Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-27 / 200. szám
Kelet-Magyarország 1991. augusztus 27., kedd CSUPA ÉRDEKES A nem dohányzók jogai Egyesítik erejüket az ellenzők Még a legutóbbi Nemdohányzó Világnap alkalmából dr. Göncz Árpádné, a Magyar Rák Liga elnöke, Echardt Sándor professzor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, dr. Surján László népjóléti miniszter, a Magyar Rák Liga fővédnöke és dr. Kerkovics Gyula címzetes egyetemi docens, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke nyílt levelet intézett az orvosokhoz. A társadalomban betöltött szerepük és ismereteik alapján szaktekintélynek számító orvosok példamutató viselkedésére, életmódjára és részvételére azért számítanak a levél írói, mert a dohányzás okozta egészségügyi, társadalmi és gazdasági károk rendkívül súlyos terheket és gondokat jelentenek az országnak. A vizsgálatok szerint a lakosság mintegy 38 százaléka dohányzik. Az elmúlt három évtized alatt 15,3 milliárd cigarettáról 26,4 milliárdra nőtt az évi cigarettaforgalom! Annak ellenére, hogy a lakosság száma fokozatosan csökkent. És ennek nemcsak az alacsony születésszám az oka, hanem a szív- és érrendszeri betegségek és a daganatok okozta betegségekben elhunytak növekvő száma is. Mindkét betegségcsoportban ugyanis jelentős halált előidéző tényező a dohányfüst. 1960- ban még 45 249-en, 1989-ben 75 690-en haltak meg a szív- és érrendszeri betegségekben. Hasonló növekedés tapasztalható a daganatos betegségekben elhunytak számában is. Míg 1960- ban 17 386-an, 1989-ben 30 834- en lettek áldozatai ennek a sok szenvedést okozó betegségnek. A világon mintegy 2,5 millió, ebből Európában közel 800 000 ember hal meg évente a dohányzásra bizonyítottan visszavezethető okok miatt. A tüdőrák kialakulásának 90 százalékáért, az összes rákeset 30 százalékáért, az idült hörghurutos és tüdőtágu- lásos betegségek 80 százalékáért, a szív- és érrendszeri, agyérrendszeri elváltozások 25 százalékáért felelős a cigaretta- füst — állapították meg a hazai és a nemzetközi kutatások. Hasonlóképpen roncsolja az emésztőszerveket, a szervezet anyagcsere-folyamatait, károsan befolyásolja a hormonok és enzimek működését, és a gyógyszerek hatását. S ami az emberiség — és hazánk — népességének alakulása, a következő generációk szellemi és fizikai állapota szempontjából sem közömbös, a terhes nő egészségét, valamint a magzat fejlődését is visszaveti a dohányfüst. A terhesség ideje alatt tehát az aktív és a passzív dohányos anya gyakrabban számol magzati elhalálozással, vetéléssel, koraszüléssel és szülés körüli halálozással. A dohányzó terhesek újszülötteinek súlya általában 200 grammal kisebb a nem dohányzó terhesekéhez képest, és a kis súllyal születettek közül több a 2500 gramm alatti. A káros hatásokat az iskolás korú gyerekeknél is bizonyították. A dohányzó terhesek gyermekeinél kimutatták nemcsak a növekedésükben történt lemaradást, hanem az értelmi képességekben, az olvasásban és a matematikai teljesítményekben tapasztalható visszamaradást is. A Népjóléti Minisztérium konkrét célokat tűzött maga elé. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot —- mint kormányzati szervet — állítják a dohányzás elleni mozgalom élére. Célul tűzik ki a füstmentes nyilvános helyiségek megvalósítását és a közlekedés füstmentessé tételét. Ünnepi ütközés a síneken Utózöngék az EFOTT-ról a Sóstó és a Vasútállomás kapcsán A Kelet-Magyarország aug. 21-i számában all. oldalon már megjelent egy kis közlemény az EFOTT-táborozás tényéről, mely a sorok mögött sok mindent sejtetett és sok mindent eltakart. Vessünk fátylat mindenre? Vagy inkább nézzünk szembe egy-két aprósággal, ami