Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-28 / 201. szám
Kelet-Magyai ország CSUPA ERDEKES 1991. augusztus 28., szerda Hétprébásakkal nézett farkasszemet SZIMAT, KERESD! Volt egyszer egy „Kék fény”... Kutyákkal—szag után A szagminták vizsgálata, egyeztetése közben... Kovács György Szabó László huszonöt éven keresztül ismert műsorvezetője volt a Kék fénynek. Tavaly szögre akasztotta a bűnügyi mikrofont, átadta helyét a tévé új műsorának. A 60 esztendős újságíró 28 könyvet írt a bűnözésről, köztük néhány külföldön is megjelent. A privatizáció Szabó László számára is új utat nyitott: nyomozóirodát alakított. Balatonszéplakon beszélgettünk. — Szabó úr! Az -ország északkeleti részén azt beszélik. hogy kirabolták az ön rózsadombi házát. Igaz ez? — Így nem igaz! Néhány évvel ezelőtt tényleg betörtek hozzám. De nem a Rózsadombra, hanem a lágymányosi 6. emeleti otthonomba. ahol harminc éve élek családommal. — Bosszú volt talán? — Felesleges hangsúlyozni, hogy huszonöt év kékfény- beli tevékenységem idején, a társadalom hány és hány hétpróbás, züllött alakjával találkoztam Számuk több százra tehető. Kérdeztem, faggattam — olykor a sarokba szorítottam — őket, miközben válaszoltak az általuk elkövetett bűncselekmény miértjére, hogyanjára. Sohasem fordult elő, hogy közülük bármelyik — előbb vagy utóbb — nekem támadt volna. — Végül is megkerültek a rablók, akik az ön lakását is kifosztották? — Igen, megkerültek, a Kék fény műsora vezetett nyomra. Lengyel állampolgárok voltak az elkövetők, profi bűnözők, az én lakásom a 116. volt náluk a sorban. Egy értékesítésre kínált jellegzetes műtárgy vezetett eredményre. — ön szerint a Kék fény sikeres műsora volt a televíziónak? — Mindenképpen az volt, bár sokaknak nem tetszett. Elsősorban a szűk hatalom emberei voltak leginkább ellenére, mert hogy a szocializmusban ugye... Ha nem beszélünk róla, nincs is Magyarországon bűnözés. Meg az elkövetők védelmére felfogadott jogászok próbáltak tenni ellene. Ök az ártatlanság vélelme ürügyén emeltek vétót, ha páciensüket a Kék fény műsorában kívántuk megszólaltam. — Tulajdonképpen hogyan került a Kék fény műsorvezetői székébe? — Jogot végeztem, mindig érdekelt a bűnüldözés. A műsor — amelyet néhány esetben a betiltás veszélye fenyegetett — átélte a kritikus időszakot, fennmaradásában sokat segítettek a BM vezetői. — Említette, számos kemény bűnözővel készített interjút. Volt-e olyan bűncselekmény. amely egyszerű említése ma is hátborzongató. — Talán a Hungária körúti OTP ellen elkövetett kettős rablógyilkosság, ahol az álarcos fejbe lőtte a két hivatalnokot. Számunkra alig négy nap maradt a történet feldolgozására. Filmre vettük a helyszínt, jó szakmai összeállítást készítettünk. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy a műsorban aztán a lakosság segítségét kérjük, öt perccel az adás kezdete előtt letiltó telefon érkezett a belügybő!. Mint kiderült, Biszku Béla személyesen utasította a belügyminisztert, hasson oda, hogy a Hungária körúti kettős gyilkosság filmanyaga maradjon ki a műsorból. Stábunk — a nyilvánvaló ukáz ellenére — bemutatta a műsort. Képzelheti, mit szórtak ránk az akkori hatalmasságok. Kellemetlen volt ugyanis számukra, hogy a rablógyilkosság szomszédságában laktanya volt, a lakosság összefüggést keresett az ügyben. — Mi az oka, hogy kivonta magát a Kék fény újjászervezett műsorából, a Juszt László vezette Kriminálisból. — Ügy éreztem, elegendő volt az eltelt huszonöt év. Ezért is adtam át a műsorvezetői széket. Természetesen gyakran nézem a mostani adást, amit