Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
1991. szeptember 21. Ä %e[et-9Áagyarország hétvépi meíUkíete Balczó mai küldetése „Itt élned, halnod kell...” Beszélgetés Fődé Sándorral, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével Miksa Lajos j'lQj'L B alczó András 1973- ban fejezte be példátlanul sikeres sportpályafutását. Szövetségi kapitány szeretett volna lenni. Ez akkoriban, 1976-ban, az öttusasportban bekövetkezett tisztújítás idején a legtermészetesebb eshetőségnek látszott, ám meg sem kérdezték. Hívták külföldre, de maradt, hiszen rá itthon van szükség. Egy évig állás nélkül volt, majd munkát vállalt az Országos Lótenyésztési Felügyelőségnél; belovagló lett belőle havi háromezer forintért. Hat évig trenírozta a versenyzésre kiszemelt lovakat. 1983. szeptember 13-án otthon ült, amikor egy eladdig szokatlan gondolat érlelődött meg benne: „A továbbiakban nemcsak a szövetségi kapitányi tisztet, de semmiféle sportbeli tevékenységet nem vagyok hajlandó ellátni.” Másnap kikérte a munkakönyvét. S mosolyog Balczó András, miközben ezt meséli. — Bizony, én már nem a sportról beszélek a különböző találkozókon, amelyekre gyakran hívnak... ► Mostanában mi foglalkoztat? — A nemzet sorsához kötődnek gondolataim. Nem vagyok avatottja a téma boncolgatásának, ám úgy érzem, hogy ezt a lehetőséget nem én erőszakoltam ki a sorstól — Istentől —, hanem kaptam. Annak ellenére, hogy nem szándékoztam ilyen helyzetbe kerülni. — Nos, úgy látom, hogy a nemzet, az ország az utóbbi negyven évben egy szakítószi- árdsági próbának lett kitéve, Drés alá került, és a próbát nem DÍrta ki. Megmérettünk, és köny- nyűnek találtattunk. Szétlapult a nemzet a nyomás alatt. Az emberek lelke eltorzult, összeomlott az egyes ember morális tartása. ►Mi a magyarázata? Felmenthet-e bennünket az idegen hatalomra való hivatkozás? — Egy nemzetnek az állapota, artása legnagyobb részt attól ügg, milyen az emberek kap- isolata Istennel. Ez a kapcsolat jyengébb volt annál, mint amiyen lehetett volna, s amilyennek sten tervezte. Konkrét, szemé- yes kapcsolatot javasult Jézus, ímely megteremthető lett volna ett, százötven tonnás sem ért öl vele. A leglényegesebb kü- önbség — a teljesítményen kivi — az volt, hogy az uruguayi iszódarú gémje egy fogaslécen :örbe, háromszázhatvan fokos ordulatot tud tenni, míg a Clark ■sak hosszas manőverezés után épes a helyzetét megváltoztat- ií. Az elkészült daru tetejét, a iidak miatt, szétszerelték, aztán ücsörgött a Dunán, majd átvonatták a Fekete-tengeren, át a loszporuszon és a Dardanellá- on, át a Földközi-tengeren, át a libraltári-szoroson, át az Atlanti- ceánon. Ország-világ láthatta a nunkáját. Csak ő nem láthatott rszágot, világot. Kilenc órakor éles fájdalmat rzett a fülében. Rögtön leugrott z ágyról, két kezét a fülére ta- asztotta, és rázta a fejét. — Nem, nem! Nem akarom allani! — üvöltötte, majd má- odperceken belül elmúlt a roha- 7a. Az ágyra nem akart visszafe- üdni, az előbbi jelenségen töp- Bngett. Éles kürtnek vagy vala- tilyen dudának a hangját hallot- i. Ismerős volt, de hirtelenjében em tudta eldönteni, hol hallott hhez hasonlót. Aztán rájött, az zem csarnokában, ahol eszteraz ateista hatalomgyakorlástól függetlenül is. Legalább a nagy, a hierarchikus egyházak vezetőinek illene önvizsgálatot tartaniuk, vagyis az „Isten embereinek", akik többet tudnak