Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
1991. október 12., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Mibél külön utakon Jármi—Papos (KM — Balogh Géza) — Tudják-e, hal van a paposi községháza? Hát hol lenne? Paposon! — telelheti erre az olvasó, s a maga módján még igaza is lehetne. Ám csak lehetne, mert az igazság az, hogy a paposi községháza Jármiban található. Legalább is addig, míg el nem készfii a paposia- ké. Mi iá A két falu jó húsz esztendőt töltött el együtt, s nemrég, a választásokkor döntöttek úgy, hogy megpróbálják újból külön. A tanácsháza a nagyobb, s szerencsésebb földrajzi helyzettel megáldott faluban, Jármiban épült fel annak idején, s ezen akkoriban nem sokat berzenkedtek Paposon, már csak azért sem, mert egy igen frappáns megoldást találtak: a jármi tanácsházán az egyesülést követően mindig papost volt az elnök. így aztán nem sok szemrehányással illethette egymást a két település. Döntés évtizedekre Kisebb-nagyobb civako- dásál ugyan, de egészen a legutóbbi időkig mégiscsak elboldogultak. Ám a szétváláskor kis híján komolyabban összeakasztották a bajuszukat. Mindkét önkormányzat mereven ragaszkodott a vélt, vagy valódi javaihoz, s az istennek nem akartak engedni a magukéból. Végül aztán egy ritka j<£ zan ítélőképességgel megáldott sofőr, egy bizonyos Juhász Miklós csillapította le az egymásnak feszülő indulatokat. „Olyan döntést hozzatok, hogy húsz esztendő múltán ne kelljen lesütni az utcán a szemeteket...” — mondta. S a két tárgyaló fél mintha csak erre a higgadt tanácsra várt volna, nyomban észhez tért. — A tanácsadó történetesen paposi — mondja a jármi polgármester, Szántó Csaba. — Azért én is sorolhatnék bölcs, jármi embereket — viszonozza a bóknak is beillő mondást a paposi polgármester, Kállai Tibor. E baráti kézfogásként is értékelhető mondatváltás jól jellemzi a két település egymáshoz fűződő mai viszonyát is. Örömmel írja ezt le az ember, különösen annak tudatában, hogy a szétválás során keletkezett vitás ügyeiket nagyon sok helyen bíróságra vitték az önkormányzatok. Igaz, itt sem ment könnyen az egyezkedés. Természetesen az egyesítés után épített intézetek sorsán csaptak össze a vélemények. A két polgármester irodáját jelenleg csupán néhány centi választja el egymástól, így aztán ha akarnák, akkor sem titkolhatnák el a másik elől a véleményüket. Mely természetesen nem azt jelenti, hogy az mindenben tökéletesen fedi egymást. Mert mikor elhangzik a kérdés — ki fejlődött jobban a közösen eltöltött években? — ekképp felelnek. — Papos ... — vélekedik Szántó Csaba. — Ugyan már.,. Jármi — kontráz nyomban Kállai Tibor. — Hiszen nálatok épült majd minden. A posta, a gázcseretelep • ■ • — Nálatok meg az ABC, kövesút... melynek környékén tucatszámra alakíthatjátok ki, s adhatjátok el jó pénzen a tágas telkeket — így a jármi vezető. — Figyelmedbe ajánlom, hogy a kőút állami pénzen épült, mint ahogy a ti főutcátok, ami egyben országút is. Iskola X a mezsgyén A két polgármester között folyó csipkelődő, de kimondottan baráti diskurzus az idegennek azt jelzi, hogv csendes, békés vitatkozga- tássá szelídült az a szembenállás, mely korábban jellemezte a két falu viszonyát. Papos mindig is patriarchá- lisabb, konzervatívabb, s éppen ezért összetartóbb, melegebb közösség volt. Jármit