Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

A %e,Ut Magyarország hétvégi meííét&te 1991. szeptember 21. Az állam Ibolyája Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — A kapu szinte soha sincs csukva, a fő­épület sokat látott kovácsoltvas rácsait leszerelték. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet mégis nyi­tott-zárt világ. Mert zártak a lel­kek, a sorsok, rideg az intézmé- nyiség. Késik a megbeszélt idő­pontban, nem vette komolyan a felkérést, nem akarta elhinni: miért épp róla. Aztán mégis be­kopogott az ajtón. Haga Ibolya. Tizenhatnak ha látszik. Nyílt, élénk tekintetű, kerek, okos, bar­na szemekkel néz a kérdezőre. Szépen beszél, puha hangon. Ahogy mozog, ahogy szól, csupa báj. 19 éves. Mátészalkán szüle­tett, Nagyecseden volt kisgye­rek. Egészen addig nem volt baj, amíg apja el nem kezdett inni, al­koholista nem lett. Ez az egyet­len téma, melyről szemlesütve beszél, egy-két pillanatra magá­ba roskad. A félős gyermekkor, a család, az emlékek teher a kes­keny vállnak. — Mindenre tisztán emlék­szem, csak az apám arcára nem. Sokat ivott. A szomszédok hívták fel az akkori tanács figyel­mét arra, hogy nálunk nincs min­den rendben. Mindennapos volt, hogy baltával kergetett bennün­ket, felvertük a szomszédokat. Anyám nem akart állami gondo­zásba engedni, van még két hú­gom is. Mehetnék hozzá, de nem akarok, a testvéreim sem. Két- három évente egyszer megláto­gatom, az is elég. Nerrr tudok ott se vele, sem magammal mit kez­deni. Ő szeretné, ha vele len­nénk. De már elszoktam attól a szótól, hogy édesanyám... Mindhárman Cégénydányád- ra, a nevelőotthonba kerültek, ott végezte el az általános iskolát. Mivel jó tanuló volt, ismerőse ja­vaslatára középiskolába ment Kisvárdára, a Császy László .Szakközépiskolába. Közepes eredménnyel érettségizett le. Már belátja, lehetett volna jobb is. így van egy szakmája, képe­sített postaüzemi forgalomellátó. Mast a 107-esben tanul fodrá-' szatot. A gyakorlati időt kisipa­rosnál tölti. Arra készül, hogy ha­marosan visz modellt, és önálló frizurát csinál. A női fodrászatot kedveli jobban, mert ahhoz több fantázia kell, és változatosabb, látványosabb. Az életkezdési támogatás és a családi pótlék már járna neki, de nem akarja felhasználni, hadd kamatozzon a szakmunkásbizo­nyítvány megszerzéséig. Egye­Kasztovszky László Haga Ibolya HARASZTOSI PAL FELVETELE lőre megelégszik a kevés havi zsebpénzzel. Itt lakik most az in­tézet kollégiumában. Hasonlóan jól érezte magát Cégénydányá- don is. Szerinte annak elviselhe­tő a társadalomba beilleszkedés, aki nem befolyásolható rossz irányba, megfelelő védelemre ta­lál jó társaságban. Neki szeren­cséje volt. Élettapasztalata az, hogy ez az egyéniségtől is függ. Ő például nehezebben oldódik idegen környezetben, viszont az egyik húga mindenkivel azonnal megtalálja a szót. Kamasznak lenni egyébként sem könnyű, fő­leg ha ráadásul intézetis. — Hogy a Császyban hogy éreztem magam? Hát mindenki­nek vannak rossz napjai... Sokat köszönhetek nekik. Nem rekesz­tettek ki, nem különböztettek meg sem a diáktársaim, sem a tanárok. Cégénydányád után minden rám zúdult, szembeke­rültem a külvilággal, rengeteg meglepetés ért. Bent minden adott