továbbra is jó ismeretterjesztésnek tartok. — Jó kondícióban van. Hogyan tud ilyen fiatalos maradni? — Mindig szerettem a sportot. Középiskolás koromban szertornász voltam. Egyetemistaként sokat síeltem, majd áttértem az egészségvédő úszásra. Azóta is csinálom mindennap. Hétközben és vasárnap is. Szerencsére a lakásom közelé- ban van egy egyetemi úszo- da, és oda járok reggel fél héttől negyed nyolcig. — Mint a fiatalkorú bűnözés jó ismerője, véleménye szerint, mennyire lehetne az ifjúságtól ezt a veszélyt jobb, kulturáltabb sportmozgalommal elhárítani? — Ha elhárítani nem is, de csökkenteni lehetne. A sportoló fiatal fegyelmezett, kellőképpen elfoglalt, jó közösségben van. A hasznos és szeretettel űzött elfoglaltság leköti, jó irányba tereli a figyelmét. Magyarán: nincs túl sok lehetősége arra. hogy unaloműzésként olyan elfoglaltságot találjon ki, olyanokba menjen bele, amelyek törvénybe ütköznek. — Ne haragudjon, de betolakszunk magánéletébe. Hány tagú a Szabó család? — Első feleségem 1985- ben meghalt, újra nősültem. Leányom gyermekorvos, fiam jogász. Mostani feleségem, első házasságából egy 13 éves kisfiút hozott magával. — Szabó László időközben nyugdíjba vonult. Mivel tölti napjait? — Reggeltől este nyolcig dolgozom. Egy REFERENS elnevezésű, információs- és bűnmegelőzési Kft.-t alakítottam, ahol nagy tapasztalattal rendelkező, nyugdíjas szakemberek, rendőrök dolgoznak. Miközben két irányban tevékenykedünk, fegyveres érték- és vagyonvédelemmel is foglalkozunk. Fő tevékenységünk a céginformáció valamint az adósság- behajtás jogi képviselete. — És az úgynevezett ..piti” ügyek: házasságtörés, autólopás, betörés? — Ha időnk engedi, ilyesmit is elvállalunk. Kovát9 Dénes Nyíregyháza (KM) — Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt — mint a' kutyák nagy barátjának — Kántor, a híres nyomozókutya története. Kalandjait, bravúrjait leíró könyveket számtalanszor elolvastam. Akkoriban azonban még más körülmények között kellett felvenni a harcot a bűnözőkkel. Kántor klasszikusnak is nevezhető korszaka lezárult a technika és a motorizáció rohamos fejlődésével. Ma már nehezebb, s talán nem is olyan kalandos, romantikus a rendőrkutyák élete. S hogy milyen, arra kerestem választ. Papp László őrnagy, a technikai alosztály vezetője és munkatársai segítségével. Három kategóriára oszthatók fel — alkalmazás szempontjából — a rendőrkutyák. Járőri, nyomozó és speciális feladatokat látnak el. Az első kategória elnevezését úgy vélem, nem kell magyarázni, a járőröző rendőrökkel látnak el szolgálatot, rendezvények biztosítására is „kivonulnak”. A nyomozókutyák között vannak nyomkövetők, „akik” a 1 helyszíni nyomot követve indulnak el a tettes kézre kerítésére, s szagkiválasztók, „akik” a helyszínen rögzített (konzervált) szag alapján dolgoznak. Így választják ki több ember közül a tettest. A speciális feladatokat ellátó kutyák között vannak kábítószer-, halott- és robbanószer-keresők. Megyénkben ez utóbbiakat most képezik, s rendelkeznek egy kiképzett kábítószer-kereső kutyával is. Hiszen nemcsak a kutyával feladatot ellátó rendőrt kell kiképezni, hanem vele együtt (összhangban) a négylábú társát is, speciális tanfolyamokon. A szag egy különleges nyom, olyan anyagmaradvány, amely felhő alakban például a lábnyom fölött megmarad. Jelenleg sterilizált Ágnes-pelenkát használnak rögzítéshez, ha kutya nincs a helyszínen, vagy nem helyszíni nyomról indul. A kutya ennek alapján képes a nyomok követésére, vagy az elkövető kiválasztására. Természetesen ezekben az esetekben a kontrollálás sem