ellenben mint nyitott, üzletelő, minden újra fogékony falut emlegették környék- szerte, olyan faluként, melynek lakói a jég hátán is megélnek. S közben, csupán néhány üres házhely választja el őket! Ezek persze már régen beépülték. Az út egyik oldalán lakások, azonban velük szemben pedig általános iskolát húztak fel. A korábbi ellentétek pontosan akkortájt kezdtek oldódni. Egyrészt azáltal, hogy a két falu gyermekserege egyazon falak közé került, másrészt pedig azért, mert az iskola szinte hajszálpontosan a mezsgyén Gyarmatról jelentjük Fehérgyarmat (KM — MK) — Október közepén az 1991-es költségvetés I. fél évi teljesítését vizsgálta Fehérgyarmat város ön- kormányzata. A költségvetés elfogadásakor — bár 29 millió forint hiányzott — az anyagi lehetőség 519 milliós nagyságú volt. Kórházi gép- és műszerbeszerzésre 2 millió forintot, szennyvíztisztító fejlesztésre 25 millió forintot, a Keleti városrész szennyvízelvezetésére közel 14 millió forintot sikerült elnyerni pályázat útján. TÁRCA Sesem mi Réti János mmacsak addig másként ff nem gondolják, akkor januártól megszűnik a munkakönyv. A munka után már a könyv is. Vagy épp ellenkezőleg: elméletileg megszüntetik a munkanélküliséget, hiszen, ha nincs munkakönyv, nincs mit kiadni, ennél fogva nem is adják ki. Viszont út az van, azt kiadhatják, vagy csak annyit szólnak oda foghegy- röl, hogy apropó, holnaptól ne gyere. És az ügy ezzel ad acta tétetik. Másrészt a munkaadói igazolvány jóval előbb tűnt el, min maga a munkaadó, helyette megjelent a munkaadó, amit azonban személyi jövedelemadónak titulálnak. A tapasztalatok szerint, miután levonják az adót ,alig marad jövedelem, ami már kikezdte a „személyit" is alaposan. Mert a szám megszűnt — ne szólj szám ,.. A paposi főtér. A SZERZŐ FELVÉTELE épült. Bölcs előrelátás volt az akkori döntés, mert ha Jármiban is húzták fel a falakat, azért még így is közösnek tekinthette azt a két falu. Nem is volt baj, egészen a mostani osztozkodásig. Pontosabban szólva, az iskola mellől hiányzó tornaterem megépítéséig. Mert akkor néhány paposi azt mondta: Hohó, az iskola mégis csak Jármiban van, a tornaterem legyen hát Paposon! Gyűltek az indulatok, mérgesedett a vita, s egyre keményedtek a korábban baráti, de most szembenálló felek. Akkor szólalt meg a már idejekorán említett sofőr, Juhász Miklós. „Olyan döntést hozzatok ...” Bölcsesség, belátás S „olyan” döntést- hoztak. Ami nem sérti egyik falu érdekeit sem. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a szétválás még nem történt meg teljes egészében, vitákra így még jócskán lehet számítani. De úgy tűmilk, a paposiak, jármiak már megtanulták: kérj annyi bölcsességet, belátást a másiktól, amennyit te tudsz nyújtani neki. S akkor megegyeztek ... „Vállalkozók Parkja Oroson? Szondázzák á vállalkozékat stb. — az új igazolvány meg annyi, mintha nem is lenne. Mostantól már munkakönyv se lesz. Csodálom, hogy a jogosítványt még nem kezdték ki. Túl sokat árul el rólam. Ha van. Ha nincs, pláne. Mert kimondottan rólam legtöbbet újabban az autóbuszbérlet tudja, amíg nem parancsolják le róla a fényképet és a lakcímemhez is mi köze bárkinek. Érjék be annyival, hogy egy anonim, arcnélküli részlet vagyok az utazóközönségből a T-es járaton. Hurrá! Éljen a Szabadság, az Inkognito, éljen az ENSZ! Ha