Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-09 / 186. szám

1991. augusztus 9., péntek HÄHER Kelet-Magyarország 3 Lépcsők a várossá váláshoz Szent István knrában már laktak Újtehértán Kamatvilág Tóth Kornélia rületen fekvő' belterületi földjeivel nemcsak a megye, de tán az ország legnagyobb faluja. Régen azt rebesget­ték. úgyse kapja meg a vá­rosi jogot, mert túl közel fekszik Nyíregyházához és Debrecenhez Most alig győ­zi sorolni a polgármester, hogy 25 kilométeres körzet­ben hány város található; Hajdúdorog, Hajdúböször­mény, Téglás, Nagykálló, Nyíregyháza. Debrecen, Tí- szavasvári, Hajdúnánás. Haj dúhadház.. . — Leomlottak az admi­nisztratív korlátok, az embe­rek pedig szeretnének jobb körülmények között élni — summázza Nagy Sándor. — így készítettünk egy pályá­zatot és reményeink szerint a Belügyminisztériumban sem találunk zárt ajtókra. De akár elnyerjük a városi ran­got, akár nem. néhány dol­got nem holnap, hanem még ma meg akarunk és meg is fogunk oldani. Ilyen lesz a 45 millió forintba kerülő tanuszoda, amelyhez 20 mil­lióra pályáztunk, ugyaneny- nyit hozzáteszünk, a fenn­maradót kipótoljuk. Leg­alább 4 ezer gyermeket kel; megtanítanunk úszni. A má­sik lényeges újdonság a mű­holdas és a hely, tévé ösz- szekapcsolása lesz. Nemcsak a nagy nyugati adók műso­rát. hanem kifejezetten új­fehértói helyi adást láthat­nak majd este a képernyők előtt. Hihetetlen nagyságú. 82 kilométeres az úthálózatuk ennek 60 százalékát burkol­TÁRCA M ég a fűben, a mrágok között is uborka-hal­mok. Kerülgetik a csirkék-fyúkok, odasomfor- dál a kutya is, megszagolja, majd undorral fordul el. Nem kell a kutyának se, ál­lapítom meg „városi" iró­niával, pedig hála istennek — vagy inkább a szeren­csétlenségei . ■ kellene emle- Óéttii? " ' 'annyi termett idén a.'élőid-szapora- csodá­ból, hogy csordultig teltek a spájzpolcok, elfogytak a csavaros tetejű üvegek, de még o eelofánosak is. A dömpinp levezetése házi ke­retek között — elajándéko­zás,' jószággal megetetés, konyhai konzerválás — alig­ha oldható meg. A tartósítóipar is ország­részenként másként reagál i jelenségre, s a szerződé­sekkel sincs mindig minden rendben, ha egyáltalán van­nak ilyenek. Nagy a tanács­talanság a termelők köré­ben. Ottjártamkor az egyik rihari faluban is uborkasZe- lon van, a „piac" mozdu- atlanságát magam is ta­pasztaltam. Nem számít nár a méret, a minőség: nem kel! az átvevőnek, se cicsi, se nagy. Pedig a nö­vény nem tud várni! A nagy záporok után ontja a nyár elején még csak a jobb pénzű ínyenceknek hozzá­férhető csemegét, s nem ér­tené — ha tudna gondol­kodni —, miért is lett fölös­leges egyszeriben Sn sem értek túl sokat ezekből a tej-meggy-alma- szőlö-uborka (hogy a disz­nóhúsról most ne is essék szó I) eldorádókból, s főleg a belőlük származó bosszú­ságokból, tehetetlenségből. Abban azért biztos vagyok: ami megtermett és jó minő­ségű, annak nen szabadna az udvarvégi kom,poszthal­mokon végezni. Mert a la­kosság nagyobbik fele nem termeli meg magának, a té­li tavaszi savanyúságot (és sok mást Sem!), s nincs be­rendezkedve a házi raktáro­zásra, lévén házgyári lako­sában egyetlen „szellűs" szekrényke az ilyesfajta hívságos