volt, de aztán mindenről magamnak kellett döntenem. Megszokni, hogy pénz van a ke­zemben, sok időbe tellett. Szen­vedtem is az első évben, elkese­redtem, emiatt ideges voltam, hamar felcsattantam. Kicsit sok volt a hirtelen jött szabadságból. Az első nyári szünetben volt ideje a gondolkodásra, és levelet kapott osztálytársaitól. Ettől kezdve minden simán ment. Ha végez, felveszi a jussát, ami ele­gendő arra, hogy kiváltsa az ipart, és egy gyakorlottabb kolléganővel önálló vállalko­zásba kezdjen. Reméli, hat-hét év múlva össze­jön egy garzonra való. A húgai életéért anyai fe­lelősséget érez, talán sínen lesz­nek ők is. A há­rom lány már tel­jesen más életet akar élni. Neki — ellentétben sok száz vagy ezer sorstársá­val szemben — derűlátónak kel­lene lennie. Mégis ö azt állít­ja, alapvetően pesszimista. Sokan sokat se­gítettek neki éle­te folyamán, problémái nagy részét megoszt­hatta másokkal, ezért kevésnek tartja önbizalmát az elkövetke­zőkhöz. Nyíregyházához sok minden fűzi. Érzi, gyakran vissza fog járni ide az intézetbe. Imádja a zenés-táncos filmeket, mert az volt az egyik álma, hogy táncos­nő legyen. Talán tehetsége is van hozzá, de a társastánchoz túl alacsony. A másik vágya is ezért nem teljesülhetett, stewar­dess is szeretett volna lenni. Nevetve jegyzi meg: talán a ja­pán légitársaságnál jöhettem vol­na számításba. Hogy romanti­kus? Vállalja. (Mint a kiszolgálta­tottak, ebbe menekült, ellensú­lyozva azt a mostoha sorsot, melyben felnőni volt kénytelen.) Ha egyszer férjhez megy, két gyereket szeretne. Előre tudja, túl engedékeny lesz hozzájuk, mert akkor felszabadultabbak lehetnek. (Mint aki eddigi életé­ben korlátok közé volt szorítva egy kőkemény világban.) Jövőre művészettörténetet fognak tanul­ni, már alig várja. Kedvencei az antik tárgyak. Lelkendezve me­sél a dányádi intézetben lebon­tott gyönyörű kandallóról. Visszapergetve eddigi rövid életét, hátratekintve a múltba, őszinte hálával említi az intézeti felnőtteket, sajnálkozik, hogy óvó, intő szavukat akkor nem hit­te el. — Hányszor mondták Cé- génydányádon is a nevelők, hogy nehéz ám az élet, fiam... Csak röhögtünk ezen akkor, pe­dig az élet tényleg nehéz. Városépítők, városszépítőt Pisszer János munkássága Margócsy József Budapesten született 1877- ben, édesapját követte: ő is épí­tészi képesítést szerzett, s ne­ves fővárosi tervezőirodákban segédkezett. Többek között Nagy Virgil (1859—1921) mel­lett. Az éppen 100 éve épült nagy lovassági laktanya elké­szültekor a minisztérium Nagy Virgilt bízta meg, hogy a nyíregy­házi építkezés átvételekor a műszaki felülvizsgálatot vezes­se. Talán ennek folytatása az, hogy amikor a helyi r. kát. egy­ház az új (a mai) templom építé­sére Nagy Virgilnek adott terve­zési megbízást, s ő ezt Kommer József társaságában sikeresen teljesítette, az 1902-4-ben folyó építkezés művezetésévé) Pisz- szer Jánost bízták meg. Ő ekko­riban ismerkedett meg a Korona akkori bérlőjének leányával, Nebenmájer Irénkével — s a templom felszentelésekor, 1904. augusztus 21-én ők voltak az első ott esküvő pár, Nagy Virgil tanúskodása mellett. A fiatal építész itt telepedett le: tervező és kivitelezési vállalkozó irodát nyitott. 