mondjuk az anyakönyvet is eltörölnék, akkor volna csak jó világ — mint ahogy volt ilyen időszak La- tin-Amerika országaiban — mert akkor éveim számát és családi állapotomat is önkényesen, kedvemre változtathatnám a pilanatnyi helyzetnek megfelelően hallgatóságom hiszékenységének függvényében. Nyíregyháza—Oros (KM — GB.) — Négyezer négyzetméteres piaccsarnok kis-, és nagykereskedésre, esetenként nagyszabású rendezvények céljára, söröző-étterem, automata autómosó, diagnosztikai és javítóműhely, diszkontáruház, húsáruház, közel negyven kisüzlet a legkülönfélébb szolgáltatások számára. végül egy négycsillagos szálloda. Mindez egy helyen, hatalmas gépkocsiparkolóval. Gigantikus ötlet, fantasztikusnak tűnő terv, amely az oro- si Lévai Bertalan agyából pattant ki, idestova két éve. A három ütemben elkészülő százmilliós beruházás a 41-es főút mentén, a Kezdő utca és a Nyíregyházi út által határolt, a városközponttól 4 kilométerre lévő négyhektáros területen valósulna meg. Merőben szokatlan módon kizárólag magántőkéből, no és persze hitelből, valamint támogatási pénzekből. Már az első ütem egy évre tervezett megvalósulása esetén — amely a fentebb felsorolt létesítmények első öt tételét tartalmazza és viseli az összes infrastrukturális költségeket — a közel harminc milliós bekerülés ellenében 40 embernek a foglalkoztatását oldaná meg. Az öt esztendő alatti teljes elkészülte után pedig összesen 160 embernek adna megélhetést. — Olyan központ létrehozását akarom megvalósítani — írja Lévai Bertalan a nyíregyházi önkormányzathoz írt beadványában —, amely a lakosság és a vásárlók rétegeit, igényeit kulturált körülmények között, egyenletes színvonalon képes kielégíteni. A szolgáltatásoknak, amelyekbe az egyes vállalkozók a „vállalkozói par,k”-ba mint tőketársak is beléphetnének, biztosítani kell az életvitelhez nélkülözhetetlen munkavégzéseket, a lakosság számára. Azaz a cipőjavítástól, az üvegezésen és a bútorjavításon át egészen a postafiókig és az orvosi rendelőig lehetőleg minden ott legyen egy helyen. A Start-hitelből, munkahelyteremtő támogatási ösz- szegből és a szolgáltató parkban működni kívánó vállalkozók tőkéjéből létesülendő nagyszabású beruházás terveit a Nyírber már elkészítette. A közúti és vízügyi hatóságok az elvi engedélyeket, a Nyíregyházi önkormányzat pedig az elvi beleegyezését adta. Ami most következik, az nem más, mint a lakosság, a vállalkozói rétegek „megszondázása”. Ebből a célból az ötletgazda vállalkozó, Nyíregyháza főépítésze és a Nyírber tervezője találkozóra várja az ügy iránt érdeklődőket október 15-én, kedden 10 órától a nyíregyházi Polgármesteri Hivatal I. emeleti Kistermében. Dankó Mihály 4 falu más, mint a város, mert kisebb, áttekinthetőbb, közelebb engedi magához a természetet, tisztább a levegője, nagyobb a csend. De ez nem lehet egyenes következménye, hogy elmaradottabb is. A mai magyar falvak többségét viszont bizonyos fokú hátrányos helyzet jellemzi. Fiatalságának javától mesterségesen megfosztották, határa „agrársivataggá” vált. Lakói a falutól, egymástól elidegenülő, reményvesztett, széthulló gőzösségben élnek. > A fenti gondolatokat a magyar falufejlesztési társaság fogalmazta meg. S egyben arra is rámutattak, mindezek ellenére — a falunak van jövője. Ami nem elsősorban az ott élők