passziókra. Szük­ségében aztán megveszi az üvegenkénti ötven-hatvan forintos „ecetest”, s az árak titkaiba változatlanul nem lát bele. Legfeljebb— s ez a káni­kulai napok „hozadéka" is lehet '■— elengedi a fantá­ziáját,' s zseniális találmá­nyokon töpreng: k'i kellene főzni az úborkafölösle- get valami zöld-lekvárnak (brrr...!), vagy.. na, ez az, talán még pálinkát is lehet­ne „gerjeszteni” belőle, hi­szen köztudott: egy kis kéz­ügyességgel még a seprű­nyél is lepárolható... Persze jobb abbahagyni, mert a végén még teljesen bezöldül az emberfia. Ül­jünk inkább a vasárnapi asztalhoz, ne szabadkoz­zunk, ha a habkönnyű rán­tott csirke mellé púpozottan kapjuk az uborkasalátát! Ennyivel is kevesebo a gond. Azért nem baj, ha taktikázunk egy kicsit. A szőlő-bor szezon ugyanis még előttünk van, s ofzért valljuk be a legrosszabb többlet vinkó is jobb, mint a legizletesebb uborkalé! Íz OTP betűiről. A Vasvári Pál általános iskola ben. hallottam ezt-azt —, aki inkább bejelentkezett ál­landó pesti címre, hogy ha­marabb kapjon lakást vagy ő, vagy a gyerekek. így vi­szont a fejkvóta is a főváros zsebébe vándorolt. Míg ha itt az állandó lakása hivata­losan is. természetes, hogy a szülőfaluja profitál belőle. Kereshetnénk a térképen még egy olyan települést, amelyiknek a közigazgatási határa 15 kilométerre nyúl­na’ Márpedig Űjfehértó nem­csak a 14 ezres lélekszámá- vai. hanem az igen nagy te­Űjfehértó (KM) — Al­mukban sem gondolták vol­na az újfehértóiak, hogy el­érhető közelségbe kerül az urbánus jog elnyerése. Pe­dig a micskepusztai teme- -, tőből előkerült leletek arra engednek következtetni, hogy Szent István idejébe* már lakták ezt a helyet. A múlt század elején a vár­megye legnépesebb telepü­lésének számított s amikor V. Ferdinánd megadta a mezővárosi jogot, hatezer lelket számlált Űjfehértó. Töretlennek ígérkező fej­lődése azonban nemcsak megrekedt hanem mintha visszaforgatták volna a tör­ténelem kerekét Amolyan munkaerő-aranytartaléknak szerették"-volna tudni örök időkig a gigászi szocialista ipartelepítés kiagyalói az egyre népesebb falut. .— Én aztán igazán láttam, mennyien szálltak fel itt a feketevonatra, hogy messzi idegenben gyarapítsák az életet — ráérősen támasz­kodik: a botra a nyugdíjas vasutas. Papp Miklós. — Sze­rintem itt addig soha nem lesz valódi város, amíg az emberek nem találnak hely­ben munkát és hozzá tisztes jövedelmet. A jövedelem nemcsak az itt élőket izgatja. A polgár- mester Nagy Nándor pár házzal arrébb ugyancsak ezt a témát feszegeti: — Nem egy-két emberről tudok — itt születtem és nemrég ülök ebben a szék­Spanyol tűmé Nyíregyháza (KM) —. Nem marad el az idén sem a Nyír­ség Táncegyüttes külföldi tur­néja. A táncos lábú legények és leányok augusztus 11-én közel egy hónapos spanyol turnéra indulnak. A szabolcsi táncosok már nemzetközi hír­nevet vívtak ki maguknak, s talán ezért is hívták meg őket Spanyolországba, ahdl három fesztiválon is részit ■ vesznek. Fellépnek a világ egy ik leg­ismertebb folklórtalálkozóján is, Ronda városában, amelyen számos ország legkiválóbb népi táncosai képviseltetik magukat. Villablancába és Mogentébe is ellátogat a ma­gyar együttes, s legalább