arról, hogy mi a szükséges, és mi az, ami lehetséges, mint az átlagember. Mindenki tudja, hogy az egyházak vezetői már sem a háború előtt, sem a háború alatt nem tudtak egységesen fellépni. A vallásokra szakadozottság a gyengeségünk egyik jele. Jézust valahol elsikkasztották, az élet passzív megőrzésén túl lévő értékeket nem adták tovább az egyházak. ►Milyen értékekre gondolsz? — Az ember létezésének csúcsa nem az agy tevékenysége. Lelkünk mélyén van egy terület, amely nagyobb úr, mint az értelem. Mondhatjuk ugyan, hogy már szabadok vagyunk, mert kimentek az oroszok, és többpártrendszer van, meg sajtószabadság, ám nem fog az égvilágon semmi beindulni, ha a nemzet nem képes valóban nyíltan és valóban őszintén szembenézni önmagával. Valószínűnek tartom, hogy ehhez még mélyebbre kell kerülnünk. Nem megoldás, hogy a tankok helyett most a bankok uralkodnak. Isten szabadnak, a maga társának teremtett bennünket, nekünk kell tennünk valamit. Nekünk itt kötelező szabadságunk van, amit nem lehet átruházni másra. Először őszintévé kell keserednünk, hogy be tudjuk mondani a „bet- lit”. ►Ez lenne tehát a kezdő lépés: a kíméletlen önvizsgálat, a feltétlen őszinteség és becsületesség. Kiknek kellene kimondaniuk, hogy nem maradt ütőkártya a kezünkben? — Azoknak, akikre az emberek figyelnek. Nincs sajtószabadság Magyarországon. Személyes élményem: a Magyar Nemzet egyik szerkesztője megkért, hogy a Mécsvilág című rovatba adjak valamilyen írást. Biztatott, hogy bármit írhatok. Nehezen írtam, többször neki- kezdtem, ám a dolog egyszeriben megváltozott: mintha valaki vezette volna a toliam. Változtatás nélkül mégsem jelenhetett volna meg. Az átírásba pedig én nem egyezhettem bele. Elkeseredett voltam, de bizonyos mértékig felszabadult is, mert észrevettem, hogy eljutottunk egy falig. Sokan azzal ámítanak bengályosok, hegesztők, villanyszerelők és lakatos csoportok dolgoznak, ez a kürtszó jelzi a munkakezdést, a reggeli- és ebédszünetet, majd a munka végét. Huszonegy év alatt sem tudta megszokni a hangos és bántó jelzést. Mindig megijedt tőle, ha hallotta. Pedig olyan is volt, hogy szándékosan figyelte az óráját, tudta, mikor kell megszólalnia, és a kürt nem is késlekedett, de még felkészülten is megijedt. Parancs András nem nagyon értette, hogy mi történik vele; nem elég, hogy elveszítette a munkahelyét, de ráadásul még be is dilizett, gondolta magában. Szorongva várta a kürt megszólalásának legközelebbi időpontját, mely normális körülmények között az ebédszünetet jelzi. Délben ismét ugyanolyan éles fájdalommal hasított fülébe a kürtszó, mint először. Parancs András egy héttel később, éjjel átmászott a gyár kerítésén; látni akarta a műhelyt, a kürtöt. Már semmi sem volt a helyén. A csarnokból úgy tudja, bevásárlóközpontot, esetleg valamilyen raktárai csinálnak. A szolgálatban lévő éjjeliőr észrevette a betolakodót, és értesítette a rendőrséget. nünket, hogy ilyen falak már nem léteznek. ► Beszélj magadról! Hogyan éltek mostanában? — 1975-ben nősültem, hat éve Budakeszin építkezem. Nagy lakást rakunk, hála Istennek, gyerek is van bele, egyéves a kilencedik gyermekünk. Ami a vallásosságomat illet», kicsit védekezni szoktam ellene, mert a vallásosságnak van egy negatív értelmezése. Valaki elmegy a templomba vasárnap tíztől tizenegyig, ezzel letudta a hét többi 167 óráját is. A vallás igazi értelme