1909-ben a Bethlen u. 3. sz.a. a róm.kat. egyemele­tes iskolát építette (ezt nemrég kétemeletessé alakították át); 1910-ben a Zrínyi I. u. 2. sz. róm.kat paróchia emeletes sar­kát „folytatta" dél felé. Ugyanab­ban az évben versenytárgyalá­son elnyerte a Bercsényi utcai, Bernthaller Adolf tervei szerint építendő (régi) postaépület kivi­telezését, majd saját tervei sze­rint, a város megrendelésére építette fel a Hatzel téri (máig egyetlen) emeletes házat, az Iparostanonc Otthont. Ez az in- ternátus később az iparostanonc iskola; az utóbbi évtizedekben több, nem iskolai intézmény iro­daháza. E század elején a Takarék- pénztár Egyesület felkérte egy székház tervezésére: ezek a ter­vek megvannak, de egy nagyobb bérházra is gondoltak később, s így az akkoriban épülő Nemzeti Bank tervezői készítették el a nagytakarék (OTP-központ) ter­veit, s’az építkezés művezetője 1911/12-ben Pisszer lett. Bölcsőtől a helytállásit Sütő András életművét felvo­nultató sorozat újabb kötetéhez érkezett: a beszélgetések köny­véhez, (Sütő András, Sárkány alszik veled, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991.). Talán az életmű legégetőbb, legdrámaibb kérdéseit ez a könyv tartalmazza. Világok és hitek omlása után néz szembe önmagával írói, művelődési, köz­életi, politikai szerepével az az író, aki mindig vállalta „a néppel tűzön vizen át" szerepét. Sütő, akárcsak a drámában Szervét Mihály, szembenéz eszméivel, feladatával. És peregnek a vallo­mások, faggató és önfaggató in­te , jk. ■’ ómában és időben tág teret ölt nek fel a beszélgetések: a legkorábbi beválogatott interjú 1971-ből való, míg a záró sorok már 1991-ben jelentek meg. A sorrendet a megjelenés ideje adja, ettől az eltérést csak a be­szélgetés tartalma követelheti meg. Ablonczy László válogatásá­ban négy témakört taglal a 49 közölt beszélgetés. Az első feje­zetben a bölcsőhely parancsait veszi számba, azét a bölcsőhe­lyét, amelyik a maga kis világá­ban tartalmazta mindezt a szép­séget és tragédiát, amit száza­dunk közepe és második fele átélt. De Pusztakamarás arról is bizonyságtétel, hogy az igazat és szépet nemcsak egy nyelven lehet elmondani, de mégis pa­rancs lesz itt az anyanyelv szentsége, hiszen a nemzetiségi író nem felejtheti el, hogy ,,any­jától a nyelvet nem játszadozás végett kapta, hogy majd azután az anyja sírjon helyette." Aztán a megírás „miért”-jét és a látás ,,hogyan”-ját veszi szám­ba. Rákérdez az első zsengék „harcos világára", kihámozza, a fejlődés lépcsőfokait, az azt be­folyásoló világ alakulását, így jut ahhoz a Sütőhöz, akiről méltán mondhatta Illyés, hogy „a jelen­kori magyar irodalom egyik leg­nagyobb vigasza". Külön részben találjuk a né­pért aggódó és érte közéleti sze­repet vállaló író vallomásait. Azok nevében védi a szokáso­kat, a hagyományokat, az intéz­ményeket, akik anyanyelvükön csak esküvők, keresztelők és koporsók védelmében szólhat­nak nyilvánosan, míg „a század nacionalizmusának sárkánya anyanyelvet zabái”. Ez már be is vezeti a könyv záró fejezetét, a népvezér író beszél benne 1989 decemberé­ről és az utána következő tragé­diákról. Ekkori helytállásáról ír a könyv fülszövegében Csoóri Sándor: „Bármennyire félt is Szervét a tűzhaláltól, eszméi megtagadásától még inkább