csak csepp a tengerből, csepp a táborozás egészéből, de a cseppbcn is benne a tenger, ha a cseppből néni is érthető meg az egész tenger. Első apróság! A debreceni út mentén két EFOTT-os fiatal fiút vettem fel Trabantomra, kik a sóstói táborozásból stopos módszerrel utaztak haza Dunaújvárosba, és igen gyűrött ábrázatúak voltak. Kiderült: nagyon másnaposak. A kialakult beszélgetésből kölcsönösen számos ^értékes információhoz jutunk. Ok például semmit sem hallottak a pápalátogatás világérdeklődést keltő eseményeiről: például, hogy Máriapócson milyen kristálytiszta útmutatásokat kaptak a szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi zarándokok, a magyarok, szlovákok, ruszinok, románok. Elmondta nekik, hogy kell megőrizniük kultúrájukat és önazonosságukat, valamint az anyanépekkel való kapcsolataikat, de hogy ugyanakkor annak az államnak alkotmányát és törvényeit is el kell fogadniuk, amelyben élnek. És nem hallottak arról, miként történt Debrecenben: a csodálatos koszorúzás a 40 gályarab prédikátor emlékoszlopánál, mely a református—katolikus kiengesz- telődés történelmi tehertételét vetette a tenger mélyébe? És nem hallottak arról sem, hogy a zsidóság képviselőivel való pápai találkozás elítélté az antiszemitizmust; egyben azonban a múlt sérelmek folytonos emlegetését is veszélyesnek nyilvánította, mert így állandó a sebek feltépése, lehetetlen a gyógyulás és további gyűlölet ébred. Az Istenre kell bízni az igazságszolgáltatást, mert ezeket az elmúlt sérelmeket ember nem orvosolhatja. Istenben megnyerhető a gyógyulás. A fiataloknak szinte kétfelé állt a fülük: miről maradtak ők le! És igazán belelkesedtek a felcsillantott értékek miatt, és örültek. De jön a második apróság: én is tanultam valamit. Mit sem tudtam eddig a sóstói EFOTT- táborozás kultúr- és sportprogramjáról, sem a 12 ezer fiatal értelmiségi jelölt együttlétéről. És főleg álmodni sem mertem volna arról, hogy amint ők elmondták: a fiú és leány ifjúság jelentős része szinte naponta eszméletlenségig lerészegedett és természetes, hogy így a sport és a kultúra szépségeire már érzéketlenekké és alkalmatlanokká lettek. Viszont halmozódott a szenny és a szemét; és tömegsodrást vett az „ősemberi promiszkuitás” fiúlány Szodomája. Közben történt a harmadik apróság az EFOTT-tal kapcsolatban, és ez már közvetlenül a keresztény fiatalok zarándokútján. Történt, hogy eddig ismeretlen EFOTT-vezetők a táborban hangosbemondón közhírré tették, hogy a pápalátogatás alkalmából ingyenvonat viszi haza a táborozás részvevőit Budapestig, és a táborvezetés külön buszokkal vitette be az állomásra a fiatalokat. Természetesen a MÁV mit sem tudott ilyen ingyen különvonat- ról. Ám ott állt az a különvonat, amit a nyíregyházi rk. egyház rendelt meg a szabolcs-szatmár- beregi keresztény fiatalok részére, akik a Népstadionban akartak a pápával találkozni. Ez a vonat volt hivatva, hogy felvegye Ra- kamazon és Szerencsen a körzetek keresztény fiataljait, és együtt szállítsa fel őket a nagy ünnepre, melyre a fiatalok fél éven át, öt félnapos felkészítő kurzuson vettek részt. Nos, ezt a különvonatot szállták meg az EFOTT-os fiúk és lányok. Természetesen jegy nélkül, ingyen. A keresztény fiúknak és lányoknak legfeljebb a lépcsőkön maradhatott volna hely, de hogy veszik fel Raka- mazon és Szerencsen a vonat többi megrendelőjét?! És a vonatot indító forgalmista indítást akar: itt az idő, a különvonat indul. Ekkor történt egy új időket jelző esemény. A zarándokvonatot szervező fiatal pap keményen rákiált a forgalmistára: Megállj! Sehova!! És a forgalmista leállítja a már indulási jelet kapott vonatot. (Országos botrány lesz, ha a vonatot várók fel nem