az, hogy bevalljuk, vállaljuk a hitünket akkor is, ha az kockázatot jelent számunkra. Tehát én ebben az értelemben, és nem az előbbi szerint szeretnék vallásos lenni. Evangélikusnak kereszteltek, apám evangélikus lelkész volt, a feleségem katolikus, és református templomba járunk. ►Nem maradt-e benned keserűség a versenyzés után remélt, ám meghiúsult sportkarrier miatt? — Amikor eldőlt bennem, hogy elszakítom a sporthoz fűző utolsó vékony szálat is, elhagyom a belovaglói állást, szokatlan derűt éreztem. Mintha Isten mondta volna: „Bandika, szolgaságod évei kiteltek, s most szabad vagy.” A figyelmem elfordult az öttusától. A Bibliában van egy mondat, Jézus mondta a tanítványoknak. „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti az ő életét én érettem, megtartja azt. ” így vagyunk görcsösen akart terveinkkel. ►Most mi a foglalkozásod, miből éltek? — Szellemi szabadfoglalkozású vagyok, ezt írták a személyi igazolványomba, mivel ankétokon találkozom emberekkel, és fél éven keresztül 2500 fount átlagjövedelmet sikerült kimutatnom a honoráriumokból 1983- ban. Jelenlegi tevékenységem a házépítés, és abból élünk, hogy magam építem és nem építtetem a házat. De hivatásomnak a közönségtalálkozókat tekintem. Azt akarom elmondani, hogy van' megoldás. Ha valaki nagyon nagy bajban van, akkor ki kell mondani: „Jézus, segíts!” — így, egyszerűen, parasztosan. Es Jézus segíteni fog, hiszen azt mondta, hogy „aki hozzám fordul, semmiképpen el nem küldöm”. A rendőrök felszólítására, hogy adja meg magát, eleget tett. Nem tanúsított semmiféle ellenállást. A két járőr rögtön őrizetbe vette a lefülelt tettest, akit elfelejtettek felvilágosítani jogairól, de talán felesleges is lett volna. Csodálkoztak, hogy a betörőnél nem találtak semmiféle lopott holmit; rögtön arra gyanakodtak, esetleg tettestársa van, akinek sikerült elmenekülnie. Még ott, a csarnok bejárata előtt kifaggatták Parancs Andrást, aki készségesen válaszolt a kérdésekre. A rendőrök hamar megértették, hogy miről van szó. — Menjen Isten hírével — mondta az egyik járőr, miközben leoldotta Parancs kezéről a karperecét.- - - - - | járőr társa nem csoA j dálkozott az intézi kedésen; tudta, j ezelőtt pár hónap• pal a barátja is munkanélküli volt. Az egykori hajógyári munkás, Parancs András nem szólt semmit sem, köszönés nélkül indult a kijárat felé. Amikor kilépett a kapun, úgy eresztette szélnek az emlékeit, mint ahogyan őt szabadították ki a bilincsből. Györke László Az utóbbi hetek felgyorsult eseményei számos megválaszolandó kérdést vetettek fel Kárpátalján is. Ezek .közül is bennünket a legjobban e térség magyarságának várható sorsfordulója izgat a legjobban. Az elmúlt hetek eseményeiről, az esélyekről beszélgetünk (talán) a legilletékesebbel, Födő Sándorral, a KMKSZ elnökével. — A sajtóból értesültünk arról, hogy a KMKSZ elnöksége már akkor megfogalmazta a juntát elítélő nyilatkozatát, amikor a puccsisták még hatalmon voltak. Ebből a tényből tud-e profitálni a szövetség? — Igen, fog tudni profitálni. Bár mi most sem döngetjük másfél téglával a mellünket, mint egyesek. Viszont a budapesti szovjet nagykövetségen mint Kárpátalja legfontosabb, legbefolyásosabb tényezőjét emlegették a KMKSZ-t. Remélem, hogy magatartásunk a szövetség politikájának érettségét, bölcs előrelátását egyértelműen igazolja. — A KM olvasói úgy tudják, hogy