Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-10 / 212. szám
1991. szeptember 10.» kedd HATTER Kelet-Magyar ország Nyílt kártyák, cinkelt hulladék (2.) Elveszett bizalom Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Azon, hogy a nagydobosiak többsége, mindenféle gazdasági és szakmai érvelés ellenére a galvánűzem felélesztését ellenzi, azon tulajdonképpen nem lehet csodálkozni. Az emberek véleményéből kiderül, egyrészt úgy érzik az ő bőrükre megy ki a játék, vagyis az ő környezetűk szenvedhet nehezen jóvátehető károkat, másrészt megingott a bizalmuk a tsz-ben, s a veszélyes hulladékok helyi kezelésében egyaránt. Ügy látszik hiába kötelezi az üzemet korszerűsíteni akaró Cink Kft.-t az alap- szerződés is arra, hogy ez évtől kezdve a keletkező mérgező iszapot hordókba csomagolva köteles elszállítani a megfelelő helyre a faluból, erről —, ha ismertették is vele — már tudni sem akar a nép. Egyszerűen nem akarja a tűzi horganyzó üzemet. Az viszont elgondolkodtató, hogy a fáradságot már nem vette a többség, hogy részt vegyen a kiírt népszavazáson és saját sorsáról, jövőjéről is döntsön. Az ezután képződő veszélyes hulladékot, ilyen hordókban az utolsó grammig elszállítják Nagydobosról — mondja Filep László tsz-elnök. a szerző felvétele örültek a végnek — A népszavazás eredménytelen volt — meséli a polgármester, Balogh József az ottjártamat követő napon telefonon — a szavazóképes lakosság 25%-a, négyszáz ember jött el csupán, holott tudták, hogy 50%-ot meghaladó részvétel esetén fogadható el a község döntéseként. Hiába szavazott hát a megjelentek kétharmada a Cink Kft. ellen, nem vehető figyelembe az eredmény. A döntést sajnos, mégiscsak az önkormányzatnak, pontosabban a jegyzőnek kell meghozni. Az indulatok, amelyek mostanában fel-fel törnek Nagydoboson —, amint az több emberrel folytatott beszélgetésből kiderült — nem mostanában keletkeztek. A lakosságnak már voltak korábban is rossz tapasztalatai a galvániszap tárolásával és a szennyvíz kezelésével kapcsolatban. Tulajdonképpen örültek az üzem, végleges leállását sejtető tavalyi vergődésének. A Cink Kft. megalakulása és tervei, számukra a vélt és valós környezetszennyezési problémák újratermelődését vetítette előre. Hiába érvelt a korábbi falugyűlésen az ügyvezető igazgató a beruházás során betervezett legkorszerűbb környezetvédelmi technológiákkal, az emberek tán csalódottságukban, tán sok darabból összerakosgatott félelmükben, meg sem hallották azokat. Sokan úgy gondolják, az idegennek — legyen az független szakértő is — semmi sem drága. Azaz könnyű a másévai a csalánt csapkodni. A torvény dönt — Már annak idején elhibázott volt a galvánűzem telepítése a jelenlegi helyén, a falu szélső házai mellett — mondja megfontolva minden szavát, id. Szender György, akit családjával együtt cukkiniszedés közben tartok fel — ha távolabb vitték volna a lakott területről, most biztosan senkit se zavarna. De hát ráadásul ott van a közelében, pár száz méterre a községi vízmű. Ez sok embert idegesít. Már többen azt mondják, baj van az ivóvízzel. A múltkorában a KÖJÁL nem engedett kimérni valami birkapörköltet a községben. No meg permeteznek itt az emberek eleget. Nem kell még nekünk azon felül is valami más. Azt mondom, egy veszélytelen konzervgyár még jobban megoldaná a foglalkoztatást. Amit megtermelne a falu egyik fele, azt feldolgozná a másik. Most viszont indulatok feszülnek és ebben a helyzetTÁRCA megragadtam a gubancát, felemeltem a konyhaszékről, és visszaejtettem az ülőgumóira. Indulatomban lehet, bokán is rúgtam, mert Stohanek úr rám- uvöllött: DUK.UTKSI }KIK. íveli!