félt. Ez a félelem vitte, sodorta Sütőt is a tüntetők közé, s állította az élükre... Ki gondolta volna, hogy földi maradványait. A múzeum és a levéltár mai otthona eredetileg pénzügyigazgatóság­nak épült: ezt is Pisszer építette, Kálmán Károly és Várallyay Sán­dor társaságában. A kir. kát. gimnázium 1925-ben jutott a Vasvári Pál (akkor: Kótaji) utca 16. sz. telekhez: ide tervezte Pisszer a megfelelő emeletes iskolaépületet; a terveket pénz­hiány miatt csak három lépcső­ben tudták megvalósítani a há­ború előtt. — 1927-ben elnyerte a mátészalkai megyeháza kivite­lezési pályázatát; a következő évben a Westsik-féle Homokki- sérleti állomás első épületeit ter­vezi, építi, ugyancsak 1928-ban a Tátra (Moszkva) utcai tejgyár évtizedeken át használt házait. A viszonylag alacsony terme­tű, karcsú ember fél lába merev, bottal jár, többnyire kétkerekű ta­ligával közlekedik; ha éppen gyalog van, mindig találkozik beszélgető, vitatkozó ismerősök­kel a Kossuth tér körül. Szinte egyedülálló az az érzékeny várospolitikusi magatartás, körű értetlenséggel, konzerva vizmussal; ellenzéki hetilapot adott ki. Az ipartestületnek, KlOSZ-nak több ciklusban ein ke, sok társadalmi egyesület v zetőségi tagja; kb. félezer el adást tartott, cikket írt a várc az iparosodás érdekében: újs gokban, a Háger- és a Huné féle monográfiában. Fő témája várossá válás alapfeltétele megfelelő csatorna- és vízvez tékhálózat kiépítése, ehhez me felelő kutak fúrása; megakad lyozandó a város lepénysze szétterpeszkedése, hiszen a utak, a közműhálózat építése í sokkal drágább vagy elmarad folytatódik a komfortnélküliség házi emésztőgödör, s esetleg házi vízvezeték: egyszóval a lusiasság. Ő maga is példát nr tatott: a húszas években eme azt a kétszintes házát, a S2 chenyi/Árpád utca sarkán, art lyet néhány éve szépen felújít tak: alul hasznot hajtó üzlethel ségek, felül a komfortos lak: azaz kis alapterületen, közn vekkel, könnyű ellátási meg A Bercsényi utcai régi postaépület (1912) A háború után, 1923-ban ter­vezte, építette — a Krúdy-család házának helyére — Klekner- Korompay Károly szanatóriumá­nak emeletes szakaszát: ez ma a rádió stúdiója. 1923-ban készí­tette el a Kállay-család kállósem- jéni mauzóleumát: akkor Nyír­egyházáról is odaszállították az addig itt eltemetett családtagok amely ezt a szerény műszaki szakembert jellemzi. 1903-ban még csak ismerkedik a várossal a templom építése idején, de máris harcias cikket ír a Nyírvi­dékben, mert elégedetlen a mér­nöki hivatal működésével; sze­rinte szigorúbban kellene védeni a szépészeti elveket az építési engedélyek kiadásakor. Például épp a Kossuth teret hozza fel: nem sokkal előbb épült fel az u. n. Lefkovits-féle emeletes ház (Autóker, Kossuth tér 4. sz.), s nem jártak el kellő gondosság­gal, nem gondoltak a tér egységes képének kialakítására a homlokzati kiképzés és vonal engedélyezésekor. dással. Sajnos Pisszer már n érhette meg törekvéseinek m valósítását; de ezekkel a r gondokkal a mai városvezt ségnek is sokat kell küszködn 1942-ben végleg Budapestre költözött: addig, lényegében négy évtizeden át harcolt a kép­viselőtestületben sok szűklátó­Minden cikke, értekezleti szólalása tele van ötletekkel, vasiatokkal, hazai