tu­catnyi fellépésre számítanak. Sikerült az utazás költsége­it is összegyűjteni, amiben nem kis részük van a párto­ló tagoknak, akik szerény tagsági jegyek megváltásával járultak hozzá a nyírségi együttes fennmaradásához. Az utazáshoz szükséges autó­buszt a tanárképző főiskola bocsátja rendelkezésre. Angyal Sándor tak, az idén is 40 millió fo­rintot költenek a további ki­építésre. Jövőre 100 miliió forintért folytatják a szennyvízcsatornázást. Két gyönyörű iskolát építettek a Mályváskertben, illetve a Vasvári Pál általános iskola is díszére válna bármely te lepülésnek. Országosan is párját ritkítja, hogy közös igazgatás alatt működtetnek gimnáziumot, szakközépis­kolát és szakmunkásképzőt — ugyanis mindre van igény — Lélekben kell felrázni az embereket — vallja az új művelődésiház-igazgató, Do- hanics László. — Értelmisé­gieknek és vállalkozóknak nyitunk klubot, hogy az öt­leteknek zöld utat adjunk. — Munkálnak errefelé is az indulatok — fogalmaz a Vörös Hajnal Tsz minap megválasztott elnöke, Czö- vek László —, de okos kompromisszumot keresünk, s közben járjuk a törvényt, hogy az ész és a szív érveit egyezségre hozzuk. Ezt nem­csak a tsz-en belül, de a vá­rosi rang elnyerésében is kulcskérdésnek tartom. A lustán terpeszkedő fa­lunak nem kell toronyhá­zaktól, környezetpusztító gyáraktól tartania. Ember- léptékű kertváros, színvona­las szolgáltatások. megél­hetés helyben minden kor­osztálynak — ezt tűzik kép­zeletbeli zászlajukra a helyi képviselők, amikor az urbá­nus jogra voksolnak. B ármennyire is fáj a szívem utána, egye­lőre nincs szándé­komban elegáns nyugati autót venni (az ok nagyon is prózai: hiányzik a pénz­tárcámból az a kis fránya millió ami egy valamire­való kocsihoz kívántatik). Ennek ellenére naponta megörvendeztet az a szem­betűnő hirdetés, amely tud­tomra adja, hogy már S0 százalék előleg befizetésé­vel is beleülhetek a teljes Fiat-választék valamelyi­kébe, s amennyiben a má­sik felét 9 hónap alatt le­szurkolom, még kamatot sem kérnek, s ha csak 12— 15 hónap alatt tudom ki­egyenlíteni, akkor is csu­pán 2, illetve 3 százalék kamatozású részletre vá­sárolhatok. Nyugodtan mondhatom, a Fiat ezzel az akcióval ban­kot robbant. Hiszen köztu­dott, hogy ha én ezt a má­sik félmilliót akármelyik pénzintézetnél óhajtanám felvenni, már az első nap­tól ketyegne a 40 százalék körüli kamat. Úgy látszik, a Fiat fiai felismerték ezt az abnormális pénzügyi megoldást, s minekután ha­lomra ott állnak érdeklő­dök nélkül az autócsodák a szalonokban, a lerakatok ban, úgy kívánnak tőle sza­badulni, hogy elhúzzák a szánk előtt az alacsony ka­mat mézesmadzagját. Megindul az- agyam, s lelki szemeim előtt más cé­gek is felsorakoznak, akik­nél ugyanúgy felgyülemlett a temérdek áru, mint Fia- téknál, s akik mielőbb rá­döbbennek, jobb ma a ki­sebb haszon, mint a moz­dulatlan készletbe fektetett hatalmas töke. Naiv áb­rándnak is tűnhet ez, de hát, ábrándozni csak sza­bad! Itt-ott azért már meg megjelennek a nyugatról jött kezdeményezés hazai kis hasonmásai. Mezőkö­vesden például öles betűk­kel írták a Matyó Áruház­ra, hogy ha náluk vásáro­lok elegáns, kiváló minősé­gű szobabútort, az induló összegen