számától, hanem a cselekvő- képességüktől függ. Jó példák lehetnek erre azok a most elszakadt kis települések, melyek eddig, mint társközségek kimaradtak a fejlődésből. Reméljük, Üjdombrád- nak, Szabolcsnak, Gyürének és még sorolhatnám a neveket, a huszonnegyedik óra előtt érkezett a „mentőöv”. Az összefogás időst és fiatalt egyaránt csatasorba- állít. A tenni akaró és a tenni tudó értelmiség vezetésével nem nosztalgikus falumentésre van szükség, de megőrizve a hagyományokat, s megbecsülve a modernizációt kell tovább építkezni. Lényeges: mindenki érezze sajátjának lakóhelyét. Ma már nem hozható vissza az a sok közös tevékenység (munka, szórakozás), amely a múltban olyan egységessé tette a falu népét. Csak bízni lehet; megmarad a szülőföld szeretete, és az emberek közötti együttműködés igénye. £ bben a munkában ígért segítséget a falufejlesztési társaság, melynek bölcsője tizenegy évvel ezelőtt Somogy megye volt. Ma már akcióik, programjaik az ország egy-egy tájegységére irányulnak, ilyen a Cserehát, Galgamente, To- kaj-Hegyalja és legújabban a Felső-Dadai (Tiszai) Faluszövetség. A tervezett vetésterület felén földbe került az őszi kalászos mag a tiszaszalkai Búzakalász Mg. Tsz-ben. Képünk: Bódi István egy 35 hektáros területen veti a búzát. ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár Feltánti a visszaélésekéi Baraksó Erzsébet 4 napokban — az elsők között az országban — Nyíregyházán tartott tanácskozást az MDF helyi szervezete a Mono- poly-klub megalakításáról. Ismeretes, hogy Mono- poly-csoport néven a nyáron MDF-es országgyűlési képviselők életre hívtak egy társaságot, amelynek tagjai elsősorban a spontán privatizáció körében elkövetett törvénytelenségek feltárását tűzték ki célul. Felvállalták azt is, hogy az általánosságban tapasztalható káros jelenségekről a törvényalkotókat tájékoztatják; szülessenek majd a törvénytervezetek e jelenségek pontos ismeretében. Megyénkben is nagyon sok a privatizációs törvénysértés, gátlás nélkül lehetett az állami tulajdonból, általában jellemző módon a legvirágzóbb ágazatokat magánkézbe átmenteni, ami a becsületesen dolgozó munkásokat, alkalmazottakat nagy mértékben irritálja. Ehhez a folyamathoz rendszerint hozzátartozott egy másik jelenség is: a vagyon értékelése alkalmával nagyon gyakran mélyen a forgalmi érték alatt állapították meg az árakat, ami egyértelműen érték- rombolás. Megyénkben még az is súlyosbította a helyzetet, hogy a privatizáció főbb eseményei az itteni vállalatok budapesti központjaiban játszódtak le, a vidéki vállalatok számára kedvezőtlen következményekkel. Az MDF megyei vezetői az ellenőrzött privatizáció hívei, ezért alakítják meg itt is a Monopoly-klubot a visszásságok, visszaélések és törvénytelenségek feltárására. Nem boszorkányüldözésről van tehát szó, ezt bizonyítja az is, hogy az MDF ezt a tevékenységet nem óhajtja pártérdekűvé tenni és kisajátítani. £ zért jelentették be: most a megyében élő közgazdászokhoz és jogászokhoz fordulnak, és kérik mindazok segítségét, akik szívesen vállalnának szakértői feladatokat, azok pártállástól, vagy politikai hovatartozástól függetlenül jelentkezzenek, vegyenek részt a Monopoly-klüb munkájában. Reméljük, ezáltal fény derül az elkent, eltussolt, elhallgatott, gyanús ügyletekre. Megőrizve, inegbecsülve