- t tem, rázta a fejét a széke A turista próbálkozott. T dakolta az utat német angolul, olaszul, de a gó csak a fejét rázta. Vég elment a turista, és a J S zétszórt vagyok. Az öregség jele, hogy nem tudok egyszerre a rádióra, a kávéfőzőre, a teaforralóra és Stohanekre figyelni. Stohanek azt mondja, forr a tea, a rádió azt mondja, forró lesz az ősz, én meg kapkodok. Megégetem a kezem. Liftezik a gyomrom és ráng bennem az ideg. Rászólok a szomszédomra: — Fogja már be a száját, mert nem értem mit mond a rádió. Most lesz forró ősz vagy nem lesz forró ősz? — Hidegfront lesz. Meg különben is. Mit rágja magát a politikán. A végén még begolyózik, és eheti a dilibogyót reggel, délben és este. Inkább azt mondja meg maga hány nyelven beszél. — Mi köze hozzá? — Semmi. Csak néztem tegnap a televízióban az új reflektor műsort és abban nyilatkozott egy doktor akárkicsoda. Azt mondta, hogy három diplomája van, négy nyelven beszél, négy hónapja munkanélküli, és nem tud elhelyezkedni. Akkor rám jött a röhögés, és nem tudtam abbahagyni. Joggal háborodtam fel. Odaléptem Stohanekhez, — Maga goromba fráter. Most mondja meg mire véljem ezt a szekatúrát? — Még kérdi. Miközben 300 ezer munkanélküli w»», aközben maga röhög egy doktor akárkicsoda tragédiáján. — Én a viccen röhögtem. — Miféle viccen. Magának az vicc, hogy egyre- másra bocsátják el az embereket, még a sok diplomás több nyelven beszélő mérnököket is. — Hát ez az. Erről jutott eszembe a székely góbé. A székely állt az út szélén a fiával, és arra hajtott egy nyugati turista a csodaautóján. A turista megállt, és megkérdezte a góbét franciául, hogy jó úton megy-e megjegyezte: „Idesapám. Ideje lenne már megtanulnunk néhány idegen nyelvet. Minek fiam — mondta a góbé — látod ez az úriember legalább féltucat nyelven beszél és még sem ment vele semmire.” Én szomszéd úr ezen nevettem, és nem azon a doktorkicsodán. N ehezen, de megbocsátok Stohaneknek, aztán elkeseredak. Eszembe jut, ha én mérnök lennék, és hat nyelven beszélnék, mit csinálnék, ha elbocsátanának. Valószínű semmit. Még jó, hogy nyugdíjas vagyok. Igaz kicsi a nyugdíj. Viszont egy nyugdíjasnak már nem lehet felmondani. ben nem szívesen lennék a jegyző helyében. — Jobb lett volna, ha a lakosság döntött volna a kérdésben — vallja a falu nemrégen megválasztott, s nem dobosi lévén, egy kicsit nyugtalan jegyzője Tar Zoltán — most már viszont, ha nem is én, de a törvények döntenek. A betartásukhoz pedig nekem ragaszkodnom kell. Az építési szabályok szerint ilyen üzem, lakóövezettől csak ezer méterre építhető meg. Ez a távolság elvileg csökkenthető lenne a nálunk fennálló kétszáz méterig, ha a veszélytelenségének dokumentálása alapján a szakhatóság erre engedélyt ad. Mivel ilyen szakvé'e- mény nem áll rendelkezésre, én az építési engedélyt sem fogom kiadni, mert nem adhatom ki. Ami pedig az egész rekonstrukció előfeltétele volna. A víz tiszta A körzeti orvoshoz, dr. Ga- ramvölgyi Imréhez már es tefelé a rendelési idő előtt kopogtatok be. Jó beszélgetés végén így búcsúzik: — Ha mi Németországiennénk az ottani jogszabályokkal és ipari kultúrával, akkor tán nem is lenni semmi probléma ezzel az üzemmel. Csakhogy ez más világ, ahol a valamikor virágzó, mostanra lerobbant tsz-ben éppúgy csalódtak az emberek, mint általában a szavahihetőségben. Egyrészt sok információ is érte őket környezetszennyezésekkel kapcsolatban, másrészt pedig elég sokat láttak itt helyben is. amitől a bizalmuk mostanra megingott. Azt viszont állíthatom, hogy a víz nem szennyezett a községben. mert arról nekem tudnom kellene. A galvániszap valós veszélye pedig abban áll, hogy nehézfémsókkal elszennyezheti a vizet és a talajon át a takarmányt. Magam is azt vallom, mint a községben is jó páran: az unokák életével játszani nem szabad! Cantemus-síker Nyíregyháza (KM — B. I.) — Nagy sikerrel mutatta be vasárnap este Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy vezetésével a Pro Musica együttes Kocsár Miklós Missa Brevis In A. című művét. A nagyszámú közönség vastapssal jutalmazta ennek az új szerzeménynek az ősbemutatóját. A koncerten ott volt az országhatáron túl is elismert zeneszerző. Kocsár Miklós is, tőle kérdeztük. vajon ő mennyire elégedett művének megszólaltatásával. — Tökéletesen. Látván azt a nagy szeretetet, amellyel az első perctől kezdve fogadták és az első próbától énekelték a művemet, egy pillanatig sem volt kétséges számomra, hogy úgy fogják megszólaltatni, ahogyan azt elképzeltem. — Miért éppen ezt a nyíregyházi kórust választotta? — Régi adósságom ez nekem, tíz évvel ezelőtt már megígértem, hogy írok az énekkar számára egy művet, de valahogy nem sikerült. — Mi kicsit elfogultak vagyunk Szabó Dénes kórusai iránt, ön milyennek tartja őket? — Azt hiszem a nemzetközi megítélés és az, hogy a különböző kórustalálkozón kiemelkedő helyet