felüli kölcsönt ők kamatmentesen elintézik nekem. A lényeg, hogy ve­gyem és vigyem, valame­lyest mozduljon az üzlet. Igaz, ezek a mostani ka­matmentes próbálkozások még nem az átlag magyar pénztárcához igazodnak, de legyünk optimisták: talán nincs messze az idő, ami­kor a nyugati világban szo­kásos üzleti gyakorlat hul­láma eléri majd a magyar- országi kutya-kamatvilágot is. Leilntr István írja Nyíregyházáról Nem értem...? I Kovács Oszkár | úr a megyei Jé -------i Gabonaforgal­mi és Ma­lomipari Vállalat meg­bízott igazgatója a minap azit nyilatkozta a médiák­nak, hogy a megye kenyér- gabona szükségletének ed­dig csak a 25%-át sikerült felvásárolnia, és valószínű megyén belülről nem is tudják a teljes szükségletet megvenni, ezért külmegyé- ből kell a hiányzó mennyi­séget beszerezni, magasabb áron (a szállítási költségek miatt). Ugyanakkor kiemelte szövetkezetünket, mint ahonnan a legjobb minősé­gű búzát sikerült megven­nie. Nem értjük azonban azt, hogy akkor miért nem vásárolta meg szövetkeze­tünktől a teljes szerződött mennyiséget, mivel hogy utólag az eredeti 2000 ton­nát lecsökkentette 1500 tonnára, és csak ennyit volt hajlandó átvenni. Az étkezési rozzsal ugyanez a helyzet, az 1000 tonnából csak 500 tonnát hajlandó átvenni, és csak az általa diktált csökken­tett áron. Miért? Kommentár Részrehajlás nélkül Csikós Balázs Az Agrárszövetség me­gyei választmánya augusz­tus 7-én tartotta ülését. Napjaink egyik legaktuá­lisabb ikérdéséről, a kárpót­lási. törvény végrehajtásá­nak teendőiről tanácskoz­tak, amelyen a választmá­nyi tagok mellett nagyszá­mú érdeklődő is részt vett. Bevezető előadást Tassy Irén MOSZ-főtanácsos tar­tott, és válaszolt a feltett kérdésekre Hatályba lép a kárpótlá­si törvény, most már a vég­rehajtáson a ‘sor. A jogsze­rű, részrehajlás nélküli végrehajtás kisebb rossz, mint a szövetkezeti tagokat továbbra is bizonytalanság­ban tartani. A következő hetek teen­dője, hogy a szövetkezeti tagok tájékoztatást kapja­nak a törvényről, a végre­hajtás hogyanjáról és ha­tásáról a szövetkezetekre. A. szövetkezeti közgyűlés dönt az árverésre kerülő táblák kijelöléséről. Annyi megkötés van a törvény­ben. hogy azonos aranyko­rona-értékű legyen a szö­vetkezeti tagok földje és az árverésre kerülő tábláké. A szövetkezetek vezetői a hozzájuk forduló igénylő­ket emberségesen igazítsák el, de jogosultság kérdésé­ben ne nyilatkozzanak, er­re sem pártok, semmilyen szervezetek nem jogosul­tak, ez egyedül a Kárren­dezési Hivatal kompetenci­ája. Az árverés kezdete a jövő év februárjában-már­ciusában várható, A földet ol termés betakarítása után kapják meg a vásárlók. Ez azt jelenti, hogy az 1992. évi itermés p szövetkezete­ké, bérlőké, illetve már most jogos tulajdonba vett földeken gazdálkodóké lesz. A kárpótlást 1993. március 31-ig kell befejezni, Az el­adásra szánt táblák kijelö­lése után a szövetkezetek teendője megszűnik, az ár­verés vezetese, a föld átadá­sa a földhivatalok dolga. Az Agrárszövetség a me­gyei irodájában a kárpót­lásról állandó tanácsadást tart, a helyi szervezetekben pedig előre meghirdetett napokon fogadják az ér­deklődőket. SISA ISTVÁN FELVETNI Ei

Next

/
Thumbnails
Contents