maradhat el, s így a tárgyaláson, illetve a bizonyítási eljárás során jelentős segítséghez, bizonyítékhoz juthatnak a hatóságok. Az utóbbi időben a motorizáció és a kemizáció következtében a nyomkövetés helyett a szagkiválasztás került előtérbe, a kutyák alkalmazása azonban így is nagy segítséget jelent a rendőrség munkájában. Mint Papp Lászlóék elmondták, jövője is van e tevékenységnek, bár nem a klasszikus, Kántor-féle módon. Ezt a nagyszámú „bevetés” igazolja. Ellátogattunk a bázisra, ahol — ritkán fordul elő — az összes, Nyíregyházán és környékén szolgálatot teljesítő kutya bent volt, éppen a délelőtti gyakorlás, kiképzés utáni pihenőidejüket töltötték. A németjuhászok vannak még mindig többségben, gazdáik egybehangzó állítása szerint minden szempontot egybevetve ez a fajta legmegfelelőbb a feladatok ellátására. Igaz, a rott- veiler is sok dicsérő szót kapott, méltó társa a németjuhászoknak. Kiképzésük nagyobb lendülettel egyéves kor után kezdhető el, 2 éves kor után foghatók igazán hadra, teljesítőképességük 6—7 éves korig a legoptimálisabb. A gyakorlást akkor is folytatni kell, amikor már bevethetők, ezt igényli a biztonság. Ha valamelyikre egy időszakban kevesebb teher hárul, akkor .sem lazsálhat, meg kell dolgoztatni. Nekik is gyakorolniuk kell, szinten tartani tudásukat — akár az embereknek —, hogy helyt tudjanak állni. Gyönyörű, okos jószágok. Úgy vélem, erősíthetik biztonságérzetünket. Különösen, ha még többen lennének. Hiszen szükség van rájuk nyugalmunk, biztonságunk érdekében. Bízhatunk abban, hogy — miként Kántor — nemcsak vidéken, de a nagyvárosban is megállják helyüket. Ez aztán a gyorsaság! A kr.eolok, vagyis a spanyolok és portugálók latin- amerikai utódai — ismertek arról, hogy rendkívül gyors a beszédtempójuk. Ez a sajátosság különösen a szépnem képviselőire vonatkozik, akik beszédüket még kifejező gesztikulációval is kísérik. Egy venezuelai városban nemrég a gyonsbeszédű asz- szonyok részvételével versenyt rendeztek, megállapítandó, ki az, akinek a leggyorsabban pereg a nyelve mindamellett, hogy a beszéde nem válik érthetetlenné. Az igazság az, hogy a versenyt az egyetlen férfi-résztvevő nyerte meg, a huszonéves Alonso-Fuljensio d’ Es- tebania. Két és fél perc alatt mondta saját rövidre fogott életrajzát, mindamellett apjáról, anyjáról, két nagynénikéjéről és nagybácsijáról is beleszőve a legfontosabb tudnivalókat. (AN) Zseniális „Fal-duma"... A turisták szívesen vásárolnak szuvenírt, s közismert, hogy a gyászos emlékezetű berlini fal darabjainak kiárusításával jó üzleteket bonyolítottak le egyes ügyeskedők. A berlini hatóságok mostanában már tiltják a fal további bontását, rombolását, hiszen egy részét mégiscsak meg kellene őrizni örök tanulságul. Persze az érdeklődés ennek hatására nemhogy csökkenne, inkább növekszik egy-egy darabka saját tulajdonú „falmaradék” iránt. Ebben látta meg az üzlet lehetőségét egy bizonyos Ralphe Kaldung von Wessen, aki az igazi fal folytán felkutatott egy ugyancsak elhagyott falmaradékot, téglaromot, s azt az építési törmelékkel együtt eladta hiszékeny turistáknak apránként, jó áron, mint a berlini fal darabjait. A kereslet akkora volt, hogy von Wessen külön teherautót bérelt a rendszeres fuvarozáshoz. Nem is lett volna semmi baj, ha egy alkalommal nem sérti meg a közlekedési' szabályokat. Az eljárás során lepleződött le a csalás. A kérdés csupán az, hogy okozott-e kárt valakinek? (AN) Áz ágak állva halnak meg ? Miklós-Elemér Á világban olyan nagy dolgok történnek, s e nagy történések között milliónyi az apró