az elnökség állásfoglalása egy nappal hamarabb, tehát még a hatalmon lévő junta uralmának harmadik napján napvilágot láthatott volna, ám a Kárpáti Igaz Szó egy nap késéssel hozta le. így volt-e? — Lényegében igen. Ám nem a szerkesztőség hibájából. Már a puccs első napján felhívással fordultam a kárpátaljai magyarokhoz, hogy őrizzék meg nyugalmukat. Ezt a lap keddi száma az első oldalon le is hozta az én aláírásommal. Nyilatkozatot, állásfoglalást viszont csak az elnökség jóváhagyásával tehettünk közzé. Össze kellett tehát hívni az elnökséget, ami időbe telt. így a végleges szöveg csak lapzárta után került a szerkesztőségbe. Állíthatom, hogy a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének magatartásában nem volt semmilyen politikai szándék. A nyilatkozat akkor fogalmazódott, amikor a junta hatalma csúcsán volt, azaz augusztus 20-án. Állásfoglalásunkat mi sem bizonyítja egyértelműbben, hogy csatlakoztunk az Ungvári Városi Tanács döntéséhez, amely vitathatatlanul alkotmányellenesnek ítélte az államcsínyt. — Az izgalmas események felelevenítése után beszéljünk a kárpátaljai magyarság esélyeiről. Lesz-e, lehet-e autonómia? És ha igen, milyen formában? — Korábbi koncepcióm nem változott, tehát együtt kell megvalósítani a területi és a személyi elvű autonómiát. Azt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy á' kárpátaljai magyarságnak mintegy egyharma- da, azaz közel hetvenezer ember él szórványokban. Ha őket kihagynánk, elárvultnak éreznék magukat. Ezért is kell szorgalmaznunk az autonómia mindkét formáját. A ruszinok autonóm köztársasági státust követelnek. Én erről nem beszélek. Mert Kárpátalja etnikailag olyan sajátos képződmény, ami igen nagy figyelmet érdemel. Ma még az autonómia szintjéről tudatosan nem beszélünk. Mégpedig azért, mert autonóm köztársaság követelése felhergelné az ukrán közvéleményt," s ezzel csökkennének esélyeink arra, hogy az ügyet keresztülvihessük az ukrán parlamentben. Az autonómián belül, természetesen, minden nemzeti kisebbség, nemzetiség teljes önrendelkezési jogot élvezne. A területi autonóm formációt, s benne a magyar nemzetiségi körzet megalakítását, magától értetődőnek és természetesnek tartom. Ezt egyébként a ruszinokkal közös deklarációnkban is megfogalmaztuk. — Bármilyen autonóm formáció megvalósításához az ukrán alkotmány megváltoztatására van szükség. Van-e esély erre? — Meg fogják változtatni az alkotmányt és el fogják fogadni az újat, amelyben már benne lesz az autonómia. Hiszen a krími oroszoknak már megadták az autonómiát. Derűlátásra ad okot egyébként az is, hogy a magyar—ukrán közös nyilatkozat magában foglalja a kisebbségek helyzetét. Bár sajnálatos, hogy ennek második szövegváltozatából, amit végül is aláírtak a felek, kimaradt a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elismerése. És ez fájdalom számunkra. Ebben kicsit a magyar kormány is ludas. Ugyanis Göncz Árpád látogatása után az ukrán fél kész volt aláírni a charta első változatát. Ám a külügyminiszterek találkozója haladt-maradt. Közben az ukrán parlament az új alkotmány szövegének vitájában elfogadott egy olyan paragrafust, amelyből az említett kitétel (a nemzeti kisebbségek kollektív jogai) kimaradt. Az első szöveg- változat még így is jó lenne, hiszen kimondja: a szuverén Ukrajna szubjektumai az ukrán nemzet és az Ukrajna területén élő