foglalnak el, önmagáért beszél. Perrel az igazságért? M. Magyar László A hetvenes évek központosító törekvései időzített bombaként napjainkban robbannak. Az önkormányzati törvény ugyanis hiába biztosítja a települések önállóságát, a működéshez, a fejlődéshez pénz is kell, amelynek egy részét a leváló kis falvak a korábbi közös vagyon megosztása révén szeretnének megkapni. Sok esetben azonban sikertelenek a próbálkozások, a különútra lépő önkormányzatok között nincs megegyezés. Az egykori társközségek gyakran hangoztatják, hogy a közös tanács idejében a székhely községek gazdagabbak lettek kulturális, egészségügyi, gazdasági téren, míg nekik a közösből alig csurrant-cseppent valami. A hátrány, a lemaradás csökkentése érdekében szeretnék visszakapni a közös vagyon rájuk eső részét. A megegyezést nehezíti, hogy semmilyen hivatalos központi rendelet nem jelent meg, amely a vagyonmegosztás kérdését szabályozná. A kormány ezt azzal magyarázza, hogy nem akarta megsérteni felső irányítással az önkormányzatok szuverenitását. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy a jobb helyzetben lévő, fejlettebb községek bátran bezárhatják az ajtót a pénzért kopogtató falvak előtt. Néhány helyen taktikusan elismerik a kérés jogosságát, de utána hozzáteszik, mivel nincs pénzük, nem tudnak fizetni. Sőt, ellentámadásként felajánlják kifizetés helyet legyen egy-egy ingatlan közös tulajdonban, akkor azonban a fenntartást, a működtetést a volt társközségnek is vállalnia kell a lakosság létszámának arányában. A vagyonmegosztás kérdésének utolsó lehetőségeként megegyezés híján már csak a bíróság marad, ahol akármilyen ítélet is születik, csak tovább ronthatja a települések közötti viszonyt, így összefogás helyett elszigetelődnek a tulajdonképpen egymásra szoruló községek. Pedig egy békés, igazságos megegyezéssel tovább lehetne jutni, mint a majd haragot, ellenségeskedést kiváltó bírósági döntéssel. Próbaüzemben dolgozik a Hedvic gyártmányú mobil kivitelezésű olajkezelö a TITÄSZ nyíregyházi transzfor- mátorüzemében. Ezzel a szállítható berendezéssel a nagyteljesítményű 120 kV-os transzformátorok olajvíztartalmát csökkenthetik így a hiba helyszínen elhárítható. Kommentár __________ Szép házak Balogh József » Ü gy látszik, hogy az embereknek nem tetszik a saját házuk. Pedig ők dédelgették a tervezőnek elmondott ötleteket, pedig legtöbbjük keze munkája is benne van. És amikor elkészül, mégsem tetszik. Mi másra, ha nem erre lehet következtetni abból, hogy évek óta meghirdetik az év lakóháza pályázatot, s évek óta meg kell hosz- szabbítani a beküldési határidő dátumát, mert az eredeti határidőre nem, vagy alig érkezik pályázat, s a meghosszabbított időben is sokszor csak akkor küld be egy-egy lakástulajdonos, tervező és kivitelező pályázatot, ha külön felkérik rá. így történt most is: a megyei főépítész által meghirdetett pályázat határideje aug. 15-én lejárt, s Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből — Nyíregyháza most külön pályázatot hirdetett — írd és mond három pályamű érkezett. Pedig a szegényedés ellenére több . ezer lakás épült 1990-ben Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében. Igaz, nem vonatkozik a pályázat minden lakóépületre, de vonatkozik a hagyományos családi házra, sorházra, láncházra, átriumházra, a többszintes, többlakásos családi házra, sőt emeletráépítéssel, tetőtérbeépítéssel és lakáskorszerűsítéssel is lehetett pályázni. Az üzleti vállalkozás keretében épített vagy értékesített lakóházakat természetesen kizárták, hiszen nem összemérhetők a saját erőből, vagy az üzleti vállalkozásban megvalósult épületek anyagi feltételei. A korábbiakhoz hasonlóan most is alapvető szempont volt, hogy a meglévő adottságokat, a helyi sajátosságokat, a kialakult településképet hogyan vették figyelembe, mennyire felel meg a lakás a korszerű követelményeknek, ugyanakkor őrzi-e a hagyományokat, korszerűek-e az épület- szerkezetek. az építőanyagok és így tovább. Az új határidő szeptember 30. És bár most oklevéllel, illetve dicsérő oklevéllel jutalmaz a megyei önkormányzati- hivatal, az itt eredményesen szereplő lakóházak terveit eljuttatják az országos pályázatra, s ott már értékesebb a díj. 3 Nézőpont)