mozzanat, jelenség, melyek időlegesen fontossá emelkednek, s azután aláhullnak a jelentéktelenségbe, ám a rövid életközelségükben hangulatainkat, cselekvéseinket képesek befolyásolni, s ezért figyelmet érdemelnek. Szatmárban ősidők óta szerette az ember, ha környezete dolgait rendben lévőnek látja, tudja. Ez sokáig megmaradt életcélnak, szeretni a rendet a munkában és a családban alapvetésnek számított. A saját portán is, de az előtt is. Ami ugyan már nem sajátja, az közterület. Mégis gereblyézi, sepregeti, takarítja, s mindig elhordja onnan az összegyűlt gazt. Ültetett oda fákat, hogy a kerítés előtti lócán árnyékban szusszantson egyet, ha ideje engedi, vetett-palántá- zott virágokat, hogy a szemtekintetnek üde foltjai is lehessenek a mai világban. Megesett, hogy a közakarat úgy kívánta, közös munkával, közadakozással újabb fákat ültessenek — most már az egységesítés jegyében —, nem habozott. Ezeket is sokáig maga gondozta, aztán átvette „felelősségét ” a községgazdálkodás. Nyesegették, metszegették a fácskákat éveken át a hivatal igényei szerint. Hol gömb alakúra, hol rövid ágúra, némelykor meg terebélyesre vezetgetve a hajtásokat. Ez idén minden megváltozott: a tavalyi hajtások ihelyükön maradtak, nem bántották metsző- kezek, s megmaradt azon természetük is, hogy nyúrgul- janak a szélrózsa minden iránya felé. Ám az ember a természet rendjét előbb-utóbb megháborgatja. Messze a zson- gó-zsibogó világcentrumoktól is, a szatmári településeken is. Ez alól nem lehet kivétel az útmenti fa, a göcsörtös juhar sem. Overallos férfi érkezett, s elindult szemrevételezni, mennyire is közeliinek e rakoncátlan díszfák husángjai a fölöttük feszülő, otromba betonoszlopokra aggatott vezetékhez. Sorra körbejárta mindahányat. Amint megérkezett a szem- leútról, mozdulataiból nyomban következtethető volt az ítélet. Mint aki a világ legszörnyűbb katasztrófájának elhárítására tör, sietősen, energikusan rohant a „púpos” autóhoz, zárt gyomrából létrát, baltát, fűrészt kotorászott elő, s rögvest odalépett az első fához. Verőfényes napfény vibrált az aszfalt fölött, s a rátelepedett forró levegőt a tova suhanó autók sem mozgatták meg. Arcáról verejtékpatak csordogált alá, az álla hegyéig, de őt nem zavarta. Tekintetét a törpe juharfára, annak ágaira feszítette. Odatartott hozzá. Válláról a létrát levette és aprólékos mozdulatokkal odaállította az ág-levél gömb mellé, s felmászott rá, egészen a közepéig. Óvatosan széthúzta a fa ágait, a közepébe még belelihegett, hogy a porszemcsék is útrakeltek a csipkézett levéltányérok között. Köhin- tett egyet, kettőt. Aztán munkához látott. Bal kezével a lérát fogta, jobbal a műgonddal megfent baltit, s miként a középkori ítéletvégrehajtók a bárdot, fölemelte és kimérten odacsapott a meredeken nyújtózkodó ág derekára. Először jobbról, majd balról, s az ág egy mértanion pontos ékbemetszést hagyva maga után suhogva zúdult az alatta lévőre. Az újabb duplasújtás a következő ágat Toppantotta derékba, s az lendülettel csapódott a közeli rózsabokorhoz. Hasonló sorsra jutott a többi is. Tucatnyian potyogtak alá, míg elkészült a mű. Á z overallos lelépegetett a létráról, izzadt homlokát megtörölte, s indult a következő fához. így haladt végig a főutcán. Jelenlétét mindenütt szanaszét hullott, hervadó ágak jelezék. Néha-néha visszanézett, ilyenkor tágas tér tolult eléje az utca hosszában, s a fák lombkoronáiban ég felé törő ágcsonkok vicsorítottak. Hajszálpontosan egyformák. Keble duzzadt, szája szögletében mosoly ütött tanyát: „A főnök is elégedett lehet...” 10 Nyomkövetés közben.