nemzetiségek. Csakhogy a parlamenti képviselők ezt a változatot 227 igen és 230 ellenszavazat mellett nem fogadták el. A második szövegváltozatból viszont teljesen kimaradtak a nemzeti kisebbségek. Azaz Ukrajna szubjektumai az állam polgárai. Ez így semmitmondó. De bízom abban, hogy végül is az első szövegváltozatot sikerül elfogadtatni. — Kiknek, milyen társadalmi csoportosulásnak, ha úgy tetszik pártnak a támogatására számíthat a szövetség, illetve a magyarság? Magyarán: kik legyenek a szövetségesekf — A kérdés nem ilyen egyszerű. Hiszen jó a viszonyunk a Kárpáti Ruszinok Társaságával éppúgy, mint a RUH-hal (ukrán ellenzéki népfront — a szerk.). De számunkra elfogadhatatlan a ruszinok túlzottan radikális, szélsőséges tagjainak azon irreális követelése, hogy Kárpátalja azonnal szakadjon el Ukrajnától. Ami a RUH-ot illeti, a szuverén Ukrajnáért folytatott harcukban támogatjuk a mozgalmat, hiszen kétségbevonhatatlannak tartjuk az ötvenmilliós ukrán nemzet azon jogát, hogy szuverén, szabad, demokratikus államban éljen. De nem értünk egyet a RUH szélsőséges tagjainak ruszinellenes magatartásával. A KMKSZ véleménye, hogy a nemzetiség bevallása, megvallása a legelemibb emberi jogok egyike Bár sántít kicsit a szlogen, de kifejezi álláspontunkat: ha egy ember magát hottentottának akarja vallani, akkor, ehhez joga van: legyen hottentotta! A RUH- osok szélsőségeseinek ruszinellenes- sége kísértetiesen hasonlít arra a dekrétumra, amely egy tollvonással törölte a ruszint mint nemzetet ezelőtt alig fél évszázaddal. — Milyenek a kárpátaljai magyarság esélyei az önálló Ukrajnában? — Erről csak any- nyit, hogy Kárpátalja csak a szuverén Ukrajnában kaphatja meg autonóm státusát, s ezen belül a magyarság is az önrendelkezési jogát. Tudom, sok magyar honfitársamban él a félelem, nem fordul-e rosszabbra sorsunk. Erre egyértelmű a válaszom, hogy nem. Nem, mert az eddig Moszkva által vezetett durva eloroszosító szándékú törekvéstől rosszabb nem lehet. — Sokan túlságosan is nacionalistának tartják az ukrán nyelvtörvényt. Mi erről a véleményed? — Valóban, első olvasásra nacionalista színezetűnek tűnik, de messzemenően demokratikusabb, mint akár a szlovák, akár a román. Az evidens, hogy amíg Ukrajnához tartozunk, tanulnunk kell ukránul, ezt a legtermészetesebbnek tartom, hisz minden egyén saját jól felfogott érdeke, hogy ismerje az államalkotó többség nyelvét. Tény viszont, hogy a kárpátaljai magyarság számára ez nagy próba- és tehertétel. Persze felvetődik a kérdés: mi legyen az orosszal? Dobjuk el? Vagy maradjon egy nyugati nyelv helyett? Komoly fejtörés ez mindnyájunk számára, hiszen jelenleg egy kárpátaljai magyar iskolában az anyanyelven kívül három idegen nyelvet tanulnak a gyerekek. De hangsúlyozom: ukránul tanulni kell. Ez nemcsak kényszer, hanem érdek is! — Minden gazdasági és politikai nehézség, probléma ellenére is én azt mondom, hogy ezt a tájat, a szülőföldet elhagyni nem szabad. Hadd szóljak a költővel: „Itt élned, halnod kell...” Kállai János: Egy szerelem fáziskésései azóta tétován kereslek — asztalodon apró ajándékaim hiánya — miért ölted meg a felsugárzó örömöt? zavart vagyok és rejtőzködő - páfrányok, tűlevelű ágak takarják virágaim tetemét — tasakba zsugorítható zsáknyi szeretet: két-három szó, fénykép, nyuszitojás., de szétporlad ez is — perzselt mozdulatok jelzik a pusztulást... 9
