom, Krisztinái Iván... Lehet hogy ruszin volt, de pólyáknak mondta magát. Az tőlünk megvett minden diót... most meg becsapják az embert avval is. Mi meg jártunk Szolyvára, hoztuk azt a drága savanyú vizet a hegyekből az aratóknak. Mért tiltották ezt gieg nekünk...!? Hajaj, tudnék én.magának mesélni... de hát! Szóval így politizálunk mi ketten, a nagy, vastag lugas alatt. Azt mondják, a fecskék már elmentek, de ni-ni, mit látunk...!? Egy magányos, villásfarkú madár száll a villanydrótra, s forgatja a fejét tanácstalanul. Kelemen József nézi a madarat, s azt mondja: — Gyermekként egyedül maradtunk, árván, a tarpai rokonok neveltek fel minket. Volt egy nagybátyám, Belényesi Ferenc, aki tisztára olyan volt, mint Rákóczi Ferenc... a nagyságos fejedelem. Andrássy Gyula, Hazai Samu, meg Esterházi Móric fel is vitte őt Bécsbe, a császárhoz. Hogy lássa, élnek még kurucok Tárpán... úgyhogy jó lesz vigyázni...! \1 t~i z°k a Belényessiek A viselték a gondját j Kelemen Józsefnek is, aki úgy járt gyeri L:--------1 j mekként, mint az a magányos fecskemadár. S akképp... megöregedvén is. Elszálltak a társak, a régi cimborák, csak ő maradt egyedül... hírmondóként, tanúként, mint az a villásfarkú madár. Aki békésen ül a dróton, s nézi ezt a különös világot. Nem siet egyáltalán, de minek is iparkodna? Hisz' messze még a tél, mikor hideg szelek fújnak, mikor hó lepi a határt. Mikor csend lesz..., vakító fehérség. Z. Erdei Anna: Délben (szén, pittkréta) Z. Erdei Anna: A Cipóhegy (szén, pittkréta