szállhatnak!!) Bemennek az állomás épületébe, és ekkor mutatott újat a MÁV. Eddig a régi beidegzések alapján néma meghajlással teljesítették a valahol a háttérben rejlő „titokzatos KISZ”-pa- rancsnokok óhajait, és ez esetben is talán valami hasonló lelki kényszerként fogadták el az EFOTT-osok áradatát, és jegy nélkül is elindították volna őket útjukra. De közbeszólt valaki, és a MÁV-nál felocsúdtak és gondolkodni kezdtek, mit tegyünk?! És cselekedtek. Embereik a hangosbemondók szavaitól kísérve leszállították a vonatfoglalókat, akik káromkodások és ocsmány megjegyzések özönét zúdítva a pápalátogatókra, dühöngve és gyűlölettel telve szálltak le. De mi mást lehetett volna tenni! Ekkor felszálltak a mi fiataljaink és tisztaságot teremtve a vonaton, boldogan mentek fel a népstadionbeli örömünnepre, és boldogan és szép rendben tértek haza még aznap éjszaka. És most jön a befejezés: vagyis ELMÉLKEDJÜNK. Hol is élünk? Történt-e rendszerváltás az ifjúsági fórumokon? A kommunista május elsejék sörös-kol- bászos eszem-iszom felvonulásainak a mintájára kell az ország fitaljait összetoborozni — éspedig az eszem-iszomnál is rosz- szabbra? Ilyenre engedjék a szülők el a gyermekeiket? Egy ilyen táborozás puszta megtörténte még ma is „jópont” bizonyos fórumokon? Még ma sem található semmi kultúrérték a mi magyar hagyományainkból, amivel fiataljainkat gazdagíthatnánk? Lehet egyáltalán rendezvénynek nevezni azt, aminek semmi rendje és semmi fegyelme? Ilyenért kellett a fiataloknak három napra fejenként 700 forintot befizetniük? És erre a rendte- len és tartalomtalan rendezvényre kellett ki tudja mennyi és milyen közpénzeket elpocsékolni? Videant consules! Lássák a vezetők és szervezők: tartalom nélkül és fegyelem nélkül hová jutunk! Mert nem egyszerűen az ifjúság a bűnös és züllött! Ha az egyházak szervezésében a fiú és leány fitalok táborozást és találkozót tartanak: ott fegyelem van és tartalom. És a pénzt a fiatalok kemény munkája teremti elő és a szülők, a hívek templomi adománya. De a keresztény rendezvényekre az ifjúság állami pénzt, közpénzt nem kap. Most a pápalátogatás népstadionbeli ünnepére is 50 százalékos jegyet váltottak a fiatalok. Nem volt számukra „ingyenvonat”! Gondolkodjunk tovább: ez az egyenlőség a pluralizmuson belül a mi társadalmunkban? Nem fáj a lelkünk? Nem kellene véget vetnünk ennek a régi nyomokon továbbélő ifjúságrontásnak? Videant consules! Lássák a vezetők, hogy nem maradhatunk tétlenül a régi síneken! Dr. Váradv József római katolikus főesperes EFOTT ’91 Nyíregyháza (KM — M. L.I — Szégyen, nem szégyen, egyetemista koromban kimaradtam az „efottozásból”. De most jókorát szippanthattam a Nagy Találkozó levegőjéből. Mint büfés. Hivatalosan még el sem kezdődött, s már kitehették volna a „Megtelt” táblát a rendezők. Sátor sátor hátán, ez volt a kép csata előtt és közben. Ismét bizonyságot kapott: az alkohol erősen hangulatbefolyá- soló. Mert az mámoros volt. "Végül is egy kevés jóindulattal az elviselhetőség határán belül mozogva tombolt az ifjúság, s szerencsére az agresszivitás hiányzott.- Sajnos hiányzott más is: például olyan hely, ahová a fokozott veseműködés anyagcsere- termékét lehetett volna ereszteni. Ráadásul a büfék pár száz méterre voltak az illemhelyektől. Éjjel és nappal egyaránt állt a bál, szólt a zene, ilyen is, olyan is. Időnként woodstocki volt a kép, persze csak kicsiben. Mint ahogy a gondok is kicsiben jelentkeztek. Persze, akinek eltűnt ez vagy az, kificamodott a lába. vagy megharapta egy kóborkutya, az másképpen vélekedik az egészről. De ez olyan, mint a katonaság: egy idő múlva úgyis mindenki csak a jóra emlékszik vissza. BALÁZS ATTILA FELVÉTELEI 10