és nemzetk összehasonlításokkal, példák — a városiasodás, a városi jel kialakítása, elérése, megőrzi érdekében. Cikkei, tervei olv hatók — feldolgozandók r csak a tanulság okáért is. N volt „idevalósi”, de lényegéi egész életét Nyíregyháza lesztése érdekében harcolta gig. Ne feledkezzünk meg rólí kívánjunk magunknak, a vár nak hasonló szemléletű, agil sú, nagy alkotóerejű, fejlett 1 szaki intelligenciájú városatys és szakembereket! Ermenonville Mizser Lajos tisztánlátásáért szeme elpusztu­lásával kell fizetnie.” A barikádo­kon való helytállás fejezete visz- szautal és választ ad az előbbi részekben feltett kérdésekre. Botok és láncok árnyékában is vallja Sütő azt, amire a bölcső­hely tanította, hogy minden nép­nek az igazát és értékeit tisztelni kell. Az író itt már önmaga foly­tatja azt az elkeseredett harcot, amelyet hősei vívtak a Hatalom­mal, amely önmaga érdekeinek megvédése során nem válogat az eszközökben. A harc kilátástalanságáról drá­mai hangon vall az utolsó interjú után odabiggyesztett utóirat: „Karácsony előtt Sütő András hazatért Marosvásárhelyre. Min­den jel arra mutat, hogy lakásá­ban a lehallgató-készülékeket újra felszerelték.” A kötetet filológiai igényű jegy­zet zárja, feltünteti a riportok ke­letkezését és megjelenési idejét, helyét és az utólagos változtatá­sokat. A címünkben szereplő kis fa­lucskában töltötte utolsó éveit, és itt is halt meg a felvilágosodás nagy gondolkodója, Jean-Jac- ques Rousseau. E helység általa vált híressé. A megközelítő fran­cia kiejtése: ermenonvil. A szó leírt alakja néma magánhangzó­ra végződik, tehát — helyesírá­sunk szabályai szerint — ha ra­got teszünk hozzá, nem írhatjuk közvetlenül egybe vele, hanem az alapszó és a toldalék közé kötőjelet teszünk. Pl. Ermenon- ville-ben, Ermenonville-ből stb. Nem csupán erre az egy névre vonatkozik a szabály, hanem a többi, néma magánhangzóra végződő idegen névre is. Marad­junk francia példáknál: Lille-ben, Lille-ből, Marseille-ben, Marseil- le-ből stb. Zavar támadhat e szabály al­kalmazásában, amikor Csokonai Vitéz Mihály: A Tihanyi Echóhoz című versének a következő so­rait olvassuk: „S e szigetnek egy szögében, / Mint egy Russzó Ermononvillében, / Ember és polgár leszek.” A költő tehát Rousseau nevét a magyar I tésnek megfelelően írta le, helységnevet is magyarosar betűk magyar hangértéké megfelelően) kell kiejteni. Egy ként ritmustörés történne, : rím is igen megsántulna. Csc nai nem követett el verstani bát, legfeljebb az, aki vaskalc san alkalmazná a szabályt költeményben tehát az Ermer viliében alak a helyes írásr és kiejtés. Ha azonban egy: eljutunk Párizsba (és nem F bal), és kirándulást is teszür környéken, s eljuthatunk Re seau halálának színhelyére, kor csak azt írhatjuk, hogy Er nonville-ben jártunk. Természetsen nem ez egyetlen példa. Nézzük pl. ifji gunk népszerű írójának a ne Magyarul: Verne Gyula, (eree franciául: Jules Verne. Kétf képpen toldalékolható. Magy san Vernével, a francia válté tot csakis kötőjelesen: Ve net. A magyar(os) hagyomán az eredetiség nem zárja ki < mást; más szavakkal: a vi ejtés a közelebbi kapcsol emeli ki, a vern ejtés pedig ó volabbit. 10

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents